Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-19 / 90. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 19. TOLLVONÁS A „hajótörött lángelme” HIZSNYAI ZOLTÁN 180 éve a görögországi Misso- lunghi ostroma közben ezen a napon halt meg mocsárlázban George Noel Gordon Byron, az angol romantikus kötészet fene­gyereke. Két életművet is létre­hozott, pedig csupán 36 évet élt. Az a bizonyos másik - ahogyan az egy vérbeli romantikushoz il­lik - saját élete. Valószínűleg Byron az első iga­zi sztár a világtörténelemben. Hírnevének csúcspontján min­den lépését megbotránkozás és csodálat kísérte. A „hölgyek el­ájultak, amikor belépett egy te­rembe, maga a pápa foglalkozott szerelmi bonyodalmaival, palo­tát tartott fenn, hadjáratot veze­tett, és amikor meghalt, Goethe a Faustba beillesztett gyászénekkel siratta el” - úja Szerb Antal. Pedig Byron igencsak mélyről kezdte. Egy születési fogyatékos­sága miatt jobb lábára sánta, ap­ja pedig - miután elkártyázta a családi vagyont - fiatalon meg­halt. Tízéves korában azonban Byron egy rokontól nagy va­gyont és lordi címet örököl. Ezt követően előkelő iskolákat láto­gat. Kitűnő sportoló: átússza a La Manche-csatornát, s ha úri kedve úgy kívánja, még az elő­adóterembe is belovagol. Miu­tán Cambridge-ben magiszteri fokozatot szerez, nagy dérrel- dúrral bevonul a lordok házába is, és vérig sérti a főurakat. Köl­tészetében és életében egyaránt a démonikus, sátáni figura sze­repében tetszeleg. Nyilvánvaló­an a romantikusokra jellemző szerepjátszás ez, mely a tudato­san túlhajtott és büszkén felvál­lalt egoizmusból ered, bár ha meggondoljuk, hogy féltestvére, Augusta iránti bűnös szerelme minden valószínűség szerint nem puszta mendemonda... - de mindez nem igazán lényeges. A körülötte keringő sötét legendák mára már jórészt feledésbe me­rültek. Byron másik életműve a fonto­sabb - az irodalmi. Illetve művé­nek utóélete: rendkívüli hatása. Szavainak ereje, frissessége, mely hitelessé avatja a botrány­hős poéta életének mártírjait. Ba­bits még egy évszázaddal Byron halála után is úgy látja, hogy benne „ma sem bánt az avult póz hangja. A gúny - amely egyben keserű öngúny is - üdítően éles levegője jár át itt mindent, s elve­szi az avultság illatát.” A legközvetlenebb és a legerő­sebb hatással azonban 19. száza­di költőinkre volt Byron - első­sorban Petőfire és Aranyra. Pető­fi inkább csak bátorítást kapott a nagy elődtől a közvetíen és egy­szerű önkifejezésre. Az önfelsza­badításra. Keresztury Dezső sze­rint „Petőfi lelke vidámságát sza­badította fel, Byron az ösztönei mélyén élő démoni erőket.” Arany lelkiekben közelebb állt Byronhoz, mint Petőfi, s ő az új­szerű költői eszközök mellett he­lyenként azt a sötétséget is átül­tette saját poézisébe, amely a „hajótörött lángelme” - az öreg­kor bölcsességével felvértezett Arany már így nevezte Byront - soraiból áradt. Műiden kortárs és utód mást talált fontosnak-izgalmasnak By­ronban, és a rajongók mellett igen sokan fanyalogtak is - első­sorban az ítészek: felületes po- zőmek tartották. Laikus közön­sége viszont - Szerb Antal szavai szerint - „végre-végre polgári magára ismert, polgári életfor­májának az apoteózisát látta az angol főúr költészetében.” Ma: az Ifjú Szivek Komáromban Komáromban. Két műsorával lép ma színpadra a Jókai Színház­ban az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes. Az Ifjú Szivek - Magyar tánciskola, amely 8.30,10.30 és 12 órai kezdettel látható, elsősor­ban a gyerekeknek készült, őket szeremé bevezetni vidám, játékos formában a magyar néptánc és népzene gazdag világába.19 órától a Régi szokás szerint című, a tavalyi USA-beli turnén is méltán nagy sikert aratott produkcióját mutatja be az együttes, (m) MOZI SnHlflHHHnHBBPozsoNYiiHIHniBBHIB HVLEZDA: Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (am.) 16.45 Derült égből Polly (am.) 18.30, 20.30 MLADOST: Belorusz film­napok-Anasztázia Szluckája 17 44 nyarán 20 TATRA: Pán Péter (am.) 16 A texasi láncfűrészes (am.) 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: A passió (am.-ol.) 14.40, 16.20, 17.20, 19, 20, 21.40 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (am.) 15,17,19.20 A felej­tés bére (am.) 21.30 Pán Péter (am.) 14.10, 15.10, 16.30, 17.30 Hideghegy (am.) 20.10 Horrorra akadva 3 (am.) 14.30, 16.50, 19.30 Mambo italiano (am.-kan.) 21.30 A tűz óceánja (am.) 14.20,17.30, 20.20 Gothika (am.) 19.10, 21.10 Az utolsó szamu­ráj (am.) 18.10 Az ítélet eladó (am.) 15.30, 21.20 Derült égből Polly (am.) 14, 16, 18, 20.30 Elvarázsolt kastély (am.) 15.40, 17.40 A texasi láncfűrészes (am.) 19.40, 21.50 Chouchou (fr.) 18.20, 20.40 Felül semmi (ang.) 16.10,18.30, 20.50 TATRA: Mambo italiano (am.-kan.) 17,19 CAPITOL: Pán Péter (am.) 16, 18 A texasi láncfűrészes (am.) 20 ÚSMEV: A passió (am.-ol.) 15.30, 17.45, 20 IMPULZ: Demon Island (am.) 17.15, 19.15 PLAZA: Derült égből Polly (am.) 19.45 Elvarázsolt kastély (am.) 15.30, 17.45 Fék nélkül - Michel Vaillant (fr.) 18, 20 Gothika (am.) 16.30, 18.30, 20.30 Horrorra akadva 3 (am.) 16,18,20 A Macska-Le a kalappal! (am.) 16.15,18.15 A passió (am.-ol.) 15, 17.30, 20 Rap, Revü, Rómeó (magy.) 20.15 A re­pülő osztály (ném.) 15.45, 18 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (am.) 15.45,17.45 Starsky és Hutch (am.) 16.15, 18.15, 20.15 Az utolsó szamuráj (am.) 17.30,20.30 A színész szerencséje, hogy mindig mást csinálhat: nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma szerep Minden nap új lehetőség Ropog József április 16-án töltötte be a hatvanat. Negyven éve az egyik leg­többet foglalkoztatott mű­vésze a Komáromi Jókai Színháznak, pár hónapja életműdíjjal tüntették ki. A Ház-tűz-néző szombati előadása előtt, öltözőjében beszélgettünk a népszerű színésszel. ZSEUNSKY MIROSLAV Negyven éve dolgozik a színhá­zi szakmában - töretlen optimiz­mussal, mindig vidáman. Hon­nan ez a hatalmas életenergia? Nem akármi, ha az ember szak­mája egyben a hobbija is. Ez nem adatik meg mindenkinek. Nem tudnék szalagmunkát végezni, le­het, hogy bele is őrülnék. A szülész szerencséje, hogy mindig mást csi­nálhat: nincs két egyforma elő­adás, nincs két egyforma szerep. Minden nap új lehetőségeket tarto­gat. Én olyan természet vagyok, hogy tudok örülni az apró dolgok­nak is - és mindig van minek örül­ni. Épp tegnap mondta az egyik kolléga, hogy megjöttek a fecskék! Ma már én is láttam őket. Nekem ettől már jó a napom. Ennyire fontos Önnek a termé­szet? Aki nem veszi észre a természetet maga körül, és nem él vele együtt, az nagyon szomorú ember lehet. Engem a természet tart életben, nem tudnék egész nap panelek kö­zött élni. Nagyon sok mélabús em­bert látok, aki csak könyököl a blokkház ablakában, de nem jut eszébe, hogy kimenjen a természet­be. Vágyódik rá, hisz nézi a galam­bokat és a fákat, de nem mozdul. Lejöttünk a fáról, de azóta is vá­gyunk vissza á közelébe. Ide tarto­zik két szomorú történet is. Ebből az öltözőből már ketten elmentek mellőlem: Holocsy Pista és Varga Tibi. Isten nyugtassa őket. Egyszer régen Varga Tibi hozott nekem egy szüvafát a kertembe. Amíg ő élt, a szilvafa alig nőtt pár centit, amikor meghalt, a fa őrült módon elkezdett nőni. Azóta már hatalmas... Amikor Pista ment el, aznap délelőtt - szél­csendben - egy vastag ág tört le a szilvafáról. Arról a fáról, amit vele együtt ültettünk. Nem vagyok ba­bonás, de úgy gondolom, hogy mind a ketten elbúcsúztak tőlem. Mit változott a színház, amióta a szakmában van? Nagyon sokat változott. A múlt rendszerben megvoltak a politiká­nak a maga elvárásai. És működött a cenzúra. A színészek sokkal job­ban tudták volna végezni a munká­jukat, ha nagyobb szabadságot kapnak. Azt kellett játszani, amit más akart, és úgy, ahogy más akar­ta. Meg volt kötve nem csak a szí­nészek, de a rendezők keze is. Elő­fordult, hogy egy-egy darabból ki kellett húzni, vagy át kellett írni a bibliai idézeteket. A színészek nem tudták megmutatni a tehetségüket, nem tudtak lubickolni a szerepek­ben, mert néha borzalmasan rossz darabokat kellett eljátszani. Mára ez szerencsére megváltozott. A fia­talabb kollégáknak szerencséjük van, mert megmutathatják tehetsé­güket. Szinte lebegnek a színpa­don. Most épp a Barabbás megy. A régi rendszerben elképzelheteden lett volna műsorra tűzni egy üyen darabot. Egyszóval jobb most színház­ban dolgozni. Jobb, de gondok azért manap­ság is vannak. Ha egy igazgató májusig nem szervezi meg a kö­vetkező évadot, akkor, úgymond, csak azt hozhat, amit kap. Komá­romban, sajnos, ez volt a helyzet, mert a jelenlegi igazgató, Tóth Ti­bor, csak júniusban vette át a szín­házat. Reméljük, a jövő szezonban ez is gördülékenyebben fog men­ni. Bízunk Verebes Pistában is, nagy segítség lehet ő nekünk, hogy működni tudjunk. Jobban, erőteljesebben, ésszerűbben, em­beribben. Az elmúlt években kibontako­zott egy ellentét az idősebb és fi­atalabb generáció között. Mi er­ről a véleménye? Szerintem ennek az ellentétnek nem volt semmi alapja. Volt, aki­nek az volt az érdeke, hogy meg­ossza a társulatot. Nevet nem mon­danék, hisz az illető már nem dol­gozik itt, így nincs értelme a vádas­kodásnak. A lényeg, hogy fölösle­ges egymás ellen uszítani a fiatalo­kat és az idősebbeket, nincs szüksé­günk a mű-konfliktusokra. Nincs borzasztóbb, mint amikor egy kol­léga szomorúan jön be a színház bejáratán. Mióta Tóth Tibi az igaz­gató, nincsenek ilyen problémák, mert nem próbál megosztani ben­nünket, és tudja, hogyan kell be­szélni a színészekkel, hisz ő maga is színész. Az elmúlt negyven évben csak egy-két vendégszereplés erejéig távozott Komáromból. Minek kö­szönhető ez a színház-hűség? Két alkalommal vendégszerepel­tem Magyarországon, Békés me­gyében. Akkor a szolnokiak hívtak, hogy csadakozzam a társulatuk­hoz. Azt mondtam, amit ma is mondok: ott - Szolnokon - nincs akkora szükség egy színészre, mint nálunk. Dráfi Matyival gyakran hangoztattuk, hogy itt kell marad­ni. Aki innen elmegy, az többnyire a pénzért megy el. Én őket is meg­értem, de mi lesz itt, ha mindenki elmegy? Amikor én a hatvanas évek elején elkezdem ezt a szak­mát, akkor tényleg küldetés volt az, hogy eljuttassuk az emberekhez a magyar szót, a magyar kultúrát. A legkisebb falvakba is elvittük a Liliomfit és Az ember tragédiáját. Ma sajnos már nem jutunk el min­denhova. Azzal magyarázkodunk, hogy a darabjainkhoz nagy színpad kell, és nem férünk el a kis kultúr- házakban, de az az igazság, hogy az emberek többségének már nem futja színházra. Reméljük, ez rövi­desen megváltozik, és újra min­denki megengedheti magának, hogy a fizikai mellett a lelki táplálé­kot is magához vegye. OTTHONUNK A NYELV A fotómodell és a fotográfia LANSTYÁK ISTVÁN A laikus beszélők körében ke­véssé ismert fogalom a „páro­mmá”, pedig épp nekik okoznak olykor gondot a paronimák, azaz a rokon hangzású, de eltérő je­lentésű szavak. A paronimákat a nyelvhasználók hajlamosak ösz- szekevemi egymással, különö­sen, ha a szavak idegen eredetű­ek, vagy nemcsak a hangalakuk hasonló, hanem a jelentésük is. Ilyen pl. az adaptál és az adoptál az előbbi azt jelenti: ‘alkalmassá tesz’, ‘átformál’, az utóbbi pedig, hogy‘örökbe fogad’ (gyermeket). Ezúttal a paronimák egy sajá­tos típusáról lesz szó, azokról, amelyek helyesírási szempontból talán a legnagyobb gondot okoz­zák, mert előtagként több szóhoz is kapcsolódnak, ugyanakkor önállóan, ill. összetett szavak elő­tagjaiként is szerepelnek, de he­lyesírásuk e kétféle szerepkörben nem azonos. Az egyik gyakori idegen nyelvi elem a foto-, ül. fo­tó, amely a görög faosz vagy fősz szóra megy vissza, s ‘fény" jelen­tésű. Ez a magyarban előtagként foto- hangalakú, mindkét o-ja rö­vid, jelentése pedig ‘fénnyel kap­csolatos’. Példaként a Magyar he­lyesírási szótárból a következő szavakat idézhetjük: fotocella,fo- tokémia, fotókópia, fotoszintézis. Ugyanez az elem található a foto­gráfia szóban is, amely ‘fényírás’- t jelent. A szó nyelvünkbe német közvetítéssel került, de közben az azonos jelentésű német Licht­bild tükörfordításaképpen létre­jött a fénykép szó is. A fotográfia nem tűnt el nyel­vünkből teljesen, sőt mintha újabban választékos szóként kez­dene visszatérni. Ezenkívül elő­tagja jelentéstapadással önálló­sult; fotó formában. Mivel a ma­gyarban szóvégi helyzetben rövid o nem állhat, a szóvégi magán­hangzó megnyúlt. Ez az önálló­sult fotó szó néhány összetett szó­ba is bekerült előtagként. Ezek közül helyesírási szótárunk a fo­tókiállítás, fotómodell, fotómon­tázs, fotóművészet, fotóriporter, fotótéma szavakat tartalmazza. Mivel ezek nem a foto- előtagot tartalmazzák, hanem a ‘fénykép’ jelentésű önálló fotó szót, máso­dik d-juk hosszú. Hasonlóképpen hosszú a második szótag d-ja a fo­tós szóban. Hasonló különbség jött létre nemrégiben a mikro- összetételi előtag és a mikro szó között, amely a mikrosütő összetételből, illetve mikrohullámú sütő szókap­csolatból önállósult. A mikro- elő­tag szintén görög eredetű, a mik- rosz szó jelentése ‘kicsin/, ‘kevés’. Ez található meg előtagként az olyan szavakban, mint pl. a mik­robusz, mikrofilm, mikroklíma, mikrorészecske, mikroszkóp vagy mikrosebészet, s a mikrohullám és a mikrosütő szavakban is. A mik­rohullámú sütők elterjedésével párhuzamosan jelentéstapadás­sal létrejött a mikro szó, amelyet hosszú o-val írunk. Csak idő kér­dése, hogy kialakuljanak nyel­vünkben olyan összetételek, me­lyeknek előtagjában már ez a szó szerepel: ezeket természetesen hosszú o-val fogjuk majd írni. Pl. ha valaki a mikrójavítás szót használná ‘mikrosütő javítása’je­lentésben, ezt hosszú o-val kelle­ne írnia; ha röviddel írná, akkor a szó olvastán inkább valamiféle sajátos javítási eljárásra gondol­nánk, amely mikroszkopikus nagyságú elemekre irányul. Egy harmadik paronimikus szócsa­lád a radio- előtagú szavakból, ill. a rádió szót tartalmazó össze­tételekből áll. A radio- előtag a ‘sugár’ jelentésű latin radius szó­ra megy vissza, s a sugárzással való kapcsolatot jelenti az olyan szavakban, mint pl. radioaktív, radiogram, radiokémia, radioló­gia. A rádió szó a fotóhoz és a mikro hoz hasonlóan szintén hosszabb kifejezésből önállósult, s ilyenként fordul elő pl. a rádió- állomás, rádióközvetítés, rádió­magnó, rádiótelefon szavakban. A kétféle előtag ugyanazon utó­tag előtt is előfordulhat: üyen a Magyar helyesírási szótárban a radiogram és a rádiógram. A ra­diogram nem más, mint röntgen- felvétel, a rádiógram pedig rádió­távirat. A radio- és a rádió nem­csak írásban keveredik, hanem beszédben is: a radio- előtag he­lyén nemegyszer hallhatjuk a rá­dió- előtagot, különösen a laiku­sok által is ismert radioaktív szó­ban. A [rádióaktív] ejtésformát egyébként a beszélt nyelvben a nyelvművelők is „elfogadható”- nak tartják; ez a forma, illetve a rövid o-s [radioaktív] a magyar- országi művelt beszélők ejtésé­ben is meglehetősen elterjedtnek tűnik. www.gramma.sk ,Tudok örülni az apró dolgoknak is” (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents