Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-04 / 53. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-Könnyen beszél a tanítónő, hogy vigyem múzeumba meg képtárba a gyereket. De milyen jogcímen írjam le az adómból? (Lehoczki István rajza) A szlovák nacionalisták nemzetárulónak kiáltották ki a rendszerváltást követően Miklosko, a „magyar” TALLÓZÓ SZABADSÁG Nem politikai okokból kell létrehozni az önálló magyar karokat a kolozsvári Babes-Bo- lyai Tudományegyetemen, hanem mert a romániai magyar társadalom és az intézmény magyar oktató gárdája kéri - fejtette ki Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. A kojozsvári lapban többen is megszólaltak, bírálva az egyetem új rektorhelyettese, Salat Levente nyilatkozatát. Kötő József, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős alelnöke felrótta, hogy „elegáns kívülállással”, nem vette tudomásul a magyar oktatók sorában évek óta alakuló közakaratot a magyar karok létrehozására. Kása Zoltán volt rektorhelyettes is kifogásolta Salat állítását, hogy az RMDSZ a szakma feje fölött kötött egyezséget a karokról. Közölte: a magyar oktatók több mint fele 1997-ben és 2000- ben is aláírt egy dokumentumot, amelyben kérték az önálló struktúra létrehozását. MLADÁ FRONTADNES Csehország nem sieti el a tárgyalásokat a svéd kormánnyal a 14 Gripen típusú vadászgép bérléséről, mert tanult a magyarok hibájából - állítja a cseh napilap. Miroslav Kostel- ka védelmi miniszterre hivatkozva azt írja, hogy Prága tárgyalt a svédekkel, de „nyitva hagyta magának a kiskaput egy más választáshoz is, az amerikai F-16 MLU vadászgépek megvásárlásához, amelyeket a versenytárgyaláson a svédek mögött a 2. helyen végzett belgák korszerűsítettek”. A lap szerint Kostelkát az is elővigyázatosságra inti, hogy „a magyarok elégedetlenek azokkal a feltételekkel, amelyeket engedtek magukra kényszerítem a svédekkel folytatott tárgyalásokon. Régi Gripeneket kaptak, amelyek túl drágák és nem kompatíbilisak a NATO légierejével. Repülés közben nem tudnak üzemanyagot felvenni, s navigációs rendszerük is eltérő. A miniszter elmondta, a svédek a csehek számára „testre szabják” a Gripeneket. Szakértők, akik részt vettek a tárgyalásokon, azonban azt állítják, ezt meg is kell fizetni, nem biztos tehát, hogy az üzlet Prága számára olyan kedvező lesz, mint az Kostelka lefesti. Az újság szerint a 14 gép tízéves bérlete 17 milliárd cseh korona. Emlékeznek-e, kedves olvasók, a „kivétel nélkül”, vagy - ahogy az utcán és az akkori törvényhozásban rikoltozták - „bez vynimky” kifejezésre? Ma főleg a fiatalabb nemzedéknek ez a szókapcsolat nem mond semmit, de 1990 őszén ettől volt hangos Szlovákia. VLADIMÍR PALKÓ Akkor a Matica slovenská terjesztette elő azt a nyelvtörvénytervezetet, amely hivatalos nyelvként mindenhol és kivétel nélkül csak a szlovákot ismerte el. Az akkori szlovák kormány más változatot dolgozott ki. Ez a tervezet lehetővé tette a magyaroknak is, hogy azokon a településeken, ahol az arányszámuk eléri a húsz százalékot, a hivatali ügyintézésben is használhassák anyanyelvűket. Az akkori kormányfő, Vladimír Meciar kivárásra rendezkedett be. Nem akarta támadásoknak kitenni önmagát, ezért azt hangoztatta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács döntse el, melyik tervezetből lesz jogszabály. Akkor éppen Frantisek Miklosko tett sokat annak érdekében, hogy a kormány javaslatát fogadják el. Kapott is ezért rendesen a szlovák nacionalistáktól és másoktól is, hiszen - valljuk meg őszintén - akkor a szlovákság többsége a maticás javaslatot támogatta. Ezért magyarbarátnak, árulónak kiáltották ki a másként gondolkodó és - cselekvő! - Mikloskót. Aki hiába érvelt azzal, miként követelhetné meg magyar nagymamájától, hogy mától a helyi hivatalokban is csak szlovákul szólaljon meg. Kevesen gondolkodtak el szavainak erkölcsi és bölcs politikai tartalmán. Annál többen rikol- toztak rá még az utcán is, hogy magyarbarát, nemzetáruló... Nem lehetett könnyű elviselnie saját nemzetének értetlenségét, sok szlovák ember szidalmát. Bizony, a mindig szellemes, viccelődő képviselőtársam is komor tekintettel járt abban az időben, de öntudatosan és igazságának tudatában viselte saját, nem könnyű keresztjét. Idestova négy éve a Keresztény- demokrata Mozgalom elnökségében parázs vita zajlott arról, hogy támogassuk-e a Magyar Koalíció Pártjának felvételi kérelmét a konzervatív pártok európai szövetségébe, az EDU-ba. Elvben vétózhattunk volna, s megvallom őszintén, hogy én ideiglenesen üyen megoldás felé hajlottam, mert annak idején a komáromi Cirill és Metód-szoborcsoport ügyében vitába keveredtünk az MKP- val. Elsősorban Frantisek Miklosko okos érvelése döntött arról, hogy végül a többség támogatta a tagfelvételt. Tudtam, hogy az MKP nem állít saját jelöltet, s már csak ezért is hosszasan fogja mérlegelni, hogy az államfőjelöltek közül kit támogassanak a magyarok. Borúlátóan vártam az MKP Országos Tanácsának döntését. Főleg azért, mert a szlovákiai politikai gyakorlatban az értékközpontúsággal és az elvi alapállással szemben eléggé eluralkodott a pragmatikus, gyakran elvtelen kufárkodás. Egyesek mindezek alapján esetleg úgy gondolhatták, hogy mire megy az MKP azzal, ha egy alig hét százalékos támogatottsággal rendelkező jelölt mellé áll. Mégsem így történt. Örömmel tölt el, hogy bebizonyosodott: azért nem minden párt számára üzlet a politika. A közös értékek olykor mégiscsak többet nyomnak a latban. Fontos, hogy minél gyakrabban megbizonyosodjunk erről. Miként az is lényeges, hogy az MKP Országos Tanácsának döntése nyomán sok szlovák meggyőződhetett arról, igenis van értelme jó kapcsolatokat építeni a magyarokkal. Adott alkalommal tisztességesen képviselni az ő érdekeiket is, mert ez is országos érdek. Az MKP nem állított saját államfőjelöltet. Ezért remélem, hogy a párt tagjai és szimpatizánsai az Örszágos Tanács ajánlatát megszívlelve olyan személyiségre adják voksaikat, aki nemcsak szavakban vagy a kampány idején magyarbarát, hanem valóban a tényleges szlovák-magyar megbékélés híve. S ezt az alapállását egész eddigi életével, tetteivel igazolta. A szerző a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnökségi tagja, belügyminiszter LEVÉLBONTÁS Elhanyagolt temetők A temetők elődeink megbecsülésének szégyenletes tükörképei lettek. Komárom egykori neves polgárainak sírhelye a burjánzó bozóttól alig vehető észre, pedig a városházán megvan a védett síremlékek listája. Egyes sírokról síremlékeket távolítottak el, a hősi halált halt magyar katonák sírjait rátemetéssel becstelenítették meg, a városi hivatal hallgatólagos tudomásulvételével. A meglévők is gyalázatosán el vannak hanyagolva, pedig a nemzetközi egyezmények értelmében városunk felelős a katonasírok ápolásáért. Annak ellenére, hogy az 1993-as általános érvényű rendelet szerint a CINPOS temetőgondnokság tevékenységét ellenőrizni kellett volna a városnak, semmi nem történt. Minderről 1998. szeptember 8-án írásban tájékoztattam a városi hivatalt, az egyházakat és a CINPOS- t is. Minden érintett tehát tudomásul vette, de továbbra is tétlenül hallgatott. JUDr. Hortai Éva alpolgármester a Komáromi Lapok 2004. január 14-i számában azt írja, hogy a város „a nyári és őszi hónapokban több mint háromszázezer koronát fordított a sírkert kitakarítására, szemétlerakatok megszüntetésére”. Kitakarítás nem volt a temetőkben, tilos szemétlerakat meg azért jöhetett létre, mert soha senkit nem vontak felelősségre az ottani tilos szemétlerakatért. Köztudott, hogy a város közel 50 évig elhanyagolta a temetők rendben tartását, elburjánzott a gaz, nem volt járdaépítés, rendigényes temetkezés. A katolikus egyház új temetőgondnokságot és temetkezési vállalatot választott JUDr. Földes Sándor vezetésével, amely a temető fokozatos rendbehozatala érdekében is tevékenykedik. Szerintem a városnak legalább 50%-ban hozzá kellene járulnia a temetők rendbehozatalához. Felháborítónak tartom az alpolgármestemő állítását, hogy „a jövőben nem vállalhatjuk a sírkert fenntartását, rendezését, karbantartását, felelősséget mindazért, ami a komáromi temetővel kapcsolatban történik, illetve nem történik”. Semmi új a nap alatt. Idáig is azt tette a város, hogy semmit sem tett. 2001. decemberi képviselő-testületi ülésén is erélyesen követeltem a temetők rendbehozatalát. Erre fel képviselői javaslatra megválasztottak a „temetőket rendbe hozó bizottság” elnökévé. Több környékbeli városi temetőt meglátogattam saját költségemen, összehasonlítás céljából. Javaslatokat tettem, de teljes közömbösséggel találkoztam a város részéről. Javaslom, hogy hivatalos vizsgálat után nyüvános- ságra kell hozni a temetők elhanyagolásának valódi okait és okozóit, mert én mélységes felháborodással fogadtam azokat a gondolatokat, amelyek megjelentek a helyi sajtóban és nem a temetők rendbehozatalának szándékáról tanúskodnak. A tények azt bizonyítják, hogy a város alkalmazottainak és a képviselők egy részének közömbös a temetők állapota. Dr. Kovács János Komárom KOMMENTÁR Miklós célkeresztben MOLNÁR NORBERT Taktikusan, araszolva hajtja végre Dzurinda-buktató politikáját a Szabad Fórum, illetve vezére, Ivan Simko. Az Ivan Miklós pénzügyminiszter leváltására tett ellenzéki javaslatot csócsálja. Lebegteti, megfontolja, magyarul bizonytalanságban tartja a koalíciót. Pontosabban a kormányfőt, hiszen az ő legfontosabb társa Miklós. Ha nem tudjuk a vezírt, lőjük ki a mankóját! Simkóék viselkedése logikus. Dzurinda nem ijedt meg tőlük, nem hajlandó semmit sem nyújtani a fórum támogatásáért, saját pozícióját meg egyenesen bebetonozta. Sőt, Simkóék teljesen elszámították magukat - vélhetnénk -, hiszen a kormányfő nekiveselkedett, hogy forgácsokból barkácsoljon próbakoalíciót. Tárgyalt a függetlenekkel fontos törvények megszavazásáról, akik valószínűleg nem önzetlenül, de megígérték a csendes támogatást. De ha egy üzlet beindul... A pénzügyminiszter feje ugyanis trófea, nem puszta jogi norma. Ki, melyik ellenzéki (vagy volt ellenzéki) meri vállalni ezekben az időkben, hogy megtartja Miklóst, a reformok apukáját és garanciáját, a barikád túloldaláról tekintve a nép le- gatyásítóját, az érzéketlen szociopatogént. Herman Arvay, aki szélsőbalról nyomul közép felé, például nem. Ezért kockázatos játék Dzurinda részéről a kihullottakban bízni, s inkább Simkó- ékra kellene hagyatkoznia. Zuzana Martináková, a fórum alelnöke viszont javaslataik elfogadásától tette függővé Miklós támogatását - nem véletlenül -, hiszen a koalíciós tanács egy nappal korábban utasította el Simko és Opatemy tervezetét a hivatalok de- politizálásáról. Vagyis velük kapcsolatban Dzurinda továbbra is tartja magát a semmiért mindent elvhez, mert a gyomra is össze- ugrik Simko nevének hallatán. Simko gyomra ugyanezt teszi a bosszú szó elhangzásakor. A Szabad Fórum most megkezdheti hadjáratát. Miklós leváltása ugyanis rendkívül kellemetlenül érintené a miniszterelnököt. A fámák szerint a kormányt nem is Dzurinda, hanem a pénzügyminiszter irányítja, mert minden a pénzről szól. (A fámák igazságtartalmának aránya 50 százalék.) Részben érvényesülne a fórum akarata, ami fenemód elszomorító, de ennél is kényelmetlenebb, hogy elvesztené legnagyobb támaszát. Utánpótlás pedig nemigen van az SDKÚ-ban, hiszen ha Kukanból államfőt faragnak, bizony igen gyengécske a személyiségfelhozatal. Talán mégis azoknak van igazuk, akik arra próbálják rászedni a kormányfőt, hogy közösködjön Simkóékkal. Én inkább a koalíciót menteném, mint a miniszterelnököt. JEGYZET Változó mikrovilág SZÁSZI ZOLTÁN Az idővel kezd állandó bajom lenni. Régebben mintha több lett volna. Jobban ráértem bevásárolni, igaz, nem volt ekkora választék, de volt falusi hangulatos kis bolt, ahol mindenki mindenkit ismert, ahol sorban állás és kiszolgálás alatt meg lehetett számtalan dolgot beszélni, ahol ilyenkor, március eleje táján ingyenes kertészeti tanácsadást kaphatott a magamfajta avatatlan földműves, mit, mikor, hova és miért úgy ültessen, hajó termést akar. Szaklap bőven volna mára, mindenféle hozzávaló is van a kertészkedéshez, most éppen a fagy nem enged, de bevásárolni csak kell, ha mást nem, valami spájzba valót. Hol a leggyorsabb? Természetesen valamelyik bevásárló hiper-szuper- center-shopban. Hadd európa- isodjam legalább így is. Tologatjuk az otromba nagy kerekes kocsikat, légkondicionált a hely, zene szól lágyan és minden van, még az is, ami nem kell. Minél gyorsabban kifelé hát. A parkolóban rakodás közben ismerős arcok. Tetézve megrakott bevásárlókocsi, falusi emberek mögötte. Mert ott már lassan bolt sincs. De nem ez az érdekes. Hanem a több zsák virágföld. Aminek most szezonja van, mert árengedményes és minden EU-normá- nak megfelel. Visznek is belőle vagy két zsákkal. Falura. Mert kell. Mert jobban indul benne a mag, mert nincs már idő otthon szépen rostálgatni az évekig komposztált anyagot. Mert lassan az sincs már, aki még értene hozzá. Ez meg itt olcsó, jó, hát viszik. Lesz majd belőle szép anyaföld az otthonival keverve. Mert az agyagos, ragadós, nehezen indul benne a magocska. Azt még a traktor is nehezen veri porhanyóssá, ez meg olyan, mint a tökély. Változik hát a mikrovilág, küóra kapni anyaföldnek valót, műanyagzsákban, konyhakészen. Bocsánat. Konyhakertkészen! GLOSSZA Hogy bízzak a bíróságban? KOCUR LÁSZLÓ A minap a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal letartóztatott egy nehézfiút. Azon kapták ugyanis, hogy részt vett egy gyilkosság előkészítésében. A fiatalember már nem volt ismeretlen a rendőrség előtt, garázdaság és súlyos testi sértés miatt folyamatban volt ellene egy per. Azonban szabadlábon védekezhetett, ugyanis a független bíróság szerint szabadlábon való védekezése nem veszélyezteti az ügymenetet. Úgy látszik, a bíró nem gondolt arra: a férfi első dolga az lesz, hogy kilátásba helyezi a tanúknak, péppé veri őket, ha... Lényegében azonban igaza volt. A férfi az ügymenetet nem akarta megölni.
