Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-14 / 110. szám, péntek
18 Gondolat ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 14. Az anyagi és szellemi termékek keletkezésének részegységei és bonyolult kapcsolatuk emberi szükségletek (a termékek) egyszerre, egy időben keletkeztek és keletkeznek. Az élőlények képesek alkalmazkodni, meglelni vagy létrehozni a számukra szükséges termékeket. Termékek előállítása nélkül az élet elpusztulna, alkotókészség híján lemaradna. Ötödik tétel: Az élet egyedülálló és a világ egységes. A termékek előállításának hitvallása, a kreatika credója segít megérteni és felfogni az élet értelmét és a világ egységét. Megérteni az akció és reakció természeti törvényeit, a visszacsatolás elvét, az anyag és energia megmaradásának örök elvét, de az ember szabad akaratát és az univerzum elveit is. A tételekből kiérezzük, hogy technológiai-műszaki alapokon szerveződő elmélettel állunk szemben, ám azt is sejtetik, hogy a kreatikát átfogó filozófiai-szellemi látásmóddá lehet és kell szélesíteni. A kreatika értelme Az elméletet aprópénzre váltani akarók így kérdeztek: mire jó, mi a haszna? A kételkedők, mert vannak, így kérdeznek: mi benne az új, a rendkívüli, hiszen mindez természetes?! Nem indokolatlan kérdések, az elmélet valóban magától értetődőnek tűnhet fel. Alighanem azért, mert az emberiség ösztönösen használja törvényeit, anélkül, hogy valaki megfogalmazta volna őket. Ahogy a természeti törvényekhez alkalmazkodott, tapasztalta, de elvüket nem ismerte. A gravitáció jelenségét tapasztalta anélkül, hogy a szabadesés képletét tudta volna, Ar- chimédesz törvénye, az öröklődés törvényei örök időktől hatnak, az atom titka a görögök óta foglalkoztatja az emberiséget, s az atommag elmélete időnként korszakosán megújul. A természeti törvények az embertől függetlenül léteznek, és azáltal tudatosulnak benne, hogy felismeri és kreativitásával megfogalmazza őket. A kreatika, mint az emberi alkotás elmélete, abból indul ki, hogy a földi élet azon feltételekhez kötött, melyek közt keletkezett, s elpusztul, ha nem képes alkalmazkodni hozzájuk, kihal az emberiség, mint a dinoszauruszok. Már- már közhelyes állítás, ám valami döbbenetes összefüggés, bizonyos törvényszerű tény sejlik fel mögötte: az emberi élet princípiuma mélyén objektív kényszer, törvényszerű szükséglet rejtőzik. Valamiféle alig tudatosuló emberi életelv, minden tettünkre érvényes és vonatkoztatható, közös vonás, amelyet az emberi természet lényegének tekinthetünk. Meghatározza az emberiség tetteinek természetét, munkája célját, alkotóerői kifejtését és teremtő készségének irányát: értelmes emberi létét. A kreatika elméletének merész lépése a megismerés útján, amikor az anyagi természetű (fizika) és szellemi (mentális) teljesítmények közös nevezőjét keresi és azonos törvényeiket fogalmazza. A siker csak mély absztrakció eredménye lehet. Olyan nagyfokú elvonatkoztatásé, amelyben megmutatkoznak és egy síkra kerülnek a dolgok és jelenségek lényegi jegyei. Bonyolult kérdéskör. Az ember fizikai és szellemi képességei szembeállíthatok, és ilyen jellegű teljesítményei különböznek. Mindkét képesség egy testben rejtőzik, mégis gyökeresen más! Már a kérdésfelvetés is kétkedésre ad okot: mint lehet azonos az esztergályos és a festő munkájának lényege? Mint vethető össze egy gép és egy regény megalkotása? A test és a lélek dualizmusáról régóta tud-beszél az emberiség. A kreatika úgy véli, hogy aligha létezik tisztán mentális, tehát szellemi termék. A gondolatot is ki kell fejezni - mondani vagy leírni, hogy teljesítmény, tehát termék legyen. És a mentális terméknek is meg kell felelnie a természeti törvényeknek. Minden terméknek van anyagi és szellemi összetevője. Megmunkálógép és/vagy regény?! Nem könnyű közös nevezőre hozni őket. A kérdésben magam is inkább bizonytalan vagyok, tehát kételkedő. Azt is tudom azonban, hogy a szintézisre utaló jelek a korszerű irodalomtudományban is jelen vannak. A strukturalizmus és a szemiotika, később pedig a posztmodern elméletek kétségtelenül az írás technológiájának a szerkezeti törvényeit tanulmányozzák. Jacques Derrida dekonstrukciós elve szinte azonos a kreatika dekompo- zíciós törvényével. Ugyanúgy részekre bontja és összetevőire osztja a művet, mint Békés professzor a megtervezendő automatikus gépsor egységét. Mindkettő részleteiben vizsgálja a szerkezetet, hogy a részeket megismerve „összerakja” belőlük a művet. Habár bizonytalanságom megmarad, folytatom a dolgok logikája szerint. Már jóval korábban, valamikor a nyolcvanas években vitáztunk arról, ami ma már kétségtelen, nevezetesen, hogy a könyv, bizony, áru és ipari termék. A bestsellerek, tévésorozatok és szappanoperák nyilvánvalóvá teszik, hogy ezek a „művek” sablonos részekből tevődnek össze, s nem csak a mögöttük álló, anyagi (termelő)erőket érezzük, hanem tartalmi elemeik - a történet - vonatkozásában a valóság építőele- meit-tégláit, szerkezetük LEGO- szerűségét is érzékeljük. Egy másik ide vágó felismerés: a műfajok léte s története. Miként lehetséges, hogy a nyelv végtelen sok lehetőségéből, a szavak és fogalmak ezreinek-tízezreinek halmazából az írásbeliség során már- már objektívnek mondható, kötött szerkezetek, zárt formák, műfajok alakultak ki, amelyek az idők során betartandó törvényként hatottak? Miként lehetséges, hogy néhány évezred alatt műfajok - eposz, zsoltár - váltak időszerűtlenné, és a társadalmi élet, az emberi lét változásával új műfajok - regény, lírai vers - keletkeztek? Mintha a termék-jelleg munkálna bennük, a fogyasztó emberiség szükséglete. Milyen objektív erő áll a műfajok mögött, milyen törvény mozgatja alakulásukat? Valóban valamiféle elemi életelv munkál mélyükön? A szobrász munkája egyszerre anyagi és szellemi: a műalkotást, a formát kemény és- alaktalan anyagból bontja ki. Kézenfekvő, hogy anyaga befolyásolja műve - a termék - szellemi karakterét. A festő a művész szemével lát és át- szellemülten érez, de anyaggal - festékkel, ecsettel, vászonnal - dolgozik, melyek megszabják lehetőségeit, és meghatározzák műve formáját és természetét. Foghatja a fejét az író, a művész: a szellemi géniusznak befellegzett?! Lélekkel alkot, ám műve, munkájának terméke anyagi természetű? Művészegyénisége, sajátos mentális képességei valamilyen módon objektív materiális erőket szolgálnak? Az új technológiák más úton is befolyni látszanak a művészetekbe. Él és bontakozik valamiféle számítógépes költészet. A posztmodern happe- ningek anyagszerű megjelenési formái köztudottak. A művészi korszellem természetes anyagok szerkezetéből szólítana meg? Milyen szociológiai tapasztalatok és alkotói vagy tömeglélektani igények állnak e mögött? Az elmélet elvontságáról, mélyen absztrakt természetéről már szóltunk: milyen ez a valóságban, hogyan képzeljük el? Egy neves történészt megkérdeztek a televízióban, miként lesz megírható az európai történelem? Válasza: Litvánia történetét például könnyű megírni a litván nemzet történelmeként, a népet ért események taglalásával. Ahhoz, hogy európai történelemként jelenjen meg, meg kell keresni azon jegyeit, elvont értékeit és általános jelenségeit, amelyek az európai kontextust jellemzik. Egyszóval: a litván történelmet egy mélyebb, elvont értelmezés összefüggéseiben kell vizsgálni. Más példa. Az üzletasz- szony, aki egyébként irodalmi termékek - lapok, folyóiratok, könyvek - kiadásával és forgalmazásával foglalkozik, arra a kérdésre, hogy az irodalmi-szellemi termék hasonló feltételek mellett készül és jut-e el a fogyasztóhoz, mint más áru - ruha, cipő, kerékpár stb. -, igennel válaszolt. A marketing-szabályok mindenre általánosan érvényesek. A kreatika törvényei is az elvontság ezen fokán, mélyen absztrahált értelemben tudatosulnak, ahol a dolgok tulajdonságai és értéke azonos értelmet nyernek. A kreatika egyik tétele: minél általánosabb a törvény, annál kevesebb részletet tartalmaz, annál absztraktabb. Mintha ez a nagyfokú elvontság legújabb kori jelenség lenne. Egyrészt az információs robbanással függhet össze, a tények és valóságelemek roppantul megnövekedett tömegével. Másrészt viszont a számítástechnika már- már parttalan térhódításával. A memóriaegység - a gép agya - teljesítményének roppant mérete, a mikroelektronika, a chipek új technológiái, amelyek végtelen sok adatot, tényt és mozzanatot képesek rögzíteni, megőrizni és műveleteket végezni velük, minőségileg osztályozni és mennyiségileg elemezni, szétválasztani és összegezni - mindez már-már emberfeletti teljesítmény. Az emberi alkotás törvényeinek megfogalmazása, rendszerezése hasonló a kibernetikához, sőt rokona. Mindkettő mentális szellemi termék. Ám míg a számítástechnika a matematikai mennyiségek elvonatkoztatott természetét és törvényeit vizsgálja, a kreatika tárgya és területe az ember élete: az alkotás alapjait, a teremtő erő működésének törvényeit rögzíti. Az ember világában létének alaptörvényeit. Milyen törvények irányítják életenergiáinkat? Mit, miért és hogyan teszünk? Döbbenetes és mély értelmű a gondolat, hogy a szellemi alkotókészség, a kreativitás mélyén anyagias léterők és elemi szükségletek határozzák meg a minőségeket. S hasonló, hogy az ősember óta a civilizációs törekvések folyamatosan hasonló vagy azonos értelműek, bár formái és méretei változnak. Nem alacso- nyítja le az emberi teremtőerőt, hogy minden eredménye termék, csak - talán - érthetőbbé teszi és egységesíti, de meg is emeli: az ember teremtő létének erejét és alkotó lényegét hangsúlyozza, mely objektív érvényű és már- már isteni méretű. I. Belejkanicot idézhetjük, aki Teológia és technológia című művében így ír: „Az ember Isten képe, s Isten az, aki teremt, aki tevékeny. A keresztény isten tehát abszolút értelemben Technológus, mert alkotó... Miután, mint említettük, az embert Isten képére, a teremtő Isten hasonmásaként teremtették, az ember is technológus. Közben, Istenhez hasonlóan, alkotásaiban abszolút szabad. De az ember szabadsága mellett a felelősség- tudat is osztályrésze, mellyel termékenységének és teremtő képességeinek tartozik.” A kreatika jövője Szakmai jelentősége mellett a kreatika a bölcseleti gondolkodás sajátos módszerét és új szempontjait kínálja. Talán éppen a jelenkori gazdasági és műszaki valóság áttekintésének filozófiai alapjait adhatja. A fizikai és mentális minőségeket nem választja szét, egységükben látja őket, és hátterükben a közös alkotó képességet, a teremtő energiát és annak léttörvényeit, amelyek létrehozzák az élethez szükséges értékeket. (Nádas Péter a tévében arra a kérdésre, mit jelent számára isten, valahogy így válaszolt: nem az alakot öltött és megszemélyesítetten elfogadott lényt, akit általában tisztelünk, hanem valamiféle teremtő erőt!) Békés professzor gyakran idézi Bertrand Russelt: „A legtöbb ember inkább meghalna, mint hogy gondolkodjon, s a valóságban ez így is van.” A kreatika a mai elgépiesedés, a megszokott közéleti sémák és fogalmi sablonok, a szellemi else- kélyesedés és gondolatszegénység korában az alaposabb megismerésre és mélyebb gondolkodásra, az analizáló kedvre és az életben való alkotó szellemi jelenlétre hívja fel a figyelmet. Figyelemreméltó azon tanulsága is, miszerint az igazság felismeréséhez nagyobb elvonatkoztatás, mélyebb absztrakció szükséges. Minél bonyolultabb és átláthatat- lanabb a valóság, a tények és jelenségek végtelen sokasága folytán minél áttekinthetetlenebb, annál elvontabbak a szövevény csomópontjai, az áttekinthetetlen dzsungel tisztásai és ösvényei, azok a logikai fókuszok, amelyekben felvillan a dolgok lényege és a tájékozódás iránya felé mutat. A kreatika alapigazságai néha túl egyszerűnek tűnhetnek fel. Amikor egyik alapvető axiómáját halljuk: „Hasonló termékeket hasonló körülmények között hasonlóan hozunk létre”, mondhatnánk: ez magától értetődik! De mihelyt mélyebben belegondolunk, az állítás mélyén megsejtjük a törvényt. Az elemi és céltudatosnak tűnő erő, amely bennünk - ösztöneinkben, érzékeinkben és tudatunkban - rejtőzik, összefügg emberi létünkkel, és meghatározza tevékenységünket. Mintegy létünk benső értelmét adja, munkánk céltudatosságát jelenti, és kényszerít, hogy érdekeink érvényesítése érdekében a legmegfelelőbben cselekedjünk! Nem, nem a természet vélt célszerűsége ez már, sem a valóság törvényeinek „értelmes” léte, hanem olyan roppant s talán megis- merhetetlen benső erő (ösztön, szükséglet, késztetés), amely az emberiség önfenntartására törekszik. És ez indokolja a tudományos szeminárium említett ajánlását is, hogy a kreatika elmélete a széleskörűen vett tanítási-művelődési programok anyaga és témája legyen a legkisebb kortól az egyetemig. Békés professzor is ilyen értelemben állítja, hogy az elméletről való mai tudásunk és ismereteink csak a jéghegy csúcsát jelentik, mely alatt a mélyben más összefüggések, tények és törvények rejtőznek, és felfedezésre, feltárásra, további fejlesztésre várnak. A kreatika ma: „a folyamatok (a termékek létrehozásának) matematikai tervezése” (Békés). Befejezésül egy korábbi, hozzá intézett levelemből idézek: „Tehát: adjunk új méreteket technológiai tapasztalatainknak, módszereinknek, ismereteinknek! Mintegy más valóságszintre emelve szemléljük őket. Mely szerint: minden ember által előállított tárgy vagy dolog - termék! Ebben a - filozófiai - értelemben a termék szó olyan fogalommá válik, amely elvont szellemi jelenség, filozófiai magánvaló! Hasonló a (dialektikus) materializmus anyag-fogalmához. Ebben a matéria nem valós, megfogható s így létező dolog, hanem fogalom, bár objektív fogalom! Nem a gyakorlati használatban létezik, hanem a gondolkodás által alkalmazott elvontság színijén. Ez lenne a termék-elmélet új mérete, szintje?! Itt látom annak lehetőségét, hogy az elméletet - gyakorlati érvényén túl - filozófiai értelemben lehetne továbbfejleszteni és elvont törvényekkel alátámasztani!” A földi élet azon feltételekhez kötött, melyek közt keletkezett. A kreatika a fizikai és mentális minőségeket nem választja szét. GONDOLAT Szerkesztők: Hizsnyai Zoltán (tel. 02/59233449), Szilvássy József, Mislay Edit, Tallósi Béla. Munkatársak: Brogyányi Judit (Budapest), Gál Jenő (Prága), Gálfalvi Zsolt (Bukarest), Kőszeghy Elemér (Ungvár), Sinkovits Péter (Újvidék). Levélrím: Gondolat, Petit Press Rt., Prievozská 14/A, P. O. Box 49, 820 06 Bratislava 26
