Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-14 / 110. szám, péntek
17 UJ SZÓ 2004. MÁJUS 14. Gondolat Békés János fél évszázados kutatómunkájának eredménye az a műszaki-filozófiai szemléletmód és gondolatrendszer, amelyet kreatikának nevezett el Gondolatok a kreatikáról „Jövőre 80 leszek. Életművemről monográfiát készítek. Szeretném befejezni, hogy szülőhazám és Pozsony neve fényesebben ragyogjon a történelem egén. Mindehhez segítségre van szükségem. A többség - ez ideig-nem érti művem jelentőségét. Azt hiszik, hogy mindez már ismert, pedig ez nem igaz. Az összefüggések feltárása és a pontos matematikai-logikai leírás az én életművem. Ha nem lesz monográfia - egy életmű veszhet el Majd jön valaki valahol, és újból kitalálja!” Békés János egyetemi tanár, a pozsonyi Műszaki Egyetem Gépészeti Tanszékének nyugalmazott oktatója a fémmegmunkálás technológiájával és a megmunkáló gépek-eszkö- zök fejlesztésével foglalkozik. Pedagógusi munkája mellett a szakterület elméleti kérdéseit kutatói szinten tanulmányozza. Számos egyetemi tankönyvet, ismeretterjesztő művet és tudományos munkát írt. DUBA GYULA Neve, mint a fémmegmunkálás jeles szlovákiai szakértőjéé, régóta jól ismert nemzetközi fórumokon és tudományos körökben, munkáit több nyelvre lefordították. Fél évszázados kutatómunkájának eredménye az a műszaki-filozófiai szemléletmód és gondolatrendszer, amelyet kreatikának nevezett el. Elméletéről tudnak tudományos körökben. A témáról Zólyomban rendezték meg a múlt évben (november 11-12.) a második nemzetközi tudományos szemináriumot. „A termelés törvényei - a kreatika, kreativitás” címet viselte, amelyen Angliából, a Cseh Köztársaságból, Lengyelországból, Ausztriából és az USA- ból vettek részt vendégtudósok. Zólyomban egyedülálló szlovák kezdeményezés született: A kreativitás és a kreatika elméletét be kell vezetni a tanítási-nevelési folyamatokba. Mi a kreatika? Az ősember első munkaeszköze az a kő vagy szikladarab lehetett, mellyel elejtette a táplálékul kiszemelt vadat vagy támadója ellen védekezett. Az ösztönös mozdulat pedig, amellyel a követ megragadta, megalapozta alkotó reflexeit, teremtő lényét. Ösztönös volt a mozdulat, de amikor elejtette vele a vadat vagy megvédte magát, tanulságul szolgált számára: tovább gyakorolta, finomította. Megszületett az első (mun- ka)eszköz. Később ökölkő (szakó- ca), lándzsa, nyíl vagy kőbalta, kőmalom és kerék lett belőle. így lett szerszámkészítő az ember. Megtanulta, hogy a szerszámmal növeli erejét, fokozza lehetőségeit, és megalapozza a természet törvényeinek felismerését. S a szerszámmal elejtett vad vagy a legyőzött ellenségtől zsákmányolt érték az első terméknek bizonyult. A kezdet kezdetén tehát ott áll a szerszám és a vele-általa nyert termék. A kreatika elméletének mindkettő alapfogalma. A történelem folyamán az emberiség tevékenysége arra irányult, hogy előállítsa anyagi javait, azon termékeket, amelyekre létfenntartásához szüksége van. A termék létének alapja, életmódjának biztosítéka: a táplálék, a lakás, a ruházkodás, a kényelem. Az idők folyamán a szerszám állandóan változott, fejlődött, tökéletesedett. A kezdeti kőből és fából készültet fémből való követte (bronz, vas, acél), s az egyszerű eszköz kezdetleges szerkezetté, majd bonyolult géppé, automatává, finom műszerré fejlődött. Az ember együtt növekedett szerszámaival, új ismeretekre tett szert és tudományt alapított, gondolkodása bonyolultabb, elvontabb lett, városépítővé és kultúrateremtővé nemesedett. Fizikai léte anyagi alapjain mentális kultúrát, szellemi életet teremtett. Az ókori egyiptomi csillagászat fejlettsége ismert. Azért született, hogy megismerjék általa a kozmikus erőknek a Nílusra tett hatását, hogy az áradások előreláthatok legyenek, mert azok befolyásolták a gabonatermést. Tehát a termék érdekében volt rá szükség. A gyakori háborúk megkövetelték a fegyverzet fejlesztését. A kulturális haladás szükségessé tette a jobb élet- körülmények, a nagyobb kényelem, a létbiztonság és az esztéti- kusabb életforma alapozását. A városi létforma és az egyház az építészetet, az uralkodói igények és a gazdagok vágyai az árubőséget biztosító földművelést és kézműipart késztették „termelésre”, a kultúrigények a művészeteket inspirálták. Mindezek széleskörűen elősegítették az elméleti tudományok (matematika, kémia, biológia, filozófia) és a műszaki technológiák előretörését. A hihetetlenül növekvő szükségletek egyre több és változatosabb terméket követeltek. A termelt értékek mennyisége és technológiai sokrétűsége oly hatalmas tudományos-műszaki haladást eredményezett, melynek roppant méretei és már- már emberfeletti eredményei a műszaki-tudományos forradalom során kiteljesedhettek, s mára az emberiség életét alapjaiban megváltoztatták, létét veszélyesebbé és átláthatatlanabbá tették. Az emberiség történelme folyamán roppant birodalmak és óriási hatalmak keletkeztek és hullottak szét, államformák és rendszerek váltották egymást, eszmék íveltek fel, majd kiürülve alámerültek, más eszméknek adták át helyüket. Változtak az ember létformái, de alaptevékenysége megmaradt. Mintha az első teremtő mozdulat törvénnyé vált volna és azóta is érvényes lenne! Fennmaradása érdekében az emberiség termékeket állít elő. Vagy így pontosíthatnánk: a természeti törvények ismeretében és tudományosalkotói képességei birtokában termel. Tevékenységét a műszaki fejlődés és a technológiák tökéletesedése végtelenül gazdaggá, már- már áttekinthetetlenné tette. Az emberi lét ezáltal roppant bonyolult lett, a kezdeti alaphelyzet, ember-eszköz-termék viszonya pedig a felismerhetetlenségig megváltozott. Az egykori szakó- cának vagy kőbaltának ma talán atombomba lehetne a neve. S az egyiptomi csillagászok kezdetleges körzőjéé - lézersugár. Az ókori filozófusok, tudósok (Euklei- dész, Archimédesz) „szakmája” pedig talán géntudomány. Egyetemes ismereteink ma szinte végtelenek, tudásunk áttekinthetetlen, a tudományos-műszaki-tech- nológiai tudat a világűrt kutatja, termékei a kozmoszt tapogatják, szerkezetei a Marson nézelődnek, és a Holdon ember járt. Az út vége a végtelenbe vész. Ennek az útnak azonban van egy alapminősége, mely egyben bizonyosság is: az ember fizikai és szellemi munkája révén, tudományos ismeretei segítségével termékeket állít elő, hogy bebiztosítsa földi létét és kinyilvánítsa a természeti erők fel- használására törő akaratát. A kreatika elmélete tehát eleve technológiai fogantatású, létközpontú, ezért (feltételezhetően) általános érvényű! Békés professzor fél évszázados tudományos-műszaki munkássága során azon felismerésre jutott, hogy minden alkotómunka eredménye - termék! Nem csak a fizikai munkáé, hanem a szellemi-alkotói tevékenységé is! Közhely, hogy a technikai eredmények a természeti törvények tudása és alkalmazása révén születnek. A természet csak esetenként „alkot”, villámcsapás által tüzet gyújt, furcsa sziklaalakzatokat, művészinek látszó formákat hozhat létre, értelmesnek tűnő folyamatokat indíthat el, úgy tesz, mintha teremtene. Mindez a véletlen műve, bár akár „terméknek” is nevezhető. Igazából az ember termel, ezért a kreatika nem természeti szabály- szerűség, hanem az emberi tevékenység törvénye. A kőmalomtól az esztergapadig, majd az automatikus rendszerekig hosszú az út. Mondhatnánk: sok évezredes. A termék fogalma mellett az ismertetett elmélet másik fontos megfigyelése, hogy a megmunkálás, a termékgyártás során nem az anyag, a megmunkált anyag vagy a szerszám anyaga a döntő, bár az is végtelenül fontos, hanem a viszonyuk és kölcsönhatásuk, a köztük létrejövő mozgás. Az a mozgás, amelyet a kreatív ember kölcsönöz nekik, hogy a kívánt minőség, a termék előálljon. A munka mozzanata az az emberi tett és erő, amely az anyagok kölcsönvi- szonyát mozgásba hozza, annak értelmet ad és értékteremtővé teszi. A természeti és társadalmi törvények a termék keletkezésének tudományos hátterét jelentik, a kreatika az emberi alkotókészség természetét vizsgálja. Tehát nem természeti-társadalmi tudomány, hanem emberi törvény! S a termék legyen kenyér, gépkocsi, könyv vagy festmény, fizikai vagy szellemi-mentális érték, a végeredmény minden esetben - termék! Olyan célirányos alkotó- készség hozza létre a különböző korok színvonalán, amely egyben biológiai-mentális folyamatosságot jelent, megteremti az emberi létfenntartás tartalmát, benső törvényét, és az ember ösztöneiben, tudatában meghatározza tetteinek értelmét. A kreatika elmélete nyilvánvalóan technológiai fogantatású, de Békés professzor előadásában a teremtő tevékenység és alkotókészség minden területére alkalmazható. Mi a kreatika lényege? A szemlélet alaptétele, nevezetesen, hogy minden emberi munka eredménye termék, nagyfokú és mély értelmű absztrakció eredménye. Az elvontságot és bonyolultságot fokozza azon állítás, hogy a termékek a természeti törvények felhasználásával, ám ob- jektívnek mondható emberi törvények, a kreatika törvényei szerint jönnek létre. Ezek a törvények maguk is a kreativitás, az alkotókészség termékének mondhatók, és elvontságukban felülmúlják a természeti törvényeket, csak az emberre, annak tevékenységére érvényesek és alkalmazhatók. S hogy miért „csak” most került sor megfogalmazásukra? Hiszen ezek a törvények mind ez ideig, az emberiség kb. kétmillió éves földi jelenléte során megnyilvánulhattak, érvényesek lehettek és hatottak, bár az emberben nem tudatosultak. Felismerésüknek nem voltak meg a lehetőségei, most értek meg rá a feltételek. Az elmélet megteremtője a Mengye- lejev-táblázatra és Norbert Wie- nerre, a kibernetika tudományának megalapozójára hivatkozik. A természeti elemek rendjét rendszerbe foglaló Mengyelejev-táblá- zatnak megalkotása idején köztudottan voltak hiányzó részei, üres helyei, s az ezeket betöltő elemeket később fedezték fel. Norbert Wiener alapműve, a Cybernetics or Control and Communicationin the Animal and the Machina 1948-ban jelent meg a Wiley Kiadónál New Yorkban, szerzője a számítástudomány őse és alapítója lett általa. Míg a Mengyelejev- táblázat még természeti fogantatású, a kibernetika egészében emberi-logikai alkotás, a kettős számrendszer bevezetésével és alkalmazásával eleve teoretikus konstrukció, mentális emberi termék. Ilyen értelemben a kreatika elmélete mintegy törvényszerű következménye és késői utóda: alaptörvényei megfogalmazását és elméleti alkalmazását a modern matematikai módszerek tették lehetővé. Nyilvánvaló tehát, hogy az elmélet, mély elvontsága, nagyfokú absztrakciója folytán tisztán szellemi konstrukció, mentális „termék”, amely az emberi alkotó- készség és teremtő erő, az értéktermelés módszertanát kutatja. Az elméleti felismerések fokozatosan, Békés professzor több évtizedes munkája során álltak össze rendszerré, miközben a fémmegmunkálás technológiájának a tökéletesítésével foglalkozott. Az első kérdés - valamikor 1950-ben - így merült fel számára: miért éppen így állítunk elő termékeket és nem másképp?! A válasz fél évszázad múltán fogalmazódott meg a kreatika egzisztenciális törvényeiben. Az elmélet azonban már 1975-re nem csak megérlelődött, hanem a gyakorlatban is sikerrel alkalmazták: létrejött az ún. CAPP (Computer Aided Process Planning), a Best rendszer, az első olyan generatív jellegű, számítógépes rendszer, amellyel technológiai folyamatokat terveznek. Segítségével tervezték és készült el az 1971-75-ös évek legsikeresebb famegmunkáló gépe, az ES 2000 típus, amelyet a kreatika egzisztenciális törvényei alapján konstruáltak. A szakemberek azonban a sikeres módszer elméletére kevesebb figyelmet fordítottak, azonnal annak gyakorlati hasznosítására összpontosították figyelmüket, gyakran saját útjaikat járva, és kutatásaik során olyan eredményeket mutattak fel, amelyeket máshol már régen publikáltak. Pedig valójában maga az elmélet mint heurisztikai (újító) tény és érték a fontos, mint átfogó szemléletmód: minden gyakorlati eredmény tökéletesedő elméleti rendszeréből következik! Ennek okán, Békés professzort követve ily kérdéseket tehetünk fel: milyen gyakorlati haszna volt a gravitáció törvényének, amikor Isaac Newton (1643-1727) felfedezte és megformálta? Milyen praktikus értéket jelentett az elektromos indukció elve 1840-ben, amikor Michael Faraday (1791-1867) megfogalmazta? Ma ezek alaptörvények. A tanulságot a kreatika elmélete tudomásul veszi: a természeti (és társadalmi) törvények akkor is hatnak, ha nem tudunk róluk, ám felismerésükkel és törvénnyé fogalmazásukkal újabb lényeges haladást tesznek lehetővé, így növekszik a műszaki civilizáció épülete! A felhalmozódó ismereteket és egyre rendszerszerűbb tudást betetőző kreatika elnevezés 2000-ben keletkezett. Ezek után nézzük törvényeit. 1. Formális törvények: minden termék tudásunk és tapasztalataink alapján jön létre, ám az emberi ismereteknek olyan törvényszerűségeik, mintegy belső rendjük van, amely objektív jelleggel és érvénnyel bír. A formális törvények alapján matematikailag leírhatjuk a folyamatokat. A leírás lényege: dekomponálja, részfeladatokra bontja a folyamatot, a részeket megoldja, majd ismét összegezi, szintetizálja. 2. Öröklődési törvények: ezek alapján hozzuk létre a termék a) formáját; b) méreteit; c) a részek kölcsönös viszonyát; d) a feladatok sorrendjét. Az öröklődési törvények olyan (filozofikus) gondolatot (is) sejtetnek, mintha a termék kívánt tulajdonságai valamilyen módon az eszközökben lennének, melyek létrehozzák, mintha a termék létrehozóinak génjeit „örökölné”. 3. Egzisztenciális törvények: ezek segítségével választja az ember számtalan lehetőség közül a számára legjobb megoldást. A sok lehetőségnek csak egy variánsa lehet. Az optimális megoldás céltörvényei: a) túlélés; b) max. hasznosság; c) takarékosság; d) természetvédelem. Ezek a törvények a laikus számára nem könnyen érthetők és nehezen elképzelhetők. Az elmélet elsődlegesen a technológiai folyamatok tervezését szolgálta, a matematika és logika elveire épül, és természetszerűleg komoly -elvontságot/ -absztrakciót testesít meg. Műszaki fogantatása révén a termék pontos leírását feltételezi. Általánosítható, filozófiai jellegű tanulságai csupán rövid ideje, mindössze néhány éve tudatosulnak. A megközelíthetőség és népszerűsítés érdekében alkotója 2003-ban megfogalmazta az elmélet általános jelentését és hitvallását, mintegy a kreatika cre- dóját. Kiindulópontja: a célszerűen tervezett dolgokat az emberi alkotókészség hozza létre. A kreatikát is. A kreatika olyan tudományos diszciplína, amely a termékek megalkotásának módszereivel és törvényeivel foglalkozik. Tézisei: Első tétel: Minden, ami véletlenül vagy tudatosan keletkezik, az termék. A termék lehet szellemi (mentális) vagy anyagi (materiális). Vannak emberi termékek és az élő vagy élettelen természet (véletlen) termékei. Második tétel: A termékek tapasztalatok alapján jönnek létre, mely ismereteket az ember közmondások, tanulságok és törvények által fejez ki. Ezen törvények meghatározzák a folyamatokat és szerszámokat, amelyek a termék keletkezéséhez-megalkotásához szükségesek. A törvényeknek formájuk és tartalmuk van. A kreatika formális és öröklődési törvényei felelnek meg nekik. Lehetővé tesznek számtalan megoldást. Végül az a változat érvényesül, amelyet az ember az egzisztenciális törvények alapján választ. Ezeket az ember szabad akaratával hozza létre. A természet esetében a gének (öröklődés), a környezet vagy a véletlen dönt. Harmadik tétel: A termék hasznossága szubjektív kategória. Az optimális, a legjobb megoldás a céltól, szempontoktól, az idő, hely, eszközök, terminusok feltételeitől, a személyiségtől (testi és lelki állapota, hangulata, éhsége vagy telítettsége, fáradtsága stb.), a termék szükségességétől (sürgősség, mennyiség), valamint a termékkel szembeni igénytől (költségek, tartósság, rendkívüliség - exkluzivitás) függnek. Negyedik tétel: Az élet és az Mintha az első teremtő mozdulat törvénnyé vált volna. Az emberi alkotókészség, az értéktermelés módszertanát kutatja.
