Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-29 / 99.szám, csütörtök
30 Sz ÜLŐFÖLDÜNK új szó 2004. április 28. A kiutat a nemzeti-közösségi identitás megszilárdítása, a család és a hit szerepének megerősödése jelentheti A nemzet fogyatkozásának okai Mikola István Tíz év alatt 26-28 ezer magyar váltott nemzetiséget Az asszimilációs hatás V. KRASZNICA MELITTA Komárom. A nemzetfogyatkozás súlyos problémájának okaira keresték a választ, és próbálták meg felvázolni a lehetséges kiutat annak a konferenciának a részvevői, amelyet a Magyar Egészségügyi Társaság (MET) Felvidéki Tagozata szervezett április 24-én Komáromban. V. KRASZNICA MELITTA „E nagy horderejű, évtizedes problémát e konferencia részvevői itt és most nyilván nem oldhatják meg, ám erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk a figyelmet egy széles körű misszió elindításának szükségességére” - mondta bevezetőjében Bajnok István lélekgyógyász, az egyik szervező. Az előadók - Mikola István, a ME-T elnöke, Magyarország egykori egészségügyi minisztere, Tápay Miklós, az amerikai magyar orvosok társaságának tagja, Gyurgyík László szociológus, Kiss László tudomány- és helytörténész, csilizradványi körzeti orvos és Kellermayer Miklós, a pécsi egyetem orvosprofesz- szora - amellett, hogy aggasztó képet festett a jelenlegi állapotokról - a lehetséges megoldásokra is rá- mutattott. A nemzettudat védi az életet „A világot megváltani csak jókedvű emberekkel lehet” - kezdte előadását Mikola István, utalva ezzel a magyar nemzet általános pesszimista életfelfogására. Véleménye szerint a népegészségügyi és demográfiai programokról nem össznépi szinten kell beszélni, hanem mindig az egyénre lebontva. „Az egyén felelős testi és lelki egészségéért, annak megóvásáért. Mindnyájunknak tudatosítania kell, hogy cselekedeteink mind beépülnek a nemzet életébe, nyomot hagynak rajta, formálják azt” - tette hozzá. Egy a japán emigránsok körében végzett felmérésre utalva elmondta: akik az idegenben is megőrizték szokásaikat, nemzettudatukat, kimutathatóan egészségesebbek maradtak, mint azok a honfitársaik, akik feladták ezeket a nagyon fontos értékeket. „A nemzettudat elmélyítése életvédő programként is felfogható” - szögezte le. Az egyre riasztóbb népességfogyás okairól szólva Mikola az első helyen a globa- lizációst, az elidegenedést említette, ami egész Európára jellemző. Ennek ellenszere a közösség- építés, a közösségi tudat erősítése, amire viszont kiváló alkalmat kínálnak a nagy nemzeti ünnepeinkről való méltó, közös megemlékezések. A kiváltó okok között említette továbbá a család nevelő szerepének fokozódó piacosodását, a liberalizmus újjáéledését, a másság tobzódását, a nagycsaládosok hátrányos helyzetét, az értékvesztést. A kiutat pedig a nemzeti és társadalmi identitás megszilárdításában, a család, valamint a hit szerepének felerősödésében látja. A gyermekvállalás Tápay Miklós előadásában a magyarság fogyásának történelmi hátterét boncolgatva megállapította: „Hazánk második világháborús embervesztesége az ország lakosságához viszonyítva közvetlenül a szovjet, a szerb, a lengyel és a német veszteségek után következett. Ennek tetejébe jött a háború végén egymillió magyar Nyugatra menekülése, és e tömegnek csak fele tért vissza 1945-46-ban. Az 1956-os forradalom eltiprása után hozzávetőleg 180 ezren menekültek ismét Nyugatra, közülük körülbelül 150 ezren - jobbára fiatalok-kint is maradtak. A népességfogyás tehát nálunk 15 évvel hamarabb következett be, mint a szomszédos államokban.” Arra is rámutatott, hogy az ötvenhatos forradalmat követő időszakban a párt egyik legfőbb törekvése - a proletár internacionalizmus hangoztatásával - a nemzettudat, a nemzeti érzés kiirtása volt, és részben itt gyökerezik a népességfogyással szembeni nemtörődömség. „A csaknem 50 év óta tartó népességfogyás Magyarországon olyan demográfiai hullámvölgyet, olyan hosszú elöregedési folyamatot eredményezett, hogy ehhez hasonló sehol másutt nincs a világon - hallhattuk. - Hogy itt elsősorban nem az életszínvonallal vagy a lakáshelyzettel kapcsolatos társadalmi reagálásról vagy alkalmazkodásról van szó, arra a legjobb bizonyíték, hogy ma ugyanez a helyzet a gazdaságilag fejlettebb nyugat-európai népeknél is. Itt alapvető probléma az európai társadalmaknak a gyermek- vállalással szembeni negatív állás- foglalása. így a megoldásnak is - a gazdasági, anyagi szempontok mellett - figyelembe kell vennie mindazon tényezőt, amely a gyermekellenes közhangulatot pozitív irányban tudná befolyásolni.” Tápay Miklós a szükséges intézkedések között első helyen az egészségügyileg nem indokolható művi terhesség-megszakítások betiltását említette, amelyek hatása a születésszámra azonnal megmutatkozna. Ugyancsak fontosnak tartja - mégpedig a magyar családok stabilitása növelése érdekében - az alkoholisták számának csökkenését célzó hatékony állami politika megfogalmazását, valamint az iskolákban az egészségtan oktatásának bevezetését. Véleménye szerint az anyaország lakosságának a népfogyatkozással szembeni érdektelenségét ellensúlyozná a népi-nemzeti öntudat és a nemzeti érzés újjáélesztése. Egy hatékony családvédelmi politika ugyancsak ösztönzőleg hatna a gyermekvállalásra. A népességfogyással kapcsolatos közgondolkodás megváltoztatásában az előadó szerint a történelmi egyházaknak is kiemelkedő szerepet kell vállalniuk. Mindaddig azonban, míg a felvázolt intézkedések eredményre vezetnek, ideiglenes megoldásként egy jól átgondolt és körültekintő bevándorlási politikát is elfogadhatónak tart Tápay Miklós. A szlovákiai magyarok lélekszá- mának alakulását meghatározó tényezőket ismertette előadásában Gyurgyík László szociológus. A népmozgás mellett az asszimiláció, a rejtett migráció és a többségi társadalom kisebbségpolitikája azok a legfontosabb hatások, amelyeket figyelembe kell venni. Ezek közül a legnagyobb mértékben az asszimiláció, a nemzetváltás okolható a szlovákiai magyarság 1991 és 2001 közötti, mintegy 47 ezres fogyásáért. Gyurgyík szerint egy évtized alatt körülbelül 26-28 ezer magyar változtatott nemzetiséget, ebből 22 ezren szlovákra váltottak, és 4-6 ezerre tehető azoknak a száma, akik 1991-ben még magyarnak, 2001-ben pedig már romának vallották magukat. A kilencvenes évek közepétől a szlovákiai magyaroknál is tapasztalható a „természetes” fogyás, 2000-től pedig már évente mintegy ezerrel kevesebb csecsemő születik, mint ahányan elhaláloznak közülünk. „A jövőre nézve bizonytalansági tényezőt jeÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Szülőfaluja, Palást példáján keresztül illusztrálta a magyarság számának csökkenését Kiss László hely- és tudománytörténész, szakíró és körorvos. A község, amelynek első írásos említése 1156-ból való, napjainkban a magyar nyelv egyik végvárának tekinthető, hiszen a magyar-szlovák nyelvhatáron terül el. „A 2001-es adatok sze- település község 69,2 százaléka vallotta magát magyarnak, 28,7 százaléka szlováknak, 1,7 százaléka pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról - mondta az előadó. - Tíz év alatt, tehát az 1991-es népszámlálás óta ötvenöttel kisebb a lélekszám, aminek legfőbb oka a születések számának folyamatos csökkenése.” Ez hatással van a helybéli iskolák tanulói létszámára is. Ugyanakkor az is igaz, hogy az 1993/94- es évfolyam volt az utolsó, amikor még többen tanultak magyar nyelven a községben, mint szlovákul. Azóta egyre nagyobb különbség mutatkozik a magyar és a szlovák iskolát látogatók számában -a szlovákok javára. Előnytelenül alakul a népesség kor szerinti lent a rejtett migráció; nem tudhatjuk, hogy országunk EU-csatlakozása mekkora elvándorlási kedvet vált ki a magyarok körében - fejtegette az előadó. - Sajnos,s nem várható pozitív változás sem az asszimilációs folyamatban, sem a népszaporulat terén. Ahol kedvező irányú elmozdulás lehet, illetve aminek hatása az EU-ban bizonyára csökken, az a többségi társadalom kisebbségpolitikája, annak hatása a nemzetiség vállalására, az identitás megőrzésére. Gyurgyík László megoszlása is: 2001-ben a 60 évnél idősebb férfiak és az 55 évnél idősebb nők aránya már meghaladta a gyermekek, azaz a 0-14 évesek arányát. „Elgondolkodtató, hogy míg 1991-ben 1339-en vallották magukat magyar és 444-en szlovák nemzetiségűnek, addig 2001-ben 138-cal kevesebb magyar és ötvennéggyel több szlovák nemzetiségűt találtak a népszámláló biztosok - mutatott rá az előadó. - Egyértelmű tehát, hogy a 138 magyar ‘elvesztése’ nem, illetve nem csupán elhalálozás miatt következett be.” (vkm) Kiss László Tápay Miklós (Vas Gyula felvételei) Kiss László a szülőfalujában tapasztaltakról szólt Eltolódó arányok Paláston Csongrády Lajos egykori főjegyzőről és kántortanítóról (akinek apja Pathó Pál főjegyző segédjeként érkezett a faluba) nevezték el a község magyar alma materét Szőgyénben nem hagyják elveszni sem a templomot, sem az iskolát (Csuport István felvétele) SZÁZ ILDIKÓ Szőgyén. A helybéliek bensőséges ünnepévé vált a 85 évvel ezelőtt elhunyt Csongrády Lajos főjegyzőre és kántortanítóra való emlékezés. A múlt hét pénteki ünnepségeken a helyi magyar alapiskola felvette e jelentős személyiség nevét, és a szőgyéniek a Csongrády családdal szembeni tartozásunkat is törlesztették, tiszteletükre ugyanis emléktáblát helyeztek el a 95 évvel ezelőtt épült egykori községháza épületén. „Ez egy új folyamat kezdete, mert köztudott, hogy Szőgyénben nem kaptak hivatalosan nevet a közterületek. Az épületek közül egyedül a templom visel nevet - Nagyboldogasszonyét. Elsőként a magyar iskola veszi fel híres szülöttünk, Csongrády Lajos nevét. Csongrády István jegyző és kántortanító Pathó Pál főjegyző segédjeként érkezik Szőgyénbe 1843-ban. Munkásságát gyermekei folytatják: Gyula jegyzőként, Lajos kántortanítóként. Lajos első felesége Pathó Pál leánya volt. Az utolsó Csongrády, Gyula leánya Piroska - Sipos István főjegyző felesége - 1945- ben költözik el községünkből. A Csongrádyak 102 évig dolgoztak településünk szellemi fejlesztésén” - mondta beszédében Nágel Dezső polgármester. A rendezvényre elfogadták a meghívást Csongrády Lajos leszármazottai is: unokája, Tu- lassay Tivadar, menye, Csongrády Béláné Sára, valamint a déd- és ükunokáik. Csongrády Gyula leszármazottai ugyancsak ellátogattak Szőgyénbe. A magyarországi vendégek magukkal hozták Csongrády Lajos csatos imakönyvét és azt a latin könyvet, amelyből tanított, valamint egy híres geográfiai könyvet is. „Az ünnepség részét képező kiállítás anyagát kiegészítettük néhány levéllel is, amelyekbe Csongrády Lajos fiának, apámnak tanácsokat adott. Többször kiemeli a tanulmányait folytató diáknak, hogy annyit egyen és csak annyit költsön, amennyit muszáj” - árulta el Csongrády Attila. Az emléktáblánál koszorút helyezett el Czimbalmosné Molnár Éva, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója és Szesztay Ádám, a pozsonyi magyar nagykövetség titkára is. Szigeti László oktatási államtitkár beszédében kiemelte: a névadó ünnepség elsősorban a helyi, szlovákiai magyar diákság érdekében történik, akik példát vehetnek az egykori kántortanító életéből és munkásságából, múlt iránti elkötelezettségéből, annak folyamatos kutatásából. „Iskolánk életkorát a felnevelt nemzedékek hosszú sorával kell mérni. Intézményünk olyan ember nevét viseli, aki több mint negyven éven át a tudás és az emberség fáját ültette gyermekeink életébe” - jegyezte meg Kunyik Éva iskolaigazgató az alma mater falát díszítő emléktábla leleplezésekor. Köny- nyek tolultak Csongrády Lajos le- származottainak szemébe, amikor Tulassay Tivadar, az unoka az egykori községháza előtt leleplezte a második emléktáblát. „A Csongrádyak másfél évszázaddal ezelőtt érkeztek Szőgyénbe, ahol otthonra leltek. Ez tehát a mi otthonunk is, ahol elődeCsongrády utódai ink oktattak szépre, jóra, hazaszeretetre. Nem hagyták a templomot és az iskolát, és ez az ő legfontosabb üzenetük” - jegyezte meg Tulassay Tivadar. A helyi művelődési központban Gábris József bemutatta a Csongrádyak Szőgyénben című kiadványát, a helyi alapiskola diákjai pedig irodalmi ösz- szeállítással léptek fel.
