Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-02 / 78. szám, péntek

12 Gondolat ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 2. 0. . Stefa, of. ay y •feecUsea £ iixCAtx , «*- ytptn Afííáí/a-x zí»< j a. ... taxteíteAt tZátt ecZaaXcint ex 7c'^fctttteá&tcio. <* /acxj*t>r ar < e , * CM ytntett Afm /s»tatom.. .fa/faxí&m, vctotAn, from ttxCSomx. Zicgcta*t; M mmepyuí trttltrA, Kanom ane0faf, tótxt *' CAi.it « AtfaMUt ataonarx «V« fajara. /Ófam /*, **"oW coA/a'Mam.t íb <W„ Ä<Ü /IOnuiukiieonuaAct AtUytti ti. iCMx.om., oCuajcí ao A «„ Jtfaö,Uoi bentit* ' tc*’*í*Ácé /“po l\ta lt 6g^)í é-t f „ KWn * "éőiéCKtti^n, CxcCeAA'A.. ÁotTifi^x a. £e.’£*4ec- /ooA le&.e'£­^hytiuoUor-A. Cevú./ Vtx-ii'AAsm. /&a.ac a yu d\>k&neC ’étfUw.teA. tjy c^crx GCr&tOfCéeá / /»\Brn yo*.ct<i£ &<nA.*/t*v*A. Ae't/e'uA-foberL #Lfm ^ Y«L, £</ On,' ósdi 'U-eítf^A. &t ynSSG&p/'oÁ tscU*9ru'n, °^t m „r. J mxOüXi - l >n/?Á<e ft * - a. a*\cvevn. t?4fismrp€/at. /0 0c./atoAA*A Jjóhtc.' yatlctiíut CazAc/oí Zonne vetne t.c Cketctvj ttot, a ve Vau &Ma /», e’vAt-tn . t ®!yw> ' /(V f< ccteítí a muncja 9J? A>CCi Cvo Ac tv fkot. t fét'xVc. Aetamt'A. n. cA ■' t/yo&ALOtt r /ofy et Sacpa t/iáetm'AAt-, asmt'm mexn­Jetet axV£ttti.tGMVex ; />A‘tOASa&, Vaj» **<% *“*,*■ ^McUa^Atct, AnwA helyesen: érzelem] és értelem, ez alapkérdés és alapcsodálkozás: a ráció kristályos felismerései csodá­latos érzelmi moccanatokkal jár­nak karöltve. Mellesleg, a nyáron, feleségemet kísérve, három hetet Karlovy Varyban töltöttem, s újra elzarándokoltam Baltazár püspök verséhez, a táblához, melyet 1933- ban állíttatott: Hiába ellenség a lelki világunk, Testünkre gyógyulást egymásnál találunk. Ki merem mondani - ha halok, ha élek­A test fellebb viszi olykor, mint a lélek. Gőggel számít az ész, Isten ellen rég vét, Hús szivek ösztöne hozza el a békét. Szép Karlsbadba jöttem, bús halálra váltan, Varázsos kútfőin gyógyulást találtam. Nem nagy vers bizony, de 1933- ban? egy debreceni református püspöktől? Én ugyan másképpen látom ráció és emóció viszonyát, de ez egyszerűen elbűvölt. (1985. szept. 23.) Mintegy két év múlva, amikor valamely apropó (tán egy újabb e tárgyban írt levelem) folytán ismét visszatér tanulmányom témájá­hoz, teszi ezt - figyelemre méltó módon - azért, mert emberi oldal­ról nézve a témával való foglalko­zást mint örömforrást észleli ben­nem, és ezt támogatni kívánja: Megint áhítattal olvastam olyan szépen elúrhodott Krcméry-Babits élményedet, szép és fontos felfede­zésekről írsz és tudósítasz, mindez igen komoly és eredeti irodalom- történeti adalék is, de elsősorban azt látom, hogy szinte (vagy nem is szinte?) boldoggá tesz Téged, aho­gyan ez állandóan körülötted lebeg vagy csobog. S már ezért is érde­mes, fogózzál jól bele. Megint csak értjük egymást, mintha a dolgok mélyén mindig analóg és párhuza­mos dolgokkal foglalkoznánk-vias- kodnánk. (1987. május 29.) Idős korában, nem sokkal a halá­la előtt, a Pfeiffer kanonokról szóló visszaemlékezéseiben Rákos Péter -jellegzetes öniróniájával is élve - ilyen megállapítást tesz magatartá­sáról és gondolkodásáról: „... min­dig egyformán viselkedtem és ír­tam. Talán bizony inkább konokság is, mint érdem, hogy gondolkodá­som fiatal korom óta oly keveset változott vagy fejlődött”. A fentiek­ben érintett nemzeti-emberi-egye- temes témakörben a levelezésünk­ben is megtalálható gondolkodása. korán kifejlettségének és változat­lan szilárdságának emléke. Ezt a legelső, általa keltezetlen, a prágai postai bélyegző szerint 1961. március 31-én címemre fel­adott, még magázó levele őrzi: benne egy Karinthy Frigyes-sze­melvénnyel „szól hozzá” a témához ugyanabban a szellemben, mint amilyenben az imént bemutatott, 1985-ből származó levelében tette: Megmondatott a régieknek: mű­vészetet a te fajtád és nemzeted ér­zéseiből csinálj - és az ifjú hazafiak az események hatása alatt mosta­nában teleszájjal kiáltják megint: minden igazi művészet nemzeti. Én pedig, aki nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem hogy azt betöltsem, azt mondom nektek: igaz, a művészethez való erőt abból a földből kaptad, ame­lyik kidobott magából -de am űvé­szét nem az erő, hanem a mű, amit az erő létrehoz. A nemzeti elem eszköz lehet csak - a mű mindig abszolút valami, és aki igazibb, jobb erőkkel indul, legföljebb több esélye lehet, hogy megközelíti ezt az abszolútumot, mert nem azért adta neked a fekete fold a te sze­med, hogy visszaforgatva lesüsd a földre, hanem hogy a kék és tiszta eget nézd vele, aminek nincs hatá­ra, mint az országoknak. Örülj az erőknek, amiket útravalóul adott fajtád - de ne felejtsd el, hogy mire adta; a nemzeti földből felszívott nedveket nem muszáj okvetlenül piros-fehér-zöld pántlika alakjában kih úzni a szájadon, két perc m úlva, mint a csepűrágó teszi... Keresd emberben az embert, művészetben pedig a művészetet - s annak meg­állapítását, hogymagyarul, magya­rán kerested, bízd te csak rám s az utókorra - te akár ne is tudj róla... Mert ha tudsz róla, s akarsz tudni róla: bizony mondom neked, el­vész a gondolat s marad a puszta gesztus, üres hang, hazug frázis. Éppen ezért úgy tűnik nekem az olyan művész, aki dicsekszik vele, hogy ő alkotás közben sohase felej­ti el magyar mivoltát-mint az egy­ügyű és ostoba ember, aki tenyerén ülve akarja megmérni magát, sú­lyos-e... (Karinthy Frigyes: Krisztus vagy Barrabás, 1919,32-3-. 1.) Kedves Valika, szívem szerint nagyon, nagyon sokáig lett volna kedvem beszélgetni Magával, s nem tehetek róla, hogy ilyen bo­lond hajszában élek. Bizonyára lesznek még nyugodtabb pillanata­ink. Ezt a kis szemelvényt hozzá­szólásképpen küldöm-ahhoz, ami­ről utoljára társalogtunk. Karinthy Frigyes okos ember volt, noha nem tartom minden szavát szentírás­nak. Ez a néhány mondata szerin­tem mindenképpen helytálló. Sze­retettel Rákos Péter ♦♦♦ Valamikor 1967-ben egy szemé­lyes beszélgetésünk alkalmával hallok Rákos Pétertől először ar­ról, hogy foglalkoztatja őt egy új, egy Kölcsey utáni, mai, „modern” parainesis megírása, amelyben életfilozófiáját, a maga történelmi tapasztalatainak és etikai meggyő­ződésének a summáját fogalmaz­ná meg - elsősorban, de nem csu­pán a fiának, hanem általában a fi­ataloknak s tán a nem egészen fia­taloknak is. Közlését egy nekem szóló kihívó megjegyzéssel is meg­toldotta: Az első fejezetével (Jel­lem, következetesség) te nem érte­nél egyet - mondta. Ez, persze, csak növelte kíván­csiságomat, s ettől kezdve aztán éveken, évtizedeken át újra és újra rákérdezek a parainesisére. S ka­pok is tőle mindig válaszokat - a parainesis érlelődéséről. (A terve­zett írásművet kezdettől mindvé­gig görög műfaji nevén, „paraine- sis”-ként emlegetjük, úgy, ahogy Kölcsey nevezte az unokaöccséhez írt intelmeit, szellemi-erkölcsi ta­nítását.) A készültéről majd csak évtize­dek múltán, 2001. június 4-én, utolsó, a Nemzeti jelleg című köte­te pozsonyi bemutatása utáni be­szélgetésünkkor értesülök, amikor kérdésemre, min dolgozik éppen, Rákos Péter azt válaszolta, hogy végre írja a parainesist, csehül fog megjelenni, egy cseh kiadó érdek­lődik iránta. - De megírod magya­rul is, ugye? - kérdezem, mire ő, el­mosolyodva: - Hát persze. Az, hogy magyarul is megírhas­sa, már nem adatott meg neki. A cseh szöveg hónapokkal a halála után, a tavalyi év novemberében látott napvilágot a prágai Karoli- num kiadásában - ezzel a címmel: Mravuprosté epistoly, ni kázání, ni kárání (Erkölcsmentes episztolák, sem prédikálás, sem korholás). Egy cseh méltatója „tán nem szándékolt kétértelműséget”, el­lentmondást lát a könyv címe és mély humanista szellemiséggel át­hatott mondanivalója között. Emi­att szükségesnek érzi annak hang- súlyozását, hogy a cím első szava, az „erkölcsmentes” jelző nem amoralitást, erkölcsnélküliséget, hanem a fölényes, kioktató prédi- kálástól való távolságot hivatott kifejezni. Tény, hogy Rákos mindig is na­gyon idegenkedett a mentorkodás­tól; egyébként a mű alcímében maga is megteszi a megkülönböz­tetést: „sem prédikálás, sem kor­holás”. Ha kétértelműség nem is, egyfajta kihívás - vagy még inkább feszültség - alapvetően jelen van ebben az „Erkölcsmentes episzto- lák”-nak elnevezett parainesisben: a szerző tudja, olyan szellemi-lelki műveletekre - a lényeges emberi értékek megtárgyalására, maga­tartásformák végiggondolására - invitálja olvasóit, amelyekre a mai kor neveltjei meglehetősen érzé­ketlenek. Rákos műve bevezetőjében utal rá, hogy noha megírásának belső parancsát hosszú évtizedeken át hordozta magában, az erőteljes lö­késeket a létrehozásához rendsze­rint azok a társadalmi-politikai válságok és fordulatok adták, amelyek különösen erőszakosan nyúltak bele az emberek életébe, és őt elfogta a félelem: vajon, az emberek mit tesznek ezekkel, és mit tesznek ezek velük. Megnevezi a megrendülések idejét is: 1956, 1968, 1989, és ki­mondja: az utóbbi nyomán bekö­vetkezett általános emberi-társa­dalmi elbizonytalanodás és ta­nácstalanság sokszorosan felül­múlja a korábbiakat. Levelezésünk a parainesis, va­gyis hát az „Erkölcsmentes episz­tolák” előéletének, érlelődésének középső, az 1968-as csehszlovák eseményekhez, valamint az azo­kat követő hosszú, ún. norma- lizációs időszakhoz fűződő nyo­mait és emlékeit őrzi. Ezek közt, mint majd látni fog­juk, akad olyan is, amely - ha ösz- szevetjük az Episztolákban ugyan­azon témakörben megfogalmazot­takkal - fényt vet később, az 1989- es fordulat utáni években szerzett tapasztalatok hatására létrejött szemléletbeli módosulásokra is. De vegyük sorra a parainesis előéletének minden emlékét, mégpedig pontos és kiemelt idő­rendben: 1968. január 22.: ,A Parai- nesisre visszatérek...”- a téma el­ső megjelenése levelezésünkben, egyúttal annak jele, hogy az előző évben eshetett róla köztünk szó. 1968. április 8.: „... ebben a ta­vaszizsongásban, ami most folyik, csakis a fiatalokról van szó, hozzá­juk érdemes szólni, és értük beszélni...” A következő levélrészlet némi magyarázatot igényel. Megküld- tem Rákosnak a Kultúrny zivot azon két számát, amelyben két szlovák író (Michal Chorvát és Zo- ra Jesenská) szót emel a Szlovákiá­ban lábra kapott magyarellenes nacionalista hangulatkeltés ellen. A cseh nyelvű magyar irodalom- történet tervéről Rákos egy közeli barátjától hallottam; Péter ez irán­ti érdeklődésemre is reagál: 1968. április 30.:... hálás köszö­net a Kultúrny zivotokért, örülök, hogy birtokolhatom e fontos és szomorú dokumentumokat. A ma­gam törpe keretei között kísérletet tettem, hogy bele is elegyedjek ezekbe a dolgokba, még nem tu­dom, minő eredménnyel... A cseh nyelvű irodalomtörténet még le­genda, én a huszadik századot írom majd benne (és szerkesztem az egészet). Hol van az még? Ne­ked különben is a Kölcsey-fejezetet ajánlom a Turczellal közösen írt jegyzetünkből, nem mert jó, ha­nem mert értjük egymást. Parai- nezis? Bár megírhatnám, nem is a fiamnak: a világ ifjúságának. A ná­lam fíatalabb fukáristáknak. Aztán felgyorsulnak Prágában az események, és Rákos ezek kö­zepette szemléli a maga hivatását és a parainesis ügyét: 1968. augusztus 1.: Fogjukmost marokra a megmaradt pedagógus­ösztönünket, mert akárhogyan is alakulnak a dolgok, oktatni és ne­velni mindig kell, s jó volna hin­nem, hogy lehet is majd. 1968. augusztus 9.:... én már ép­pen készültem írni, a... történtek előtt, válaszolni a Te jeladásodra, hogy itt jártál, nem messze tőlem. Azt hiszem, valóban nem voltam Prágában; az események sem itt ér­tek, hanem megkésett, rövid és ez­zel is rövidebb szabadságunkon, ahonnan előbb csak magam jöttem fel, utóbb családomat is felhoztam. S most hát „adjak hírt”? Erős illyési reminiszcenciákat kelteget ez ben­nem, olvasd csak el a „Hősökről beszélek” utolsó versszakát. S azt is Illyés írta le egyszer, hogy „nem a történelem eseményei érdeklik, hanem a lélekéi”. Erről nekünk sok beszélgetnivalónk lesz, Valikám. Azzal a jó érzéssel tekintek egy BŐLCSesséí, f AeAot Át ilyen beszélgetés elé, hogy nem gondolkodhatunk kétféleképpen. Persze, nem tudhatni, mi lesz, és mi lesz velünk. Én próbálgatok dol­gozni; valamin, ami nincs messze - emlékszel? - a modem Parainesis eszményétől, s fiatalokhoz szólna, például Valikéhoz. Benne volna, ha addig élek, a válasz arra is, prágai­nak érzem-e magam ? A Práce idézte a minap egy bölcs író fohászát. Azt kérte, adas­sák neki: NYUGALOM, hogy el tudja visel­ni azt, amin nem lehet változtatni; BÁTORSÁG, hogy meg tudja változtatni azt, amin lehet változ­tatni; svégezetül BÖLCSESSÉG, hogy e kettőt meg tudja különböztetni egymás­tól. A fenti augusztusi levél írásától két hét sem telik el, és a hónap hu­szonegyedik napján bekövetkezik az ország szovjet megszállása. Utá­na nagy messzeségbe kerül a „tavaszi zsongás”. Hát még az 1963-ban, a csehországi Liblicén megrendezett nemzetközi Kafka- konferencia, amelyet sokan nem­csak irodalmi eseményként, ha­nem az 1968-as „prágai tavasz” egyik szellemi előzményeként tar­tottak számon. A konferencián Rá­kos Péter is fellépett, s ha jól tu­dom, az előkészítésében is részt vett. Amikor nekem elküldi a kon­ferencia megjelent anyagát, így emlékezik rá vissza: 1968. október 23.: Emitt küldöm a Kafka-konferencia anyagát, ha már fecsegtem róla; megtalálod benne, fölöttem, Krammer Jenci bácsit is, és még másokat. Játékos kedvünkben voltunk akkoriban... A következő levelek többé-kevés- bé de profúndis íródtak, de termé­szetesen a parainesisről is szólnak: 1969. február 13.: ... már én is készültem írni, röviden, életjelt, de jobb is, hogy halogattam, mert az de profúndis lett volna testileg-lel- kileg: hisz tudod, olyan dolgok történőitek mifelénk, hogy e szép pedagógus-pálya majdnem hogy maga alá temetett, már képletesen szólva. De egyszerűbben is mond­VxíttiilZ. 0,^ hatnám: rettenetesen megviselt a tehetetlenség a Palach-napokban. S igazad van: a Parainesis- rögeszme egyre időszerűbbé vá­lik, és minden ilyesfajta lelki meg­próbáltatással gyűlik a hozzávaló, csakhogy fel is kellene nőni hoz­zá... (S ehhez egy toldalék: de azért talán meg is lepődnél, milyen konkrét előkészületeket is tettem hozzá. Erről személyesen.) 1969. szeptember 19.:... nem le­het, úgy látszik, nem lehet arra vár­nom, míg a Neked-írás ünnepi pil­lanata magától kínálkozik: elébe kell menni egy kicsit. Kedvem vol­na (ha memóriám lehetővé tenné) rekapitulálni, amit az évek során ír­tam Neked; képtelen vagyok rá, de ha netalán jobban emlékezel ná­lam, kérlek, igazold: sohasem vol­tam csüggeteg, pesszimista, szé­gyelltem is volna előtted, de meg nem is természetem. Azaz nem is mesterségem. Mit írjak most, egyre gyakrabban de profúndis? Voltaképpen az az igazság, hogy olyan idők vannak és jönnek, ami­kor nagyobb szükség van a ma­gunkfajtára, mint bármikor. Mó­ricz Zsigmondot lehetne idézni, az Erdély Bethlen Gáborát: vége a farsangnak Erdélyben, a szomorú és fekete emberek jönnek most gyógyítani. Minden rendben van, ott vagyunk, ahol mindig is vol­tunk. Hol itt a baj? A baj ott van, hogy míg az élet a pedagógusoknak mindig újra meg újra igazságot szolgáltat, közben telik is, és minden újabb elégtétel fáradtabban talál. Szóval hadd pa­naszoljam el afeletti bánatomat, hogy az ember nemcsak gondola­tokból, hanem sejtekből is áll. Elég gyalázat, hogy ilyeneket írok. Éppen neked. De most jut eszembe, hát kinek írjam, ha nem Neked? Márki is írtam magamból. Bizo­nyára hamarosan találkozunk. Ad­digra már csak csupa napsugaras beszélgetnivalót tartogatok... (Majd egy lapalji „fordíts” figyelmeztet, hogy a levél a hátsó oldalon folytatódik. Ott pedig PETR RÁKOS Mravuprosté Karofinum.

Next

/
Thumbnails
Contents