Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-07 / 105. szám, péntek
KERTESZKEDO 2004. május 7., péntek 1. évfolyam ll. szám Egy dísznövényeinket tizedelő új betegség, amely a szokásosnál melegebb időjárás esetén alakul ki Muskátlik végveszélyben? Képarchívum A legtöbb muskátlitermesztő a kelleténél is jobban ismeri a Xanthomonas campestris pv. Pelargonii okozta baktériumos herva- dást. Ez idáig ez volt a muskátli legveszélyesebb betegsége. Néhány évvel ezelőtt az USA-ban újabb veszélye kórokozót fedeztek föl a növényen. PAP EDINA Az új muskátlipusztító kórokozóról kiderült, hogy nem más, mint a burgonya barnarothadás baktériumának (Ralstonia sola- nacearum, korábban Pseudomonas solanacearum) 3. törzsének 2. biotípusa. Elsősorban a burgonyát A Ralstonia solanacearum, az összes törzset és biotípust is beleértve, legalább 200 gazdanövénnyel rendelkezik. A kutatók a kórokozót több törzsbe (rasszba) és biotípusba sorolták. A legtöbb törzse, és így az általuk okozott betegségek is kizárólag trópusi, szubtrópusi körülmények között vannak, valamint a szokásosnál melegebb időjárás esetén fertőznek, illetve alakulnak ki, ezért a mérsékelt éghajlat növényeit csak rövid ideig veszélyeztetik. Ez alól csak egyetlen törzs egyetlen élőváltozata a kivétel, ez a burgonya-rassznak is nevezett 3. törzs 2. biotípusa, amely az Egyesült Államokban régóta ismert, Európa mérsékelt égövi területein viszont csak néhány éve fölfedezett kórokozóváltozat. Elsősorban a burgonyát károsítja, de gazdanövényei a paradicsom, a dohány, a paprika, a tojásgyümölcs, a földimogyoró, a répa, valamint minden muskátlifaj és - hibrid is. A gyomok közül a fekete csucsor (Solanum nigrum), az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), a csattanómaszlag (Datura stramonium), a fehér libatop (Chenopodium album), a porcsinkeserűfű (Portulaca ole- racea) és a vadrepce (Sinapis arvensis) is gazdanövénye. Karantén kórokozó Magyar nevén a burgonya her- vadását és barnarothadását okozó baktérium az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában zárlati (karantén) kórokozó. Nálunk is zárlati kórokozó, eddig csak burgonyán károsított. 1999- ben az USA több államában és Kanadában ezt a „burgonyatörzset” hajtatott muskátlin is fölfedezték. Kiderült, hogy a fertőzés valószínűleg Guatemalából behozott szaporítóanyagról indult ki. Az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium Állat- és Növényegészségügyi Ellenőrző Szolgálatának (USDA-APHIS) és az Amerikai Dísznövénytermesztők Szövetségének (SAF) összefogása és közös akcióterve révén sikerült mentesíteni a kertészteket a kórokozótól. 2003 elején azonban hét darab, Kenyából származó anyanövény- nyel ismét bekerült a Ralstonia több ámérikai hajtatóházba. Hasonlít, de nincs levélfolt A Xanthomonas baktérium az álló és a futómuskátlin egyaránt levélfoltosságot, hervadást, végül teljes pusztulást okoz. A kórokozó leginkább fertőzött dugvánnyal, növénymaradvánnyal, illetve a szabadföldről teleltetés céljára bevitt növényekkel terjed az üvegházon belül. A betegség az évelő gólyaorron (Geranium) is előfordul, amely fokozott veszélyt jelent, ha a termesztő muskátlihajtatással és évelőtermesztéssel is foglalkozik. Aralstonia által okozott barnarothadás betegségének (Amerikában déli baktériumos hervadás- nak nevezték el) kórképe hasonlít a Xanthomonas okozta hervadá- sos, sárgulásos tünetekre, ám ennél a betegségnél nem fordul elő levélfoltosság. A Ralstonia a Xanthomonashoz hasonló módon, a talajból, az öntözővízzel, fertőzött eszközökkel terjed. Gyökér- és szársérüléseken (dugványvágáskor), vagy fölső öntözés esetén a légzőnyüásokon át is a növénybe juthat, ahol azonnal szaporodni kezd. A baktérium a Xanthomonashoz hasonlóan a növény edénynyaláb-rendszerét támadja, és a fatestben (xilém) akadályozza a víz szállítását. A fertőzés korai időszakában az alsó levelek hervadnak, a levélszélek sodródnak, foltokban sárgulás és nek- rózis tapasztalható. A gyökémyaki részen a szár külső és belső szöveti részei bámulnák vagy feketédnek. Jellemző és a Xanthomonastól megkülönböztető tünet az átvágott szár belsejében az edénynya- láb-rendszer körkörös elszíneződése és a gyökerek bámulása. A tünetek általában 21 fok felett jelentkeznek. A hőmérséklet emelkedésével a kórokozó szaporodása gyorsul. Az USDA-APHIS által közzétett akcióterv táblázata szerint a fertőzést követően a tünetek 28 fokos nappali és 22 fokos éjszakai átlagos léghómérséklet mellett már 10 nap alatt kialakulhatnak. A betegség terjedésének az ár-apály rendszerű öntözés kedvez, ezért a muskádi anyanövényeket csak csepegtetőtestes öntözéssel szabad nevelni. Két lényeges különbség Bár a két baktérium a muskátlin szülte ugyanolyan tüneteket okoz, megkülönböztetésük igen fontos. Az ellenük való védekezést két alapvető különbség határozza meg. Az egyik a gazdanövény-kör. Amíg a Xanthomonas campestris pv. Pelargonii csak és kizárólag a muskátiit és az évelő gólyaorrt veszélyezteti, addig a barnarothadás kórokozójának gazdaköre jóval szélesebb. A fertőzött muskádi termesztőasztalairól elcsorgó öntözővíz más növények gyökeréhez érve, könnyedén terjeszd a betegséget. A második lényeges különbség a kórokozó túlélése. Axanthomo- nas gazdanövény-szövet hiányában nem marad életképes. Amint a fertőzött növény elpusztul, a baktériumnépesség is rohamosan hanyatlik. Ennek köszönhetően a beteg növénymaradványok eltávolításával szinte nullára csökkenthető az esélye az újrafertőzésnek. Ezzel szemben a Ralstonia meleg körülmények között gazdanövény hiányában is évekig életképes marad, így tehát rendkívül nagy az esélye annak, hogy a növényház talajában, a termesztőasztalok zugaiban, a fertőzött ültetőközegben a baktérium fennmarad. A Xanthomonas és a Ralstonia megkülönböztetése laboratóriumi vizsgálatokkal, illetve a gyors beavatkozás érdekében kézi diagnosztikai készülékkel is lehetséges. Mindkét baktériumfaj bekerülése és terjedése ellen elsődleges feladat az alapvető higiéniai feltételek megteremtése. Minden gyanús növényt, a termesztőedénnyel és a közeggel együtt el kell távolítani a növényházból. A hervadásos tüneteket mutató növényekkel egy méter átmérőjű körben a szomszédos példányokkal is ezt kell tenni, mert nagy valószínűséggel azok is fertőzöttek, bár még tünetmentesek. A beteg növényeket célszerű műanyag zsákban összegyűjteni, hogy a cserépföld még véletienül se hulljon le a növényház padozatára. Ralstoniás fertőzés esetén a termesztőasztalokat negyedrendű ammóniumvegyülettel kell fertőtleníteni, mielőtt újabb állomány kerülne rá. Xanthomonas-fertózés esetén is alkalmazható ez a módszer. Ha lehet, ne neveljünk függőkosárban futómuskátíit az álló muskátlikkal megrakott termesztőasztal fölött. Bár a Ralstonia okozta baktériumos hervadást futómus- kádin még nem tapasztalták, az is a kórokozó gazdanövénykörébe tartozik. A további növényvédelmi technikák az egyes baktériumfajoktól függnek. Elsődleges feladat az azonosítás, mivel az említett fajokon kívül más kórokozó, illetve a kiszáradás is okozhat hervadást. A baktériumos hervadásbetegségek nem föltédenül vezetnek az állomány teljes pusztulásához. A kórokozó gyors fölismerésével és a megfelelő kezeléssel minden fertőző betegség által okozott állománykiesés mérsékelhető, beleértve a baktériumos betegségeket is. Ültessük ki a muskátlikat Ha eddig még nem tettük volna meg, ültessük ki a muskátii- töveket. A muskádik nem érzékenyek különösen a talajra, ám - a gazdag virágzás érdekében - érdemes kimondottan számukra készült földkeverékekbe ültetni őket. Még a kiültetés előtt célszerű elvégezni az átültetést. A szabadba helyezés után bőségesen öntözzünk, de a pangó vizet kerüljük. Augusztus végéig kéthetente tápoldatozzunk. Az elnyüt virágokat rendszeresen távolítsuk el. Ha bokrosabb növekedésű növényeket szeretnék, vagy a télen nagyon megnyúltak a növények, akkor csípjük vissza a hajtásvégeket. Ha különlegességre vágyunk, szerezzünk be citrom-, alma-, fenyő-, menta- vagy rózsaillatú muskádit. Bár viráguk nem olyan szép, mint a kerti vagy a futómuskátlinak, illatukkal mindenképpen kárpótolnak minket ezen hiányosságukért, (kertpont.hu) ......... A gyomokat könnyebb fejlődésük kezdetén eltávolítani Gyomláljunk környezetbarát módon GARAMI MÁRTA Az emelkedő hőmérséklet, a nedves, párás időjárás kedvez a gyomoknak. Gyomnak tekintünk minden olyan növényt, amely ott nő, ahol mi nem szeretnénk, ezzel akadályozva a számunkra fontos növények fejlődését, csökkentve a termés mennyiségét vagy minőségét. Előfordulhat, hogy az egyébként hasznos növény gyommá válik. így a rozs vagy a napraforgó a búza között, a nyírfa a tölgyesben vagy a előző évben termesztett torma. A gyomirtás A kiskerti gyomirtásnak korunkban különösen nagy a jelentősége, ha az allergia népbetegséggé válására gondolunk. Főleg városi környezetben figyeljünk arra, hogy ne hagyjuk magunk körül növekedésnek indulni a parlagfüvet. Ha mi nem is vagyunk érzékenyek rá, sok embertársunk életét megkönnyíthetjük a rendszeres irtásával. A gyomirtásnak számtalan módja van. Legősibb és legkör- nyezetbarátabb a kapálás vagy a sarabolás. Bár egyben ez a leginkább munkaigényes, kisméretű kertekben mindenképp ezt részesítsük előnyben. A gyomokat legkönnyebben fejlődésük kezdetén távolíthatjuk el, ezért a gyomlá- lásnál ügyeljünk a rendszerességre. Azokat a gyomnövényeket, melyek erőteljes föld alatti gyökereket, gyöktörzseket fejlesztenek és ezekből a föld felszín közelében történő vágás után is képesek kihajtani, a gyöktörzsükkel együtt kell eltávolítani (pl. pitypang). A gyomok növekedését megakadályozhatjuk, ha azokat a területeket, ahol a megjelenésükre számítunk, mulccsal (fenyőkéreg, fűkaszálék, fólia stb.) takarjuk. Gyomirtás csalánnal Ez a sokszor igen kellemetlen növény hasznunkra lehet a kártevők és a gombák elleni védekezésben. Amellett, hogy friss hajtásait étkezésre is felhasználhatjuk, vagy rostjaiból fonalat fonhatunk, és reumás térdünket is kezelhetjük vele, növényvédőszernek sem utolsó. Ha a csalánlevet a növényekre permetezzük, akkor azok bőrszövete megvastagodik, a gombabetegségek nehezebben telepednek meg rajtuk, és a kártevők is nehezebben tudják átszúrni a levelet. Azaz a csalánlé elsősorban megelőzésre szolgál, mivel a növényeknek idő kell bőrszövetük megvastagodásához. A kártevők és kórokozók ellen közvetienül nem túl hatásos. Erősen fertőzött növények esetében először használjunk kémiai növényvédőszereket. Kiegészítésül, hatásfokozó szerként azonban a csalánlé minden esetben alkalmazható. Irtsuk a parlagfüvet A legjobb, ha a parlagfű irtását mechanikai eszközökkel végezzük, azaz kapával vagy kaszával, hiszen ez kíméli leginkább a környezetet és persze a költségeinket is. A fiatal kikelt növényeket a tömeges megjelenésük után, minél előbb tanácsos megsarabolni, a talajszinten a gyökémyaki részt elvágva elpusztítani, ugyanis a növények nem tudnak újrahajtani. Idősebb, és kapálásra nem alkalmas területen a még el nem fá- sodott szárú növények ellen már kaszálni kell. Az alacsonyan elágazó első oldalhajtások szinte a földön fekszenek, ezeket a kasza rendszerint nem tudja levágni. Kaszálás után mindig marad néhány oldalrügy, amiből újabb hajtások törnek ki. A rosszul elvégzett kaszálás nyomán nem egyszer előfordul, hogy egy fő szár helyett 3-4-et nevel a növény, bepótolva virágporban és termésben a lemaradást. Még az igen gondosan végzett kaszálás után is egészen bizonyosan szükség lesz újabb kaszálásokra vagy gyomirtó szer alkalmazására. A csalánlé készítése Gyűjtsünk össze egy kiló csalánhajtást és tegyük egy 4-5 literes edénybe. A nyári napon az erjedés hamarosan beindul, amelyet igen erős, kellemeden szag jelez. Tíz nap múlva az oldatot szűrjük át és hígítsuk fel ötszörös mennyiségű vízzel. Ezt használjuk később a permetezésre. Aktuális kerti teendők: a tökfélék vetése A kert díszévé válhat ÚJ SZÓ-TIPP Ha a talaj nem túl nedves, és hőmérséklete elérte a 8-9 fokot, trágyával dúsított fészekbe vethetjük a spárgatök, cukkini, csillagtök, sütőtök, lopótök, kolbásztök, laskatök és a dinnye magvait. Ha csak kiskertben gazdálkodunk, akkor érdemes a tököt pergolára felfuttatnunk. Ezzel a nedvességet is távol tartjuk a tök termésétől, így csökkentjük a gombás és baktériumos betegségek kialakulásának esélyét. Eső után hamar megszárad a tök mindkét oldala. Gondoljunk a tekintélyes méretű termésre, amelyet függőleges helyzetben csak nagyon nehezen bír el a szár. Az idő előtti letörés elkerülése érdekében kössük bele egy erős, de vékony hálóba, amit a támrendszerhez erősítettünk. A rácsra futtatott tök indáival tökéletesen megkapaszkodik, így az egész növény díszére válhat kertünknek. Kimondottan befutta- tásra alkalmas a kolbásztök (La- genaria siceraria var. turbinata), amelynek combvastagságú termései akár két méter hosszúra is megnyúlhatnak. Érdekesség a luffa-, vagy más néven szivacstök (Luffa cylindrical, amelynek érett terméséről a bőrt lehúzva mosakodásra alkalmas szivacsszerű képződményt találunk belsejében. (kertpont.hu)
