Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-15 / 87. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 15. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az ezred lánya 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az eszményi férj 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn 19 ■■■■■■1 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (am.) 16.45 Derült égből Polly (am.) 18.30, 20.30 MLADOST: Chouchou (fr.) 16, 20 Barbárok inváziója (kan.) 18 TATRA: Pán Péter (am.) 16 A texasi láncfűrészes (am.) 18.30,20.30 AU PARK-PALACE: A passió (am.- ol.) 14.40,16.20,17.20,19,20 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (am.) 15,17,19.20 Pán Péter (am.) 15.10,16.30,17.30 Hideghegy (am.) 20.10 Horrorra akadva 3 (am.) 16.50, 19.30 A tűz óceánja (am.) 17.30, 20.20 Gothika (am.) 19.10, 21.10 Az utolsó szamuráj (am.) 18.10 Az ítélet eladó (am.) 15.30, 21.20 Elvarázsolt kastély (am.) 15.40, 17.40 A texasi láncfűrészes (am.) 19.40, 21.50 Chouchou (fr.) 18.20,20.40 Felül semmi (ang.) 16.10,18.30,20.50 TATRA: Mambo italiano (am-kan.) 17, 19 CAPITOL: Pán Péter (am.) 16,18 A texasi láncfűrészes (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Swimming Pool (ang.-fr.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A fül (cseh) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A Gyűrűk Ura-A király visszatér (am.-új-zél.) 19 LÉVA-VMK: Elvarázsolt kastély (am.) 16.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Derült égből Polly (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Elvarázsolt kastély (am.) 15.30, 17.45 Fék nélkül - Michel Vaillant (ff.) 18, 20 Gothika (am.) 16.30, 18.30, 20.30 Hideghegy (am.) 20.15 Horrorra akadva 3 (am.) 16,18,20 A Macska - Le a kalappal! (am.) 16.15,18.15 Műiden végzet nehéz (am.) 19.45 A passió (am.-ol.) 15, 17.30, 20 Rap, Revü, Rómeó (magy.) 20.15 A repülő osztály (ném.) 15.45,18 Starsky és Hutch (am.) 16.15,18.15, 20.15 Mács József budapesti könyvbemutatója Tovább írni a történetet ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Budapest. Mács József eddigi legnagyobb lélegzetű művének, az Öröködbe, Uram... című tetralógia négy kötetének a Püski Kiadó gondozásában megjelent új kiadását mutatták be március 30-án Budapesten, a Magyarok Házában. Az író művét Kiss Dénes, József Atti- la-díjas költő méltatta a népes közönség előtt, amelynek soraiból a budapesti közönség mellett nem hiányoztak az író gömöri szülőfalujának olvasói sem. Az alkotót az est alkalmából levélben köszöntötte Orbán Viktor volt miniszterelnök is, aki többek közt köszönetét fejezte ki Mács Józsefnek és a Püski Kiadónak, mert „...ez a mű azt is üzeni számunkra, hogy a tiszta magyar szó forrásai nem apadtak el, sőt újult erővel törnek a felszínre, éltetik a Kárpát-medence magyarságát határon innen és túl egyaránt.” Orbán a levelében a regény történelmi üzenetét emelte ki, amely végigvonul a tetralógia hőseinek sorsán: „Nem vágyták a lehetetlent, de vállalták, hogy kíméletlen őszinteséggel elénk tárják mindazt a tanulságot, bölcsességet, ami segít nekünk és utódainknak tovább írni a történetet, mindany- nyiunk történetét.” Ugyancsak az esten hangzott el Popély Gyula történész előadása a Magyar oktatásügy a Felvidéken 1918-1945 címmel, amelyet Vígh Károly történész felszólalása tett még tartalmasabbá, (k) Megjelent a Múltunk Emlékei áprilisi száma A Szózat megzenésítője LAPAJÁNLÓ Színes, gazdag tartalommal megjelent a Múltunk Emlékei honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazin áprilisi száma. A lap első oldalán a rárósmulyadi Szent Erzsébet-templom színes képe látható. Dobi Géza ismert komáromi zenetanár a 190 évvel ezelőtt született Egressy Béni, a Szózat megzenésítőjének életútjáról közölt terjedelmes cikket. A Kritikus szemmel rovatban méltatlanul veszni hagyott, pusztulásra ítélt templomokat mutatnak be. Értékes ismereteket tartalmaz a Táncalkalmak Deákin című cikk a község népi hagyományairól, szokásairól. Beszámolót olvashatunk a Pozsonyi Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium által rendezett Kempelen Farkas nemzetközi vetélkedő döntőjéről. Dr. Kiss László ezúttal Stipsich Ferdinánd Károly orvosprofesszor, a Felvidékhez is kötődő kiváló szakember életútját vázolta fel, Motesiky Árpád pedig Kitten- berger Kálmán, a jeles vadászíró, kutató és tudós ugyancsak felvidéki kötődéseiről írt. (b) A Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete és a Magyar Szobrász Társaság kiállítása Kortárs művészeti körképek A Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesületének csoportos kiállítása a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában (Somogyi Tibor felvétele) Elkényeztetve érezhetik magukat mostanság Du- naszerdahelyen a kortárs képzőművészet barátai: a városban nemrég két olyan kiállítás is nyílt, amely a részen keresztül - némi túlzással - az egészet mutatja be. ALMÁSI SÁRA A Kortárs Magyar Galériában a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesületének csoportos kiállítása látható május 24-éig, az ART-MA Galériában pedig a Magyar Szobrász Társaság tagjai állították ki munkáikat. Testvérkiállításokról van szó, s ezt az érzést nem csak a megnyitók azonos dátuma, valamint a két bemutatkozó szervezet hasonló jellege erősíti (mindkét társaság a kilencvenes években jött létre, a társuló művészek szakmai szervezeteként, Budapest székhellyel, de tagjaik sorában nemcsak magyar- országi, hanem határon túli művészeket is tudhatnak). Azonos a két tárlatban az is, hogy nem valamely művészeti irányzat vagy iskola számára nyújtanak bemutatkozási lehetőséget, hanem olyan alkotók számára, akik különböző generációkhoz tartoznak, művészeti hitvallásuk, ihlető forrásuk, formaviláguk nagyban eltér egymástól. Ily módon a két anyag izgalmas vizuális, gondolati és egyben időutazásra hív. Időutazásra, még akkor is, ha a bemutatott műtárgyak az elmúlt néhány év termései. A kiállítások vázlatos összképet kínálnak arról, mi minden él meg együtt, egy időben a kortárs magyar művészet két jelentős ága - a grafika és a szobrászat - ege alatt. A Kortárs Magyar Galériában mintegy 60 grafikusművész 72 munkáját láthatjuk. Békésen megférnek egymás mellett Szőcs Gézának az ötvenes-hatvanas évek irányzatait idéző, ikonhatású kollázstechnikára emlékeztető berlini élményei, Zemplényi Csaba szecessziós hangulatú litográfiái, Kovács Valéria „sejtgenetikai” ihletésű munkái Kovács Tamás László Tűre fűzött vércseppek szept. 11. című dombornyomatával vagy Kőmíves István Bábel III. című mélynyomásával, mely a globa- lizációs tendenciáknak állít görbe tükröt... - hogy ízelítőül csak néhányat említsünk a kiállított művek sorából. A Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete egyébként 1999-ben jött létre, 122 magyar és külföldi művészt tudhat tagjának. A szervezet alakulása óta Budapesthez, a Ráday utcához kötődik: grafikai műhelye egyedülálló nonprofit kezdeményezés - a művészek számára lehetőséget biztosít munkáik előkészítésére és nyomtatására; a kiállítóhelyként működtetett Galéria IX mellett a műhelyekben pedig a már kész műveken kívül bárki megnézheti a klasszikus sokszorosított grafikák készítését és nyomtatását a gyakorlatban is. Az egyesület szakmai képzéseket és alkotótáborokat, fesztiválokat is szervez, s végül, de nem utolsósorban: csoportos kiállításokon biztosít bemutatkozási lehetőséget tagjai számára, nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban is (idén ily módon Észtországba, Olaszországba, Finnországba és az Amerikai Egyesült Államokba jutnak el a grafikusművészek munkái). Az 1994-es alapítású Magyar Szobrász Társaság mintegy 220 tagot számlál. Az ART-MA Galériában Ézsiás István, Hadik Gyula, Kovács Géza, Móder Rezső, Nagá- mi, Szlaukó László, Csóti Gábor, Várnagy Ildikó, Orosz Péter, Kalmár János, Heritesz Gábor, Bog- dándi Szultán, Zsemlye Ildikó, Erős Ágost Koppány, Luzsicza Árpád, Kutak Adrienn, Lipcsey György, Bakos Ildikó, László Bandy és Csemniczky Zoltán munkáiból - túlnyomó többségben kisplasztikáiból - kínálnak ízelítőt. Az összeállítást Szabó Tamás grafikái egészítik ki. A kiállított műveket áttekintve mintha erőteljesebbnek tűnne az „organikus” irány, azaz a természetes anyagok - elsősorban a fa - felhasználása, amely különféle inspirációkkal - hol ökológiaival, hol néprajzival, hol mitológiaival - társul. A fémek szekciójában egyaránt jelen vannak a korábbi évtizedekben előszeretettel alkalmazott csillogó krómacél objektek, a rozsdás vaskonstrukciók, a drótvázas szerkezetek, s nyílnak utak a formatervezés felé is. Mint az előzőekben emlegetett kiállítás esetében, itt is különböző generációkhoz, iskolákhoz tartozó, különböző formakultúrájú művészek alkotásai között tehetünk sétát - s kicsiben bár, de a mai magyar szobrászat keresztmetszetét láthatjuk. OLVASÓSAROK Megváltás helyett hátborzongató üresség GAZDAG JÓZSEF Van valami hátborzongató ebben a könyvben. Hátborzongató ürességérzet. „A tényeknek még láncra fűzve sem volt igazi rendjük” - áll a regény mottójaként választott Tim O’Brien-idézetben, mintegy előrevetítve a regény alapmodalitását: a történetek hiányát. Bret Easton Ellis (1964) már első könyvével, a kritikusok által kissé didaktikusán MTV-regénynek nevezett Less Than Zéróval (Nullánál is kevesebb) kultikus szerzővé vált; huszonegy éves volt, amikor könyve az Egyesült Államokban vezette az eladási listákat, huszonhét, amikor befejezte a regénypoétikában új fejezetet nyitó American Psychót (Amerikai psycho), az utóbbi évek legtöbbet vitatott, de vitathatatlanul legnagyobb hatású könyvét, amelynek a sikerét csak fokozta a megjelenése körüli botrány - több kiadó visszakozott, a müitánsabb beállítottságú feminista szervezetek pedig legszívesebben felkoncolták volna a szerzőt. A vonzás szabályai (The Rules of Attraction) Ellis második, viszonylag kisebb visszhangot kapó könyve. Az Amerikai psycho után olvasva egyesekben talán csalódást kelthet. Pedig a lidércnyomás itt is jelen van, ha nem is olyan expresszív formában. A regény a New Ham- pshire-i egyetem campusán játszódik, és három diák (Sean, Paul és Lauren) monológjaiból áll össze. „Most Franklinnel járok. Judy- nak mindegy. Ő azzal az elsőssel jár, Steve-vel. Steve-nek mindegy. Judy aznap este dugott vele, amikor elment Williamstownba. Nekem mindegy” - mondja Lauren, de voltaképpen az is mindegy, hogy ki mondja: a regényben felbukkanó alakoknak nincs személyiségük, olykor „még arckifejezésük sincs”, állapítja meg Lauren egy fiúra nézve, akit ismer valahonnan, talán lefeküdt vele, de hogy mikor, vagy hogy mi a neve, arra már nem emlékszik. A szerepek felcserélhetők. Menekülésszerű szex, állandó alkoholmámor, kábítószeres kábulat - ez minden, ami eseménynek nevezhető, körkörösen ismétlődve, csak más és más szemszögből láttatva. De még annak sincs jelentősége, hogy a három kiemelt figura közül ki szólal meg: a nézőpontok összemosódnak. A türelmes és elszánt olvasó eleinte még megpróbálhatja megfejteni, hogy ki kivel jár éppen, de mire kirajzolódnának a viszonyok, be kell látnia: felesleges igyekezet. Még a szereplők sem tudják, kivel hányadán állnak, beszélgetéseikből sem derül ki semmi, csak az, hogy nincs mondanivalójuk a másik számára. Semmitmondó, motiváció nélküli, banális párbeszédek. Ellis iróniájára jellemző, hogy az artikulációképtelen Sean talán csak egyszer érzi szükségét a megszólalásnak, s amikor Lauren arról mesél, hogy látott két kutyát szeretkezni a kolesz előtt, öntudatos indulattal közbeszól: „...nem szeretkeznek. A kutyák basznak.” A fejezetek látszólag lineárisan haladnak előre, valójában azonban nincs se eleje, se vége a regénynek, amely egy mondat közepén kezdődik és félbeszakadt mondattal zárul. A minimalista próza hagyományárnak megfelelően a szövegrészek inkább mellérendelő kapcsolódásként rendeződnek: minden egyenrangúvá válik, hiszen nincs cselekmény, nincs végkifejlet, nincs drámai hatás. Ahol lehetne (ön- gyilkosság és öngyilkossági kísérletek), a szereplők átsiklanak az esemény fölött. Az már a játékos kedvű Ellis megszokott dekorációja, hogy regényfigurái, ha csak néhány oldal erejéig is, de egy másik könyvében is feltűnnek. így jelenik meg A vonzás szabályaiban Clay, a Nullánál is kevesebb elbeszélője, Sean Bateman bátyjaként pedig Patrick, az Amerikai psycho főszereplője. A szövegben előforduló filmcímek (Apokalipszis, most; Halottak hajnala) és falfirkák („vesztes vagy”, „nincs gravitáció”) poétikai funkciója pedig legalább annyira hangsúlyos, mint az üresen álló 345. oldalé, ahol Lauren monológjának kellene következnie. Néhány dőlt betűvel szedett oldal van csupán, amely eltér a többitől. Nem tudjuk meg, hogy kinek a hangja, csak azt, hogy egy lányé, aki szerelmes Seanba, és leveleket ír neki. Talán ez az egyetlen, bizonyos értelemben tiszta vágyakozás, s mint ilyen, beteljesületlen marad. „Istenem jézus krisztusunk én semmi megváltó Ezek a zagyva szavak jelentik az egyetlen emberi hangot a regényben. Egy lány utolsó szavai, aki zsüettpengével kezében ül a kádban, az egyre pirosabbá váló vízben. (Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai. Európa, 2002, 368 old., 1800 Ft)
