Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-13 / 109. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 13. 15 Kitekintő A siker szempontjából mindenképpen meghatározó, hogy a két fél - a kisebbség és a többség - ne ellenfélnek, hanem partnernek tartsa egymást Németek Belgiumban - működőképes autonómia „Hátrányai akkor vannak egy autonómiának, ha hibás, ha rosszul szabott. ” (Képarchívum) „Belgium szövetségi állam, mely régiókból és közössé­gekből áll” - olvasható az 1993-as belga alkotmány bevezetőjében. Az új alkot­mány - melynek születését évtizedeken át tartó állam­reform előzte meg - az or­szág keleti határán, a ver- sailles-i békeszerződés ál­tal Belgiumhoz csatolt Eu- pen-Malmedy sávban élő, alig 65 ezres német ki­sebbség (a lakosság 0,6%­a) számára széles körű ön- rendelkezést, alkotmányos autonómiát biztosít. KASZÁS PÉTER Annak, hogy a belgiumi néme­tek milyen sikerrel képesek ki­használni az autonómiában rejlő lehetőségeket, egyik legfrissebb bizonyítéka, hogy a közösség - Madeirával, Portugália szintén autonóm régiójával közösen - 2004-ben elnyerte „Az év euróré- giója” címet. Karl-Heinz Lam- bertz-cel, a belgiumi németek au­tonóm kormányának miniszterel­nökével beszélgettünk. Miniszterelnök úr, az ön véle­ménye szerint milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy az idén önök kapták „Az év Eu- rorégiója” díjat? A cím odaítélésében felte­hetően több tényező is szerepet játszott. Az egyik legfontosabb talán az lehetett, hogy közössé­günk a más országokkal és régi­ókkal való kétoldalú együtt­működés során következetes po­litikát folytat, s hogy több fontos nemzetközi szervezettel is akt­ívan együttműködik. Mit jelent az önök számára az Európai Unió? Az Európa-eszme rendkívül erős alkotóeleme a belgiumi né­met közösség identitásának. A határokon átívelő nyitottság és nyíltság az itt élők mindennapjai­hoz tartozik. Milyen módon képviselteti magát közösségük az EU-ban? A német nyelvű terület az euró­pai választásokon egyeden válasz­tókörzetet alkot, s ily módon az Eu­rópai Parlamentbe egy közvedenül megválasztott saját képviselőt küldhet. Közösségünk miniszterel­nöke az Európai Parlament regio­nális bizottságának tagja. Milyen a kapcsolatuk Német­országgal? Különösen a velünk határos Észak-Rajna-Vesztfália és Rajna- vidék-Pfalz szövetségi államok­kal szoros az együttműködés. Két nagy régióhoz - Maas Rhein- hez és Saar-Lor-Lux-hoz - is tar­tozunk. Térjünk át az autonómia szer­kezetére. Mely területeken foly­tatnak önálló törvénykezést? Közösségünk több területen is törvényalkotó kompetenciával rendelkezik. Ezek közül a legfon­tosabbak a kultúra, az egészség­ügy, a szociális ügyek, az oktatás és a foglalkoztatás. Ha jól tudom, parlamentjük egyik különleges hatásköre, hogy önállóan dönthet, hány miniszterre van szüksége mun­kájához. A föderális törvényhozás a mi­niszterek számát legalább három és legfeljebb öt között határozta meg, valamint tett egy olyan kité­telt, hogy a miniszterek nem le­hetnek azonos neműek. 2005. ja­nuár elsejétől az eupeni kormány a - kilenc kisebb egységből álló - német nyelvű közösség ellenőrzé­séért és pénzügyeiért lesz felelős. A hatáskör bővítése azonban je­lentős többletmunkával fog járni, amivel a jelenlegi, három minisz­terből álló kabinet már nem tud megbirkózni. Ezért parlamentünk minden valószínűség szerint az­zal fogja kezdeni a legközelebbi ülésidőszakot, hogy a miniszterek számát háromról négyre emeli. Milyen jogokkal rendelkez­nek a nyelvhasználat terén? Belgium a latin és a germán kultúra találkozási pontjánál fekszik, ennek köszönhetően az országnak három hivatalos nyel­ve is van: a holland, a francia és a német. A német közösség terü­letén a német a hivatalos nyelv. A bíróságon, az iskolában, a hi­vatalokban, az áruházakban - mindenütt németül beszélnek. A hatóságok számára - regionális és föderatív szinten egyaránt - előírás, hogy az itt élőket anya­nyelvükön, vagyis németül szol­gálják ki. A különböző közlemé­nyeket, kormánydöntéseket és más hasonló hivatalos doku­mentumokat szintén meg kell fogalmazni németül is. Közössé­günk területén azonban, az itt élő francia anyanyelvűek miatt, a francia nyelvnek - elsősorban a közigazgatásban - különleges státusa van. A német nyelv dominanciája az egyházak tevékenységében is érvényesül? A német nyelv használatáról el­mondottak természetesen a val­lásgyakorlásra is vonatkoznak. Az istentiszteleteket német nyelven tartják. Az összesen több mint egymillió hívőt ellátó Lüttich-i egyházmegye püspöke egyébként - akihez a német nyelvű plébáni­ák is tartoznak - szintén német anyanyelvű. Ön szerint mennyire lehet mintaértékű a belgiumi néme­tek autonómiájának működése? Az autonómia érdekes modell a kisebbségi problémák megol­dására, s a belgiumi német nyelvű közösség esete erre vo­natkozóan tanulságos példaként szolgálhat. Átvenni egy az egy­ben bizonyára lehetetlen, gondo­latébresztő azonban lehet. Véleménye szerint hogyan le­het egy autonómia működése igazán eredményes? A siker szempontjából minden­képpen meghatározó, hogy a két fél - vagyis a kisebbség és a több­ség - ne ellenfélnek, hanem part­nernek tartsa egymást, s a sokfé­leségben ne a konfliktusra való okot, hanem a gazdagságot lássa. A legfontosabb azonban, hogy ki­alakuljon egy korrekt bánásmód és egy normális együttélés, mely­nek során a sokszínűség kiaknáz- hatóvá válik. Vannak helyek, ahol az „auto­nómia” kifejezés puszta kiejté­se is azonnal a szeparatizmus vádját vonja maga után... Hogy az autonómia elmozdu­lást jelent-e a szeparatizmus irá­nyába, az elsősorban az adott au- tonómiamodell sikerességétől függ. Ha pozitívak a tapasztala­tok vele kapcsolatban, akkor nem áll fenn szeparatista tendenciák veszélye. Ilyen irányzatok csak negatív tapasztalat esetén tá­madhatnak. A kisebbségi autonó­miák legnagyobb előnye, hogy ál­taluk a kisebbségek saját kezükbe vehetik sorsukat, s hogy objektív­vá teszik a kisebbség és a többség közti viszonyt. Hátrányai akkor vannak egy autonómiának, ha hi­bás, ha rosszul szabott. Végezetül hadd kérdezzem meg, mi a véleménye az EU ki­sebbségpolitikájáról? Az uniónak aktív kisebbségpoli­tikát kellene folytatnia. Mivel Eu­rópa jövője a sokszínűségen mú­lik, a kisebbségekkel való érintke­zés ebben a vonatkozásban ideá­lis tesztként szolgálhat. A Daily Mirror munkatársa világhírt szerzett magának és szolgálatot tett a monarchiának, amikor ráirányította a figyelmet a súlyos biztonsági fogyatékosságokra Mostantól fogva már sokkal nyugodtabban alhat a királynő R. HAHN VERONIKA A Buckingham-palota - Károly walesi herceg véleményét is meghallgatva - magas rangú ka­tonatisztet nevezett ki a brit kirá­lyi biztonság irányítására, ami eddig a Scotland Yard különleges egységéhez tartozott. A 49 éves Jeffrey Cook dan­dártábornok (aki eddig katonai újoncok kiképzéséért volt fe­lelős) éves biztonsági tervet dol­goz ki, s gondoskodik arról, hogy az udvari munkára jelent­kező személyek és a királyi rezi­denciákra hivatalos vendégek egyaránt alapos átvilágításon essenek át. A lépés egybeesett annak a je­lentésnek a kiadásával, amely a Tony Blair kor­mányfő által elrendelt vizsgálat eredményét összegezi. A vizsgálatot Blair az elmúlt év egyik legszenzációsabb sajtóle­leplezése után rendelte el. Tör­tént ugyanis, hogy a Daily Mirror munkatársa, Ryan Parry inkogni­tóban jelentkezett egy, a Buc­kingham-palota által meghirde­tett állásra, majd éppen George W. Bush hivatalos látogatásának reggelén „robbantott”: felmon­dott, és nyüvánosságra hozta az udvarnál inasként szerzett ta­pasztalatait. Pozíciója korlátlan mozgásszabadságot biztosított számára a palotában - fényké­pekkel gazdagon illusztrálva, részletesen beszámolt többek közt II. Erzsébet reggelizési szo­kásairól, és színes leírást adott a lakosztályról, ahol az amerikai elnöki házaspárt szállásolták el. „Ha terrorista lettem volna, és ki akartam volna végezni a ki­rálynőt vagy Busht, könnyűszer­rel megtehettem volna” - írta a vakmerő riporter a világsajtót bejárt tudósításában. Parry nemcsak tizenöt perces világhírt szerzett magának, ha­nem komoly szolgálatot tett a mo­narchiának, amikor ráirányította a figyelmet a súlyos biztonsági fo­gyatékosságokra. Ennek nyomán indított vizsgálatot Blair. A vizsgálatot elvégző biztonsá­gi bizottság vezetője, a neves brit bíró, Elizabeth Buüer-Sloss „gon­dosan előkészített csalással” vá­dolta a Mirror napilapot, elis­merve azonban, hogy „le kell vonni a tanulságokat”. A Ryan Parry felvételi procedú­rájáról, állásinteijúj áról készült fel­jegyzések eltűntek, de annyi bizo­nyos, hogy az udvar nem ellenőriz­te kellő alapossággal sem a végzett­ségével és korábbi munkahelyeivel, sem a referenciáival kapcsolatos in­formációkat. Senkinek nem ütött szöget a fejébe, hogy az egyik aján­lás egy észak-walesi kocsmába ve­zetett. Amikor az udvari „káderes” felhívta a pubot, csak egy éppen id- dogáló cimbora emlékezett az időnként ott dolgozó Ryan Parryre, de meggyőzően érvelt alkalmassá­ga mellett. Ha a személyzeti osztály beü­tötte volna az újságíró nevét egy világhálós keresőbe, azonnal ki­derült volna, hogy nem sokkal korábban a wimbledoni tenisz­torna biztonságának hiányossá­gaira világított rá. A jelentés kitér arra is, hogy az új udvaroncok felvételi eljárása során a kormány adatbázisaiból, az MI5 Nemzet- biztonsági Hivataltól, a magán- szektortól és az internetről szár­mazó információkat egyaránt fi­gyelembe kell venni. Piers Morgan, a Daily Mirror főszerkesztője büszkén jelentette ki, hogy „a lap tényfeltáró riport­jainak köszönhetően a királynő mostantól fogva nyugodtabban alhat. Ryan Parry értékes szolgá­latot tett, amikor kidomborította, milyen szánalmasan pongyola a rendszer.” A Mirror története persze csak a jéghegy csúcsa volt. Az udvarral kapcsolatos biztonsági kihágá­sok, riadalmak felsorolása egész estét betöltő program. A „bajnoki címet” alighanem továbbra is Mi­chael Fagan őrzi, aki még 1982- ben egy nyitott ablakon keresztül behatolt a királynő hálószobájá­ba. II. Erzsébet nem vesztette el lélekjelenlétét, félórán keresztül tartotta szóval a betolakodót, egészen addig, amíg riasztani tudta személyzetét. 1993-ban az atomfegyverek el­leni tüntetés részvevői másztak fel a Buckingham-palota keríté­A királynő rendőrök között sére, majd egy évvel később egy amerikai siklóernyőző landolt - ráadásul meztelenül - a királynő londoni rezidenciájának tetején. Vicces, de nem teljesen veszély­telen kaland volt, amikor 2003 júniusában Aaron Barschak ko­mikus színész Oszama bin La- dennek öltözve, Vilmos herceg 21. születésnapi partijának ven­(Reuters-felvétel) dégei közé keveredett. Az álter­rorista csak a szerencséjének kö­szönhette, hogy nem lyukasztot­ták ki a bőrét. London, 2004. május Egy iddogáló cimbora emlékezett az időnként ott dolgozó Parryre.

Next

/
Thumbnails
Contents