Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-29 / 99.szám, csütörtök

f/A SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. április 29., csütörtök 1. évfolyam 9. szám Beszélgetés Végh Lászlóval, a Bibliotheca Hungarica igazgatójával, akit a levél- és könyvtár részletes bibliográfiájának elkészítéséért Jedlik-díjjal tüntettek ki t Az intézményt nem kitalálni, működtetni nehéz (Somogyi Tibor felvételei) Mint arról lapunk beszá­molt, múlt szombaton a Jedlik Ányos Emlékünnep­ségen Végh László társada­lomkutató vehette át az egyik Jedlik Ányos-díjat. A kitüntetést az indoklás szerint a Fórum Kisebbség­kutató Intézet, a Biblio­theca Hungarica könyvtár és levéltár részletes bibli­ográfiájának a kidolgozá­sáért kapta. Ennek apro­póján beszélgettünk a díjazottal. KÖVESDI KÁROLY Azért tegyük hozzá mindjárt az elején, hogy itt többről van szó, mint egy-két kiadvány elké­szítéséről. Több mint egy évtize­des alapozó és építő munkáról. A bibliográfia, pontosabban a Bibliotheca Hungarica könyveinek kétkötetes bibliográfiája még vala­mikor 2000 májusában jelent meg. Az a háromézer valahányszáz tétel azóta legalább kétezerrel gyarapo­dott, ennyivel lett időközben gaz­dagabb a könyvtár. Inkább úgy fo­galmaznék tehát, hogy ennek a gyűjteménynek a folyamatos építé­séért, gyarapításáért kaptam, job­ban mondva, kaptuk a Jedlik-díjat. Ebben a munkában ez a könyv csak egy állomás volt. Azóta megjelent a Bibliothecának a másik fontos gyűjtőköréről, a folyóiratgyűjtemé­nyéről is egy katalógus, de az is ál­landóan bővül, gyarapodik. Úgy­hogy ezek a könyvek a folyamatos munkának csak egy-egy állomását jelentették. A Bibliotheca Hungaricát 1990-ben azzal a szándékkal ala­pították, hogy a szlovákiai ma­gyarság központi könyvtárává- levéltárává váljék. Sikerült mara­déktalanul megvalósítani ezt a szándékot? Az ödet annak idején Zalabai Zsigmond fejéből pattant ki. 1990 őszén jelent meg először egy felhí­vás, amelyet Zalabai és Presinszky Lajos, a somoijai honismereti ház igazgatója írtak alá, hogy hozzunk létre egy szlovákiai magyar könyv­tárat, amely összegyűjtené az 1918 óta Csehszlovákiában megjelent magyar nyelvű könyveket, folyóira­tokat, kiadványokat. 1997-ig ez alapítványok segítségével műkö­dött, amikor a Fórum Kisebbségku­tató Intézet átvette a Bibliothecát. Az eredeti cél tehát az volt, hogy le­gyen egy saját gyűjteményünk, amely a mi szükségletünket, szem­pontjainkat, értékrendünket szol­gálja. Erre azért volt nagy szükség, mert a Szlovákiában megjelenő magyar nyelvű könyveknek a telje­sebb gyűjteményei ugyan megta­lálhatók a nagy nemzeti, köteles példányokat gyűjtő könyvtárak­ban, vagyis Szlovákiában a Matica slovenská turócszentmártoni könyvtárában vagy a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban, Budapes­ten pedig az Országos Széchényi Könyvtárban - amelyekben érte­lemszerűen sokkal nagyobb gyűjte­mények állnak rendelkezésre -, ám akkor azt gondoltuk, hogy ezek az intézmények messze vannak, kö­rülményesebbek, és ha valaki ku­tatni szeretne, el kell utaznia Turócszentmártonba, Budapestre, és- ha mondjuk egy konkrét köny­vet keres - előfordul, hogy legfel­jebb pár nap múlva kapja meg. Másrészt tudjuk, hogy a nagy, köte­les példányokat gyűjtő könyvtárak­ban megvan ugyan az anyag, ám ezzel nem nagyon dolgoznak. Te­hát például teljességgel hiányoz­nak a szlovákiai magyar irodalom­ról, könyvkiadásról készült doku­mentumok, bibliográfiák, repertó­riumok. Idegen nyelvűeknek tekin­tik őket, olyanoknak, amelyekkel kevesen foglalkoznak, tehát nem folyik belsőséges munka ezzel az anyaggal. Másrészt a Szőke-féle bibliográfián kívül nálunk hosszú évekig más nem is jelent meg. A Bibliotheca könyvtárát köz­adakozásból sikerült megala­pozni. A kezdeti gyűjtés úgy zajlott, hogy innen-onnan hoztak egy-egy doboz könyvet. A gyűjtemény ki­alakítása ugyanakkor nemcsak amolyan öncélú könyvgyűjtés volt, hiszen tudnivaló, hogy például az első köztársaság idejében, 1918-tól 1938-ig - de akár 45-ig, hiszen a szlovák állam alatt is jelentek meg magyar könyvek - napvilágot látott kiadványokat teljes egészé­ben nehéz, szinte lehetetlen össze­gyűjteni. Mert gyűjteni sok min­dent lehet, még ma is, de akadnak könyvek, folyóiratok, periodikumok, amiket nehéz be­szerezni. A kezdeti nekibuzdulást tehát tervezett, átfogó gyűjtés kö­vette. De nem is mindig az az el­sődleges célunk, hogy beszerezzük magát a könyvet, hanem hogy a legösszefogóbb anyag kerüljön fel­dolgozásra, és tudjuk, mi, hol ta­lálható meg. A másik gyűjtési módszerünk, hogy a már teljesség­gel hozzáférhetetlen kiadványokat kikölcsönözzük az egyetemiből vagy a Széchényiből, majd fény­másoljuk, hogy legalább egy pél­dányunk legyen belőle. Egyébként nem olyan rengeteg könyvről van szó, körülbelüí 5-6000 kötetről, ennyit egy jobb tanári könyvtárban is megtalálunk. A másik dolog, hogy a szlovákiai magyarok életét nagyon kevés dokumentumgyűjte­mény tartalmazza, vagyis nem do­kumentáltuk a saját életünket. Ezt a hiányt is megpróbáljuk pótolni. A gyűjtésben mindenre kiterjed a fi­gyelmünk: kisnyomtatványokra, meghívókra, plakátokra stb. Behozzák a kiadók a frissen megjelenő köteteiket? Mi nem vagyunk köteles pél­dányt gyűjtő könyvtár, mert azt a törvény mondja ki, mely könyvtá­rak ilyenek. Azt azonban sikerült elérnünk - egyrészt a személyes kapcsolatok révén -, hogy az öt-hat nagyobb kiadó, amely a rendszer- változás óta jelen van nálunk, ter­mészetesnek veszi, hogy elküldi a legújabb kiadványait nekünk. Ne­hezebb a dolog a periferikus kiad­ványokkal, hiszen manapság hála istennek, bárki - intézmény, önkor­mányzat, alapítvány, egyesület - kiadhat könyvet. Ezeket a helyi jel­legű történeti műveket, monográfi­ákat nehezebb beszerezni, de igyekszünk hozzájutni ezekhez. Ezenkívül természetesen az antik­váriumokat is figyeljük, de a ha­gyatékokra is kiterjed a figyel­münk. Mennyiben változott meg a helyzet azóta, hogy a Bibliothe­cát átvette a Fórum Intézet? Azelőtt alapítványi formában dolgoztunk. Szlovákiai magyar vál­lalkozók, szponzorok segítettek bennünket, és szinte kizárólag az Illyés Közalapítvány támogatásával voltunk képesek működni. A Fó­rum által intézményi működési le­hetőséget kaptunk. Mert ugyan végtelenül fontos egy intézményt kitalálni, megalapítani, de sokkal nagyobb feladat azt fenntartani, működtetni, gyarapítani. Az anyagi hátteret a legnehezebb biztosítani. A Fórum Intézet pedig sokkal több lehetőséget biztosít számunkra. Kapcsolatunk, mint említettem, 1997-ben jött létre, amikor a Fó­Végh László rum Intézet vezetői kitalálták, hogy a különböző helyeken - Galántán, Dunaszerdahelyen stb. - működő intézeteit egy helyre össz­pontosítják, magyarán építenek egy székházat. Itt, Somorján pedig adott volt a lehetőség. (Ugyanak­kor szerződésben rögzítettük, hogy ezt az anyagot Somorjáról nem le­het elvinni máshová.) A Fórum te­hát a szó szoros értelmében ránk építkezett, magánadományból fel­építette a székházát. Kiépült egy modem intézmény, az emeleten irodákkal, vendégszobával. Mit terveznek a jövőben? Mivel a Fórum Intézet fogja működtetni a somorjai városi közkönyvtárat is, ez azt jelenti, hogy még tovább bővülünk. Most pályázgatunk különféle helyeken, hogy tovább folytathassuk az emelet beépítését, ahol a levéltár anyaga is helyet kap, amely szer­teszét, a város különböző pontja­in bérelt raktárakban van. Egyút­tal a városi könyvtárat is szeret­nénk felújítani, új polcrendszer­rel, internetes sarokkal ellátni. Tehát egy nagy építési program elején állunk. Ha minden a terve­ink szerint alakul, már idén au­gusztusban elkezdhetjük az épít­kezést. Ez sok gonddal jár, hiszen az egész állományt ki kell telepí­teni és visszahordani, de megéri a fáradságot, mert utána egy szép, modern könyvtárunk lesz. A köz­könyvtár mellett a Bibliotheca megmarad speciális kutatókönyv­tárnak is. A Bibliotheca Hungarica Somorján A világhírű Nagy Doni Kozákok Énekkara ad koncertet pénteken 20 órától a komáromi Klapka té­ren. Az együttes a helyi vállalkozókat tömörítő Pro Patria 2000 meghívására érkezik az uniós csat­lakozás alkalmából rendezett ünnepségre, amely a 13. Komáromi Napok része. (Képarchívum) Kamionsofőrök! Hagyják magukat vezetni! MEGTAKARÍTANAK! Jöjjön, és válasszon egy kocsit a MAN Slovakia kínálatából, és hozzá Pioneer márkájú navigációs rendszert 1 euróért. Most már nem tud... Elveszni. I MÁN - Úzitkové vozidlá - Slovakia, s. r. o. Roznavská 24/A, Bratislava Tel.: 0903 753 630, 0903 901 088 Zólyom: 0903 907 080, Kassa: 0903 444 321 www.man-slovakia.sk UP 1546

Next

/
Thumbnails
Contents