Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-17 / 89. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 17. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Süt a nap SZÉP ERNŐ Az omnibusz oldalán felra­gyognak a reklámtáblák betűi, az ablakok szikráznak, a házak sár­ga falai mosolyognak, szinte vilá­gítanak, ajkaink mohón nyílnak lélegzetet venni, az égnek az az olcsó, boldog kék színe van, mint a kirakatban a selyempaplan­nak... csak egy pár napja, hogy korcsolyáztam, meg a hídra kö­nyököltem nézni a befagyott Du­nát, meg az alkonyat hideg ho­mályában jártam a lemondás hí­zelgő fájdalmával lelkemben, és csudálkozva nézek körül a szép időben, képzeletemet szédíti az örök idő körhintája, amelynek édes és keserves zenéjű forgásá­ban megint a tavasz képe jön a szemem elé. Milyen szép idő van, a rikkancs gyorsabban szalad és hangosab­ban kántálja a lapokat, a kocsis emelgeti az ostort, suhogtatja és csettintget a nyelvével a lónak, a ló szalad, mert jólesik neki, a fá­radt kocsi is könnyebben gurul, a hordárok sapkáján az életöröm piroslik. A neuraszténiások rosz- szul érzik magukat, türelmetle­nek, éjszaka sokat sóhajtanak és sírnak is egy kicsit, ha tudnak. Ó, én nem akarok magammal foglal­kozni, szégyellem eltűnő életem gondjait, kínjait, kényességeit a föléje boruló végtelen kék ég alatt és a nap sugarainak édes zá­pora alatt, magamat, mint egy vé­letlen pelyhet fúvóm el lelkemről, és mélységes megindultságban érzek együtt egy szegény világ­gal, amelynek a jó Isten megint engedélyezi a tavaszt. Hogy szeretlek, szegény földi öröm, mely fölserkensz a tavaszt harsonázó napsugaraktól, áldot­tak legyetek ápolatlan és mosdat- lan kezek, amelyek az utcasarkon az ibolyacsokrot nyújtogatjátok. Áldottak legyetek mennyország­ba vágyakozó piros és kék luftbal­lonok, áldottak legyetek elkín- zott, ráncos arcok, amelyek az ut­cán zölden mosolyogtok a rátok eső napfényben. Áldottak legye­tek kapualjban sütkérező nyomo­rékok, akiknek a lába szára cso­móban végződik. Áldottak legye­tek napszámosok, akik a fának tá­masztott létrán álltok, és vagdal­játok a fölösleges ágacskákat. Ál­dottak legyetek elmélyedt keres­kedősegédek, akik a nyitott kira­kat előtt a nyakkendőket aggatjá­tok a vékony rudakra. Áldottak legyetek nikkelnyelű olcsó séta­pálcák és hiú lila nyakkendők és neveletlen ízlésű tarka mellé­nyek. Áldottak legyetek irodába siető kis szüzek gyönge méhecs­kéi és vékony lábacskái, amelyek­nek tündéri vonala most hajlik. Áldottak legyetek zokogó verklik oldalára pingált álomvárak és el- foszlott rokokó idillek. Áldottak legyetek pesztrák, akik kizörgetitek a gyerekkocsit a sétatérre, áldottak legyetek sáros labdák, melyeket üres telken a nyomorúság gyermekei rugdos­nak. Áldottak legyetek kis padok a kórházak udvarán, áldottak le­gyetek olajos papírral ragasztott ablakok, amelyeket ki lehet nyit­ni. Áldottak legyetek fehér sapkás kávéfőző legények, akik éjjel ki­álltok az utcára cigarettázni. Ál­dottak legyetek árva szerelmes­párok, akik estefelé kimentek a Ligetbe sétálni, derékon ölelve egymást. Áldottak legyetek gyá­moltalan juhok, akik fölemelitek a fejetek, és egymás felé bégettek, és loncsos kutyák, akik marakod­ni kezdtek, áldottak legyetek pondrók a nyirkos pincében a hordók alatt, kik megérzitek, hogy a poros pinceablakon lesüt a nap. Áldottak legyetek vén kol­dusok és fiatal csavargók, akik az országúton mentek, és leültök az alacsony mérföldjelzőre a csiz­mátokat lehúzni. Áldottak legye­tek fagyott magocskák a föld alatt, akik puhultok, dagadtok, kínlódtok és fölhasadtok, és szűzi zöld füvecskét hoztok világra. Ál­dott légy mindenféle dudva vete­ményeskertben, szántóföldön, árokparton és szemétdombon, melyeket kiszurkálnak, kitapos­nak, elpusztítanak mindig, mégis kijönnek a földre, egy kicsit élni akarnak ők is, mert süt a nap. CSALÁDI KÖNYVESPOLC A csehek csáthi kisregénye HAJTMAN BÉLA Ha nem olvasom el Ján Patocka utószavát, akkor eszembe se jut, hogy két nemzetiség együttélésé­nek, a csehországi németek kitelepí­tésének problematikája, politikai kérdések izgatták a szerzőt regénye megírásakor. Ha a politikum szere­pét vizsgálnánk, akkor az sem elha­nyagolandó tény, hogy az 1955-ben megírt prózai mű csak tizennégy év­vel később jelenhetett meg. Ha elolvassuk a könyvborító hát­oldalán, hogy Jaroslav Durych pap­nak készült, a két világháború kö­zötti írói munkásságára az első Csehszlovák Köztársasággal való ideológiai szembenállás nyomta rá bélyegét, gondolatvilágát a keresztény egzisztencializmus határozta meg stb., lehet irányadó, de a kívülálló, nem a politika és biográfia összefüggésrendszerét vizslató olvasó szempontjából teljesen mellé­kes kérdés is. Én most a Körtvélyessy Klára fordította magyar szöveg­világból indulok ki. Az én olvasatomból nem a két nemzetiség - erre különben sincs utalás -, és nem is a Szudéta-vidékről kitelepített né­metek sorsa hallatszik ki. Csak az utószó elolvastával magyarázható bele a történetbe a jogfosztottság, a politikum. De miről is van szó a regényben? Egy magát öregnek tartó ember - kiről később azt is megtudjuk, hogy sírásó, ki egyben a narrátor is - évődéséről, lelki küzdelmeiről, látomásairól, átváltozásáról. Nagyon sok a sejtelmes, misztikus szál a regény szőttesében: a viperával való találkozás, az elhagyatott templomban egy lezárt, bűzlő koporsó fel­fedezése, egy hegyoldalban álló régi házban való találkozás a feslett, de tündéden szép fiatal nővel. Az elfáradt főhős az idegen ágyból ve­szi észre a teremtést. Először közeledő lépteit hallja. Rendkívül sok misztikum, homály fedi az elbeszélő előéletét és kilétét. A regény meglehetősen sok hátborzongató jelenetet tartalmaz. Ezek közül ki­emelném azt, amikor a narrátor az idegen koporsóban fekvő ismeret­len tetem sírját ássa meg. Egymaga vonszolja a szennytől locsadékos koporsót a sírgödörbe, végül még mielőtt megadná a végtisztességet, kíváncsisága arra ösztökéli, hogy belenézzen. Nem árulom el. Olvas­sák el! Egy biztos: Durych prózájára nem a mindennapok szürkés világa, sokkal inkább a fantasztikum, a látomásos misztikum, az iszonytató képmegjelenítés, helyenként az abszurd jellemző. Nem akarok senkit kirekeszteni az olvasás élvezetéből. Hátha a labilis idegzetűek is végig bírnák olvasni! Aki szereti Csáth Géza novelláit, annak kiváltképp elő­szeretettel ajánlom Jaroslav Durych kisregényét. (Jaroslav Durych: Isten szivárványa, Kalligram, 2002) Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyel­mesen elolvasni hétvégi magazi­nunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszo­kat kvízünk kérdéseire. A megfej­tést levelezőlapon küldje be a Csa­ládi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, az Új Nő IV. recept­könyvét is megnyerheti. Beküldési határidő: április 21. 1. Hány harisnya jár az egész­ségbiztosítótól évente a láb­protézist viselőknek? a) 92 CSALÁDI KVÍZ b) 50 c) 8 2. 20 parlamenti képviselő közül mostanáig hány válaszolt a rokkant nő levelére? a) 2 b) 12 c) 20 3. Ki tépte szét az oroszlánt az Úr lelke segít­ségével? a) Gedeon w .receptkönyve b) Sámson c) Ádám 4. Hol található Leptokaria? a) Macedóniá­ban b) Horvátország­ban c) Görögország­ban 5. Minek ké­szült Jaroslav Durych? a) papnak b) tanítónak c) írónak Április 3-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3a, 4c, 5b. A Lilium Aurum ajándékát Balázs Erzsébet, nagyölvedi kedves olvasónk nyerte. KI A NYERŐ? A Családi Kör április 3-ai Nyerőjé­ben az Unilever ajándékcsomagját nyerte: Kosik József, Szímő Kajla Jolán, Pinc Zeman Szilvia, Zselíz A nyereményeket az ajándékozó cég postázza. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Gyógyfűpor főzéshez Még a városi háziasszony is jól teszi, ha ezeket a gyógyfüveket maga szárítja és töri meg téli használatra. Majoránna, bors­menta, kakukkfű, bazsalikom, csombor, zsálya, tüdőfű, rozma­ring, fodormenta - szükségesek levesek, mártások, főzelékek íze­sítésére. Vegyük, vagy ha módunk van rá: gyűjtsük a füvet idejében, mártsuk forró vízbe, rázzuk ki be­lőle a vizet, akasszuk napra vagy kályha mellé száradni, amíg olyan szárazak, hogy ujjal széjjel lehet morzsolni a leveleket. De ne ló­gassuk sokáig, mert az illata gyengül. Papír között morzsoljuk széjjel, szitáljuk át s jól záródó üveg- vagy pléhtartóba tegyük, mindegyikre ráírva, mi van ben­ne. Csak a tárkonyt nem lehet el­morzsolni, azt egészben, só kö­zött tesszük el, mint a kaprot. Egy réteg növény, egy réteg só. Gyógyszer beadása Ez a betegápolás egyik fontos té­nyezője. Minden gyógyszer beadá­sánál a beteg fejét oly helyzetbe kell hozni, hogy rosszul ne nyeljen. A gyógyszerbeadás előtt győződjék meg az ápoló arról, hogy az elren­delt gyógyszert akarja adni, tehát elcserélés ki van zárva. A kanalas orvosságot tanácsos beadás előtt felrázni, hogy az oldott szerek vagy ízjavító (cukor, szirup) egyenlete­sen oszoljon el. Pirulát vagy kap­szulát legkönnyebb egy korty vízzel vagy más folyadékkal lenyelni. Po­rokat vízzel telt kanálba öntjük és arra alkalmas eszközzel fölkavar­juk, hogy ha oldható, oldódjék és ha nem, a víz itassa át a port, nehogy a víz felszínén maradó port a nyelés­nél mély belélegzéssel a légcsőbe szívja a beteg, és ezzel kínos görcsös köhögést váltson ki. A port külön­ben ostyában is adhatjuk. Az eljárás az, hogy az ostyalapot vízbe márt­juk és azután tiszta tányérra vagy pedig a tenyerünkre fektetjük, a port az ostyalap közepére halmoz­zuk és az ostya széleit ráhajtjuk a porkupacra, gömbölyűre formáljuk az egészet oly módon, mint ahogy a gombócot szokták. A labdacsot a beteg nyelvére tesszük, aki ezt egy­két korty vízzel lenyeli. Gyógyszerek helyes használata Folyékony gyógyszereket hűvös helyen kell tartani. Bevevés előtt tö­röljük le mindig az üveg nyakát, mert a csírák, amelyek az orvosság megromlását okoznák, ott gyűlnek össze. Csukamájolaj bevétele után rágjon a beteg lehetőleg egy darab­ka száraz kenyeret, ez azonnal elve­szi az olajos ízt. Az orvosságporokat keverjük fel néhány csepp vízben, hajtsuk fel és igyunk rá pár korty vi­zet. Tablettákat előbb mindig egy kevés vízben kell feloldani. Zsela­tinkapszulát felolvadás előtt kell le­nyelni. Tapaszokat ne tegyünk köz­vetlenül a sebre, hanem tegyünk egy darabka gézt közbe. Minden gyógyszert gondosan tegyünk félre, ' nehogy avatatlan vagy gyerek kezé­be kerüljön és bajt okozzon. Min­den orvosságosdobo-zon, üvegen könnyen olvashatóan jelezzük azt, ami benne van, nehogy ezeket a szereket véletlenül elcseréljük. Gyógytea (köhögés ellen) A legkedveltebb keverék a követ­kező: 40 gr zilizgyökér, 20 gr haty- tyúlevél, 15 gr édesgyökér, 10 gr királygyertyavirág, 5 gr ibolyagyö­kér, 10 gr ánizsmag. A gyökeret és a füveket összevagdaljuk, és elkever­jük a megtört ánizsmaggal. Egy csésze teához tetézett kávéskanál­lal veszünk a keverékből és tíz per­cig hagyjuk állni. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents