Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-15 / 111. szám, szombat

28 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 15. KÜLDJÖN EGY KÉPET! Tisztelt olvasó, küldjön egy képet gyermekéről! Minden héten ezen az oldalon közlünk egy-egy, sorszámmal ellátott felvételt. Az olvasók döntik majd el - a beküldött szelvények száma alapján, melyik a legsikerültebb kép. Azon gyermekek képét várjuk, akik 2003 szeptembere óta születtek. Pinke Kittinek hívnak, Perbetén lakom, 2004. február 21-én születtem a komáromi kórházban. Anyukám szerint nyu­godt, mindig mosolygó baba vagyok és nagyon szeretek enni. A fényképen 10 hetes vagyok és éppen fürödtem. Az ütközéssel járó sportot - korcsolyázás -kerülni kell Ésszerű mozgás jó közérzet AJÁNLÓ Régen elmúlt az az idő, amikor a kismamának kilenc hónapos testi nyugalmat és kímélést javasoltak. Ma már tudjuk, hogy az ésszerű testmozgás jó közérzetet biztosít az anya és magzata számára. Ha a kis­mama jó testi állapotban van, könnyebben viseli a „terhet” és a szülést. Természetesen nem min­den sportág alkalmas a várandós anyáknak. Figyelembe kell venni, hogy a hormonháztartás megválto­zott, a kötőszöveti szerkezetek meg­lazultak, fokozódott a sérülés ve­szélye. Az első 12 hétben a magzat sérülékenysége miatt semmiféle torna nem javasolt. Ha valaki spor­tolt a terhessége előtt, erre az idő­szakra érdemes abbahagynia. Tilo­sak azok a sportágak, amelyek gyors indulással és hirtelen megál­lással járnak, mint például a labda­játékok, lovaglás. Kerülendők az eseüeges ütközés­sel járó sportok, mint a síelés, kor­csolya. Manapság népszerű a konditermi edzés, ha nehéz róla le­mondani, végezhető továbbra is, de legyen kisebb a súly, kerüljék az ug- rálós gyakorlatokat, a tempó legyen lassabb. Az edző tudjon a terhesség­ről. Lehet kerékpározni, csak nem a hegyi utakon, hanem sík területen. Futás, kocogás mérséklettel végez­hető. Az eddig felsorolt sportágakban az edzések erőlködésmentesek le­gyenek. Várandósok számára a legideáli­sabb mozgásforma az úszás. A ter­hesség valóban fizikai terhet jelent az anya számára, ha ez boldog te­her is. Az úszás alkalmával a víz fel­hajtóereje következtében nem ter­helődik az ízület, könnyű kiegyene­síteni a hátat, a gerincet. A másik ideális mozgás a terhestorna. Ezt a speciális tornát csak az erre képzett szakember tarthatja. Rendkívül jó hatású a sorstársak közössége, a csoportos tornákon speciális gya­korlatokkal felkészítik az anyákat a szülésre, erősítik a medenceizmo­kat, lazítják az ízületeket, a gyakor­latsorokkal javítják a vérkeringést és a testtartást. EREDMÉNYHIRDETÉS Négynapos üdülést nyert Masica Mária illésházi olvasónk. Viaredin-csomagot küldünk Tánczos Anna dunaszerdahelyi olva­sónknak. A szoptatás elősegíti a csecsemő kiegyensúlyozott testi, lelki fejlettségét Amikor az emlő megtelik tejjel Az ésszerű táplálkozás elősegíti a tejképződést A csecsemő természetes és kívánatos táplálási módja az anyatejes táplálás. Az egészséges csecsemő szop­tatásának biológiai akadá­lya csak kivételes esetben van, az anya, illetve a cse­csemő súlyos testi- vagy szellemi betegsége az ese­tek mindössze 1%-ában je­lenti a szoptatás ellenjaval­latát. DR. NOLL JUDIT A fejlett országokban azonban számos társadalmi eredetű tényező csökkenti az anyák szoptatási ked­vét. Sok, a szakmájában érvénye­sülni kívánó, karrierre törő anya a szoptatás 6-12 hónapját elvesztege­tett időnek tartja, más esetben a munkából való kiválás komoly anyagi veszteséget jelent a család­nak, ezért napjainkban a nők nagy arányú korai munkába állása ta­pasztalható. Az anyaság, mint tár­sadalmi szerep jelentősen vesztett értékéből. A szoptatás elősegíti a csecsemő kiegyensúlyozott testi, lelki fejlettségét és a különféle be­tegségekkel szembeni ellenálló-ké­pességét. A féléves koráig kizárólag anyatejjel táplált és a későbbi hóna­pokban is szopó csecsemő egész életén át élvezi az anyatej nyújtotta előnyöket. A tejtermelés a szülést követő 3­4. napon indul, melyet köznapi szóval tejbelövellésnek neveznek. Az emlők ekkor egy-két óra alatt megtelnek tejjel, megkeményed­nek, feszülnek. Hasonló elváltozás figyelhető meg a járulékos miri­gyekben is. A tejtermelés beindulá­sának hormonális alapja van. A méhlepény leválását követően igen gyorsan csökken az agyalapi mirigy működésére negatív hatást kifejtő tüszőhormon szintje. Az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelő­dő hormon (prolaktin) hatására megindul az emlő mirigyeiben a tejtermelés. Az első napokban a tej összetétele az előtejéhez hasonló, ezért átmeneti tejnek is nevezik. Csak kb. a 10-15. nap után nyeri el az anyatejre jellemző minőségét. A nem szoptatott csecsemők saj­nálatosan nagy arányának hátteré­ben álló egyik tényező a szoptatás korai időszakában, különösen az el­ső napokban végzett hozzátáplálás. A tejkiáramlás legerősebb ingere a szopás, minek során a mell kiürülé­sével párhuzamosan fokozódik a prolaktinelválasztás. A mell kiürü­lése idegi úton stimulálja az agyala­pi mirigy hátsó lebenyét, ahonnan oxitocin áramlik ki. Ez elősegíti a tejmirigyjáratok kiürülését. Hatásá­ra az emlő mirigyei körül elhelyez­kedő izomsejtek összehúzódnak, miáltal az anyatej a bimbó mögötti gyűjtőcsatornákba jut, ahonnan a csecsemő könnyűszerrel ki tudja szívni. A mell rendszeres kiürülésé­nek hiányában csökken a prolaktin- és a tejelválasztás, ami egy ördögi kört okoz. Az egyre nehézkesebb szoptatás miatt a csecsemő egyre több tápszert kap, mely egyrészt rontja a csecsemő szopási kedvét, másrészt csökkenti a tejelválasztást. A szoptatás ily módon történő meg­hiúsulása néhány egyszerű szabály megtartásával megelőzhető. Első­sorban el kell oszlatni a szoptatással kapcsolatos tévhiteket. Minden egészséges anya képes a csecsemő­je számára szükséges mennyiségű tej elválasztására! A szoptatás háttérbe szorulásáért kimondva, kimondatlanul gyakran az anyáék hiúsága, melleik feszes­ségének, alakjának elvesztésétől va­ló félelem is felelős. A mellek mére­te nem áll összefüggésben a szopta­tásra való képességgel. Az emlő mi­rigyállományának mennyisége kö­zel sem mutat akkora egyéni kü­lönbséget, mint az emlőn belüli zsírszövet nagysága. A szoptatás so­rán a mirigyállomány kiteijedése miatt a mellek mérete megnő. Te­kintettel arra, hogy a melleken be­lül izomzat nincs, azok alakjáért, tartásáért a kötőszöveti rostok fele­lősek. A megnövekedett méret mi­att kétségtelenül nagyobb megter­helés hárul ezekre, emiatt nagyon fontos a megfelelő felfüggesztést biztosító, se túl szoros, se túl laza melltartó viselése. A szoptatással kapcsolatban gyakran merül a mell tónusának csökkenésétől és a mell elformátlanodásától való félelem. Ha az anya a terhesség végén és a szoptatás időszaka alatt megfelelő melltartót hord, ez az aggodalom jórészt alaptalan. A szoptatás kivál­totta prolaktinelválasztás elősegíti a mell szülés előtti tónusának visz- szanyerését. Megfelelően összeállí­tott étrend mellett a szoptató anyá­nak az elhízástól sem kell tartania, sőt a szoptatás elősegítheti a terhes­ség előtti testsúly mihamarabbi visszanyerését, (g-g) Olyan genetikai károsodásoknál kell korlátozni a születést, amelyek a szülés után nem kezelhetők A veszélyeztetettség meghatározása SOROZAT A genetikai tanácsadás során fel­mérik a veszélyeztetettség mérté­két, éspedig a következő általános elvek alapján: 1. A legfontosabb annak megíté­lése, hogy mekkora a várható árta­lom súlyossága. Hét kategóriát kü­lönítünk el: a) Különösebb problémát nem okozó kis elváltozások, ilyen példá­ul a tömpeujjúság. b) Orvosi beavatkozást igénylő, de az életet és a társadalmi tevé­kenységet nem veszélyeztető ártal­mak, például a csípőficam. c) A társadalmi beilleszkedést nehezítő kórképek, mint például a veleszületett vakság. d) Az életet esetleg megrövidítő rendellenességek, ide sorolhatjuk például a súlyosabb veleszületett szívhibákat. ej Az életet veszélyeztető és a társadalmi beilleszkedést nehezítő ártalmak, ilyen a nyitott gerinc. f) A bizonyosan halálos betegsé­gek, például a Duchenne-féle izom­elfajulás. (E súlyos ártalom általá­ban húszéves korig halálos.) g) Az önálló társadalmi tevé­kenységet lehetetlenné tevő ártal­mak, ide tartozik például a súlyo­sabb értelmi fogyatékosság és az el­mebetegségek több típusa. A genetikai tanácsadás során sú­lyosaknak az utolsó három pontba tartozó ártalmakat tekintjük. 2. Kezelhető-e a várható árta­lom? Természetszerűleg elsősor­ban az olyan genetikai károsodá­soknál kell törekednünk a fokozott születéskorlátozásra, amelyek a szülés után nem kezelhetők vagy nem korrigálhatok hatékonyan. Egy csípőficamos anya gyermeké­nél például mintegy 15%-os való­színűséggel várható a csípőficamra való hajlam előfordulása. Mégis, mivel korai felismeréssel és szak­szerű kezeléssel a hajlamnak csípő­ficammá való alakulása megelőz­hető, a 15%-os „közepes” kockázat nem jelent különösebb gondot. 3. Felismerhető-e a várható rendellenesség méhen belüli vizs­gálattal? Az újabban meghonoso­dott orvosi módszerek lehetőséget nyújtanak a terhesség huszadik he­te előtt számos súlyosabb magzati ártalom méhen belüli felismerésé­re. Ha beigazolódik a gyanú, akkor a terhesség a huszadik hétig még megszakítható. 4. Mekkora a valószínűsége a várható ártalom előfordulásának, illetve átörökítésének? Még az orvosgenetikában kevésbé jártas szakemberek is a kockázat nagysá­gát vélik a genetikai tanácsadás leg­meghatározóbb részének. Pedig ez nem igaz. A súlyosság, a kezelhető­ség és a méhen belüli felismerhető­ség a legfontosabb a veszélyezte­tettség megítélésében, s nem az elő­fordulás valószínűsége, vagyis a kockázat. Az orvosi genetikában három öröklődési móddal számo­lunk: a) A kromoszómapárok egy-egy helyéhez kötött génártalmak a Mendel-szabályok szerint öröklőd­nek. Az adott kromoszómahely génpáijának egymáshoz való viszo­nya alapján feltétlen és lappangó öröklődést különítünk el. Ha a be­teg domináns öröklődésű ártalma az egyik szülőben is előfordul, ak­kor az újabb terhességben a kocká­zat 50%. Ha viszont a szülők egész­ségese, akkor új mutációról van szó, így az ismétlődés kockázata 0%. b) A kromoszómák több helyé­hez kötött sokgénes ártalmak a Galton-szabályok szerint öröklőd­nek. Ezek megnyilvánulását a gé­nek száma, valamint a környezeti hatások jelentősen befolyásolják, így a különböző modellek segítsé­gével kiszámított elméleti kockáza­ti értékeket mindig szembesíteni kell a tapasztalati tényekkel. ej Végül, ha a kromoszómák számbeli és alakbeli rendellenessé­geinek következményeit vesszük számba, a tapasztalati értékekre tá­maszkodunk. (Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából) egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents