Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-20 / 115. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Most még bedobok két felest meg két sört, hazamegyek, és kiutasítom az asszonyt, mint a kormány azt az orosz diplomatát! (Peter Gossányi rajza) Célkeresztben az idős honvédek és az újvidéki Magyar Szó szerkesztősége is Revánsok a Vajdaságban TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az amerikai hadsereg Irakban szolgáló tisztségviselői korlátozni próbálták a Nemzetközi Vöröskereszt helyszíni ellenőrzéseit a bagdadi Abu Graib börtönben a múlt évben, miután a humanitárius szervezet egy jelentését, amely részletesen beszámolt az iraki foglyokat ért visszaélésekről, eljuttatták az amerikai hadsereg bagdadi főhadiszállására. Miután a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) szóvá tette a foglyokkal való bánásmódot egy cellablokkban novemberben, két váratlan helyszíni ellenőrzés nyomán az amerikai katonák közölték az ICRC felügyelőivel, hogy előzetesen egyeztessék az időpontot a börtönblokkban tervezett látogatásokra - írta a lap a hadsereg egy magas rangú tisztjére hivatkozva. Ebben a cellablokkban zajlottak a legcsúnyább visszaélések az irald foglyokkal. A vöröskereszt munkatársai maguk is szemtanúi voltak, vagy mások beszámolóiból tudtak arról, hogy a sötét betoncellákban napokig teljesen ruhádanul tartották a foglyokat, fejükre női fehérneműt húztak, és így kellett parádézniuk, amiről fotók is készültek. A vöröskereszt novemberi jelentése az első ismert, a bagdadi katonai tisztségviselőkhöz eljutott bizonyíték volt a történteknek, mielőtt nyilvánosságra kerültek volna a fotók az iraki foglyokkal történt kegyetlenkedésekről és megalázásukról. A magas rangú tiszt elmondta a lapnak, hogy a katonák nem indítottak vizsgálatot a vörös- keresztnek december 24-én küldött válaszuk előtt. Mostanáig a hadsereg úgy állította be az említett választ, mint bizonyítékot arra, hogy azonnal reagált a visszaélésekről szóló jelentésre. Az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon szóvivője nem volt hajlandó kommentálni a lapban megjelent állítást. Az amerikaiakat valósággal sokkolták azok a képek, amelyek iraki foglyok kínzásáról és megaláztatásairól készültek. A Pentagon eközben határozottan tagadja a The New Yorker című amerikai hetilap hétfőn megjelent számában napvilágot látott állítást, mely szerint Donald Rumsfeld védelmi miniszter titkos tavalyi terve hatalmazta fel az Irakot megszálló amerikai katonákat a vallatási módszerek keményítősére az egyre terjedő iraki felkelés megfékezése érdekében. Már-már úgy tűnt, a kettős állampolgárság követelése révén békésebb együttműködés jön létre a vajdasági magyar pártok között, az idő haladta azonban cáfolta ezt. siNKOvrrs Péter Ebben a helyzetben pedig az egyetlen magyar nyelvű napüap - amelyet mostanság komoly támadások érnek - szinte teljesen magára maradt. Történt ugyanis, hogy május 7- én sor került az első honvédtalálkozó megtartására, a Magyar Szó szervezésében, Újvidéken. Mintegy százhúsz, jobbára nyolcvan körüli idős ember tett eleget a meghívásnak; olyanok, akik annak idején nyüván nem önként voltak részesei egy háborúnak. Utána (mind a mai napig) békésen folytatták polgári életüket, és soha nem voltak büntetve. A rendezvényen több történelmi jellegű előadás is elhangzott. A múlt fehér foltjának feltárási szándékával induló kezdeményezés azonban szerb körökben rövidesen óriási hullámokat vetett. A szerbség számára ugyanis a Magyar Királyi Katonaság fogalma nem létezik, csak fasiszta Horthy- hadsereget emlegetnek meg a kétezer áldozattal járó újvidéki razziát. (A partizánok kegyeden, tízszeres bosszújának témáját a mai napig kerülik.) Valószínűleg igaz az állítás, hogy a szerkesztőség az időpont és a hely megválasztását illetően nem volt eléggé körültekintő, valamint kereshetett volna társszervezőket, de ez most már lefutott. Elsőként a Szerbiai Demokrata Párt (Vojiszlav Kostunica szerb kormányfő pártja) újvidéki szervezete reagált, mélységesen elítélve a „multikulturális tartomány” székvárosában megtartott rendezvényt, s felelősségre vonást követelt. Jelentkeztek szintén mások, akik már „a magyar fasizmus újjáéledéséről” beszéltek. És megszólalt maga Nenad Csanak is, aki a Vajdasági Szociáldemokrata Liga nevében a Magyar Szó igazgatójának és főszerkesztőjének leváltására tett indítványt. Mindehhez tudni kell, hogy Csanak egyben elnöke a tartományi képviselőháznak, s jelenleg még ez a testület az alapítója a magyar napüapnak. Az is fontos szempont, hogy az autonóm követeléseket tartalmazó Szabadkai Deklaráció egyik létrehozója, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) időközben kilépett a töbjj mint húsz pártot és civil szervezetet tömörítő (a deklarációt megvalósítani kívánó) Vajdasági Szövetségből, szembefordulva ezzel Csa- nakékkal. Nos, néhány nappal ezelőtt adatott meg először a lehetőség, hogy a tartományi parlament az érvényben lévő törvények alapján a Vajdaságban megjelenő kisebbségi lapok alapítói jogát átruházza az illetékes nemzeti tanácsokra, a Szociáldemokrata Liga azonban meggondolta magát, s az előzetes megállapodás ellenére a javaslat ellen szavazott - ezzel az ügy elodázódott. A sértődött VMSZ-es képviselők kivonultak a nagyteremből, hiszen minden elő volt készítve, hogy a Magyar Szó a Magyar Nemzeti Tanácshoz (MNT) kerüljön át. Ne gondolja azonban az olvasó, hogy a képlet ennyire egyszerű. A Magyar Szó alapítói jogának átruházását ugyanis a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (Ágoston András) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (Páll Sándor) szintén elsietettnek vélte, lévén, az MNT-ben nincs képviseletük, így esetleges jövőbeni ráhatásuk sem a lap koncepciójára. Ez pedig szépen egybecsengett a köztársasági és a tartományi tájékoztatási titkárság állásfoglalásával, amelynek lényege: nem kell elsietni a dolgot. Időközben pedig a Kasza József irányította VMSZ is elhatárolódott a honvédtalálkozótól, s a VMDP-t minősítette felelősnek. így maradt gubancban a Magyar Szó. A sors fintora, hogy jelenlegi összetételében a tartományi parlament végnapjait éli, talán egy-két ülést tart még, aztán ősszel választások lesznek, s akkor már jóval kedvezőtlenebb erőviszonyokra számíthatunk. A magyar pártok károsan összehangolatlan tevékenysége más területeken is megmutatkozik. Miután Kostunica bejelentette tézisét, hogy a koszovói szerbeket perszonális, kulturális és területi autonómia illeti meg (az elképzelést a szerb szkupstina is jóváhagyta), Ágoston András levélben fordult a kormányfőhöz, indítványozva a magyar (perszonális) autonómia véglegesítését. A VMSZ ugyanekkor a köztársaságielnök-választá- son a Demokrata Párt (vezetője korábban Zoran Djindjics meggyilkolt miniszterelnök volt) színeiben rajtoló Tadicshoz pártoltak át, aláírván az együttműködési megállapodást, az azonban VMSZ-oldalról elsősorban a tényleges vajdasági autonómia megvalósulásához keres szilárd garanciákat. A különutaknak is lehet persze eredményük, a vajdasági átlagmagyar azonban egyelőre inkább a szétforgácsolódás veszélyével kénytelen szembesülni. A szerző újvidéki munkatársunk Rencsár Tivadar szerint csak emberfeletti erőfeszítéssel tudják elkészíteni a havi 2000 percnyi műsort Sztrájkol az újvidéki televízió magyar adása PETKY JÓZSEF Sztrájkba lépett kedden este az újvidéki televízió magyar szerkesztősége, miután a tévé vezér- igazgatója nem teljesítette maradéktalanul a munkatársak követeléseit. Az újvidéki magyar szerkesztőség követelte, hogy felvehessen állandó munkaviszonyra öt fiatal újságírót, illetve hogy állandó munkaviszonyt létesíthessen a szerkesztőség egyik szerződéses újságírójával. Kérte továbbá, hogy engedélyezzék fiatal tiszteletdíjas munkatársak alkalmazását. A magyar szerkesztőség még a hónap elején döntött úgy, hogy május Ifién sztrájkba lép, ha addig nem teljesülnek követeléseik. A szerkesztőség vezetői azonban egy nappal korábban, pénteken elhalasztották a sztrájk kezdetét, miután tárgyaltak Alekszandar Tija- niccsal, a szerbiai állami televízió vezérigazgatójával. Tijanics akkor ígéretet tett arra, hogy elrendeli a szerkesztőség követeléseinek teljesítését, s hétfő délelőttig írásban utasítja az újvidéki televízió igazgatóját, hogy maradéktalanul tegyen eleget a követeléseknek. A magyar szerkesztőség tegnapelőtt este arról tájékoztatott, hogy egynapos késéssel megérkezett a vezérigazgató írásos ajánlása, de Tijanics csupán az első követelés teljesítésére adott vüágos utasítást az újvidéki tévé igazgatójának. Telefonon közölte a szerkesztőséggel, hogy támogatja a többi követelésüket is, de azokról csak a jövő heti újvidéki látogatás során dönthet méltányosan, amikor személyesen is megismerkedik a helyzettel. A szerkesztőség nem találta kielégítőnek Tijanics intézkedését, ezért sztrájkba lépett. Az újvidéki tévé szerkesztősége - gépírónókkel és lektorokkal együtt - 23 embert foglalkoztat, közülük 12-en aktív újságírók. Rencsár Tivadar főszerkesztő szerint csak emberfeletti erőfeszítéssel tudják elkészíteni a havi 2000 percnyi műsort, a fiatal tiszteletdíjas munkatársakat pedig nem tudják rendszeresen fizetni, ami miatt számuk egyre fogy. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Bizottságosdi megint? NAGY ANDRÁS A HZDS a közelmúltban jelezte, szívesen felújítaná a parlamenti vizsgálóbizottságok működését, s ehhez a többi parlamenti párt támogatását fogja kérni, hiszen létrehozásukhoz alkotmánytörvényt kellene módosítani. Ez az intézmény az angolszász országokra jellemző, de valamilyen formában például Lengyelországban és Magyarországon is működik, hogy csak a szomszédos államokat említsem. A parlamenti vizsgálóbizottságok a hivatalos magyarázatok szerint azért jönnek létre, hogy a társadalmat érzékenyen érintő kérdésekben vizsgálódjanak, ha az adott témában a rendőrség és az ügyészség nem indít büntetőeljárást. A vizsgálóbizottságokban általában egyenlő arányban képviseli magát a kormányoldal és az ellenzék, a meghallgatások pedig nyíltak szoktak lenni. A bizottsági meghallgatásokon kötelező a megjelenés, a „vallomás” csak akkor tagadható meg, ha az illető saját magára vagy közvetlen hozzátartozóira kellene terhelő bizonyítékokkal előálljon. A gyakorlatban ez általában azt jelenti, hogy a választások után a kormánykoalíció szokott vizsgálóbizottságokat létrehozni az előző kormány vélt vagy valós bűntetteinek felderítésére, míg a ciklus közepén már az ellenzék lendül támadásba. Ha Magyarországot vesszük példaként, ott évente legalább egy ilyen testület létrejön, de még soha sem sikerült olyan dolgot kideríteniük, mely megrengette volta a rendszert. Szlovákiában egy időben szintén voltak ilyen vizsgálóbizottságok. Az utolsót még a kilencvenes évek közepén az utolsó Meciar-kormány hozta létre, amikor azt akarták elérni, hogy a volt HZDS-esekből összeállt, s a parlamentbe bejutott Demokratikus Unió egész bejegyzését nyilvánítsa valaki érvénytelennek. A csoport kormányoldali többséggel botrányos munkát végzett, így az egész ügynek az lett a vége, hogy az alkotmánybíróság kimondta, az ilyen bizottságok munkája alkotmányellenes, a vizsgálódás a rendőrség és az ügyészség dolga. A HZDS most ezt a rosszemlékű bizottságosdit akarja feleleveníteni. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az ilyen testületek komoly munkát végeznek, a közelmúltban a lengyel miniszterelnök távozásában is komoly része volt egy ilyennek. Az amerikai kongresszusban is speciális bizottság foglalkozik 2001. szeptember 11-e problémájával, hogy megelőzhető lett volna a katasztrófa. A nyilvánosság fontos dolog, így ha csak erről lenne szó, támogatni kellene minden olyan törekvést, mely az adatközlést és a kusza ügyek kibogozását tűzné ki céljául, de mivel ezeknek a bizottságoknak tagjaLminden valószínűség szerint hús-vér politikusok lennének, nagyon kicsi az esélye, hogy független szervként működhetnének. JEGYZET Miről beszél a miniszter? PÉTERFI SZONYA Az egyik szemem sír, a másik meg könnyezik - dühöngött a telefonba orvos ismerősöm, miután megnézte a Szlovák Televízió hírműsorát, amelyben az egészség- ügyi miniszter bizonygatta, hogy reformja mindenkinek jót hoz, a betegesebb idősebbeknek is. Mivel a doki - hatvan felé közeledve - meg akarja érni a nyugdíjkort és nem akar agyvérzést kapni, nekem füstölgött.- Tátott szájjal hallgattam, amikor Zajac miniszter arról igyekezett meggyőzni a nagyérdeműt, hogy vagy 6 ezer diagnózis esetében a gyógyítás költségeit az egészség- biztosítók fizetik, miközben szándékosan elhallgatta, hogy a lakosság hány százaléka szenved ezekben a súlyos és költségigényes kórokban, illetve hány százaléka „banális” betegségekért lesz kénytelen jobb esetben néhány száz, rosszabban több ezer koronás önrészt fizetni, s az sem hangzott el, hogy összességben nehéz milliár- dokról van szó. Megfeledkezett annak közléséről is, hogy kis hazánkban a korszerű gyógymódokból, amelyekkel 5-15 évvel is meghosszabbítható a földi lét, nem jut minden rászorulónak, esélyt csupán a 60 éven aluliak kapnak. Gondolj csak bele - példálózgatott -, hogy ha a 62 éves férjednek az orvos bejelentené, rákos, de a kezelése, hála az orvos- tudománynak, eredményes lehetne, ám a korhatár... Igaz ugyan, hogy az egészségbiztosítónál kérvényezni lehet a kivétel megítélését, ám szegény az eklézsia. Majd gyógyítgatni fogjak kevésbé hatásos, nem is olcsó szerekkel, de nagy valószínűséggel nem éri meg unokája felcseperedését. De hát mit ér az ember élete, ha az egészségügyi reform a tét?! Aligha nyugtathatja meg a kedélyeket - és a képviselők lelkiismeretét - Rudolf Za- jacnak az a bejelentése, hogy júniusban a kategorizációs bizottság átértékeli a helyzetet. Sejthető, hogy a nyugdíjkor elérése lesz a határ és szinte biztos, továbbra is a beteg (esebb) embereken csattan az ostor. Mert amíg a szomszédos Ausztriában 3500 eurót költhetnek egy betegre és Szlovákiában csupán ötszázat, s azt sem mindenkire, addig miről beszél a miniszter?!
