Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-19 / 90. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ LA REPUBBLICA Európának új mítoszokra, új metaforákra, új nyelvi kifejezésekre van szüksége, különben azt kockáztatja, hogy újabb, nyomasztó Nagy Testvérként érzékelik - vélekedett az Európai Unió bővítése alkalmából Esterházy Péter író az olasz napilap tegnapi számában. A liberális újság az Európai Unió május elsejei bővítése kapcsán indított sorozatában szólaltatta meg a magyar irodalom „fenegyerekeként” emlegetett alkotót, akinek művei elég ismertek az olasz könyvpiacon. Harmonia Caelestis című regénye januárban olasz irodalmi díjat kapott, de korábban már megjelent olasz fordításban A szív segédigéi, valamint a Hrabal könyve. Amint az az olasz lapban olvasható, a magyarországi író véleménye szerint a bővítés kapcsán óvakodni kell attól, hogy a családeszmét a nemzetekre is alkalmazzák, e veszély megöli a demokráciát és a kritikát, kizárja a másságot. Magyarországnak e bővítés tekintetében nem kell sem nagynak, sem pici országnak éreznie magát, hanem éppen olyannak, amilyen valójában. Május elseje, a bővítés napja ugyanolyan nap lesz, mint a többi az író számára. Ugyanakkor jelképes értelmű is ez a dátum: megvalósul az az álom, amelyre a magyarok már a XVI. század eleje óta vágytak. Esterházy terjedelmes interjújában kitért arra is, hogy Európa nem nagyon ismeri Magyar- országot, de ezt minden sértődöttség nélkül állapította meg. Mindenki változatlanul felületesen ismeri a másikat: a magyarok bajuszt viselnek, az olaszok macskákat esznek és így tovább, majd akad valaki, aki bajuszos és macskát eszik, és gyorsan minden összekuszálódik - nyilatkozta az olaszországi lapnak a magyar író. Esterházy Péter katolikusként úgy fogalmazott a tegnapi interjúban: nehéz választ adnia arra a kérdésre, hisz-e Európa keresztény identitásában, különösen a téma kapcsán kibontakozott hisztéria okán. Egyrészt meggyőződése, hogy Európa nem lenne Európa a görög, zsidó és keresztény gyökerek nélkül, másrészt azonban nem teljesen biztos abban, hogy ezekről a dolgokról az európai alkotmányban kellene szólni. Szlovákiai államfőválasztás: külföldi reagálások Ivan Gasparovic győzelmére Meglepő vereség és siker A szlovákiai elnökválasztás szombati második fordulója kapcsán a külföldi reagálások főleg azt emelik ki, hogy súlyos vereséget szenvedett a két héttel ezelőtt tartott első forduló győztese, a Nyugat által nem szívlelt Vladimír Meciar. ÖSSZEFOGLALÓNK A Reuters szerint a sokszoros szlovák exkormányfő egykori fegyverhordozója a viszonylag magas szavazói részvételnek köszönheti, hogy megelőzte volt főnökét. Bár most kevesebben járultak az urnákhoz, mint az első körben, de mégis többen, mint amennyit elemzők feltételeztek. „Váradan eredménynek” minősítette Ivan Gasparovic sikerét a PAP lengyel hírügynökség. Az iDnes cseh internetes portál pozsonyi külön- tudósítója is arra emlékeztetett, hogy az új szlovák államfő évekig Meciar embere volt. Az APA osztrák hírügynökség azt írta, hogy Gasparovic meglepő győzelmének egy fő oka: sok szlovákot aggodalommal töltötte el az, mit szólna a Nyugat, ha Meciar bekerülne a Grassalkovich-palotába. A kínai munkalátogatáson tartózkodó cseh köztársasági elnök táviratban gratulált Ivan Gasparo- vicnak. „Kívánom, hogy Ön és országa jó eredményeket éljen el, s tisztségét sikeresen betöltse” - olvasható Václav Klaus rövid üzenetében. Az előző cseh államfő már nem mutatkozott ennyire udvariasnak. Václav Havel titkára, Ja- kub Hladík szerint a volt cseh elnök mindig bízott, és most is bízik a szlovák nemzet demokratikus erejében, s hiszi, hogy a lakosság beletörődik az államfőválasztás eredményébe. „Nagy meglepetésre Szlovákiában Ivan Gasparovicot választották meg államfővé. A volt házelnök könnyedén múlta felül egykori pártbeli főnökét, az ellentmondásos Vladimír Meciar exkor- mányfőt.” A brit BBC tudósítója így reagált a szlovákiai elnökválasztás eredményeinek kihirdetésére. Rob Cameron szerint a választók vegyes érzelmekkel járultak az urnákhoz, ugyanis a második fordulóba bejutott elnökjelöltek között nem volt nagy különbség. A szerző emlékeztetett, hogy a kérlelhetetlen nacionalista hírében álló Meciar - aki miatt Szlovákia teljesen elszigetelődött a 90-es évek közepén - az április 3-án rendezett első körben olyan előnyre tett szert, hogy sokan őt tekintették biztos befutónak. A pozsonyi parlament volt elnöke azonban felülkerekedett a volt vezéren. A BBC rámutatott, hogy Gasparovic annak idején Meciar minden antidemokratikus döntését támogatta. Cameron szerint a szlovákok a HZDS elnöke ellen voksoltak, azaz inkább a kevésbé ismert volt jobbkezére adták szavazatukat. „A választás eredménye a szlovákiai szavazópolgárok demokratikus döntése, és meggyőződésem, hogy folytatódni fognak az 1998-ban megkezdett reformok” - nyilatkozta Eric van der Linden. Az Európai Bizottság pozsonyi delegációjának vezetője hangsúlyozta: Szlovákia külföldi megítélése jó, s általánosságban nagyra értékelik az országban végbement változásokat. Linden reméli, Gasparovic támogatni fogja a transzformációs folyamatokat. A brit Financial Times internetes oldalán leszögezte: Szlovákia nem engedte meg, hogy az egykori nacionalista miniszterelnök ismét hatalomra jusson, helyette - másfél hónappal az uniós csatlakozás után - a kissé visszafogottabb Gasparovicot iktatják majd be az államfői tisztségbe Rudolf Schuster udódjaként. (s, t, ú) Hiszi, hogy a lakosság beletörődik az államfőválasztás eredményébe. VISSZHANG Kötötték az ebet a karóhoz Kedves Asszonyom! Az április 5-én a Levélbontásban megjelent cikkéből arra lehet következtetni, hogy nem követte figyelemmel az államfőjelöléseket. Ugyanis ha sorsdöntő ügyekről van szó, a családtagok megtárgyalják a dolgot (remélem, így történik Önöknél is). így kellett volna tenni a koalícióban is. De Mikulás Dzurinda felrúgva a szabályokat, nem tárgyalva a többi koalíciós partnerrel, bejelentette, hogy az ő jelöltjük Eduard Kukán külügyminiszter, és kötötte az ebet a karóhoz. A Magyar Koalíció Pártjának vezetősége többször figyelmeztette a kormányfőt, hogy közösen válasszanak ki olyan személyt, aki mind a négy koalíciós pártnak megfelel, de ő nem volt hajlandó. Ezért a Magyar Koalíció Pártjának vezetése úgy döntött, hogy értékrendileg a kereszténydemokrata Frantisek Miklosko áll a legközelebb az MKP értékrendjéhez, habár sejthető volt, hogy a második körbe nem jut be (ugyanis arra is tekintettel kell lenni, hogy a párt megtartsa arculatát). Én személy szerint mint magyar ember nem tudtam volna támogatni Kukán urat mint volt kommunistát (mert ilyen már volt az ezelőtti ciklusban), és aki a fő hangadója volt a kedvezménytörvény megtorpedózásának. Azt hiszem, hogy ebben az országban vagyunk többen is, akik így gondolkoznak, és elveikhez hűek maradnak. Tehát Önnek a kérdést úgy kellett volna megfogalmazni, hogy meddig tűrjük Dzurinda egyeduralmát vagy császárkodását a kormányban. Hiszen ha figyeli a politikát, láthatja: a miniszterelnök döntéseivel szétverte a koalíciót, a kormányt (kisebbségi kormány, pénzbotrány az SDKÜ-nál stb.). Ne azokat szólítsuk lemondásra, akik egészségüket nem kímélve (értsd az MKP vezetését) harcolnak a felvidéki és az összma- gyarság érdekeiért, s akiket nyugati körökben nagyon is elismerik eddigi politizálásukért, poli- tizálási stílusukért. Dr. Bastrnák Sándor Perbete KOMMENTÁR Politikai pofon SZILVÁSSY JÓZSEF Nincs értelme arról elmélkedni, hogy milyen elnök lesz Ivan Gasparovic. Valószínűleg sokkal kifinomultabb eszközökkel él majd középerős jogkörével, mint Rudolf Schuster. Talán még annyi empátiája sem lesz a szlovákiai magyarok iránt, amennyit a rövidesen leköszönő elődje mutatott. Mégsem ezek a legfontosabb gondok. Ha működőképes a kabinet és a parlament, akkor a hatalom megosztásának demokratikus elve ezután sem sérülhet különösebben. Csakhogy a jelenlegi koalíció gyengélkedik. A legtöbben Mikulás Dzurindát nógatják önvizsgálatra. Nem ok nélkül, ám ugyanilyen önkritika minden érintett párt vezetőségének kötelessége lenne. Ugyanis a teljes kormánykoalíció szociális érzéketlensége, nem utolsósorban pedig szűnni nem akaró viszálykodása miatt fordult el tőlük egykori támogatóik jelentős része. A nálunknál jóval gazdagabb országokban sem merik például tizenkilenc százalékos forgalmi adóval terhelni a gyógyszerek és az alapvető élelmiszerek árát. Ilyen embertelen döntések miatti elkeseredésükben sokan - az MKP eddigi szimpatizánsai is - nem mentek el már két héttel ezelőtt sem voksolni. A szlovák elégedetlenkedők pedig jórészt a szociális gondok révén gerjesztett nemzeti vagy nacionalista hevületükben kevés ideig Meéiar fele fordultak. Végül feltámasztották a politikai életből már-már kimúló Ivan Gasparovicot. Akinek az elsők között Robert Fico loholt gazsulálni. Már a nyár elején, az európai parlamenti választások napján újabb hideg zuhany érheti a jelenlegi koalíciót. A Magyar Koalíció Pártját is, mert sok dél-szlovákiai polgár nehezményezi, hogy az általuk választott képviselők egy ideig kritikátlanul segédkeztek a szükséges hatástanulmányok nélkül összefércelt reformok elfogadásához. A magyar képviselők közül mindössze Bauer Editnek volt kurázsija legalább egy alkalommal nemmel voksolni az egyik jogszabályra. Olykor azért más magyar képviselőben is pislákolt a szociális érzékenység, ám erről a közvélemény szülte alig tudott meg valamit. Például a nyugdíjasok egyszeri kiegészítő támogatását nyilvánosan elsőként Bugár Béla, majd az MKP kezdeményezte, végül a koalíció saját, nagy tetteként színezte ki a döntést, amelyet például a pénzügyminiszter sokáig hevesen ellenzett. Kétségtelen, hogy az eltelt hat esztendő alatt sokat haladt előre Szlovákia, amelynek reformjait neves európai szakemberek süvegelik meg. Amitől a kormánypárti politikusok teljesen elveszítették realitásérzéküket. Emiatt nem kizárt, hogy a műtét közben a páciens elpusztul, mert az elkerülhetetlen intézkedések terheit még csak elviselnék az érintett polgárok, de a gondjaikat bagatellizáló, a szükséges korrekciókat dölyfösen megtagadó politikusokat már nem. Ezért most egy jókora figyelmeztető politikai pofont adtak nekik. Ha ebből sem okulnak, akkor végső elkeseredésükben és felháborodásukban ránk szabadítják Robert Ficót is. Mitől nem értelmiségi? TÓTH MIHÁLY A rendszerváltás óta megjelent újságokat végiglapozva össze lehetne számolni, hány próbálkozás történt szlováldai magyar értelmiségiek szervezeteinek tető alá hozására. Voltak dicséretes egyéni akciók (ki emlékszik már a pozsonyi Fórum Szállóban tartott találkozóra?), és volt valami négy Értelmiségi Fórum. Műid szalmalángnak bizonyult. Nem vagyunk hajlamosak a kitartó szervezkedésre? Hézagos az értelmiségi struktúránk? Földrajzilag nehezen leküzdhető a távolság, mondjuk, a nagykaposi filozófus és felső-csallóközi kollégája között? Ezek mind befolyásolják a helyzetet, és akkor még nem is említettem az anyagi lehetőségek szűkösségét. Azonban úgy vélem, a próbálkozások eredménytelenségéhez két olyan tényező is hozzájárult, amelyről kevés szó esik. 1. Mintha kisebbségi megalomániában szenvednénk, nálunk csak azt az értelmiségi szerveződést illik komolyan venni, amelyen legalább 400-an vannak. Ez azt is jelenti, hogy a szervezők az építkezést hajlamosak fordítva, a tető ácsolásával kezdeni. Egy fedél alá és egyszerre összetrombitálni néhány száz mérnököt, pedagógust, orvost, irodalmárt, újságírót, agronómust, biológust és képzőművészt. Az ilyen tömeg alkalmas arra, hogy közfelkiáltással záródokumentumot fogadjon el. Az üyen tömeg szerdán mozgósítható, hogy csütörtökön testületileg megtapossa valakinek a sírját, vagy koszorút helyezzen el egy más valakinek az emlékművénél. De arra semmiképpen nem alkalmas, hogy - teszem azt - elemzést fogalmazzon meg a szlovákiai magyar műszaki értelmiségieket aggasztó problémákról, netán mérvadó megállapításokat tegyen irodalmunk állapotáról. Egy tömeg csak éljenezni tud vagy gyalázkodni. A polgárosodott kisvárosokban egykor meg-megesett, hogy az orvos, az ügyvéd, a tanár, a patikus zenekart alapított. Vagy olvasókört a helyi kaszinóban. Az üyen kezdeményezések eleinte nem hoznak vüágrengető eredményt. Azonban - szinte észrevétlenül - hozzájárulnak annak a középrétegnek a kialakulásához, amely krízismentes évtizedekben anyagilag és szellemileg gyarapszik, válságos időben pedig különbséget tud tenni a jó és a rossz között. 2. A „kiscsoportos” értelmiségi szerveződés hiányán sopánkodva kényelmes megoldás arra hivatkozni, hogy ez a pártállami múlt öröksége. A párt 40 évig tényleg mindenre rátelepedett, mindent ellenőrzött. A szerveződést őszintén óhajtóknak eszébe se jut, hogy azzal követték el a legnagyobb hibát, hogy úgy 1992 táján, az első próbálkozások idején a bejárati ajtóra nem írták ki nagy betűkkel: Politikusoknak tilos a bemenet! Egykor kénytelenek voltunk megszokni, hogy az élcsapat mindenre rátenyerel. Nem tudta elviselni, hogy megbízottja ne legyen ott, amikor 6-7 fiatal dzsessz-zenekart alapít. Politikusaink mintha egykori pártiskolába jártak volna. Mindent megpróbálnak lenyúlni. Hogy mitől lesz nehezen értelmiségi egy Értelmiségi Fórum? Attól, hogy tömegként értelmezik és hogy politikusok a díszvendégei.- Haver, mégsem Meciar nyert, ezért talán nem kell dobbantanunk ebből az országból! (Peter Gossányi rajzaj
