Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-21 / 92. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 21. SZÍNHÁZ ■■■■■■I KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Barabbás 11 MOZI HVIEZDA: Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (am.) 16.45 Derült égből Polly (am.) 18.30, 20.30 MLADOST: Áprilisi kapitányok (port.) 17.30,20 TATRA: A texasi láncfűrészes (am.) 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: A passió (am.-ol.) 14.40,16.20,17.20, 19.20 Pán Péter (am.) 15.10,16.30,17.30 Hideghegy (am.) 20.10 Horrorra akadva 3 (am.) 16.50,19.30 A tűz óceánja (am.) 17.30, 20.20 Gothika (am.) 19.10,21.10 Az utolsó szamuráj (am.) 18.10 Az ítélet eladó (am.) 15.30,21.20 Elvarázsolt kastély (am.) 15.40, 17.40 A texasi láncfűrészes (am.) 19.40, 21.50 Chouchou (ff.) 18.20, 20.40 Felül semmi (ang.) 16.10, 18.30, 20.50 PÓLUS - METROPOLIS: A passió (am.-ol.) 14.40, 15.40, 17, 18, 19.20, 20.20 Az ítélet eladó (am.) 15.45, 18.15, 20.45 Pán Péter (am.) 14.35,15.50,18.10 A tűz óceánja (am.) 20 A texasi láncfűrészes (am.) 20.30 Gothika (am.) 17.30,19.30,21.30 Elvarázsolt kastély (am.) 16.20 Derült égből Polly (am.) 18.10, 21.40 TATRA: Mambo italiano (am.-kan.) 17, 19 CAPITOL: Pán Péter (am.) 16,18 A texasi láncfűrészes (am.) 20 ÚSMEV: A passió (am.-ol.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Gothika (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Hideghegy (am.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (am.) 17.30, 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Túl közeli rokon (am.) 19 LÉVA-VMK: Good Bye Lenin! (ném.) 16.30.19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mambo italiano (am.-kan.) 16.30.19 GYŐR PLAZA: Elvarázsolt kastély (am.) 15.30, 17.45 Fék nélkül - Michel Vaillant (ff.) 18,20 Gothika (am.) 16.30,18.30,20.30 Hideghegy (am.) 20.15 Horrorra akadva 3 (am.) 16,18,20 Minden végzet nehéz (am.) 19.45 A passió (am.-ol.) 15, 17.30, 20 Rap, Revü, Rómeó (magy.) 20.15 Starsky és Hutch (am.) 16.15,18.15, 20.15 Az utolsó szamuráj (am.) 17.30, 20.30 Irodalom, fotó, színház és erotika az új (Szőrös) Kőben Színek, lepedők, félelem A Családi Könyvklub 5000 koronás könyvcsomagot ajánlott fel idei művészeti díjas íróinknak (Somogyi Tibor felvétele) LAPAJÁNLÓ Az elsősorban a fiatal irodalomnak teret szentelő folyóirat megújult külsővel, a Szőrös Kő címtől a Kő felé tendálva áll ismét olvasói elé. A Bolemant László fotóival illusztrált folyóirat szépirodalmi anyagát a Madách-díjas költő, M. Csepécz Szilvia legújabb, erőteljes és megrázó költői képekkel operáló, Színek, lepedők, félelem c. versével indítja. Z. Németh István új versei a társadalmi anomáliák iránt is rendkívül érzékeny alkotót mutatnak. Zalaba Zsuzsa új verseiből nyújt át egy csokorra valót. A szabadkai Kollár Árpád négy izgalmas verssel van jelen. A budapesti Nyilas Atilla művében a Balaton mágiája idéződik meg. Az aradi Karácsonyi Zsolt Laliról és a Bálnáról költött tréfás verselményt. Szűcs Enikő a Nem mondja ki a nevét című, készülő prózakötetéből közöl filozofikus-erotikus részleteket. Új rovat a Startvonal: a lap ezentúl ebben a rovatban adja közre a pályakezdők műveit. A 15 éves szekszárdi Sós Dóra már első prózakötetét készíti elő. Legérdekesebbnek a diákélet komikus és tragikus fordulatait feltáró szövegei ígérkeznek. A többi alkotó egyetemista: a galántai Jakubecz László színinövendék lévén az utóbbi években gyakrabban van jelen a színpadon, mint az irodalmi folyóiratokban, de három izgalmas, belső feszültségeket boncolgató verset ismét olvashatunk tőle. A brassói Schiau Andrea a kolozsvári irodalmi körök verselésének hangulatát idéző művekkel jelentkezik. A párkányi Dobsony Erzsébet prózakísérleteibe enged bepülantást. Haris Éva versei pedig egy újabb Startkötet ígéretével kecsegtetnek. A Kő kövön rovatban Németh Zoltán Drámai regiszterkeverés címmel Tasnádi István Kokainfutár c. kötetéről mond véleményt. Arda- mica Zorán a nemrég jubileumát ünneplő Monoszlóy Dezső hosszúversének fordításáról, azaz a szerző megismerhetőségéről elmélkedik köszöntőjében. Z. Németh István folytatja rendhagyó kritikáit; ezúttal Forgatókönyv könyvforgatóknak, vagy A fogaüan apácák harapása címmel Fehér Sándor Cápafogak között c. kötetéről jut eszébe apai-anyai. A budapesti Káva kulturális műhely által színre vitt Brahms és a macskák című Toepler Zoltán-Garaczi László-darabot januárban láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színházban. Erről a kamara-előadásról ír Zselinszky Miroslav. A Prágában élő Pénzes Tímea nemrég elnyert egy sziléziai irodalmi ösztöndíjat - naplótöredékében ezzel kapcsolatos élményeit adja közre. A lapot megjelentető ABART kiadó két új könyvére hívja fel a figyelmet: Arcképcsarnok címmel jelent meg a kortárs szlovákiai magyar írók portréit tartalmazó kötet; a Jelek c. színes, szép kivitelű képzőművészeti album Lipcsey György szobrászművész alkotásait mutatja be a művészetkedvelőknek, (hir) Nem díj, hanem ajándék A Győry Attila vezetésével működő Családi Könyvklub hetedik éve foglalkozik könyvértékesítéssel, az utóbbi időszakban pedig egyre erőteljesebben igyekszik kivenni a részét a felvidéki közéletből: író-olvasó találkozókat szervez, diákpályázatokat ír ki, most pedig íróink megbecsülését jelző gesztussal hívta fel magára a figyelmet. MISLAY EDIT A friss Kossuth-díjas Tőzsér Árpádnak és a József Attila-díjas Duba Gyulának, valamint a Ma- dách-díj idei, leendő kitüntetettjének a Családi Könyvklub 5000 koronás könyvcsomagot ajánlott fel. Győry Attilával nem csupán a felajánlásról, hanem a könyvklub működéséről és saját írói terveiről is beszélgettünk. Mi ösztönözte a könyvklub kezdeményezését? Hangsúlyozni szeretném, ez nem díj, inkább ajándéknak kellene tekinteni. Az 5000 korona nem egy hatalmas összeg, de úgy érezzük, mindenképpen reagálnunk kell Tőzsér Árpád és Duba Gyula kitüntetésére, szeretnénk kifejezni a tiszteletünket, azt, hogy büszkék vagyunk rájuk. Mikor kapják meg az ajándékot a díjazottak? Június második felében, amikor már ismert lesz a Madách-díjas is, a Vámbéry Kávéházban szeretnénk közönségtalálkozót szervezni számukra. Műveikből a Bárka Színház színészei tartanak majd felolvasást, és az olvasók személyesen gratulálhatnak a három díjazottnak. Mert ha íróink kitüntetést kapnak, akkor az a felvidéki irodalom ünnepe. Ezen a találkozón szeretnénk átadni a könyvajándékunkat is. Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. Az időjárás-jelentés felhős tekinteteket és borús arcokat ígér, ráadásul nyugat felől egyre több sűrű és sötét válságsó érkezéséről tudósítanak a digitális műholdfelvételek. Jön a Túlélés to- vábbgeijesztett változata, a Kísértés, amelyben szerelmespárokat próbálnak meg elválasztani egymástól, május 1-től pedig a mindannyiunkat jócskán megbabonázó Belépés. Közben a kiválasztottak (egyre ritkuló) serege ücsörög a Villa Nulla (amely, ugye, dehogyis apácazárda!) kényelmes kanapéján, s méla unalommal tanulmányoz bennünket. Milyen különösek is vagyunk mi itt kint, a kamerák másik oldalán, így összezárva! Néha a rácson át kinyújtanak nekünk egy banánt, s őszinte mosollyal arra biztatnak, bújuk ki még valahogyan ezt a kis hátralévő időt, amíg ők elfogynak - és mindent visznek. A „valóság” megragadására, s a más „háztájija” körüli söprögetésre persze máshol is akad alkalmunk. Az Anyacsavar című tévéműsor gondoskodik róla, hogy ne érezzük magunkat elanyátlanodva akkor sem, ha a szomszéd sóból ezer meg Miért fontos a Családi Könyvklub számára az ilyenfajta megjelenés a közéletben? Ezzel is jelezni kívánjuk, hogy a könyvklub egyre inkább megtalálja az arculatát, és odafigyelünk az irodalmi élet történéseire. A jövőben is szeretnénk olyan kulturális eseményeket szponzorálni, amelyek közel állnak hozzánk. Ez a mozgatórugója tehát azoknak a rendezvényeknek is, amelyek a könyvforgalmazáson túl a könyvklub nevéhez fűződnek? Klubtagjaink nagyon széles réteget képviselnek, egy dologban ezer mobiltelefonba csimpaszkodó fürge kis ujj kiszavazza eddigi kedvencünket. Ha valaki még nem látta volna, itt két család tíz napra „kölcsönadja” egymásnak az anyukát, mi pedig megleshetjük, vajon be tudnak-e illeszkedni egy távoli család - az övékétől gyakran más logika, más törvények, szokások, illemszabályok szerint működő - mindennapjaiba? Milyen megpróbáltatások, viták, kényes helyzetek, mulatságos epizódok várnak rájuk? Hát, mivel a .hétköznapok” gyakran unalmasabbak a monoszkópnál is, tulajdonképpen semmilyenek. De sebaj, majd „besegít” a rendező, instrukciókkal látja el a Heti Hetes sztárjait is megszégyenítő trágársággal beszélő felnőtt szereplőket, s a mesterségesen kiagyalt konfliktushelyzetek miatt a végén az egész egy amatőr szereplőkkel felvett ízetlen tévéjátékra emlékeztet. Hát ennyit a valótlanságról, amit a Nagy Testvér - nem titkolt további (ember) kísérleteinek előjátékaként - mostanában „valóságnak” nevez. Nézem a dobozt. Most, hogy a legtöbb csillaggal büszkélkedő hatalom a Mars meghódítására készül, amelynek felszínén ügyes kis azonban lelki rokonságban állnak: szeretnek olvasni. Mi mindannyi- uknak igyekszünk eljuttatni azokat a könyveket, amelyek érdeklik őket. A tagságunk egyfajta igényt közvetít felénk. Ezért mi is szeretnénk éreztetni velük, hogy nem csak egy „egyszerű” klub tagjai, valami pluszt is nyújtunk nekik, például a különböző rendezvényeinkkel, meg azzal, hogy részt veszünk a közéletben. Másrészt persze én beteg lennék, ha nem kellene megoldanom problémákat vagy ha nem szervezhetnék. Ha meg vagyok győződve arról, hogy egy dolog jó, tehát endorfint szabadíthat föl, igyekszem megvalósítani. Most gépezetek lapátolgatják a homokot, bizonyíték után kutatva, hogy a vörös bolygón valamikor létezhetett élet, leporoltak néhány napszélfútta régebbi celluloidot. H. G. Wells rémálmán (Világok háborúja) persze nem sok kedvünk volt kacagni, annál inkább lazított fegyelmünkön a Marslakó a mostohám (ó, az isteni Kim!) és a most szombaton sugárzott Kedvenc marslakóm című bohóság. Ez utóbbiban a szenzációs, önálló élettel bíró űrruha szövege és mozgása engem kissé a „gumiarcú” Jim Carrey stílusára emlékeztetett. Nézzük a dobozt. És mert ilyen jók vagyunk, vagy talán pont azért, mertjómaradak, péntekenként leckét vehetünk a hétköznapi viselkedés alapszabályaiból is. A Jómo- dor@huúú! című produkció segít minket ebben az mtvl műsorán. Nem mondom, öröm néhány régen nem látott idősebb színészt ismét a képernyőn üdvözölni, de rejtély, hogy miért egy ilyen didaktikus, se kvíze-se-máza hablatyba öntötték őket. Enyhén szánalmas és mulatságos, ahogy az epizódok végén - mint egy vírusrágta számítógépes oktatóprogramban - a gyengébbek •kedvéért ismét felidézik a „nagy” egy ilyen periódusban vagyok, hogy szeretek endorfint fölszabadítani az emberekben. És az írás mostanában nem foglalkoztatja? Nincs hiányérzete? Harmóniában élek. Megtaláltam a számításaimat, a könyvklub jól működik, és további céljaim is vannak vele, a másik oldalon pedig ott a családom. Az elfoglaltságaim miatt az írás egy kicsit háttérbe szorult. Most úgy érzem, a család látná a kárát. A fókuszok eltolódtak. Alkotói szempontból a hajóséletem volt a legprogresszívebb, ott gyorsan tudtam írni, mert más dolgom nem volt. Most viszont le van kötve az agyam. Eleinte zavart, hogy miért nem írok, de tisztáztam magamban a helyzetet. Úgy érzem, az íráskényszer előbb-utóbb úgyis működésbe lép. Az írást illetően felmerült már konkrét témája is? Dunaszerdahely foglalkoztat. Elolvastam a helyi zsidó hitközség történetét, és földobott a könyv. Szerintem minden lokálpatriótának el kellene olvasnia, mert a város történetének egy fontos szeletét mutatja be, s hogy itt komoly szellemi élet volt. Ilyesmi is izgat tehát, hogy egy dunaszerdahelyi regényt újak. De ez még nagyon távoli cél, ehhez még éreden vagyok. Akkor mi a közelebbi terv? A hajósélmények. Sokszor „neki- ugrottam” már, de még mindig nem döntöttem el, milyen stílusban készüljön a regény. Mert más egy jelenet, ha szuggesztíven, egyes szám első személyben írom meg, és más, ha narrátorként. De talán nem is azzal van gond, hogy most nem tudok írni, hanem hogy a történet még nem érkezett meg arra az „állomásra”, ahova folyamatosanjönnek a „vonataim”. Időnként kimegyek, megkérdezem a forgalmistát, jött-e vonat. Néha jön valami, de az a Csehy Zolié vagy a Grendel Lajosé. Vagy másé. Még nem az enyém. pillanatokat, ahol őszintén fel kel szisszennünk, s a képernyőn sze műnkbe villogó felirattal együt fennhangon megkérdezni ma gunktól és családtagjainktól: Ez j< modor? Nézem a dobozt. Sajnos, a Ma gyár Televízióban ismét véget ért. rajzolt figurák korszaka (most ép] Pom-Pom és Kukoriék „pályafutá sa” tört derékba), és Birkaman prc fesszor és Kriszta nővér vette át a te repet. Félreértés ne essék, nem a ősrégi Klinika-epizódok újravetíté sével van bajom (hiszen az már úg kellett, múlt betegnek az új égés: ségügyi reform), hanem az bán hogy mindezt a gyerekek rovásár tették, akik „a pancsika előtt” meg szokták és várták ezt a közszolgáit ti tévé által nagy kegyesen ráju szánt húsz percet. Mese nincs, kec vés elnőtt (sicc!) barátaim! Kikapc NÉZEM A DOBOZT Anyacsavarók, modorcsőszök, marslakók
