Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-30 / 100.szám, péntek

■f*

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 30.________________________________________________________________________________________________________________________________

____________________________________________GONDOLAT 13

A dél-szlovákiai zöldség- és gyümölcstermelésnek van perspektívája, de csak akkor, ha az egész vertikum kiépül - ha nem, marad a kispiacozás és a marakodás

Az EU-csatlakozás gazdasági hatásai

Gyurovszky László az EU-s támogatásokról ad elő

A gazdaság harmonikus és hatékony működése egy rendkívül bonyolult, csaknem minden egyéb ágazatot is magába foglaló folyamat összetevője. Ezen folyamat komplex, az EU- csatlakozás várható kihatásait is elemző értékelése egy ilyen rövid felszólalásban nemigen lehetséges.

PÓSA LAJOS

Az idő rövidsége miatt az egész gazdasági struktúrát sem lehet elemezni. Megpróbálom tehát a csatlakozás kihatásait néhány példán, főleg a Dél-Szlovákiára jellemző mezőgazdaságon és a kis- és középvállalkozásokon keresztül elemezni.

Mielőtt az EU-csatlakozás hatását boncolgatnám, nagyon fontosnak tartom, hogy röviden elemezzük az EU-csatlakozásra való felkészülés eddigi folyamatát és főbb tanulságait. Ezen tanulságok ugyanis nagyon lényegesen befolyásolhatják az egész folyamat - illetve a csatlakozási utáni időszak - sikerességét.

Én úgy látom, hogy a társadalom döntő része a rendszerváltás időszaka utáni „kijózanodást” követően az EU-tól várta problémáinak megoldását: a jobb életet, több keresetet stb. Az embereknek ezek az elvárásai azonban nem jártak együtt saját maguk megváltozásával, képzésével - a kiutat a javuló feltételekben és az ebből automatikusan következő jobb és könnyebb életben látták. A felvidéki magyarok esetében ehhez még társult az az elképzelés is, hogy az EU intézményrendszere bizonyára jobban megvédi a kisebbségeket a többségi nemzet politikai túlkapásaitól. Egy biztos, a ’90-es évek közepétől, amikor világossá vált, hogy már csak idő kérdése, mikor indul be a közép- és kelet-európai országok integrálódása az egységes Európába, az integrációs ideológiát Szlovákia lakosságának jelentős hányada egyértelműen támogatta - a magyarság pedig még az országos átlagtól is nagyobb mértékben. Az is az igazsághoz tartozik, hogy ugyan már 1999-től, illetve 2000-től elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, az 1998-2002-es időszakban valójában mégis csak egy nagyon szűk, főleg szakértői gárda kezdte tudatosítani, mi is az az Európai Unió. A lényeges változást csak a

2002-es decemberi végleges koppenhágai döntés hozta, mivel ott már meghatározták a csatlakozás időpontját is. Lényegében csak ekkor ébredt fel a kormány nagyobbik része és kezdődött el az igazi munka, úgy a csatlakozás tárgyi, jogi, szakmai előkészítésében, mint a közvéleménynek az EU-val kapcsolatos tudnivalókkal való alaposabb megismertetésében. Míg a társadalom a részletekről nagyon keveset vagy semmit sem tudott, addig az EU-integráció támogatottsága viszonylag magas volt. Ahogy elmélyedtünk a dolgokban - vagy úgy véltük, hogy elmélyedtünk növekedtek a kétségek. Jól példázza ezt az EU-s népszavazás is. Nekem úgy tűnik, az EU-csatlakozás tekintetében társadalmunk mára furcsa, skizofrén helyzetbe került. Minél közelebb kerül a csatlakozás, egy viszonylag szűk - főleg értelmiségi és vállalkozói - elit annál inkább felismeri a csatlakozás által elérhető

óriási lehetőségeket, és egyöntetűen optimista. Több politikus - „hivatalból” vagy nem - szintén optimista, és ígéri a „Kánaánt”. Másrészt elhallgatják a társadalom előtt - vagy a társadalom széles rétegeikhez nem jut el a figyelmeztetés -, hogy az EU- csatlakozás óriási lehetőség ugyan, de a „jobb élet” ígérete csak akkor teljesedik be, ha magunk is megváltozunk és alkalmazkodunk. A társadalom széles rétegei viszont, akik eddig az EU- csatlakozást „megváltóként” várták, most, ahogy közeledik a belépés ideje, valahogy egyre jobban elbizonytalanodnak, és szinte már csak a várható áremelkedésekben és a tagállamok munkavállalási korlátozásaiban érzékelik az EU- csatlakozást. Az egyszerű ember fokozatosan rájön, hogy halvány fogalma sincs, hová megyünk, mi az az EU, megretten a megmérettetéstől, a konkurenciától. Úgy látom, egyre jobban kiütköznek a múlt rendszer beidegződései, az emberek azt várják, hogy jöjjön valaki, aki majd megmondja, mi lesz, mit kell majd csinálni, valaki, aki gondolkodik helyettük. A kiutat az erős vezetőben, a populista jelszavakban látják, és nem az önszerveződésben, a saját képességeikben, az alkotóerejükben.

Sajnos, úgy tűnik, társadalmunk egészében, de talán részleteiben sincs felkészülve az EU- csatlakozásra. Ebben a felvidéki magyarság sem kivétel, csak éppen még mindig jobban fél a többségi nemzettől, mint az EU- csatlakozástól! Ez a látlelet szerintem a gazdaság egészére is jellemző, de erről majd később teszek említést.

A kérdés az, lehetett-e volna jobban, átgondoltabban végrehajtani a felkészülést. Úgy gondolom, talán igen, de - és ez nem bók a politikusainknak - nem sokkal jobban. A szlovák társadalom elitjei nagyon alacsony létszámúak, és társadalmi hatásuk minimális. Óriási sikernek tartom, hogy 1998 után egyáltalán „visszaintegrálódtunk” Európába, és ma már NA- TO-tagok vagyunk. Eleinte lassabban, 2002 után gyorsabban haladtak a jelentős, átfogó reformok. Az EU-csatlakozás széles körű elméleti, jogi, gazdasági és főleg társadalmi előkészítésére nem maradt, nincs elég erő. Ebben az állapotban a felvidéki magyarság elitjei sem tudtak a csatlakozásra kellőképpen felkészülni, nem beszélve arról, hogy sok esetben létünk fenntartása, illetve annak fokozatos kultiválása kötötte le erőink nagy részét. Politikusaink egy része úgy gondolkodik, a kényszer majd rávisz bennünket a változásra, ha a problémákat előre megfogalmazzuk, az csak népszerűség- és szavazatvesztéshez vezet. Tehát inkább fújják a „minden rendben van, felkészültségünk napról napra jobb” kezdetű nótát, mint hogy valaki ki merné jelenteni: bizony a király meztelen, vagyis a társadalom nem tudja pontosan, mi vár rá - vagy csak halványan sejti.

Ezen talán túl hosszadalmas, de úgy gondolom, fontos bevezető után megpróbálok a várható EU-csatlakozás gazdasági vonatkozásaira koncentrálni.

Pozitív az, hogy a külföld részéről Szlovákia gazdasági és politikai megítélése - az elnökválasztás eredményének dacára - nagyon jó. Tehát úgy tűnik, még nagyobb mértékű lehet a külföldi tőke beáramlása - és most már nem csak a nagy, stratégiai jelentőségű üzemek esetében, hanem a kis- és középvállalkozásoknál is. Kérdés viszont, hogy csupán Európa összeszerelő csarnoka leszünk-e, vagy egy megfelelő kiszolgáló háttérrel ide tudjuk csábítani a magasabb hozzáadott értéket produkáló high tech-ágazatokat is?

Nagyon fontos a regionális együttműködés, s az is, hogy most már a természetes régiókban, az eddigi országhatároktól függetlenül fejlődhet. A Felvidék számára ez stratégiai elem, mivel Trianon óta több régiónk mesterségesen kettéosztódott, kiszakadt eredeti földrajzi, gazdasági és társadalmi közegéből. A ránk erőszakolt kelet-nyugati mozgás után több mint nyolcvan évvel teljesen beindulhat az észak-déli együttműködés is. A pozitív hatások az első időszakokban főleg a nyugati régiókban várhatók, míg a keletebbi régiók bekapcsolódása hosszadalmasabb lehet, mert ezen területek úgy a magyarországi, mint a szlovákiai oldalon eléggé problematikusak. Viszont éppen a regionális gazdasági együttműködés lehet a megoldás kulcsa, kihasználva az EU strukturális és kohéziós alapjait.

Mindenképpen a csatlakozás pozitív voltát lesznek hivatottak megerősíteni a fontos gazdasági és társadalmi reformok - a köz- igazgatási, a szociális, a nyugdíj- és adóreform. Nem szabad megfeledkezni azonban a visszahúzó erőkről sem. Ugyanis a társadalom egy jelentős része reformellenes, és a reformokban nem az EU- ra való felkészülést látja, hanem éppen az EU-s csatlakozás negatívumait.

Kedvezőtlen a nagy regionális differenciálódás és a magas munkanélküliség, valamint a társadalom jelentős részének elhatalmasodó latergiája. A politikai torzsalkodások és ezeknek a médiákban való felfújása még tovább rontja a társadalmi közhangulatot.

A paternalista gondolkodás- mód - „gondoskodjanak rólam” a „gondoskodom magamról” helyett - megnehezíti a vállalkozási szellem kialakulását, és főleg a leszakadásra hajlamos régiókban kezd ijesztő méreteket ölteni.

A sikeres csatlakozást nagyon fékező elem a közigazgatásban dolgozók - államapparátus, ön- kormányzati hivatalok - gyenge szakmai, erkölcsi és nyelvi felkészültsége. Nem sokkal jobb a helyzet a vállalatoknál sem, főleg a kis- és középvállalkozásoknál. Ezek is inkább csak szólamok szintjén ismerik az EU intézmény- és szabályzórendszereit, nem is beszélve a csaknem teljesen hiányzó piaci és marketingismeretekről.

Abszolút nem elégséges az EU-s normarendszer ismerete, főleg a különféle minőségi, biztonsági, környezetvédelmi normarendszereké. Ez azért fontos, mert megszűnnek ugyan a vámok, de helyüket átveszik a nagyon szigorú minősítőrendszerek, s ha a normáknak nem tudunk megfelelni, automatikusan kizárjuk magunkat a gazdag nyugati piacokról.

Ezen ismeretek tudatában megpróbálom nagyon röviden áttekinteni, mi várható a mezőgazdaság fejlődésében. Ami nagyon pozitív az az, hogy a közvetlen kifizetések, illetve az EU kvóta- és támogatási rendszere stabilizálhatja ezen ágazatot. A nagyüzemi vállalkozási forma szintén előny lehet, ha sikerül - főleg a szövetkezeteinkben - a tulajdonosi szemléletet kialakítani. A mező- gazdasági politika kiszámíthatósága és a nagyobb piaci lehetőségek elsősorban a növénytermesztés fejlődését segítheti, míg az állattenyésztés, ha nem tudja hatékonyságát növelni, kevésbé lehet versenyképes. A szigorúbb állategészségügyi és minőségi igények, sajnos, a piacra termelő - főleg csallóközi és mátyusföldi - családokat sújthatják, mivel a háztáji állattartás ebben a rendszerben várhatóan visszaesik. Azonban a nagyüzemi termelés is csak akkor lesz versenyképes, ha a tömegtermelés mellett a minőségi

termelésre koncentrál. Élelmiszeriparunk csupán konvencionális élelmiszerek előállításával nem tud elegendő forrást termelni a fejlesztésre, mivel - a mező- gazdasági tömegtermeléshez hasonlóan - alacsony hozzáadott értékkel dolgozik. Ajövőt a minőségi mezőgazdasági nyersanyagtermelés, a speciális növénytermesztés, illetve a magasabb feldolgozási szintű élelmiszerek termelése jelenti. Nagyon fontos az EU által erősen támogatott helyi, regionális specialitások, termelési módok továbbvitele, hiszen az ilyen vagy ilyen módon létrehozott termékek a jobb áron adhatók el. A délszlovákiai zöldség- és gyümölcs- termelésnek van perspektívája, de csak akkor, ha az egész vertikum kiépül. Ha ez nem valósul meg, akkor megmarad a mostani kispiacozás és a marakodás. A legnagyobb problémát a mező- gazdaság integrálásában a nem átlátható tulajdonviszonyok és a vállalkozási kedv hiánya okozza. A tulajdonviszonyok mai félszo- cialista-félkapitalista rendszere nem teszi lehetővé a hatékony irányítási rendszerek alkalmazását, és könnyen patthelyzet alakulhat ki, ami azzal járhat, hogy az üzemek nem lesznek képesek átalakulni, és csak a csődeljárás hozhat tulajdonosi változást. A másik probléma, hogy a pozsonyi Agrár Kutató Intézet szociológiai kutatásai szerint agrármenedzsereink majdnem 80%-ának az a legfontosabb, hogy legalább a nyugdíjig posztján maradjon, és nem az, hogy vállalkozása hatékony legyen, vagy hogy a vállalat vagyonát gyarapítsa! Ez nagyon lényeges negatívum, aminek megoldása már nemcsak szakmai, hanem politikai feladat is. Hasonlóan politikai feladat az is, hogy a még állami kézben levő földek elsősorban hazai cégek, illetve személyek kezébe kerüljenek.

A kis- és középvállalkozások fontosságát minden kormánydokumentum hangsúlyozza, ennek ellenére a köztudatba inkább az került be, hogy alig van pozitív változás. Véleményem szerint az igazság azért valahol a félúton van: beindult valami, de ez még nem az igazi. A nagyon hatékony formák, példáuLaz észak-olaszországi kis- és középvállalkozási rendszerek több évtizeden keresztül alakultak ki, és ezek képezik a gazdag olasz észak gazdasági bázisát. Amíg ezt a szintet elérhetjük, még sok víz lefolyik a Dunán, de egy biztos, a kis- és középvállalkozások fejlesztése Dél-Szlovákia számára is stratégiai fontosságú, és ennek felgyorsításában a régiók, a városok és a falvak a „főszereplők”. A modern szolgáltatások rendszerének kiépítése, a helyi adottságok, specialitások, termékek tervszerű továbbfejlesztése, a turizmus minden válfajának működtetése stb. nem olyan ördöngös feladat. A problémák elsősorban az átgondolt regionális fejlesztés hiányából, a vállalkozási kedv és tőke, illetve a tapasztalatok elégtelenségéből fakadnak. Polgármestereink nem elégséges szakmai, erkölcsi és nyelvi felkészültsége is komoly akadály. A legfontosabb azonban az, hogy nincs marketing, tanácsadás, illetve szak- és továbbképzés, nincsenek kis- és középvállalkozói inkubátorok stb. Tehát hiányzik a kis és középvállalkozások infrastrukturális háttere. Ezeknek a kiépítése a nagy- és a regionális politika legfontosabb feladata kell hogy legyen.

Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy az EU-csatlakozás egy óriási, talán többet meg nem ismétlődő kihívás, lehetőség, melyet nem lehet nem kihasználni! A csatlakozás hatásai Dél-Szlovákia gazdasági fejlődésére nagyobbrészt pozitívak lehetnek, de ennek előfeltétele, hogy sorsunk irányítását magunk vegyük kézbe, hogy hajlandók legyünk a változásra, az állandó megmérettetésre, és ne várjunk a nagy, okos vezérre vagy más csodás megváltásra. E tekintetben a felvidéki magyar értelmiségnek nagy adósságai vannak saját nemzeti kisebbségével szemben. Sokat bábáskodunk, szólamokat pufogta- tunk, de keveset vagy semmit sem csinálunk. Talán mentségünkre szól, hogy ez az értelmiségi kör is viszonylag kis létszámú, megfélemlített, és maga se igen bízik önmagában és a jövőben!

A politika feladata az lenne, hogy elmélyítse a regionális fejlődés komplex tudományos kutatását (pl. a Fórum Kisebbségkutató Intézetben vagy a megalakuló Selye János Egyetemen), kialakítsa a marketing és tanácsadási szervezeteket, illetve hogy megszervezze a magyar polgármesterek és polgármesterjelöltek átfogó képzését és iskoláztatását. Ezen törekvések kicsúcsosodása kell hogy legyen egy állandóan pontosítandó, minden régióra és szubrégióra lebontott dél-szlovákiai régiófejlesztési politikai és gazdasági koncepció. Ahogy kidolgoztuk kulturális kataszterünket, ugyanúgy ki kell dolgozni és állandóan pontosítani falvakra és városokra lebontott gazdasági kataszterünket is.

Pósa Lajos szerint a paternalista gondolkodásmód megnehezíti a vállalkozási szellem kialakulását

Úgy tűnik, még nagyobb mértékű lehet a külföldi tőke beáramlása.

Hiányzik a kis és közép- vállalkozások infrastrukturális háttere.

i