Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-04 / 53. szám, csütörtök
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. március 4., csütörtök 1. évfolyam 1. szám Magukra húzzák a szekrényekben, ládákban lelt molyrágta ruhákat, hogy maskarának öltözve vonuljanak végig a falun. Helembán farsangkor ősidők óta ez a szokás. Megtisztultunk, jöhet a tavasz! Dunáról, Ipolyról fúj a szél. Tegyük hozzá, csípős, hideg szél, győzedelmes- kedve a felhőtlenségtől teljes díszben ragyogó Nap sugarai felett. M. NAGY LÁSZLÓ A pirosra festett arcok, orrok még pirosabbak lesznek. Hideg van. A hangosbeszélőből szól a talpalávaló. Fiatalok lopakodnak a falu elejére, batyukkal a hónuk alatt. Magukra húzzák a régi szekrények, ládák molyrágta ruhadarabjait, hogy maskarának öltözve vonuljanak végig a falun. Mert farsangkor Helembán már ősidők óta ez a szokás. Méghozzá különösebb szervezés nélkül. Ahogy elered az eső, kipattan a bimbó, vagy éppen ahogy korog az éhes ember gyomra. A szegény ember hagyományos ruháinak felhasználásával ötletes figurákat hívtak létre. Voltak, akik helembai népviseletbe öltöztek, de láthattuk korunk tévés alakjait is. Ez a színes, kötetlen, vidáman mulatozó, jókedvű áradat hömpölygött végig a falun. Szombaton, február 21-én a legkisebbek elemében voltak. Botjaikkal megzörgettek minden kaput. A szalma utcán fellobbanó lángjait körültáncolták, a bátrabbak át is ugrálták. Két hajadon meg egy legénybe kapaszkodva tojást, pénzt gyűjtött az esti bálra. Régebben a maskarák bementek az udvarokba. Kutyákat riogattak, megkergették a gazdaasszony tyúkjait, kitolták a szekeret az útra, olykor szét is szedték, hogy a ház tetején rakják össze újra. A potyale- sőket bekormozták, bebokszolták, talicskába tuszkolták, úgy rohangáltak velük végig az utcán. A har- monikás meg húzta. Ha meggém- beredett ujyai nem találták a billentyűt, a ritmust dobbantással pótolta. Egyszóval: szükségből kötetlen mulatságot kovácsoltak maguknak. A híres helembai pincék is megnyíltak. A gazdák borral, helembai erőssel kínálták a maskarákat. A hatvanas években még kedden, a farsang utolsó napján tartották a maskarázást. Akkoriban a legényeknek jutott a főszerep, de az idősebbek is kivonultak, hogy reggeltől késő délutánig bejárták a falu minden zugát. Ilyenkor alkalmi jegyző vigyázott a rendre, hogy a huncutságok ne legyenek sértő- ek, netán károsak. Társa egy menyecskének öltözött férfi volt, természetesen helembai viseletben - szoknya, kötény, fehér harisnya, gombos cipő, annak rendje és módja szerint. A menyecske minden tojásról, kolbászról, pénzről nyugtát adott. Akkoriban a mulatozást éjfélkor berekesztették, hiszen kezdetét vette a böjt. A helembai maskarázásnak nincs hivatalos forgatókönyve, talán rendezője sem. A helembaiak soha ki nem fogyó ötlettára így is minden évben nagyszerű szórakozást eszkábál össze magának és a nem is annyira véletlenül odavetődő idegennek. Sokan jönnek a környező falvakból és az Ipoly másik partjáról is, Ipolydamásdról. Ezúttal kerülővel, mert két évvel ezelőtt a két falut összekötő hidat elvitte a víz. Milyen kár. Itt ugyanis felvették azt a szokást, hogy egyik évben itt, másik évben ott végződött a farsangi maskarák felvonulása. Idén is találkoztak a szomszédos maskarák a néhai híd helyén. Jobb - azaz híd - híján énekléssel, integetéssel köszöntötték egymást. A finálé az Ipoly partján volt, ahol a farsangolókra két katlan hamisítatlan helembai fehér babbal tarkított Pali-csülökgulyás várt. Az önkormányzat tagjai minden dicséretet megérdemelnek, hiszen a fagyos, csípős szélben a szó szoros értelmében a „tőtés” és a helyzet magaslatán álltak. A hagyományos tábortűznél a maskarák levetkőztek. Ekkor végre kiderült, ki kicsoda. A fölösleges kopott rongyok a lángokba kerültek. Pusztuljon a rossz, a gonosz szellem! A szalmából készült bábu is lángra lobbant, és már repült is az Ipolyba. Megtisztultunk, jöhet a tavasz! Közelebb az olvasóhoz SZILVÁSSY JÓZSEF „Nem fölfele: lefele török, Uram, vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket nevelhetnének” - írja Sütő András egyik gyönyörű esszéjében, a Nagyenyedi fügevirágban. Lapunk ennek a szellemiségnek megfelelően bővítette néhány héttel ezelőtt regionális oldalaink számát. Ma újabb lépést teszünk tisztelt olvasóink felé. Csütörtökönként négy oldalon, riportokban, portrékban szeretnénk beszámolni mindazokról a történésekről, amelyek fontosak szülőföldünk boldogulása, szlovákiai magyarságunk szellemi és anyagi gyarapodása szempontjából. Emberi, közösségi cselekedetekről igyekszünk példát adni, hírt adni örömökről, gondokról, beszámolni szűkebb pátriánk hétköznapjairól és ünnepeiről. Életünkről. Mértékadó közvélemény-kutató intézetek adatai is támogatnak törekvéseinkben. Ezek a felmérések egyértelműen jelzik, hogy a mi olvasóinkat is egyre jobban érdekli, ami a szülőföldjükön, lakhelyükön történik. Hazai és nemzetközi folyamatok gyorsítják ennek az értékrendnek az erősödését. Ha nyögvenyelősen is, ha sok nehézség árán is, de zajlik a központi hatalom lebontása, melynek során mind több jogkörhöz jutnak a megyei és a helyi ön- kormányzatok. Májustól pedig olyan közösség tagjai leszünk, amely a régiók Európáját építi és formálja. Elsősorban ezek a tények indokolják, hogy még jobban figyeljünk kontinensünk - immár számunkra is sorsdöntő - eseményeire. Ezzel párhuzamosan pedig mindarra, ami helyi és regionális szinten érdekes, fontos és tanulságos. Ezúttal is önök döntik el, hogy új heti mellékletünkben elképzeléseinkből mennyit sikerül valóra váltanunk. Mi hisszük, hogy Szülőföldünkkel az eddiginél is eredményesebben szolgáljuk majd szülőföldünket, és önt, tisztelt olvasónk. Minden csütörtökön kedvezményesen hirdethet új kelet- és nyugat-szlovákiai regionális mellékletünkben 0905/413 623 0903/145 189 0905/551 957 peter.kis@ujszo.com peter.rosko@ujszo.com Hívja regionális menedzsereinket! (A szerző felvételei)
