Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-13 / 109. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 13. Riport - hirdetés 11 A Duna Televízió egyedülálló produkciójának lehettünk tanúi az uniós csatlakozáskor - a képernyők előtt és a hullámokon egyaránt „Dunások” a Dunán, avagy behajóztunk Európába Most éppen stúdió a hálótermünk (A szerző felvételei)- Géza, kamera! Géza! - próbálja túlkiabálni a hajó motorját a Duna Televízió gyártásvezetője. Az ope­ratőr sietve leteszi a sajtos szendvicset, vállára kapja az apparatúráját, és szalad a hajó tatjára, ahol nyilván megörökítésre vár valami. Visegrád mellett haladunk el éppen, a festői vár való­ban celluloidra kívánkozik. A gép forog, a hajó halad. JUHÁSZ LÁSZLÓ A Duna Televízió vezetése egye­dülálló vállalkozásba fogott,“ami­kor elhatározta: Magyarország és Szlovákia európai uniós csatlako­zását egy hajó fedélzetén doku­mentálják április 28-a és május 1-e között. Odafelé Budapestről Bé- csig sétahajózott a stáb, röpke hu­szonhat óra alatt meg is tettük a tá­volságot, visszafelé majd’ két napig tartott az út, hiszen élő műsorok és felvételek készültek útközben. A határokon és a tengeren túlra is sugárzó televízió marketingi­gazgatója, Csermák Zoltán meg­hívta a nagy utazásra a Népsza­badság, a Romániai Magyar Szó, a Heti Válasz és lapunk egy-egy ri­porterét is, tudjuk csak meg, mi fán terem az élő tévéközvetítés. Kihajózunk A Lánchíd pesti hídfőjének köze­lében két hajó is vesztegel, a mién­ken a Duna TV lógóját tépi a szél, a „konkurenciáét” pedig az SZDSZ lobogózta fel a saját képére. Hajónk, a Balaton I. nem is olyan régen még a boszporuszi öbölben teljesített szolgálatot, az­óta hazatért, itthon átfestették, kiglancolták, lepadlószőnyegez- ték, hogy április végére készen áll­jon a magyar televíziózás egyedü­lálló eseményére. A szervezők sze­rint eddig ugyanis nem volt példa arra, hogy egy hajó fedélzetéről három nap alatt három országból közvetítsenek élő műsorokat. Úgy tudtam, estére Bécsbe érünk, valamit azonban félreért­hettem. Amint ugyanis tüzetesen áttanulmányozom a műsortervet, kiderül: az este stimmel, de csak másnap sötétedés után futunk majd be az osztrák fővárosba. Korgó hajógyomor Van tehát idő ismerkedni a ha­jóval, amelyik a következő három nap során munka- és lakóhelyünk lesz. Meglehetősen univerzális dolog egy ilyen hullámhasító, hi­szen hajónk gyomra a nap folya­mán másodosztályú étteremként, rögtönzött stúdióként és koedu­kált hálóhelyiségként is funkcio­nál. Estére a földre matracok ke­rülnek, ágyneműt is kapunk, majd kezdetét veszi a „Csapj le a csapra!” nevű játékos vetélkedő, amit a nagy sikerre való tekintet­tel reggel megisméüünk. A tize­nöt-húsz főt számláló stáb tagjai­ra fejenként kábé másfél liter me­leg víz jut, zuhany a női vécében, aztán közösen nyugovóra térünk. Pontosabban nyugovóról kezdet­ben szó sincs, egy szinttel lejjebb ugyanis köhög, zakatol, kalapál a motor, nem áll le egy pillanatra sem. Aztán a zúgás lassan-lassan álomba ringat. Úgy emlékszem, ál­momban SIM-kártya voltam egy rezgő üzemmódra állított, hatal­mas mobiltelefon belsejében. Hajnalban arra ébredek egy pil­lanatra, hogy valaki felvette a te­lefont - leállt a zúgás. Csak a vám- vizsgálat idejére kötöttünk ki, még alhatok. Csakhamar arra ria­dok fel, hogy megint bedurrantot- ták a hajtóművet, és a fejünk fö­lött átúszik a komáromi híd. Hat óra van, vagyis körülbelül tíz óra alatt értünk Szlovákiába. Éhes va­gyok, már nem tudok visszaalud­ni. Később kiderül, jól tettem, hogy nem lustálkodtam tovább, így nekem még jutott meleg víz. Úton Európába Messze még Bécs, az első egye­nes adás helyszíne, óránként tíz ki­lométeres „sebességgel” pöféke­lünk, ami a természet tüzetes vizs­gálata szempontjából örvendetes ugyan, azonban nyolc-tíz óra alatt ezt is meg lehet unni. Nekünk, „idegen” újságíróknak azonban az édes semmittevésben ki is merül a napi teendőnk. A „dunások” ellen­ben azzal ütik agyon az időt, hogy dolgoznak, Gellért Alpár és Apáti- Tóth Kata az operatőrrel együtt gőzerővel forgatják a dokumen­tumfilmet, amely az osztrák fővá­rosig tartó út legizgalmasabb pilla­natait hivatott megörökíteni. Utá­nunk indítottak egy stábot is, ame­lyik autón követi a hajót, és néhány kulcsfontosságú helyszínen megö­rökíti az áthaladó hajó orrterében önfeledten - és főként spontán mó­don - integető tévés kollégákat. Ka­ta és Alpár pedig a fedélzeten mo­lesztálnak bennünket, meséljük már el, hogy érezzük magunkat az úton. Megadóan nyilatkozunk - a kollegialitás csodákra képes. Némi izgalmat a bősi zsilipezés jelent, ez tényleg felejthetetlen él­mény, mindenki digitálisan fény­képez, telefonon élménybeszámol és kötelességtudóan filmez. Akkor hervad le a mosoly kollégáim ar­cáról, amikor később rábökök a felvízcsatorna árnyékába került egyik csallóközi falu templomtor­nyának kikandikáló tetejére. Pozsonytól Bécsig nincs szinte semmi látnivaló, számolgatjuk a sokasodó folyamkilométereket, vásároljuk a méregdrága sört, ol­vassuk egymás újságját. Majd miu­tán végre (száraz- és osztrák) föl­det érzünk a lábunk alatt, nya­kunkba vesszük az éjszakai Bécset. Osztrák-magyar adás Fogadásunkra az osztrák fővá­rosba érkezett a Duna Televízió - úgy tűnik - valamennyi maradék munkatársa, közülük azonban csak ketten látszanak majd a ké­pernyőn, a többiek a reggel 10 órakor kezdődő élő közvetítés előkészítésén ügyködnek, hogy Farkas Boglárka és Gaál Zoltán üdén és mosolygósán köszönthes­se „szeretettel Bécsből a Duna Te­levízió valamennyi kedves néző­jét, határokon innen és túl.” „Maga kicsoda? - lép hozzám egy hölgy, aki néhány perccel az elő adás kezdete előtt fennhangon reklamálni kezd, amiért a tévések nem az általa kiszemelt helyre ül­tették. „Én Monoszlóy Dezső fele­sége vagyok. A férjem mellett aka­rok ülni” - kesereg, de hiába. Az ülésrend szent és sérthetetlen, még akkor is felszisszennek az operatőrök, ha valamelyik ven­dég-riportalany megmozdítja a ki- centizett pozícióba állított székét. Az élő adás idejére a hajóra ér­kezett Esterházy Mónika, a híres família leszármazottja, de a rög­tönzött tévéstúdióban feltűnt a már említett Monoszlóy Dézső író éppúgy, mint Sáringer László, Magyarország bécsi nagykövete és a helyi magyarság további il­lusztris képviselői. Egy kis hazai Néhány órával Szlovákia uniós csatlakozása előtt Pozsonyban is megállt a Duna TV hajója. Parla­menti képviselők, Kossuth-díjas írók, igazgatónők érkeznek a stúdi­óba, megszólalási lehetőséget azon­ban csak kevesen kapnak. Hiába, rövid idő az adásra szánt 40 perc. „Vérben úszik a lábam” - mutat új cipőjére alkalmi társműsorve­zetővé avanzsált kollégám, Mol­nár Norbert, amikor Pozsonyban egy élő műsor erejéig csatlakozik a társasághoz. Ő a hajó orrában - ez a helyszín is .játszik” - mesél a szlovák fővárosról, majd odabenn interjúzik Huncík Péterrel és Be- rényi Józseffel. Közben kifutunk az időből, „csúszás” van, Apáti- Tóth Kata integet, hogy az utolsó kérdést már ne tegye fel a külügyi államtitkárnak. Norbi elbúcsúzik, és megvonja a vállát. Az élő adást az idő is szerkeszti. Az EU-csatlakozás másodperceit a bősi zsilipkamrában ünnepli a társaság. (Itt kellene kitérnek a helyszín és az időpont egybeesésé­nek misztériumára, a véletlen külö­nös játékában rejlő fátumra, de et­től megkímélem olvasóinkat.) Komáromba már mint európai uniós városba érkezünk valami­kor hajnalban, de aztán alhatunk, egészen reggel hétig, amikor éb­resztő, hiszen még át kell alakíta­ni tévéstúdióvá a hálótermet, be kell állítani a fényeket - Európai Unió ide vagy oda, folytatódnak a tévés hétköznapok. Vége, csapó Az órák és a helyszínek már összefolynak, a sikeres komáromi adás után a következő megálló Neszmély, majd Esztergom, Buda­pestre május elsején éjszaka érke­zik a csapat. Itt még egy utolsó közvetítés vár a stábra, többek kö­zött Kern Andrással és Kőbán Ritá­val fűszerezve, majd véget ér a maratoni adásfolyam. Több tucatnyi tévés látszólag ka­otikus, ám mégis profin összehan­golt és végrehajtott produkciójá­nak lehettünk tanúi április utolsó és május első napján. Nem tudom, a Duna Televízió képernyője előtt ülve mennyire volt izgalmas a mű-, sor, a kamerák és a reflektorok mö­gül figyelve azonban mindenkép­pen páratlan élmény volt. Esztergom hajófelvonulással fogadta a tévéseket ! tavas? kettesben a bflÉl ’PP»' legszebb, ezért az Eurotel több lehetőséget is kínál az együtt lét re. Éljen a kedvező alkalommal, és tegyen szert két telefonra egy szerződéssel! Fizesse elő a kínál Viac programok egyikét, és válassza azt a teiefonpárt, amelyik Önnek legjobban megfelel. EuroTel, többet az élettől 1670

Next

/
Thumbnails
Contents