Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-13 / 109. szám, csütörtök

14 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 13. SZAMÁRFÜL Ki Goriot apó? NOVÁKNÓRA Goriot apó az azonos című regény főhőse, melyet Honoré de Bal­zac írt 1834-35-ben. A Goriot apó realista karrierregény. A mű elején mintha kamerával végigpásztázna Párizson egyre beljebb haladva. Ezt az érzést az élethű ábrázolás adja, mely minden realista mű jel­lemzője. „All is true.” - hitelesíteni akarja a történetet, közel akar ke­rülni az olvasóhoz. Karrierregény, mert két ember pályafutását is be­mutatja. Elsőként Goriot apóét ismerjük meg, aki egyre lejjebb csú­szott a ranglétrán. A mű kezdetén a Vaquer-ház lakója, volt tészta­gyáros, aki spekulációkkal egy tekintélyes vagyonra tett szert, nem egészen tisztességes úton. Ebből mostanra szinte semmi nem ma­radt, mert pénzét lányaira költötte. Rastignac, aki vidékről került Pá­rizsba, szintén a Vaquer-házban lakik. Ügyvédnek tanult, de hamar rájött, hogy a felemelkedésnek vannak könnyebb útjai is.'Az egyik, hogy gazdag asszony szeretője legyen, ehhez kapott támogatást is. Véleden folytán Goriot apó lányainál próbálkozott, így kapcsolódott össze a két szereplő élete. Goriot apó az egyeden, aki Rastignac életét még az eszményekhez köti. Goriot eszményi hős, illetve csak akkor válik azzá, amikor otthagyja az üzletet, de ekkor áldozattá válik. A realista regényben nincsenek igazán eszményi figurák, és ha vannak, akkor megtaláljuk ellenpólusát - jelen esetben Rastignacot. Goriot az érzelmeit tartja szem előtt, míg ő egyre inkább az érdekeit. A történet elején bepillantást nyerhettünk Párizsba és annak egyik nyomorúságos negyedébe. Megismertük a Vaquer-ház lakóit és a tu­lajdonost, Vaquemét. Goriot apót eleinte tisztelték a panzióban, de Vaquemé megpróbálta elvetetni magát vele, és mikor ez nem sikerült, rosszindulatú pletykákat kezdett teijeszteni Goriot-ról. Ettől kezdve a panzió lakói nem csak hogy nem tisztelték, de állandó csúfolódásnak tették ki a közös étkezések alatt. Közben a pénze is fogyott, mivel lá­nyai folyamatosan hozzá jöttek szorult helyzetben. A lányoknak kel­lett a pénz fényűzésre és szeretőkre, és apjuk mindig meg is adta amit kértek. így történt, hogy Goriot apó olyannyira elszegényedett, hogy végül a harmadik emeleti kis szobába költözött Rastignac mellé. Goriot-t vizsgálva fontos esemény, hogy Rastignac Delphine szeretője lett. A szenvedély beszélt belőle, melyet irántuk érzett. Ez töltötte ki egész életét, ha ez nincs neki, akkor még jelentéktelenebb lenne. Hi­szen nézzük, milyen ember Goriot apó. Idős, egyszerű, szenvedélyes, rajongó, akit a társadalom kigúnyol és mi is csak sajnáljuk. Nem éb­reszt tiszteletet senkiben, Rastignac szintén sajnálatot érez iránta. A szál, melyen eddig futott a cselekmény, Goriot haláltusájával ér véget. Az egész betegséget lányai látogatása indította el. Mindketten azért mentek hozzá, hogy elpanaszolják rettenetes sorsukat. Itt látszott csak igazán a két nővér közötti ellentét. Egymásnak estek, Anastasie felrótta húgának, hogy sose szerette igazán. Goriot teljes önkívületbe esett veszekedésük hallatára, túl nagy kín volt ez neki. Rastignac belé­pésével megmentette a helyzetet, pénzt ajánlott fel, Anastasie elége­detten távozott, de már késő, mert Goriot ágynak esett. Kiderült, hogy ki szerette őt igazán, ki az, aki halálos ágyánál is mellette maradt: sen­ki. Mindenki elhagyja, magányosan hal meg. Lányai egyáltalán nem hajlandóak eljönni, nyomorultul hal meg. Tehát akkor ki is valójában Goriot apó? A társadalom számkive­tettje? A lányai áldozata? Egy igaz ember a megbomlott párizsi világ­ban? Attól függ, honnan nézzük. Goriot apó saját szemüvegén ke­resztül szemlélte a lányait és az egész életét. Egy szemüvegen keresz­tül, mely csak a szépet mutatta. Azonban a mű végén drámai fordu­lat történik. Olyan esemény, ami egy pillanat alatt derékba töri az életét. Lányairól alkotott kép, melyben a lányok boldogok, nincs semmi problémájuk, szertefoszlik. Az, hogy ebbe hal bele Goriot apó, remekül példázza azt, hogy a lányai számára a saját életét jelen­tették. Azonban korántsem egyedül ők okozták a vesztét. Saját maga volt ugyanis képtelen beilleszkedni egy pénz- és hatalomcentrikus vüágba. Ez azt jelentené, hogy Goriot apó esetleg önmaga volna hi­bás a sorsáért? Nem, csak egyszerűen túl jó volt ahhoz a kegyetlen vi­lághoz képest, amelyben ők éltek. Vydavatel stvo PETIT PRESS, a.s. az Új Szó és a Vasárnap kiadója Külső üzletkötőket keres hirdetésszervezői és lapterjesztői munkakörbe, az alábbi térségekbe: Dunaszerdahely, Galánta, Komárom, Párkány, Nyitra, Nagyszombat, Kassa, Rimaszombat, Nagykürtös, Losonc. Feltételek: «* legalább középiskolai végzettség, érettségivel, a magyar és a szlovák nyelv alapos ismerete, • iparengedély. Előnyt jelent: » az adott régió vállalkozói sajátosságainak ismerete, • a kellő gyakorlat a hirdetésszervezésben, továbbá a sajtópiacon vagy az üzletkötésben, »* a kommunikatív készség, ■» a saját gépkocsi. A mi ajánlatunk: «* előnyös jutalmazási rendszer, közvetítői jutalék formájában • a kiválasztott pályázók szakmai felkészítése, *» nagy kiadói hálózat sokoldalú támogatása. Az érdeklődők rövid életrajzot és az elérhetőséget mellékelve május 17-éig jelentkezhetnek az alábbi e-mail címen: barbora.remisova@petitpress.sk "regióny" megjelöléssel. 1> Az internet újszerűsége révén jelentős motiváló erővel rendelkező eszközzé válhat a pedagógusok kezében Egyre több a szörföző fiatal fajta megoszlás azt mutatja, hogy a lányok kevésbé aktív számító­gép-használók, mint a fiúk. Ha­sonló a helyzet valamennyi számí­tógép-használati mód esetében. Egyedül az elküldött elektronikus levelek számában kiegyenlített a helyzet, sőt e téren a lányok meg is előzik a fiúkat. Az adatok egyér­telműen azt bizonyítják, hogy az internet-hozzáférési lehetőséget tekintve napjainkban az iskolák je­lentik a legfontosabb szolgáltatást a tanulók számára. A szülők mun­kahelyén, a könyvtárakban, a ke­reskedelmi egységekben - csupán korlátozott hozzáférési lehetőség kínálkozhat a diákok számára, így ezeken a helyeken csak esetlege­sen elégíthetik ki internethasználati igényeiket. A könyvtárak szerepe egyelőre je­lentéktelen az internetelérés biz­tosításában, aminek nemcsak az lehet az oka, hogy a tanulók má­sutt könnyebben elérik az internetet, hanem az is, hogy a ha­zai könyvtárrendszer mindeddig csak rendkívül lassú tempóban volt képes az információs techno­lógiák teremtette kihívás szerint megújulni. Sok könyvtárban még számítógép sem áll az olvasók ren­delkezésére. Az internet iskolai használatának gyakorlata számos problémát vetfel (Képarchívum) Az iskolai internet- használat igen népszerű. Egyes iskolákban azt is ta­pasztalhatjuk, hogy a háló­zati hozzáférés engedélye­zését pedagógiai eszköz­ként használják a tanulmá­nyi teljesítmények ösztön­zése érdekében. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS (Képarchívum) A tanulói szabadság Az internet iskolai használatá­nak gyakorlata számos problémát vet fel. Esettanulmányokból jól is­merjük az interneten érvényes ta­nulói szabadság sokat vitatott kérdéskörét. A hálózati számító­gép-használat szabályainak meg­szegése esetére a szankciók még nem részletekbe menően kidolgo­zottak, vagy csupán egyetlen pe­dagógus „ad hoc” döntésén múl­nak. Maguk a gyakorló pedagógu­sok is keresik a megfelelő megol­dást, olykor viták során alakítják ki iskolájukban az internethasználatot meghatározó normarendszert. Hasonló problé­ma, hogy a fiatalok önálló fo­gyasztói célcsoportként azonosít­hatóak a kommunikációs eszkö­zök terjesztési folyamatában. A fogyasztási szokásokat vizsgáló kutatások is igazolják, hogy a diá­kok nagyobb számban találhatók meg „a szabadidő-orientált” fo­gyasztási státuscsoportban, mint a felhalmozó fogyasztási csoport­ban. Minden bizonnyal a tanulók a közeljövőben az internetes rek­lámhadjáratok célpontjává is vál­nak, mégpedig a terjeszkedni kez­dő e-business cégek tevékenysége révén, (úp, rv) Ennek jelentőségét azért érde­mes hangsúlyozni, mert a peda­gógiai munka hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a tanár mennyire tudja motiválni tanítványait az oktatási folyamat során. Az internet - talán viszony­lagos újszerűsége révén is - jelen­tős motiváló erővel rendelkező eszközzé válhat a pedagógusok kezében. A legtöbb tanuló által jelzett igény - amely szerint az in­formatika tantárgy iskolai időke­retét növelni kellene - jól jelzi a tantárgy népszerűségét. E nép­szerűség egyebek között össze­függ azzal is, hogy az informatika tantárgyból a legtöbb iskolában könnyű jó osztályzatot szerezni. A tantárgy szokatlannak mondható népszerűsége a diákok körében összefügg azzal is, hogy az infor­matikaórák az iskolai élet sajátos színfoltját jelentik: a diák-tanár közötti kommunikációs formák­ban, az oktatóterem térkialakítá­A lányok többet leveleznek sában, a feladatkijelölésekben és a számonkérésben az informati­kaórák távolodnak a hagyomá­nyosnak számító frontális órave­zetés gyakorlatától. A lányok többet leveleznek A fiúk aránya magasabb mind az internet-, mind az e-mailt- használatot tekintve. Az ellentétes mentalitású nagyobb csoport a lá­nyoké, akik tehát sem internetet, sem e-mailt nem használnak. Ez a Pengetéssel, dörzsöléssel vagy ráütéssel lehet a hangokat előcsalogatni belőle, gyönyörűen szól Egy népi hangszer: a citera MUZSIKATÁR Folytassuk a sort az egyik leg­népszerűbb népi hangszerrel, a citerával! Pengetéssel, dörzsölés­sel vagy ráütéssel lehet a hango­kat előcsalogatni belőle, és gyö­nyörűen szól, amikor népdalokat kísérnek vele. Na de haladjunk sorjában, s lássuk, hogyan készül, honnan ered és mikor szólalt meg az első citera! A citera olyan fából készült, hú­ros hangszer, amelyet pengetés­sel, dörzsöléssel vagy ráütéssel szólaltatnak meg. Az Alföldön tamburának is nevezik. Nyugat- Európában a XVI-XVII. században élte fénykorát. Nálunk ma is meg­található a hagyományokat őrző falvakban. Magyarországon a sokféle formájú citeraváltozat kö­zött három alaptípust lehet meg­különböztetni: vályú-, kisfejes, il­letve hasas citerát. Mindhárom forma megtalálható (a moldvai csángókat kivéve) a teljes magyar nyelvterületen. Az Alföldre és a Felvidékre elsősorban a vályú- és a kisfejes citera, a Dunántúlra fő­leg a hasas citera jellemző. Egy másik fajta felosztás szerint léte­zik diatonikus citera - amelyen egyetlen érintő sor van (egész­hangos) - és kromatikus citera, amely két érintősoros (félhan­gos). Közép-Európában igen népsze­rű ez a hangszer, ami az elterjedé­sét is eredményezte. Húrjai dal­lamhúrokból (kóták) és kísérőhú­rokból állnak. Általában több mint 30 kísérő húrja van. A dal- lamhúijai a fogólap fölött feksze­nek. Ezek a húrok a fogólaphoz szoríthatók, így játék közben kü­lönböző hangmagasságon szólal­tathatók meg. A citera népi hangszer. Talán hihetetlenül hangzik, de egykor maguk az ügyes kezű citerások készítették saját hangszerüket. Általában jól megmunkálható, puhább fafajtákat használtak. A fadoboz két végén elhelyezkedő tőkék segítségével feszítették ki a húrokat. Régen egy darab fából készítet­ték a citerát, hasonlóan a vályúk faragásához. A dallamhúrok sorát drótból alakították ki. A hangszer fejlődése során keményebb fából készített, díszítésekkel ellátott ci- terák is megjelentek, manapság fafaragó művészek foglalkoznak ennek a gyönyörűen muzsikáló hangszernek az előállításával. A kótahúrokat a zenész egy rö- videbb lúdtollal, bal kézzel nyom­ja le, egy hegyes, hosszabb lúdtol­lal pedig jobb kézzel pengeti. A kí­sérő húrok megszólaltatása, a pengetések változatos alkalmazá­sa (ütés, pergetés) akár virtuóz já­tékot is lehetővé tehet. Egy jó cite- rás a muzsikájával betölti az egész tánctermet. Régen citerabálokat is tartottak, ahol a tánc kísérőze­néjét a citera szolgáltatta. Ha ma­napság ellátogatsz egy hagyomá­nyos falusi bálba (még itt-ott lé­teznek ilyenek), akkor akár te is élvezheted a citera különleges muzsikáját, (i, he) Egykor maguk az ügyes kezű citerások készítették saját hangsze­rüket (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents