Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-10 / 106. szám, hétfő
10 Téma: árulkodó levelek ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 10. Az akkori erkölcsök szerint felháborítóak voltak azok a szavak, amelyekkel Horatio Nelson admirális a testi élvezetet leírta Korabeli levelek, pikáns történetek Erzsébet királynőt „vén cselédnek“ nevezi levelében IV. Iván cár (Fotók: képarchívum) LEVELEK PAMELÁHOZ Churchill örök szerelme A Christie’s aukciós ház decemberi árverésén került kalapács alá 40 levél, melyeket Winston Churchill írt első szerelmének, Pamela Plowden- nek, akihez egész életén át kivételesen meghitt, gyengéd szálak fűzték. Churchill 1896- ban az indiai Haidarábádban pillantotta meg Pamela Plow- • dent, Sir Trevor Chichele- Plowden, Nagy-Britannia indiai alkirályának leányát. „Ő az...” - írta anyjának az akkor hadnagyi rendfokozatban Indiában szolgáló 21 éves Churchill. Ám kettőjük kapcsolata nem végződött házassággal, de barátságuk eltartott az egykori miniszterelnök haláláig. 1899 március 6-án ezt írta Kalkuttából: „Drága Pamela kisasszonyom, ha álmodozó lennék, azt mondanám... jöjjön hozzám feleségül... és meghódítanám az egész világot, hogy a lábai elé rakhasChurchill 1895-ben sam... Ám a házasságnak két feltétele van: a pénz és mindkét fél beleegyezése. Ezeknek egyike - ha ugyan nem mindkettő -valószínűleg hiányzik”. Amikor Pamela 1902-ben feleségül ment Lord Lytton- hoz, Churchill ez utóbbihoz intéz üzenetet, ,jó szerencsét és boldogságot“ kívánt a párnak. 1908. augusztus 12-ei levelében Churchill ezeket írta: „feleségül veszem Clemetine-t és közlöm ezt Önnel, mint ahogyan Ön is közölte velem házasságkötését Victorral”. 1942-ben Pamela a második fiát is elveszítette El Alamein- nél. Július 19-én Churchill arról írt neki, hogy „W“-nek „ a szíve Önért vérzik... az Ön két bátor és ragyogó fiáért, akik életüket adták”, (pan) Csúnya dolog beleolvasni mások leveleibe. Az illemtan is tiltja. Mi most mégis ezt tesszük. Megsértjük a levéltitkot, amelyet évekig, esetenként évszázadokig őriztek - múzeumok levéltárában, íróasztalok fiókjaiban. Érdekes részletekkel, korabeli felfogás szerint erkölcstelennek minősített történetekkel és pikáns kis sztorikkal ismerkedhetünk meg. ÖSSZEÁLLÍTÁS „Mindig velem vagy a lelkemben, arcod egy pillanatra sem távozik tőlem, és drága Emmám, remélem, hamarosan valóban magamhoz szoríthatlak, nemcsak a képzeletemben. Találkozásunk mindkettőnknek igazi gyönyört és csodálatos boldogságot ad majd“. Horatio Nelson admirális forró hangulatú szerelmes levelére a londoni nemzeti tengerészeti múzeum archívumában bukkant rá egy brit történész. Colin White szerint a szenvedélyes levelet, amelyet Napóleon tengeri legyőzője 1803. március 16-án út vezérhajója, a Victory fedélzetén egy Földközitengeri kikötőben, az admirális korábbi életrajzírói szándékosan elfelejtették „erkölcstelensége“ miatt. Bronte hercege a levelet egy közös barátjukkal küldte el Londonba szerelmének, Lady Hamilton- nak, akit akkor már két éve nem látott. így igazán érthető vágyakozása. Az admirális, aki akkor már elvesztette fél szemét és jobb karját a tengeri ütközetekben, azt kéri szerelmétől, hogy szeresse őt ugyanúgy, ahogyan ő szereti, és ők lesznek a világ legboldogabb párja. White szerint azok a szavak, amelyekkel Nelson a testi élvezetet leírta, az akkori erkölcsök szerint felháborítóak voltak. Horatio Nelson és Lady Hamilton „törvénytelen“ szerelme nem kis rosszallást és aggodalmat váltott ki brit katonai körökben. Az egészről úgy tűnik, csak a férj, Sir William Hamilton, a kiváló vulka- nológus nem tudott semmit és Nelsont egyik legjobb barátjának tartotta. A szenvedélyes szerelemnek az 1805-ös trafalgari csata és Nelson hősi halála vetett véget. A romantikus történet később sokakat megihletett. 1941-ben, amikor a brit haderők ismét egy európai hódító, Hitler ellen harcoltak, Korda Sándor készített filmet Lady Ha- miltontól. A szerelmes asszonyt Vivien Leigh, Nelsont pedig a színésznő valódi félje, Laurence Olivier alakította. Ugyancsak egy-egy színészóriás alakjában ismerhetett meg a múlt század mozijának közönsége két további tragikus történelmi személyiséget: Szergej Eizenstein Rettegett Iván című filmjében, a cárnak Nyikolaj Cserkaszov kölcsönözte hatalmas termetét, éles tekintetét, hegyes szakállát, Henry Koster A szűz királynőjében pedig Bette Davis keltette életre Erzsébetet. A XVI. század két uralkodójáról van szó: a cárról, aki kegyetlenül bánt az orosz földesurakkal, a bojárokkal, ugyanakkor ő maga is paranoiásán üldözöttnek érezte magát, és a királynőről, VIII. Henrik és Boleyn Anna lányáról, aki vérbe fojtotta unokahúga, Stuart Mária dinasztikus törekvéseit. Felix Pryor amerikai történész egy pillanatig mindkettőt leszállítja a magaslatokról, egy levéllel bizonyítva, hogy a legnagyobbak is csak emberek. Pryor I. Erzsébet élete levelekben című, a University Of California Press gondozásában megjelent kötetében kapott helyet az angol királynő és IV. (Rettegett) Iván cár levelezésének egy gyöngyszeme... Iván cárt 1570-ben egyre jobban nyugtalanították az ellene szövődő ármányok, ezért úgy tervezte, hogy egy időre elmegy Angliába, és a trónt átadja egy bábkirálynak. Ez életrajzaiból régóta ismert. Azt azonban, hogy a menedékjogon kívül Erzsébet kezét is megkérte, csak Pryor kutatásai fedték fel. Bár Erzsébetet több filmben és regényben „szűz királynőként“ mutatták be, az uralkodónak voltak kegyen- cei és szeretői. A politikai megfontolásokból tett házassági ajánlatokat azonban mindig elutasította. Sok értelmét a házasságnak valószínűleg azért sem látta, mert egy veleszületett rendellenesség miatt nem lehetett gyereke. Iván esetében azonban nem elégedett meg azzal, hogy elutasította a kérőt, külön gondja volt arra, hogy meg is sértse: tudatta vele, hogy csak akkor fogadják a csatorna túlsó oldalán, ha maga állja utazása és angliai tartózkodása költségeit. Ám Ivánt sem kellett félteni, megírta az amerikai történész által most publikált levelet, amelyben választékosnak egyáltalán nem nevezhető szavakkal illeti Erzsébetet: „vén cselédnek“ nevezi a királynőt (mellesleg Iván három évvel idősebb volt az asszonynál), akit „bárdolatlan tanácsadók és durva kereskedők“ tartanak hatalmukban. Ha Nelson levele erkölcstelen, akkor vajon milyennek ítélték (volna) az erkölcscsőszök annak idején Mozart bécsi leveleit? „Készítsd elő szép tisztán kedves szép fészkedet, mert a kis fiúcskám ezt valóban megérdemli, nagyon jól viselkedett, és nem kívánt mást, mint hogy a te legszebb ...-t (a szót felesége törölte) birtokba vegye” - írta feleségéhez, Constanzéhoz Berlinben, 1789. május 23-án kelt levelében (Gedeon Tibor fordítása. In: Gedeon, 1960. Mozart bécsi levelei Budapest: Aurora. 293.) Mozart saját bevallása szerint házassága napjáig szűz volt. Apjához írott leveleiben bizonygatta, hogy nem engedett a csábításnak, és hangsúlyozta, attól tart, ha engedne, biztosan összeszedne valami betegséget. Valamennyi szerelmi ügye - és, mint Aaron H. Es- man Tanulmány a zseniről című munkájában írta, volt elég - idealizált nőkkel folytatott ártatlan flört volt. Márpedig ellenszegülése egészen addig nem lehetett tökéletes, amíg - apja beleegyezése nélkül - feleségül nem vette az alig 19 éves lányt, akitől - bár valószínűleg nem volt belé szerelmes - egészen függővé vált és akivel szexuálisan aktív volt, amint azt hat gyermeke és az idézett levél is bizonyítja, (-ú, mti, -it) Mozart valószínűleg nem volt szerelmes feleségébe, ám egészen függővé vált tőle Lady Hamilton és Horatio Nelson kapcsolata aggodalmat váltott ki a brit katonai körökben Az amerikai író 1949-től 1959-ig számos szerelmeslevelet küldött különböző helyekről a megközelíthetetlen német színésznőnek Ronald Reagan üzenetei Volt-e komoly viszony Hemingway és Dietrich között? Hemingway csak „káposztának” szólította a gyönyörű Dietrichet, ami a németek angol gúnyneve ISMERTETÉS „Én kedves Marlenem. Ilyen korai órán írok neked egy rövidke levelet - amikor még csak ébredeznek táboraikban a katonák és matrózok - arra az esetre, ha véletlenül éppen egyedül érzed magad.” Ilyen kedvesen kezdődik egy eddig ismeretlen levél Marlene Dietrichhez. Feladója Ernest Hemingway, aki csak egyszerűen „Papától” aláírással szignózta a küldeményt. A díva és az író az Ile de France nevű óceánjárón találkoztak. A hajón az író csak „káposztának” szólította Marlene Dietrichet, ami a németek angol gúnyneve. Harminc levél került elő a közelmúltban, ezekből hét kézzel írott, tizennyolc gépelt, hét távirat és egy karácsonyi üdvözlőlap. Dietrich lánya, Maria Ríva (78) a bostoni John F. Kennedy Múzeum Hemingway- gyűjteményére hagyta őket. A múzeum igazgatója, Deborah Leff alig hiszi el: „Egyáltalán nem tudtunk róla, hogy ilyen levelek léteznek.” Volt-e komoly viszony Hemingway és Dietrich között? Dietrich lánya, és Hemingway fia is biztosak abban, hogy nem. Hemingway 1949-től 1959-ig számos szerelmeslevelet küldött különböző helyekről a színésznőnek. Hogy mi volt közte és a megközelíthetetlen Marlene közt, egyenlőre titok, mivel Diet- rich lánya a leveleket 2007-ig titokban tartja. A válaszlevelek Dietrichtől még hiányoznak. Hemingway fia, Patrick (74): „Sajnálom, hogy anyám nem mentette meg Kubából ezeket a leveleket. De valószínűleg más nők levelei nem voltak annyira fontosak számára.” (mti) Becéző szavak Nancy Reagan, az amerikai exel- nök felesége könyvben tette közzé azokat a leveleket, amelyeket félje az első találkozástól kezdve út nap mint nap egészen addig, amíg az Alzheimer-kór el nem hatalmasodott rajta. Ronald Reagan állandóan írt: az 50-es években még színészként a vonaton, az elnökválasztási kampány idején szállodákban, később az elnöki repülőgépen. „Szeretlek, szeretlek és szeretlek” - írta az elnök Nancynek a Fehér Ház fejlécével ellátott papírra, az elnöki szobában két magas rangú kormányhivatalnok fogadása közt. írt a hitvesi ágyban is, hogy Nancy reggelizőtálcájára helyezze sorait. Reagan nem volt költő, s becéző szavait bizonyára sokan sziruposnak tartják. Ám felesége számára ezek a levelek, cédulák, papírra vetett kedves üzenetek becsesebbek, mint Petrarca szonettjei - vallotta be nemegyszer Nancy Reagan, (m)
