Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-17 / 89. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 17. Családi kör 13 Mivel a textíliák alapvetően meghatározzák lakásunk hangulatát, érdemes alaposan mérlegelni vásárlás előtt Függönyözzünk! Fennmaradását már ag­gasztóan veszélyeztette a színes zsalu megjelenése, de a függöny kiállta a pró­bát - ma is uralja a lakást. Készülhet rövid vagy föl­dig érő csipkéből, tüllből, selyemből vagy brokátból; egyetlen követelménynek kell megfelelnie: legyen összhangban a belső tér­rel, a bútorral, a szőnyeg­gel és a kárpittal. OTTHONUNK Belépve egy szobába, tekintetün­ket először a világos felületek vonz­zák, első pillantásunk az ablakra és annak ruhájára, a függönyre esik. Az utóbbi meghatározza az adott tér hangulatát, nem közömbös hát, mit is visel az ablakunk. Az esztéti­kai élmény mellett legalább olyan fontos a függöny gyakorlati haszna is. Függönyválasztás esetén, alapo­san végig kell gondolnunk, mire is keresünk megoldást. Sötétíteni szándékozunk, vagy a fény szűrésé­re keresünk-e megoldást? A lakást kívánjuk díszíteni, vagy a hideg el­leni védekezést keressük? A külvi­lág kizárása a cél, vagy netalán a kert látványát szeretnénk beenged­ni otthonunkba? Esetleg annak a látványnak a bekeretezését kíván­juk elérni? Egyjól eltalált textíliával korrigálni lehet az esetleg rossz adottságokkal rendelkező szoba előnytelen tulajdonságait is. A füg­göny, ha vékony anyagból készül, csak úgy szép, ha nagyon dúsan re­dőzött. Az eltakarandó felületnek legalább a két és félszeresét vegyük. 1. Romanti­kus hangulatot áraszt ez a megoldás. Itt a hosszra ügyel­jünk - hogy a földön terüljön el a függöny uszálya. Széles masnival köt­jük át (ugyan­abból az anyag­ból). A masni szélébe hor­gászzsinórt var­runk (vagy vé­kony drótot endlizünk bele), akkor áll ilyen szé­pen. 2. A lenge anyagot felcsavarták a rúdra, s az egyik oldalon megcso­mózták. Kisebb méretű ablak díszí­tésére ajánljuk, főleg konyhába. 3. Itt az a cél, hogy ne lássanak be, de azért némi fényt kapjon a für­dőszoba. A borostyán nem élő. 4. Gyerekszobába, konyhába való megol­dás. A függöny csak az ablakpárkányig ér - s ha leengedik, a roló szere­pét is betölti. 5. Azonos struktúrá­jú, de több színű anyag­ból készült függöny (az anyagot még összevarrni sem kell). Füleket varrunk rá (ezek egyszínűek legye­nek), és ráhúzzuk a függönyrúdra. Előszobába, hallba ajánljuk. 6. Hálószobába való dupla füg­göny, magas, keskeny ablakra. Kétszínű is lehet, nappalra kiköt­hető. (k) ÍRÓ OLVASÓK A postás többé nem csenget MÉRI MAGDOLNA Márta, mióta eszét tudja, mindig utálta a reggeleket. Alig bírt kikászálódni az ágyból. Miután megitta az első méregerős kávéját, meghallgatta a híreket, kezdett magához térni. Ez a mai reggel is nagyon nehezen indult. Tréfásan magában speciális reggeli depressziónak nevezte ezt az állapotot. Tudták a munkahelyén is, kora délelőtti rossz hangulatát tolerálták kol­légái. Aztán ahogy múlt az idő, úgy jött meg egyre inkább a kedve. De nem volt ez mindig így, vagy nyolc éve kezdődött. Mintha csak tegnap lett volna. Márta nagyon jó házasságban élt. Zoltán kedves, gyengéd, meg­értő férj volt. Sokat jártak együtt kirándulni, egyetlen kislányuk­nak, Csillának szinte mindent megadtak. Aztán bekövetkezett a tragédia. Azon a kora nyári napon Márta nem ment be a munka­helyére, szabadságot vett ki. Még délelőtt beugrott a fodrászhoz egy kis igazításra, utána vásárolgatott. Majd hazament. Éppen apósa kedvenc süteményét fejezte be (úgy volt, hogy délután meg­látogatják az öreget), mikor jött a borzalmas telefonhívás. Zoltán a munkahelyén összeesett, mire a gyorsmentő a kórházba szállí­totta, az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. No meg a szörnyű diagnózist: agyembólia. Márta addigi gondosan felépített világa egyik napról a másikra összeomlott. Összerop­pant, egyedül a kislánya kedvéért vállalta tovább, élte az özvegyek siralmas életét. Tavaly tavasszal váratlan dolog történt, a kisváros régi postása ugyanis nyugdíjba ment. Utódja, János középkorú férfi volt. Elein­te, ha hozott levelet vagy egyéb küldeményt, csupán csak pár szót váltottak. Majd egy borongós tavaszi délelőtt Márta hirtelen ötlet­től vezérelve behívta a postást egy kávéra. Nem túl magas, átlagos férfi, nem is különösképp jóképű. Márta mégis úgy érezte, hogy vele talán le tudná élni hátralevő életét. A kislányával, Csillával is bámulatosan hamar összebarátkoztak, ér­zéke volt a kamaszokhoz, noha neki sosem volt gyermeke. A férfi is egyedül volt. Márta meg a közelében valami belső biz­tonságot érzett. Boldogságban, szerelemben telt el a tavasz, a nyár, az ősz, télre, szilveszterre tervezték az esküvőjüket. Decemberben leesett az első hó. Az utak síkosak, járhatatlanok voltak. És egy nap megtörtént a baleset. János olyan szerencsétle­nül borult fel a kerékpárjával, hogy súlyos gerincsérülést szenve­dett. Márta hősiesen látogatta a kórházban, ételhordóban vitte ne­ki a finom ételeket. Már akkor sejtette, hogy házassági tervüket tönkretette, meghiúsította a baleset. János tolószékbe kényszerült. Márta ennek ellenére hozzá kö­tötte volna az életét, de a férfi bántóan ridegen, elutasítóan visel­kedett. Végül megkérte Mártát, hogy ne látogassa többé. „Még az a szerencse, hogy kötöttem előnyös életbiztosítást, így nem szoru­lok másoktól alamizsnára” - mondta. Hát igen, sosem lehet tudni, mit hoz a holnap. Boldogító kapcsolatukból annyi maradt, hogy Márta is kötött életbiztosítást, gondolva a lányára. Nagyon elmélázott a múltban, pedig lassan ideje munkába in­dulni. Muszáj valami vigasztalóra gondolnia. Tekintete a konyha ablakára az új függönyre esett. Nemrég vette. Az ablaküveg piszkos volt, délután meg kell majd tisztítania. Most azonban vár az iroda, sóhajtott. A fürdőszobába ment, megmosta arcát, megfésülködött. A tükörből egy idegen, fáradt nő arca nézett vele farkasszemet. Iga­zából most döbbent rá, hogy az öregedés nem is olyan borzasztó. Sokkal borzasztóbb az, hogy a postás többé nem csenget. OTTHON ÜLVE UTAZÁS Leptokária, avagy a megérdemelt pihenés PIERZCHALA JÓZSEF Negyedszázados házassági év­fordulót ünnepeltek. Gyertyafé­nyes vacsora. Pezsgővel koccintot­tak. A fogadalmak közt szerepelt Ilonka kijelentése: - Holnap élet- biztosítást kötök. Az összegyűlt pénzt a harmincadik évforduló em­lékezetesebbé tételére fordítjuk - mondta férje felé fordulva. Az elhatározást tett követte. Ötvenen felül úgy tűnt, párosá­val telnek az évek, akkor is, ha több a jaj meg a baj. A megszaporodott család, a javításra váró tető, a sok apró kiadás észrevétlenül emészte­né fel az összegyűjtött pénzt. A kerek évforduló ünneplésén Ilonka utazási beutalót tett az asz­talra. Nyaralás a görög tenger partjára, Leptokáriába, két sze­mély részére. A távolsági utakra tervezett au­tóbuszban az utasok kényelmét szolgáló minibüfé, toalett, szabá­lyozható ülések. A Rima partjáról indul a csapat. A határon lassúb­bak az emberi mozdulatok, hal­kabb a beszéd. Kiszárad a torok, vi- gyázzba vágja magát a lelkiismeret akkor is, ha az egyenruhások közül sokan előre köszönnek, akkor is, ha szívet melegítő a hatalmas zöld­re festett út széli tábla szövege: Üdvözöljük Magyarországon. A Mátra és a Cserhát között ha­ladva a gömöri világjárók tekinte­te a környéket fürkészi.- Szép lomblevelű erdők, mint nálunk - jegyzi meg egy hang az utasok közül. A rónaság felé ha­ladva gyűlnek a megtett kilométe­rek. Szemet gyönyörködtető gyü­mölcsös ölelésében, Kecskemét. A magyar szeszgyártás határon túl is jól ismert központja. Az Alföld szép, tágas, ilyennek alkotta a Jóisten. Elfér a hullámzó búzatábla, futóhomokot szelídítő szőlőültetvény. Turistákat csaloga­tó látványosság, védett terület. A Szegeden tartott pihenő alka­lom a forint elköltésére. A ragyo­gó kirakatokban piros-fehér-zöld emblémával ellátott világhírű ter­mékek mosolyognak a vásárlókra. A szervezők tapasztalatát dicséri a szabadkai megálló. Határon túl az újságárus magyarul kínálja portékáját. Gondozott termőföl­dek sorakoznak az út szélén, a le­gelőkön kövér tehenek legelész­nek. Macedónia. A katonaságot járt ember kapkodja a levegőt, amikor az egyenruhás oldalán elővillan a fedetlen kézifegyver fekete agya. Szkopje, friss emlé­kek között őrzött város, földren­gést szenvedett lakóit a gömöri emberek is segítették adománya­ikkal. A tudományok bölcsőjének földjén, Görögországban az első emlék az iskolás évek történelem- óráin tanultak bejátszása. Ókor, középkor, művészet, Európa leg­hosszabb tengerparttal rendelke­ző államában. Napégette legelő­kön lusta juh, mekegő kecskenyáj, integető pásztor gyerekek. Szaloniki. Találkozás a tenger­rel, a görögökkel. Az öbölben fel­szálló szürke köd takarásában ha­talmas hajók horgonyoznak, be­bocsátásra várva a kikötőbe, vagy erőt gyűjtenek a hosszú útra. A város piacán keleties a han­gulat. Hangos szóval kínálja áru­ját a zöldséges, a gyümölcskeres­kedő, a kézműiparos, a suszter. A henteslegény hófehér ruhában fe­jén tartott tálcán fürgén talál utat a tömegben, birkahúst kínál. A színes kavalkád a halpiaccal ér vé­get, ahol minden méretű tengeri hal, polip, kagyló kapható.- Mennyi görög - jegyzi meg tré­fásan Ilonka. Leptokária. A fáradt csapatot az utazási iroda emberei fogadják. Jól­esik a hazai szó, felejthetetlen a hű­tött konyakos kóla. A víz színe napszakonként válto­zó, kellemes, kristálytiszta. Csodá­latos derékig a tengerben lubickolni szemközt az Olimposszal. A szub- trópuson a nap fél tucat fokkal erő­sebben érezteti melegét, mint a Ri­ma partján, amikor delel, a legel­szántabb napimádó is az árnyékot keresi. A hazaiak sziesztáznak, ilyenkor mérséklődik a forgalom, bezárnak az üzletek. A meleg tom- pulásával visszatér a strandra a ba­bilóniai hangulat. Ötletözön lépten- nyomon a forró homokú vízparton. Ázsiai férfi thaiföldi masszázstudo­mányát gyakorolja. Ifjú művészje­lölt portrét készít. - Originálne, slovenské bryndzové halusky! - hallatszik a távolból, mint kiderült, szlovákiai orvosi egyetemen tanuló görög diák kínálja áruját. Utánfútó- ban berendezett bódéjáról Jánosík mosolyog. Az esti sétához dukál a járda­szélen sütött kukorica és birkahús illata. Piramisba rakott görög­dinnyét kínál az üzletes, a finom­ságból reggel újabb szállítmány érkezik. A boltosok olykor Metaxával lágyítják a vásárlót. Éj­szakába nyúlik a mediterrán for­gatag. A városi park kék-fehérre mázolt padján gyönyörű cédrus árnyékában kellemes a pihenés. Az athéni kiruccanás értéke­sebbé tette az utazást. A beszélő történelem élén az Akropolisz, a görög építészet legszebb műemlé­ke. Hazafelé a pedánsan öltözött so­főrök vették át az irányítást. A be­épített televízióból vidám műsor szórakoztatja az utasokat. Ötvenen felül kényelmetlen a suhanó autó­buszban az alvás, de érdekes! Az él­ménybeszámoló kardinális részét képezi. A forgalomból, jelzőlámpák sokaságából következtethető, nagy­város következik. Beograd.- Tehát Belgrádban vagyunk - győződik meg Ilonka -, de sok ná­lunk kapható gyógyszeres dobozon olvasható! A magyar Alföldön délibábot ját­szik a napsugár. Kíváncsi naprafor­gótábla figyeli a forgalmat. Pihenő Egerben, a borok híres városában. A Sajó hídján túl ismerős zászlót lenget a szél. Fehér-kék-piros. A domboldalban derékszíjnyi földön görögdinnyét érlel a tűző napsugár.- Holnap életbiztosítást kötök! - jegyzi meg határozottan Ilonka.

Next

/
Thumbnails
Contents