Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-03 / 79. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 GLOSSZA Na de melyiknek? KOCUR LÁSZLÓ A Markant közvélemény-kutató ügynökség reprezentatív felmérése szerint a Szlovák Nemzeti Párt támogatottsága 5,2 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha hétvégén parlamenti választások lennének, akkor ez a szélsőséges politikai erő bizony bekerülne. A kérdés most már csak az, a négy nemzeti párt közül melyik kapná ezt az 5,2 százalékot? Ha a jelenleg létező négy nemzeti párt együtt kapna ennyit, akkor nem lenne gond. De ha csak az egyik, akkor bizony volna mitől tartanunk. Még szerencse, hogy a hétvégén nincsenek parlamenti választások.-Sok gyógyszernek új mellékhatása van. Vérnyomás-emelkedést, ájulási tüneteket okoznak a pácienseknek, amikor meghallják az árukat... (Lehoczki István rajzaj HÉTVÉG(R)E Nárciszok és mákvirágok Nem tudom, miről jutott eszembe Churchill megállapítása, aki szerint az államférfi a következő nemzedékre gondol, míg a politikus csak a következő választásokra. JUHÁSZ LÁSZLÓ Na jó, természetesen tudom, miről jutott eszembe, a mai napról, amilyenhez fogható öt éve nem volt. Merthogy elnökválasztásra virradt ma reggel, tessék tehát fürgén lábat mosni, ünneplőt ölteni, kézen fogni a dé- dit is, és addig elmenni szavazni, amíg még tiszta lelkiismerettel tehetjük. Mert bár gyengécske idén a felhozatal, az első fordulóban még van kit választani. (Hogy kit, azt most tőlem nem tudják meg, hála a kampánycsendnek.) Nem biztos ugyanis, hogy két hét múlva, Rudolf napján találunk a gyomrunknak megfelelő jelöltet. De ne legyen igazam, hagyjuk magunkat meglepni. Aki meg nem tud dönteni, az szavazzon ma Tóth Verára, abból nem lehet baj. Az elmúlt hetekben a tizenegy negédesen mosolygó nárcisz közül páran igyekeztek kihasználni jelenlegi pozíciójukat, hogy a közismertség ingyenreklámjával az utolsó pillanatban még guberáljanak maguknak egy-két százalékot. Az persze már erős túlzás volt, ahogy még arról is vita folyt a héten, ki legyen ott és ki ne a NATO-csatlakozás tegnapi központi ünnepségein. Csak azért, mert elnökjelölt, most szűnjön meg valaki külügyminiszternek meg államfőnek lenni? Mármint a választások előtt? Tényleg, a NATO-nak is tagjai lettünk a héten, még jó, hogy észrevettük. Lehet, hogy pár évvel ézelőtt még magasabbra csaptak volna az örömtüzek, persze, akkoriban egy kisebbfajta csoda kellett volna ahhoz, hogy beléphessünk ebbe az elitklubba. Hoppá, most majdnem leírtam, kinek a kormánya miatt nem jött ez össze anno. Jó lesz vigyázni... Az mindenesetre megindítóan emberi volt, ahogy a bolgár külügyminiszter szeméből záporoztak a könnyek a brüsszeli zászlófelvonáskor. Lám, csak jó az isten, jót ád: tegnaptól van magyar püspökük a szlovákiai katolikusoknak. Bár - vakarta meg a fejét nálamnál vallásilag jóval fejlettebb kollégám van egy kis bibi, merthogy a párkányi plébános, akit tegnap a pápa a Pozsony-Nagy- szombati Egyházmegye segédpüspökévé nevezett ki, ugyan tud magyarul, azt viszont, hogy nevezhetjük-e majd magyar (érzelmű) püspöknek, csak az Isten tudja. Az Ő útjai pedig köztudomásúlag kifürkészhetetlenek. Tegnap még azt is csak találgattuk, hány millió koronát sikerül összegyűjteniük a rákbetegek javára az utcákat járó önkénteseknek. Elnökválasztás ide vagy oda, az áprilisi napfényben nárciszokat kínáló gyerekek mindenkinek a szívét megmelengették. És hogy ma a szívünkre vagy az eszünkre hallgattunk-e az urnáknál, holnapra kiderül. Hála a Rákellenes Ligának, Szlovákiában tegnap volt a nárciszok napja. És hála a választásoknak, ma is az van. Tényleg, a mákvirágoknak van másodvirágzásuk? Aki meg nem tud dönteni, az szavazzon ma Tóth Verára. HETI GAZDA(G)SÁG A veréb feltálalása helyett várjuk meg a túzokot TUBA LAJOS Osztogatott a kormány. Megtehetjük, jól alakul az állami költségvetés - indokolták, de azért a mai szavazásokon is ott tartották a szemüket. Mindegy, fő, hogy olyanoknak adták a pénzt, akiknek nagy szükségük van rá. A költségvetési adatokat látva mindenkinek az az ígéret ugrott be, amely szerint ilyen esetben csökkentik a 19 százalékra srófolt áfát. Ilyenről ne is álmodjatok, ébresztett fel bennünket azonnal az eredeti ígéretet is elkövető pénzügyminiszter, mert ugyan miből fizetnénk ki a koreaiaknak tett ígéretünket? Az már a ti dolgotok, válaszolnánk neki, ha tehetnénk, mindenki csak addig ígérjen, amíg a takarója ér, és ne csodálkozzon, ha szaván fogják. Ezen a téren az egyeden pozitívum, hogy a héten tovább dolgoztak az új javaslaton, miszerint ezentúl csak a nagy munka- nélküliséggel sújtott kerületekbe igyekvő beruházóknak ígérgetnek állami milliárdokat. Ez DélSzlovákia szempontjából kedvező fejlemény, drukkoljunk a minél előbbi bevezetésnek. A nyugdíjasok és a kismamák mellett az MKP a héten a munka- nélküliekkel is törődött. Úgy tűnik, a pártnak egyre kevésbé tetszik Eudovít Kaník elmélete, miszerint a szociális támogatásokból ne lehessen többet húzni, mint munkabérből. így két és fél hónappal az új rendszer életbe lépése után az MKP támadást indított ellene. Erről mindenki vélekedjék saját vérmérséklete szerint. A politika pontosan erről szól; mindenki azt választja, akinek a hozzáállása neki a legjobban megfelelő. Ez alól kivétel az MKP, amely politikai meggyőződéstől függetlenül egyszerre hajt minden magyarra. Ez is érdekes megoldás, csak az a kérdés, hogy meddig tartható. Talán még az lehetne távlatilag is megfelelő modell, ha elosztanák a szerepeket, így legalább az egyes politikusokhoz viszonyulhatnánk a vérmérsékletünknek megfelelően. Ez egyébként nemcsak szlovákiai magyar belügy. Az MKP hamarosan kilép az európai politika színterére, és ki tudja, meddig játszhatja, hogy egyetlen biztos európai parlamenti képviselője a brüsszeli repülőút keleti végén szociáldemokrata, a nyugati végén pedig a konzervatív frakcióval szavaz. Egyébként pedig az MKP-nak nagyon vigyáznia kell arra a határvonalra, amikor a kormánykoalíción belül átbillen az előző kormányban a Demokratikus Baloldal Pártja által játszott hálátlan kerékkötő szerepébe. Reméljük, lesznek a pártban olyan erők, akik képesek ezt megakadályozni. A választók bizalmát szociáldemagógián kívül ezer más dologgal is el lehet nyerni, azt kéne elemezgetni, ezek közül mi is kecsegtet két éven belül eredménnyel. A pénzügyminisztérium a jövő héten mutatja be a közigazgatás finanszírozásának új modelljét. Ez az egészségügy finanszírozásának átalakítása mellett az idei év másik nagy reformcsomagja lesz. Ezzel tíz év után kézzel fogható közelségbe kerül az önkormányzatok anyagi önállósága. A részleteken bizonyára jókat lehet majd vitatkozni, de hát ez a normális politikai kultúra része, és jó lenne, ha csak ilyesmire kellene odafigyelnünk. Az önkormányzatok szempontjából minden kormánypárt egész jól áll, így remélhetőleg egyiküknek sem lesz érdeke szabotálni a gyors megvalósítást. A héten újabb stáción jutottak túl az egészségügyi reform törvényjavaslatai is, így április folyamán ezek szintén napirendre kerülnek. Itt már bonyolultabb lesz a helyzet. Az nyilvánvaló, hogy ilyen javaslatokról még Nyugat-Európában is csak halkan beszélnek, és Magyarországon az előkészítő vitáknál tartanak. Ha elfogadják őket, hazánk érdekes példát mutathat. Ha nem, marad a régi rendszer. Az egyetlen különbség, hogy a régi rendszer a többi országban valahogy jobban működik, mint nálunk, így igazán mi vagyunk lépéskényszerben. VENDÉGKOMMENTÁR A valóság show-ja BERECK JÓZSEF A magyar kereskedelmi tévécsatornákon az esti főműsoridőt még csak néhány éve hálózzák be sűrű repkény módjára a különféle reality show-k szerteágazó, az interaktivitás hókusz-póku- szaival megizmosított indái. Egy ismerősöm viszont a hatásukra máris nagy, mondhatni visszafordíthatatlan jellemferdülést vél felfedezni magán. A jámbor férfiú foglalkozását itt hadd ne áruljam el, hiszen egykor bizalmi jellegűnek számított. Elég az hozzá, hogy ez a postai kézbesítő - lám, mégis kikotyogtam, akkor hát maradjon! - munkájából adódóan szinte naponta bejárja lakótelepünk panelházaiban a lépcsőfeljárókat. Mi sem természetesebb, hogy lépcsőzés közben azelőtt is sok minden a fülébe jutott a vékony panelfalak mögül, de ahogy mondja, ma már egyenesen késztetést érez a hallgatózásra és kukucskálásra., Jani, kérlek, ne szólj bele! Magam is tudom, mit csinálok”, hallja sokszor mindjárt az első lakásajtó mögül, de a panelházi valóság- show rendszerint folytatódik egészen a legfelső emeletig: „Légy szíves, töröld meg a cipődet! Látod, milyen koszos.” „Ma gyere haza korábban! Segíthetnél kitisztítani a szőnyeget.” „Mit mondasz? Csönd legyen, nem hallok semmit!” „Nézd, hova tetted a szemüvegedet! Valaki rá fog ülni, és akkor összetörik.” „Te el sem tudod képzelni, mi volt ma az irodában!” „Húzd be jobban azt a nyavalyás csavart! Különben nem fog megtartani semmit.” „Szeretsz? Akkor vidd le a szemetet, még ha rossz is a lift!” „Miért olyan koszos az asztal? Nem lehet itt normálisan enni! Fésülködj meg, próbálj csinos lenni! Vegyél fel másik blúzt.” „Elfelejtetted, mit mondtam neked? Miért felejted el mindig, amit mondok neked?” „Imiék többet nem jönnek el hozzánk. Valamivel megbántottad őket.” „Ne sózd! Már megsóztam.” „Fordulj el, fordulj már el! Nem látod, hogy vetkőzöm?” „Tudod mit, nem bírom tovább! Ne próbálj megbántani többé!” Szóval így. Amúgy pedig új köztársasági elnököt választunk és népszavazunk a mai napon, ha minden jól megy, Megasztárt avatnak a tv2-n, kiszavazzák Leót vagy Indiánt a másik csatornán, hamarosan ismét látható lesz az utcán a lányok köldöke, a kirakatokban feltűnnek a nyári ruhák, csatlakozunk az EU-hoz, a padokon alvóknak pedig már nem kell olyan alaposan betakarózniuk. Nincs mit tenni. A tavasz zöld lángja ismét fellobban. JEGYZET Ma élet zengi be TALLÓSI BÉLA Ha belegondolok, mi mindent megtettünk diákként, hogy megússzuk a feleltetést vagy a dolgozatírást, csak mosolygok magunkon. Nem kellett a szomszédba mennünk egy kis leleményességért. Bár sokszor épp azt használtuk ki, hogy iskolabusszal naponta ingáztunk a szomszédba. Akkoriban gyakori volt az áramkimaradás. A közeli kisvárosba jártunk iskolába, s mi, egy falubeliek néha összebeszéltünk, hogy elkerüljük a csoportos feleltetést. Sokszor jelentettük az óra elején, hogy nem tudtunk felkészülni a feladott tananyagból, mert előző este az egész faluban nem volt villany. S hogy a csúsztatás hihető legyen, pionír becsület szavunkat adtuk. A'füllentés- nek és pedagógusaink hiszékenységének köszönhetően olykor-olykor - mai szlenggel élve - sikerült is megszívatnunk őket. A szövőnők azóta sok pamutot megettek - merthogy szö- szölés közben ők úgy nyelik a pamutot, mint tanárember a krétaport -, ám gyermek- csínytevés-ügyben nincs új a nap alatt. A villanyáramhiány mint a dolgozatelhárítás eszköze, ma hamis bombariadó képében éli reneszánszát. Ennek tudatában viszont ellent kell mondanom az előző mondatom állításának, mert mégiscsak van új a nap alatt. Eldurvultak a csínytevések. Olyannyira, hogy olykor-olykor - és mind gyakrabban - hírük már a médiába is eljut, mivelhogy ezek az elmarasztalandó diáktettek inkább vétségek, sőt, esetenként bűncselekmények. Azon sem csodálkoznék, ha az oktatási intézményeket veszélyeztetett munkahelyeknek minősítenék. Hiszen külföldön volt már rá nem egy példa, hogy diákok fegyverrel támadnak tanáraikra, piszlicsáré okok miatt. Emellett erősödik az iskolai vandalizmus is, amelynek egyik kirívó példáját négy brüsszeli gimnazista követte el. Felgyújtották az iskolájukat. A tett önmagában észveszejtő. Hát még amivel tetézték: hogy ne lehessen gyorsan oltani a tüzet, kifújták az épületben fellelhető összes poroltó készüléket. Tettüket azzal indokolták, hogy torkig voltak tanáraikkal. Iskolai incidensek idehaza is vannak. Hallottunk már arról, hogy a tanítvány olyan súlyosan bántalmazta tanárát, hogy az agyrázkódást szenvedett. Már-már úgy tűnt, az iskolákból kiszorult a testi fenyítés, de nem. Csak éppen a visszájára fordult. Annak idején minket, nebulókat próbáltak nyaklevesekkel, körmösökkel, tenyeresekkel tanulásra ösztönözni, ma a diákok esnek tanáraiknak. Az erőszakos bűncselekmények mellett a szellemi is felüti a fejét. A minap egy szakmunkástanulót füleltek le, aki bankót hamisított. Vehetjük ezt úgy is, ahogy Ady gondolta: vagyis hogy ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz. Ám félő, hogy ha ez így megy tovább, a derű hamar borúba fordul. S a bi- lincses iskolákban, amelyeket Ady emlegetett, valódi bilincsek fognak csörögni.
