Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-29 / 99.szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2004. április 29., csütörtök ____________________________________________________________________________2. évfolyam 17. szám TANODA Útikönyv a környékünkhöz AJÁNLÓ Ön is fel szokott figyelni a környékükön lévő különös látványosságokra? Például, hogy a sarkon lévő diófa egyik ága önálló éltet él: minden évben ő az, akinek a legkésőbb sárgulnak a levelei, és legkésőbb veti le ruháját? Vagy a kertjükben lévő süncsalád, akik évről évre visszajárnak sövénylaki otthonukba? Készítse el gyermekeivel a környék útikönyvét! Meglepve fogja tapasztalni, hogy a kicsik mi mindent észrevesznek a világból. Kellékek: papír, zsírkréta, filctoll vagy vízfesték, fényképezőgép, magnó, jegyzetfüzet. Először is: jáijuk körbe a környéket a gyerekekkel, legyenek ők, akik felfedezik a látnivalókat: érdekes terméseket, bokrokat, különleges épületeket vagy esedeg furcsa szomszédjainkat! A megfigyelések kapcsán aztán kiválóan el tudjuk magyarázni, hogy hogyan növekednek a növények vagy hogy miért vesztik el lombkoronájukat a fák őszszel. (És persze számíthatunk egy rakás olyan kérdésre, amikre mi magunk sem tudjuk a pontos választ.) Dokumentáljuk közösen a sétánk tapasztalatait: készítsünk feljegyzéseket, fényképezzünk, sőt akár magnófelvételen is rögzíthetjük megfigyeléseinket! Gyűjtsünk „tárgyi bizonyítékokat”: leveleket vagy szalvétát a sarki cukrászdából. Otthon aztán rajzoljuk le gyermekünkkel együtt a környék „érdekesség-térképét”, a megfelelő helyekre pedig ragasszuk be a bizonyítékokat, majd írjunk hozzá magyarázatokat, pontosan úgy, ahogyan azt az útikönyvekben láthatjuk! Kutatásunk eredményét osszuk meg ismerőseinkkel, barátainkkal vagy bárkivel, aki a környéken lakik, bizonyára jó néhány olyan dolog lesz, ami már nekik is feltűnt. Jövőre aztán ismét felkereshetjük ezeket a helyeket és megvizsgálhatjuk, változott-e valami a tavalyihoz képest. (Az alapötlet Bennett: Kapcsold ki a tévét! című könyvéből való.) (s) Kutatásunk eredményét osszuk meg ismerőseinkkel, barátainkkal vagy bárkivel, aki a környéken lakik (Képarchívum) Hogyan látják a kisdiákok az Európai Uniót? Bartók Béla Napok Nagymegyeren AJÁNLÓ A nagymegyeri Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ma reggel 9 órától Az Európai Unió gyermekszemmel címmel aszfaltrajzversenyt rendez a 2. évfolyam diákjai körében. Délután 13.25-kor rendhagyó irodalomórán vehetnek részt az érdeklődők, az órát Bodnár Gyula tartja. Két órakor angol és német nyelvi versenyt szerveznek. Holnap reggel 9 órától az első évfolyam diákjai sportvetélkedőn vesznek részt. Ugyanebben az időben a kisdiákok zenés előadást hallgathatnak meg, melynek címe A népdaltól az operettig. Az ünnepségsorozat Bartók Béla szobrának megkoszorúzásával zárul, melyre 10.15-kor kerül sor. (he) Holnap reggel 9 órától az első évfolyam diákjai sportvetélkedőn vesznek részt (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) A családon belüli bántalmazás kultúrafüggő, kapcsolatban van a demokratikus hagyományokkal Miért agresszívek a diákok? Úgy tűnik, a társadalomban élő embernek szüksége van az agresszióra, mert általa juthat előbbre, szerezhet magának jobb pozíciót, biztosíthat nagyobb lehetőséget önmaga és utódai számára. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A darwini eszmevilág az állatok és az emberek természetes jellegzetességei közé sorolja az agresz- sziót. Ez a századok óta fennálló tétel az újabb kutatások szerint meginogni látszik. A természetes kiválasztódás jobbára agresszióra épülő tanát sokan cáfolják, mert mind több bizonyíték, következtetés szól arról, hogy az ember nem a másik elpusztítása, legyőzése, kiszorítása révén vált ki az állatvilágból, indult el civilizációnk harmóniát mind ez idáig alig megélt útján, hanem az együttműködés, a kooperáció, egymás segítése a közösségi kapcsolatok kiépítése által. A gének szerepe A múlt századot a gének évszázadának nevezhetjük, hiszen a HUGO-program keretében, nemzetközi összefogás eredményeként feltárult előttünk a teljes emberi génállomány. A tudósok - köztük magyar kutatók - megfejtették az emberi génállomány mindeddig rejtve maradt üzeneteit. Tudjuk tehát, hogy melyek azok a gének, amelyek az agresszív késztetéseinkért felelősek. Márpedig ha valóban a gének határoznak meg mindent, akkor eleve elrendelt magának az agressziónak a megjelenése is az egyén viselkedésében. Mindezek tudatában jogos a kérdés, hogy tehet-e egyáltalán valamit a pedagógia és egyre közelibb társa, a pszichológia, ha a gyermeket öröklött génkészlete mindenképpen agresszióra készteti. Befolyásolhatja-e egyáltalán a környezet az emberi viselkedést? Erre minden tudományág képviselőjétől egyértelmű igen a válasz, még akkor is, ha a megítélésben fokozatbeli eltérések azért tapasztalhatók. A vizsgálatok szerint a gének valóban fontos előrejelzői az emberi sorsnak, egyéni életkilátásnak, egészségügyi történéseknek s tulajdonképpen minden örökléssel szerzett adottságunknak. Szondi Lipót néhány évtizede tett kijelentése, miszerint az ember előre megválasztja betegségeit, szerelmeit, még halálát is, most, hogy már - majdnem - mindent tudunk a gének szerepéről, lényegében igaznak bizonyul. Mindezek után ismételten adódik a kérdés: befolyásolható-e egyáltalán az emberi agresszió. A kifejtettek alapján a válasz újra igen, de igazán hatékonyan csak bizonyos korlátok között történhet. így az eredményességhez ép értelem és személyiség, az életkort tekintve pedig korai és szakszerű hatás szükségeltetik. A családon belüli bántalmazás A magyar szülő hétszer gyakrabban veri meg gyermekét, mint a külföldi. Mint az agresszió általában, a családon belüli bántalmazás is kultúrafüggő, s bizonyosan kapcsolatban van a demokratikus hagyományokkal. Ott, ahol jól működik a társadalom, ahol a megegyezésre, egymás elismerésére figyelemmel vannak a felek, kevésbé fordulnak elő az agresszió különböző formái. Kelet-Európának sajátos történeti vonulatából, sűrűn változó társadalmi berendezkedéséből, szociológiai és kulturális hagyományaiból következően megvan a maga sajátosan agresszív jellegzetessége, a szociális kapcsolatok egyéni formátuma. Itt még a pofonok is másként csattantak az elmúlt századokban, mint a nyugatinak nevezett régiókban. Az agresszió nyílt kiélésére nagy lehetőség kínálkozott, s bizony nem is maradt el az erőfölény sűrűn előforduló bizonyítása. Itt kevésbé tanultuk meg, miként lehet az emberi agressziót a társadalom számára hasznos irányba terelni. A közösségeket alkotó egyének személyiségének sikeres befolyásolásával az agressziót társadalmilag elfogadott keretek között lehetne tartani, s el lehetne érni, hogy a pusztítás ösztöne ne váljon uralkodó jeggyé, hogy az agresz- szió kiélésére humanizált formák álljanak a gyermekek és a felnőttek rendelkezésére. Ezért is üdvözölhetjük a különböző konfliktusok kezelésére az egyre elterjedtebb mediáció módszerét, amely a felek közötti, sokszor agresszióba torkolló ellentéteket úgy próbálja feloldani az egyeztetés technikájával, hogy végül mindegyikük úgy érezze, nem vesztesként került ki a konfliktusból. Az ép értelmű és személyiségű ember, de az állat sem öncélúan agresszív, hanem csak akkor, ha saját érdekei, faj- és önfenntartása miatt erre a viselkedésre szükség van. Az agresszió átalakítása valamilyen társadalmilag is elfogadott aktivitássá, energiává a legnagyobb pedagógiai kihívást jelenti, egyben a legfontosabb eredményt is, ha sikerre vezet. Ha már egyszer az ember és gyermeke ontogenetikailag meghatározottan agresszív, akkor úgy kellene befolyásolni eme késztetéseit, hogy az előnyt - legalábbis ne hátrányt - jelentsen mindannyiunk számára, (he, úp) Az irodalmi szöveg nyelvileg, gondolatilag, esztétikailag távol került a diákoktól, így nem érthető számukra A tanárok a számítógépeket okolják FELDOLGOZÁS A mai irodalomoktatás egy félreértett dilemmával küszködik. Számtalan felmérés, tanulmány, tanári vélemény szól arról, hogy a diákok ma már nem olvasnak, nem érdekli őket az irodalom, az iskola- rendszer szerint az irodalom főtantárgy ugyan, de a gyerekek életében teljesen mellékes és ehhez hasonlók. A panaszkodó tanárok a videókultúrát, számítógépet, a szórakozás egyéb audiovizuális eszközeit okolják, a gyerekek ugyanis szívesebben fogyasztják a könnyű, mindenféle gondolati művelet nélkül érthető lektűrt, sci-fit, szappan- operát stb. A helyzetre az oktatásban résztvevők és nem résztvevők különféleképpen válaszoltak, sokan ezek közül, azon a címen, hogy életszerűvé, diákközelivé változtatják a tananyagot, átírták a tananyagban szereplő művek címlistáit. Ilyenként pl. Arany balladái, vagy Zrínyi Szigeti veszedelme „túl komolynak”, „nehéznek” számít, e helyett inkább valami könnyebben érthetőt kellene tanítani. így kihull a tanítandó művek közül mindaz, ami időbeli távolsága vagy éppen közelsége miatt nehézséget okoz, nyelvileg nem egyértelmű, amelyhez szükséges némi háttérismeret. Ez a megoldás nemcsak azért nem célszerű, mert az irodalom recepciójába kártékonyán avatkozik bele, hanem azért is, mert nem magát a problémát kezeli. Ugyanis nem az a gond, hogy Arany balladái nem lennének megfelelőek már a középiskolai tanításban, hanem talán az, hogy a diákok, tanárok túlságosan távol vannak az irodalom értelmező beszédmódjától. Az irodalmi szöveg nyelvileg, gondolatilag esztétikailag távol került tőlük, így nem érthető számukra. Azért fordulnak a szappanopera felé, mert annak a kódját, retorikai trükkjeit, történetszövését ismerik, megértik. Ezekhez ugyanis nem kell kulcs, nem szükséges semmilyen reflexív interpretációs műveletet végrehajtani, hiszen a kód adott. Innen szemlélve a kérdést, már nem a mit, hanem, a hogyan tanítsunk feladat következik. így már nem a könnyebben érthető műveket kell keresni, hanem a megértést, a megértési műveleteket kellene gyakoroltatni. Ezen a ponton pedig már arra is fény derül, hogy mi lehet a funkciója ma egy alkalmazható irodalomtankönyvnek: érteni tanítani. És erre éppen akkor van szükség, amikor valami problematikussá vált a megértés számára, eltávolodott, vagyis a művészetek esetében interpretációra szorul. A nem értést ennélfogva nem a kultúra vagy az oktatás válságos helyzetének kellene felfogni, hanem a megértésre irányuló kérdezés lehetőségeként, a gondolkodtatás esélyeként. Miként teheti érthetővé az érthetetlen irodalmi szövegeket egy tankönyv? Bizonyára nem a művek értelmezését (közvetítését, lefordítását) készen megadva, ahogyan a magyarázó tankönyvtípus teszi, hiszen a tankönyvbeli megtanulandó műértelmezés azonnal megszünteti magának az irodalmi szövegnek a létjogosultságát, sőt a tanár munkájának szükségességét is. Ilyenként a tankönyv irodalompótló szerepűvé válik, (he, p) ft Befolyásolhatja a környezet az emberi viselkedést? (Képarchívum)
