Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-03 / 79. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 3. MOZI HVIEZDA: Mambó italiano (amerikai-kanadai) sz., v. 16,18, 20.30 MLADOST: Gyönyörű mocsokságok (angol) sz., v. 15.30, 20 Annié Hall (amerikai) sz., v. 18 TATRA: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) sz., v. 17 Gothika (amerikai) sz., v. 19.30 AU PARK - PALACE: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) sz., v. 14.20, 15,16.20,17,18.20 Derült égből Polly (amerikai) sz., v. 14,16,18, 19, 20, 21 Felül semmi (angol) sz., v. 14.50,17.10, 19.30, 21.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) sz., v. 15.10,18.10,21.10 Vas (amerikai) sz., v. 14.40,16.40 Gothika (amerikai) sz., v. 18.40,20.50 Horrorra akadva 3 (amerikai) sz., v. 14.30,16.30,19.20 Gyönyörű mocsoksá­gok (angol) sz., v. 21.20 Hideghegy (amerikai) sz., v. 14.30,17.30, 20.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) sz., v. 15.40,17.40,19.40 Mac­kótestvér (amerikai) sz., v. 15,17.10 Mambo italiano (amerikai-ka­nadai) sz., v. 19.10, 21.30 A felejtés bére (amerikai) sz., v. 15.30, 17.50,20.40 Swimming Pool (angol-francia) sz., v. 21.40 ' KASSA TATRA: Az utolsó szamuráj (amerikai) sz., v. 16.30,19 CAPITOL: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) sz., v. 16, 18 Felül semmi (angol) sz., v. 20 ÚSMEV: Mackótestvér (amerikai) sz., v. 16 Derült égből Polly (amerikai) sz., v. 18, 20 ■■■■■■■■■ DÉL-SZLOVÁMA ——I DUNASZERDAHELY-LUX: Túl mindenen (amerikai) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: A gyávaság tollai (amerikai) sz., v. 19 ÉRSEK­ÚJVÁR - MIER: Rocksuli (amerikai) sz., v. 17,19.30 VÁGSELLYE -VMK: Mackótestvér (amerikai) v. 15 sz., v. 17.30, 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Good Bye Lenin! (német) sz., v. 19 LÉVA - VMK: Mackótestvér (amerikai) sz., v. 16.30 Zelary (cseh) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mackótestvér (amerikai) sz., v. 16.30 PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) sz., v. 13,17.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) sz., v. 13.15, 15.30, 17.45 Hideghegy (ameri­kai) sz., v. 15.15, 20.30 Horrorra akadva 3 (amerikai) sz., v. 14, 16, 18, 20 Magyar vándor (magyar) sz., v. 15.45, 17.45, 19.45 Minden végzet nehéz (amerikai) sz., v. 15,19.30 A passió (ameri­kai-olasz) sz., v. 15, 17.30, 20 Pelenkás bajkeverő (francia-spa­nyol) sz., v. 18.15, 20.15 Rap, Revű, Rómeó (magyar) sz., v. 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Tucatjával olcsóbb (amerikai) sz., v. 14.30.18.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) sz., v. 17.30,20.30 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Fennállásának harmincötödik évét ünnepelte a hírneves kassai Csengettyű Gyermekkar Az éneklés varázslatos öröme A Csengettyű a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen (Képarchívum) A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ösztöndíjas pályá­zatot hirdet a 2004-es évre határon túli magyar írók, irodalmárok ré­szére, akik szépirodalmi vagy kriti­kai munkájukhoz kémek támoga­tást. Az ösztöndíj célja, hogy a te­hetséges fiatal határon túli magyar íróknak, irodalmároknak támoga­tást nyújtson a pályakezdéshez, il­letve - korosztálytól függetlenül - kedvező feltételeket teremtsen a magas színvonalú alkotótevékeny­séghez. A Határon Túli Magyar Iro­dalmi Ösztöndíjak rendszere - mű­faji megoszlás szerint - az alábbi ösztöndíj-kategóriákból áll: Székely János ösztöndíj - köl­tészeti és drámaírói ösztöndíj. Ösz­töndíjban részesülhet: évente 6 fő. Az ösztöndíjak 50%-át a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött alkotók kapják. Gion Nándor ösztöndíj - próza­írói ösztöndíj. Ösztöndíjban része­sülhet: évente 4 fő. Az ösztöndíjak 50%-át a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött alko­tók kapják. Schöpflin Aladár ösztöndíj ­kritikai ösztöndíj a határon túli ma­gyar kritikusok részére az 1990-től kezdődően megjelent határon túli magyar irodalmi művek értékelé­sére. Ösztöndíjban részesülhet: évente 4 fő. Korhatár: az ösztöndí­jak 50%-át a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött al­kotók kapják. Benedek Elek ösztöndíj - ifjú­sági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarab-írói ösztöndíj. Ösztöndíjban részesülhet: évente 4 fő. Korhatár nincs. Az ösztöndíj bruttó összege 2004-ben 60.000 Ft/hó, és 10 hó­napra szóló programmal lehet megpályázni; ösztöndíj-kategóri­ánként legfeljebb három alkalom­mal nyerhető el. Ugyanazon sze­mély egy évben csak egy kategóriá­ban részesülhet ösztöndíjban! Az elbírálás határideje a beadás határ­idejétől számított legfeljebb 40 munkanap. Az ösztöndíjat elnyerő pályázóknak vállalniuk kell, hogy az ösztöndíj lejártakor egy kb. 20-30 flekkes, az ösztöndíj elnye­rése előtt nem publikált szépirodal­mi művel, tanulmánnyal adnak számot a támogatás idején végzett munkájukról, részt vesznek egy - a NKÖM által megjelölt - nyüvános kulturális rendezvényen, hozzájá­rulnak a beszámolóként beadott mű egyszeri publikálásához, továb­bá az ösztöndíj ideje alatt keletke­zett művek publikálásakor feltün­tetik a támogató és az általa folyósí­tott ösztöndíj nevét. A pályázati kérelemhez csatolni kell: 1. a kitöltött pályázati adatla­pot és a nyilatkozatot; 2. szakmai önéletrajzot (fel kell benne tüntet­ni, ha a meghirdetett időszak alatt pályázott vagy elnyert más ma-, gyarországi vagy külföldi támoga­tást, ösztöndíjat); 3. publikációs jegyzéket; 4. részletes munkater­vet. Nem kötelező, de hasznos lehet a szakma elismert képviselőinek ajánlása. A pályázati adatlap és a nyilatkozat beszerezhető a Nap Ki­adóban (929 01 Dunajská Streda, nám. Slobody 1203.), a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ügyfélszolgálati irodáján, valamint lehívható a NKÖM honlapjáról ( www.nkom.hu ). A pályázatokat az alábbi címre kérjük elküldeni: Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériuma, Nemze­ti és Etnikai Kisebbségek Főosztá­lya, 1410 Budapest, Pf. 219. A pos­tára adás határideje: 2004. április 30. Kérjük a borítékra ráírni: „Ha­táron Túli Magyar Irodalmi Ösztön­díjak” - a megpályázott ösztöndíj­egység megjelölésével. A pályázat elektronikus úton is elküldhető az alábbi címre: monika.nyul @nkom.gov.hu (Az elektronikus úton beküldött pályázatok eseté­ben aTárgy” rovatban kérjük meg­jelölni a megpályázott ösztöndíj­kategória nevét!) , Objektív pályaképet pró­báltam írni a kassai Csen­gettyű Gyermekkar har­mincötödik születésnapjá­ra, felvázolva a több mint három évtized fő állomása­it, sikereit, amelyet az énekkar Homolya Éva kar­nagy vezetésével ért el (s akinek munkáját most egy régi csengettyűs, Ferencei Andrea folytatja). De több­szöri nekifutás után felad­tam. Lehetetlen vállalko­zásnak tűnt. MISLAY EDIT De több éves csengettyűs múlt­tal a háta mögött hogyan is lehet tárgyilagos az ember? Töredelme­sen bevallom, ma is előfordul, hogy azon kapom magam: a Csen­gettyűben tanult dalok valamelyi­ke szól a fejemben. Pedig már (ki­mondani is szörnyű) negyedszáza­da is van, hogy a kórus tagjaként énekeltem őket. Emlékezetes, meghatározó élményeket köszön­hetek a Csengettyűnek. Egyik-má­siktól ma is összeszorul a torkom, ha visszagondolok rá. Hogy meny­nyi szépséget rejt magában a közös éneklés, milyen csodálatos, (leg­alább) tíz centivel a föld felett le­begtető pillanatokat lehet átélni akkor, ha egy nehéz és szép kórus­mű „úgy igazán” megszólal, hány kellemes, vidám, izgalmas vagy éppen megrázó perccel gazdagod­hat az ember a közös utazások, fel­lépések során, milyen sikerélmé­nyekben lehet része, erről - biztos vagyok benne - minden egykori és mai, összesen csaknem hétszáz csengettyűs tudna mesélni. Való­színűnek tartom, hogy sokuk em­lékei összecsenge(ttyűz)nek az enyémekkel. Mi az, ami megmaradt, vagy ami élénken él bennem? Akkori­ban már jó pár éve működött, és komoly munka folyt az énekkar­ban Éva néni vezetésével (csak most, felnőtt fejjel tudatosítom, mennyi energiát rejthetett filigrán alkata, hiszen a mindennapos pe­dagógusi munkája és három gye­rek nevelése mellett még erre is jutott ideje és ereje). Azoknak, akiknek jó (vagy elfogadható) hangjuk volt, többé-kevésbé „kö­telező” volt énekkarra járni, de ez nem is baj, hiszen ugyan melyik gyerek tudatosítja tíz-tizenegy évesen, miért jó neki, ha a többi­ekkel együtt énekelhet? Amikor azonban már benne él egy ilyen­fajta énekes lelkű közösségben, többnyire óhatadanul „megfertő­ződik”. (Vagy ahogyan Éva néni fogalmazta meg: „Ebben annyi szépség, annyi öröm és annyi él­mény van, akár énekesnek, akár tanítójának, hogy ez mindig erőt ad mindenkinek ahhoz, hogy le­győzze a nehézségeket.”) Nekünk, gyerekeknek időnként a próbák jelentették a nehézsége­ket. Nem mindig voltunk megfele­lően „programozva” arra, hogy minden idegszálunkkal egy-egy új dal elsajátítására figyeljünk. Ami­kor erről beszélgettem a közel­múltban Éva nénivel, egy kicsit ennek az időnkénti szétszórtság­nak a védelmét vettem ki a szavai­ból, amikor megjegyezte, hogy egy híres pedagógus szerint tulaj­donképpen minden tanulás egy­fajta „erőszakfolyamat”. „De az a gyerek - fűzte hozzá - aki öt éven keresztül énekel a kórusban, meg­tanul figyelni, összpontosítani, to­leránssá lesz mások iránt, megta­nul együtt örülni vagy akár hara­gudni, megtanulja becsülni a má­sik munkáját, mert tudja, hogy a másik munkája nélkül az övé sem­mit nem ér.” Ehhez már csak any- nyit tehetnék hozzá: áldozatok, erőfeszítés nélkül eredményeket sem lehet elérni. És minél több munkát, energiát fektetünk vala­mibe, annál nagyobb az öröm is, ha az igyekezetét siker koronázza. Nem tudom, hogy ez alatt a harmincöt év alatt pontosan hány kórusmű szerepelt a Csengettyű repertoárján. Ezért csak egy „hoz­závetőleges kerek számot” koc­káztatnék meg: rengeteg. A ma­gyar és az európai zeneirodalom igazi gyöngyszemei sem hiányoz­tak közülük. Voltak olyan dara­bok, amelyek első hallásra belop­ták magukat a szívünkbe, élvezet­tel szívtuk magunkba minden egyes ütemét, és a fellépéseken is mindig nagy örömmel énekeltük őket. Voltak olyanok, amelyek csupán „közepes kedvencnek” számítottak. És akadtak olyan kórusművek is, amelyek váratlan meglepetéseket tartogattak. Ma is élesen bennem él az, amikor Kodály Zoltán A ma­gyarokhoz című kórusművét ta­nultuk, amellyel nagyon nehéz volt megbirkóznunk. Nem igazán élveztük a tanulását. Nehéznek, unalmasnak találtuk. Mi tagadás, Berzsenyi verse, amelyet Kodály megzenésített, nem éppen tíz-tri- zennégy éves kamaszoknak író­dott. De meg kellett tanulnunk, hiszen az érsekújvári Csengő Énekszón, a magyar énekkarok országos fesztiválján az adott év­ben ez volt a kötelező verseny­szám. S amikor Érsekújváron: - a hagyományokhoz híven - a feszti­vál végén valamennyi résztvevő énekkar felvonult a művelődési központ színpadára, hogy közö­sen adja elő ezt a kötelező számot - megtörtént a csoda. (Igaz, mi, apró csengettyűsök már attól is meg voltunk illetődve, hogy kar­mesterként maga a legendás Vass Lajos állt elénk, akit addig csupán a televízióban láttunk.) Olyan ele­mi erővel szólalt meg a dal, hogy mindenkit magával ragadott. Olyan mámorítóan zengett, hogy az ember azokban a pillanatok­ban egy picivel jobbnak érezte magát és beleborzongott az öröm­be, hogy mindennek a szépségnek a részese lehet. Ma is jó vissza­gondolni rá. (Vass Lajost meg­idézve egy pillanatra ismét fárad­hatatlan karnagyunknak adom át a szót: „Csodálatos dolog, hogy volt nekünk egy Vass Lajosunk. Mert ha ő nem lett volna, akkor magyar kórusok sem lettek volna. Ö vert belénk lelket. Szakmai tu­dást nem sokat adhatott nekünk, mert nem járhatott gyakran, nem aprózhatta fel annyira az életét. De ha ő szólt nekünk tíz monda­tot, az elég volt három évre. Azért van most is olyan sok magyar kó­rus Szlovákiában, mert ő itt volt és segített.”) Jó visszagondolni azokra az utazásokra is, amelyek­ben a Csengettyű révén volt ré­szünk. Olyan helyekre járhattunk, ahová más körülmények között, magánemberként talán nem mindannyian juthattunk volna el. Vagy legalábbis nem hagytunk volna magunk után „hangos név­jegyet”. A fellépések, kirándulá­sok színhelyein nem csak néze­lődtek az énekkar tagjai. Éva néni soha nem hagyta ki, ha egy temp­lomot meglátogattunk, hogy ne terelje össze a kórust, és ne éne­keljünk el egy odaillő dalt a reper­toárból. Csak úgy, a magunk ked­vére, örömére. És elégedett büsz­keséggel zsebeltük be a körénk se­reglő látogatók érdeklődő pillan­tásait, amint megálltak és hallgat­ták, ahogy a sok gyerekhang be­tölti a teret. Felidéződik bennem a lámpaláz, amely egy-egy fellépés, verseny előtt kerített hatalmába bennün­ket, amikor felvonultunk a szín­padra, és minden idegszálunkkal arra figyeltünk, nehogy elrontsunk valamit: egyszerre kezdjünk, idő­ben lépjünk be a szólamunkkal, és tisztán énekeljünk, jaj, csak ne­hogy becsússzon egy hamis hang. Hogy megmutathassuk, mit is tu­dunk. Együtt izgultunk, de első­sorban bizonyára mindenki magá­ért, hogy ne valljon szégyent. Éva néni valószínűleg mindig sokszo­rosan jobban izgult - minden gye­rekért külön-külön. Kicsit irigykedve gondolok most azokra a volt és mostani csengety- tyűsökre, akik március 27-én, ezen a jeles születésnapon (ilyen szép magas korról annak idején, amikor a kórust megalapította, Homolya Éva néni, saját bevallása szerint, még álmodni sem mert) ott voltak a kassai Művészetek Há­zában az ünnepi hangversenyen (a gimnázium ugyancsak évfordu­lós, 15 éves leánykarával, valamint a vendég Csermely kó­russal és a pécsi Leöwey Klára Gimnázium Leánykarával egye­temben) és együtt énekelhettek, együtt örülhettek, együtt emlé­kezhettek a régi meg az újabb időkre. Jó lett volna újra ott állni közöttük. Mert együtt énekelni mindig varázslatos öröm. A Csengettyű 35 éve - röviden Karnagy: 1969-2002 Ho­molya Éva, 2003-tól Ferencei Andrea, segédkarnagy: 1992-től Kekenák Szüvia 1971,1974,1977 Részvétel a Szlovákiai Magyar Gyermek- és Ifjúsági Énekkarok Országos fesztiválján Érsekújvárott 1980 Aranysávos minősítés Eperjesen a gyermekkórusok versenyén. 1982 Részvétel a Kodály cen­tenáriumon Oroszlányban Országos énekkari verseny, Zsolna - aranykoszorús minősí­tés * 1984 Részvétel a pécsi Éneklő Ifjúság kórustalálkozón 1985 Cottbusi vendégszerep­lés 1986 Csengő Énekszó orszá­gos verseny, Érsekújvár - arany­sávos minősítés a zsűri dicsére­tével 1990 1. helyezés a gyermek- kórusok kerületi versenyén, részvétel a XIV. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen Debrecenben 1991 Részvétel az erdélyi Zi­lahi Nemzetiségi Fesztiválon 1992 Részvétel a sátoraljaúj­helyi Egyházzenei Fesztiválon 1995 Csengő Énekszó orszá­gos verseny - aranysávos minő­sítés a zsűri dicséretével 1996 Nemzetközi kórusfeszti­vál, Ózd 1997 Aranysávos minősítés a Mládez spieva kórusverseny or­szágos döntőjén Részvétel a XXI. Bárdos Lajos Zenei Heteken Székelyud­varhelyen 1999 Aranysávos minősítés a Mládez spieva országos verse­nyen 2001 Részvétel az 1. Nemzet­közi Ifjúsági Zenei Fesztiválon Pécsett Kárpát-medencei Magyar Kó­rusok 1. Fesztiválja, Debrecen Prágai vendégszereplés 2003 Pécsi vendégszereplés Egy énekes lelkű közös­ségben a gyerek óhatat­lanul „megfertőződik”.

Next

/
Thumbnails
Contents