Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-04 / 53. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-Könnyen beszél a tanítónő, hogy vigyem múzeumba meg képtárba a gyereket. De milyen jogcímen írjam le az adómból? (Lehoczki István rajza) A szlovák nacionalisták nemzetárulónak kiáltották ki a rendszerváltást követően Miklosko, a „magyar” TALLÓZÓ SZABADSÁG Nem politikai okokból kell létrehozni az önálló magyar karokat a kolozsvári Babes-Bo- lyai Tudományegyetemen, ha­nem mert a romániai magyar társadalom és az intézmény magyar oktató gárdája kéri - fejtette ki Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. A kojozsvári lapban többen is megszólaltak, bírálva az egye­tem új rektorhelyettese, Salat Levente nyilatkozatát. Kötő Jó­zsef, az RMDSZ oktatási kérdé­sekért felelős alelnöke felrótta, hogy „elegáns kívülállással”, nem vette tudomásul a magyar oktatók sorában évek óta ala­kuló közakaratot a magyar ka­rok létrehozására. Kása Zoltán volt rektorhelyettes is kifogá­solta Salat állítását, hogy az RMDSZ a szakma feje fölött kö­tött egyezséget a karokról. Kö­zölte: a magyar oktatók több mint fele 1997-ben és 2000- ben is aláírt egy dokumentu­mot, amelyben kérték az önál­ló struktúra létrehozását. MLADÁ FRONTADNES Csehország nem sieti el a tárgyalásokat a svéd kor­mánnyal a 14 Gripen típusú va­dászgép bérléséről, mert tanult a magyarok hibájából - állítja a cseh napilap. Miroslav Kostel- ka védelmi miniszterre hivat­kozva azt írja, hogy Prága tár­gyalt a svédekkel, de „nyitva hagyta magának a kiskaput egy más választáshoz is, az amerikai F-16 MLU vadászgé­pek megvásárlásához, amelye­ket a versenytárgyaláson a své­dek mögött a 2. helyen végzett belgák korszerűsítettek”. A lap szerint Kostelkát az is elővigyá­zatosságra inti, hogy „a magya­rok elégedetlenek azokkal a feltételekkel, amelyeket en­gedtek magukra kényszerítem a svédekkel folytatott tárgyalá­sokon. Régi Gripeneket kap­tak, amelyek túl drágák és nem kompatíbilisak a NATO légie­rejével. Repülés közben nem tudnak üzemanyagot felvenni, s navigációs rendszerük is el­térő. A miniszter elmondta, a svédek a csehek számára „test­re szabják” a Gripeneket. Sza­kértők, akik részt vettek a tár­gyalásokon, azonban azt állít­ják, ezt meg is kell fizetni, nem biztos tehát, hogy az üzlet Prá­ga számára olyan kedvező lesz, mint az Kostelka lefesti. Az új­ság szerint a 14 gép tízéves bér­lete 17 milliárd cseh korona. Emlékeznek-e, kedves ol­vasók, a „kivétel nélkül”, vagy - ahogy az utcán és az akkori törvényhozásban rikoltozták - „bez vynimky” kifejezésre? Ma főleg a fiatalabb nemze­déknek ez a szókapcsolat nem mond semmit, de 1990 őszén ettől volt han­gos Szlovákia. VLADIMÍR PALKÓ Akkor a Matica slovenská ter­jesztette elő azt a nyelvtörvény­tervezetet, amely hivatalos nyelv­ként mindenhol és kivétel nélkül csak a szlovákot ismerte el. Az ak­kori szlovák kormány más válto­zatot dolgozott ki. Ez a tervezet lehetővé tette a magyaroknak is, hogy azokon a településeken, ahol az arányszámuk eléri a húsz százalékot, a hivatali ügyintézés­ben is használhassák anyanyelvű­ket. Az akkori kormányfő, Vladi­mír Meciar kivárásra rendezke­dett be. Nem akarta támadások­nak kitenni önmagát, ezért azt hangoztatta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács döntse el, melyik tervezetből lesz jogszabály. Akkor éppen Frantisek Miklosko tett so­kat annak érdekében, hogy a kor­mány javaslatát fogadják el. Ka­pott is ezért rendesen a szlovák nacionalistáktól és másoktól is, hiszen - valljuk meg őszintén - akkor a szlovákság többsége a maticás javaslatot támogatta. Ezért magyarbarátnak, árulónak kiáltották ki a másként gondolko­dó és - cselekvő! - Mikloskót. Aki hiába érvelt azzal, miként köve­telhetné meg magyar nagymamá­jától, hogy mától a helyi hivata­lokban is csak szlovákul szólaljon meg. Kevesen gondolkodtak el szavainak erkölcsi és bölcs politi­kai tartalmán. Annál többen rikol- toztak rá még az utcán is, hogy magyarbarát, nemzetáruló... Nem lehetett könnyű elviselnie saját nemzetének értetlenségét, sok szlovák ember szidalmát. Bizony, a mindig szellemes, viccelődő képviselőtársam is komor tekin­tettel járt abban az időben, de ön­tudatosan és igazságának tudatá­ban viselte saját, nem könnyű ke­resztjét. Idestova négy éve a Keresztény- demokrata Mozgalom elnökségé­ben parázs vita zajlott arról, hogy támogassuk-e a Magyar Koalíció Pártjának felvételi kérelmét a konzervatív pártok európai szö­vetségébe, az EDU-ba. Elvben vé­tózhattunk volna, s megvallom őszintén, hogy én ideiglenesen üyen megoldás felé hajlottam, mert annak idején a komáromi Ci­rill és Metód-szoborcsoport ügyé­ben vitába keveredtünk az MKP- val. Elsősorban Frantisek Mik­losko okos érvelése döntött arról, hogy végül a többség támogatta a tagfelvételt. Tudtam, hogy az MKP nem állít saját jelöltet, s már csak ezért is hosszasan fogja mérlegelni, hogy az államfőjelöltek közül kit támo­gassanak a magyarok. Borúlátóan vártam az MKP Országos Taná­csának döntését. Főleg azért, mert a szlovákiai politikai gyakor­latban az értékközpontúsággal és az elvi alapállással szemben elég­gé eluralkodott a pragmatikus, gyakran elvtelen kufárkodás. Egyesek mindezek alapján esetleg úgy gondolhatták, hogy mire megy az MKP azzal, ha egy alig hét százalékos támogatottsággal rendelkező jelölt mellé áll. Még­sem így történt. Örömmel tölt el, hogy bebizonyosodott: azért nem minden párt számára üzlet a poli­tika. A közös értékek olykor még­iscsak többet nyomnak a latban. Fontos, hogy minél gyakrabban megbizonyosodjunk erről. Miként az is lényeges, hogy az MKP Or­szágos Tanácsának döntése nyo­mán sok szlovák meggyőződhe­tett arról, igenis van értelme jó kapcsolatokat építeni a magya­rokkal. Adott alkalommal tisztes­ségesen képviselni az ő érdekeiket is, mert ez is országos érdek. Az MKP nem állított saját ál­lamfőjelöltet. Ezért remélem, hogy a párt tagjai és szimpatizán­sai az Örszágos Tanács ajánlatát megszívlelve olyan személyiségre adják voksaikat, aki nemcsak sza­vakban vagy a kampány idején magyarbarát, hanem valóban a tényleges szlovák-magyar meg­békélés híve. S ezt az alapállását egész eddigi életével, tetteivel igazolta. A szerző a Kereszténydemok­rata Mozgalom (KDH) elnöksé­gi tagja, belügyminiszter LEVÉLBONTÁS Elhanyagolt temetők A temetők elődeink megbecsü­lésének szégyenletes tükörképei lettek. Komárom egykori neves polgárainak sírhelye a burjánzó bozóttól alig vehető észre, pedig a városházán megvan a védett sír­emlékek listája. Egyes sírokról sír­emlékeket távolítottak el, a hősi halált halt magyar katonák sírjait rátemetéssel becstelenítették meg, a városi hivatal hallgatólagos tu­domásulvételével. A meglévők is gyalázatosán el vannak hanyagol­va, pedig a nemzetközi egyezmé­nyek értelmében városunk felelős a katonasírok ápolásáért. Annak ellenére, hogy az 1993-as általá­nos érvényű rendelet szerint a CINPOS temetőgondnokság tevé­kenységét ellenőrizni kellett volna a városnak, semmi nem történt. Minderről 1998. szeptember 8-án írásban tájékoztattam a városi hi­vatalt, az egyházakat és a CINPOS- t is. Minden érintett tehát tudomá­sul vette, de továbbra is tétlenül hallgatott. JUDr. Hortai Éva alpol­gármester a Komáromi Lapok 2004. január 14-i számában azt ír­ja, hogy a város „a nyári és őszi hó­napokban több mint háromszáze­zer koronát fordított a sírkert kita­karítására, szemétlerakatok meg­szüntetésére”. Kitakarítás nem volt a temetőkben, tilos szemétlerakat meg azért jöhetett létre, mert soha senkit nem vontak felelősségre az ottani tilos szemétlerakatért. Köz­tudott, hogy a város közel 50 évig elhanyagolta a temetők rendben tartását, elburjánzott a gaz, nem volt járdaépítés, rendigényes te­metkezés. A katolikus egyház új te­metőgondnokságot és temetkezési vállalatot választott JUDr. Földes Sándor vezetésével, amely a te­mető fokozatos rendbehozatala ér­dekében is tevékenykedik. Szerin­tem a városnak legalább 50%-ban hozzá kellene járulnia a temetők rendbehozatalához. Felháborító­nak tartom az alpolgármestemő állítását, hogy „a jövőben nem vál­lalhatjuk a sírkert fenntartását, rendezését, karbantartását, fe­lelősséget mindazért, ami a komá­romi temetővel kapcsolatban tör­ténik, illetve nem történik”. Sem­mi új a nap alatt. Idáig is azt tette a város, hogy semmit sem tett. 2001. decemberi képviselő-testületi ülé­sén is erélyesen követeltem a te­metők rendbehozatalát. Erre fel képviselői javaslatra megválasztot­tak a „temetőket rendbe hozó bi­zottság” elnökévé. Több környék­beli városi temetőt meglátogattam saját költségemen, összehasonlítás céljából. Javaslatokat tettem, de teljes közömbösséggel találkoztam a város részéről. Javaslom, hogy hivatalos vizsgálat után nyüvános- ságra kell hozni a temetők elha­nyagolásának valódi okait és oko­zóit, mert én mélységes felháboro­dással fogadtam azokat a gondola­tokat, amelyek megjelentek a helyi sajtóban és nem a temetők rendbe­hozatalának szándékáról tanús­kodnak. A tények azt bizonyítják, hogy a város alkalmazottainak és a képviselők egy részének közömbös a temetők állapota. Dr. Kovács János Komárom KOMMENTÁR Miklós célkeresztben MOLNÁR NORBERT Taktikusan, araszolva hajtja végre Dzurinda-buktató politikáját a Szabad Fórum, illetve vezére, Ivan Simko. Az Ivan Miklós pénz­ügyminiszter leváltására tett ellenzéki javaslatot csócsálja. Le­begteti, megfontolja, magyarul bizonytalanságban tartja a koalí­ciót. Pontosabban a kormányfőt, hiszen az ő legfontosabb társa Miklós. Ha nem tudjuk a vezírt, lőjük ki a mankóját! Simkóék vi­selkedése logikus. Dzurinda nem ijedt meg tőlük, nem hajlandó semmit sem nyújtani a fórum támogatásáért, saját pozícióját meg egyenesen bebetonozta. Sőt, Simkóék teljesen elszámították magukat - vélhetnénk -, hiszen a kormányfő nekiveselkedett, hogy forgácsokból barkácsoljon próbakoalíciót. Tárgyalt a füg­getlenekkel fontos törvények megszavazásáról, akik valószínűleg nem önzetlenül, de megígérték a csendes támogatást. De ha egy üzlet beindul... A pénzügyminiszter feje ugyanis trófea, nem puszta jogi norma. Ki, melyik ellenzéki (vagy volt ellenzéki) meri vállalni ezekben az időkben, hogy megtartja Miklóst, a reformok apukáját és garanciáját, a barikád túloldaláról tekintve a nép le- gatyásítóját, az érzéketlen szociopatogént. Herman Arvay, aki szélsőbalról nyomul közép felé, például nem. Ezért kockázatos játék Dzurinda részéről a kihullottakban bízni, s inkább Simkó- ékra kellene hagyatkoznia. Zuzana Martináková, a fórum alelnö­ke viszont javaslataik elfogadásától tette függővé Miklós támoga­tását - nem véletlenül -, hiszen a koalíciós tanács egy nappal ko­rábban utasította el Simko és Opatemy tervezetét a hivatalok de- politizálásáról. Vagyis velük kapcsolatban Dzurinda továbbra is tartja magát a semmiért mindent elvhez, mert a gyomra is össze- ugrik Simko nevének hallatán. Simko gyomra ugyanezt teszi a bosszú szó elhangzásakor. A Szabad Fórum most megkezdheti hadjáratát. Miklós leváltása ugyanis rendkívül kellemetlenül érintené a miniszterelnököt. A fámák szerint a kormányt nem is Dzurinda, hanem a pénzügyminiszter irányítja, mert minden a pénzről szól. (A fámák igazságtartalmának aránya 50 százalék.) Részben érvényesülne a fórum akarata, ami fenemód elszomorí­tó, de ennél is kényelmetlenebb, hogy elvesztené legnagyobb tá­maszát. Utánpótlás pedig nemigen van az SDKÚ-ban, hiszen ha Kukanból államfőt faragnak, bizony igen gyengécske a személyi­ségfelhozatal. Talán mégis azoknak van igazuk, akik arra próbál­ják rászedni a kormányfőt, hogy közösködjön Simkóékkal. Én in­kább a koalíciót menteném, mint a miniszterelnököt. JEGYZET Változó mikrovilág SZÁSZI ZOLTÁN Az idővel kezd állandó bajom lenni. Régebben mintha több lett volna. Jobban ráértem be­vásárolni, igaz, nem volt ekko­ra választék, de volt falusi han­gulatos kis bolt, ahol mindenki mindenkit ismert, ahol sorban állás és kiszolgálás alatt meg lehetett számtalan dolgot be­szélni, ahol ilyenkor, március eleje táján ingyenes kertészeti tanácsadást kaphatott a ma­gamfajta avatatlan földműves, mit, mikor, hova és miért úgy ültessen, hajó termést akar. Szaklap bőven volna mára, mindenféle hozzávaló is van a kertészkedéshez, most éppen a fagy nem enged, de bevásárol­ni csak kell, ha mást nem, vala­mi spájzba valót. Hol a leg­gyorsabb? Természetesen vala­melyik bevásárló hiper-szuper- center-shopban. Hadd európa- isodjam legalább így is. Tolo­gatjuk az otromba nagy kere­kes kocsikat, légkondicionált a hely, zene szól lágyan és min­den van, még az is, ami nem kell. Minél gyorsabban kifelé hát. A parkolóban rakodás köz­ben ismerős arcok. Tetézve megrakott bevásárlókocsi, fa­lusi emberek mögötte. Mert ott már lassan bolt sincs. De nem ez az érdekes. Hanem a több zsák virágföld. Aminek most szezonja van, mert árenged­ményes és minden EU-normá- nak megfelel. Visznek is belőle vagy két zsákkal. Falura. Mert kell. Mert jobban indul benne a mag, mert nincs már idő ott­hon szépen rostálgatni az éve­kig komposztált anyagot. Mert lassan az sincs már, aki még ér­tene hozzá. Ez meg itt olcsó, jó, hát viszik. Lesz majd belőle szép anyaföld az otthonival ke­verve. Mert az agyagos, raga­dós, nehezen indul benne a magocska. Azt még a traktor is nehezen veri porhanyóssá, ez meg olyan, mint a tökély. Vál­tozik hát a mikrovilág, küóra kapni anyaföldnek valót, mű­anyagzsákban, konyhakészen. Bocsánat. Konyhakertkészen! GLOSSZA Hogy bízzak a bíróságban? KOCUR LÁSZLÓ A minap a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal letartóztatott egy nehézfiút. Azon kapták ugyan­is, hogy részt vett egy gyilkos­ság előkészítésében. A fiata­lember már nem volt ismeret­len a rendőrség előtt, garázda­ság és súlyos testi sértés miatt folyamatban volt ellene egy per. Azonban szabadlábon vé­dekezhetett, ugyanis a függet­len bíróság szerint szabadlá­bon való védekezése nem ve­szélyezteti az ügymenetet. Úgy látszik, a bíró nem gondolt ar­ra: a férfi első dolga az lesz, hogy kilátásba helyezi a tanúk­nak, péppé veri őket, ha... Lényegében azonban igaza volt. A férfi az ügymenetet nem akarta megölni.

Next

/
Thumbnails
Contents