Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-04 / 53. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 4. TOLLVONÁS Gyerekeknek sípszó nélkül TALLÓSI BÉLA Egyvalamit imádtam a szün­időben: a Szünidei matinét. Alig vártam, hogy kezdődjön a műsor, benne rajz-, báb- és mesefilmek­kel. Mert a televízió az én gyerek­koromban még mesélt a legkiseb­beknek, a gyerekek nyelvén is szólt. Jó ízléssel. Bálint Ágnestől Fekete Istvánig volt helyük a kép­ernyőn a gyermek- és ifjúsági szerzőknek, és azokban a televí­ziós műhelyekben, amelyekben a gyerekműsorok készültek, az idő tájt pezsgő élet, alkotómunka folyt. Időnként egy-egy program­mal azokba a műhelytitkokba is beavattak bennünket, hogyan születnek kedvenc mesefigurá­ink, hány és hány rajz kell ahhoz, hogy egy-egy később megkedvelt állatka életre keljen, azaz meg­mozduljon és folyamatosan mo­zogjon a képernyőn. Manapság, amikor az egér rajzol a toll he­lyett, vagyis egyszerűbb az ani­mációs film technológiája, nem is figyelünk nemzeti animációs filmművészetünkre, vagy nem is igen tudjuk, hogy létezik ilyesmi. Hányán figyelnek arra, hogy Po­zsonyban, Pesten is rendszeresen rendeznek fesztiválokat, amelye­ken a legújabb animációs, gyer­mek- és ifjúsági filmeket mutat­ják be. Olyan produkciókat, ame­lyek valóban a gyerekeknek szól­nak, amelyek nézésekor nem szükséges felnőtt felügyelete, mert szép, kultivált magyar be­széd is van bennük, nemcsak a trágárságokat kifütyülő sípszó. Amelyekben nem luxusbörtönbe bemobilozott és beesemezett la­kók pukkantgatnak, szőrtelenít- getnek, öltözgetnek-vetkőzget- nek és nyalják-falják egymást gát­lástalanul. Amelyek nem ilyen­olyan show-kkal terelgetnek ab­ba az irányba, hogy manapság, túlmedializált világunkban a par­lagfűről pattant iskolázatlan gye­rekből is lehet műsorvezető, sztár és címlapsztori. Március végétől megint szeret­nék gyerek lenni. A Duna Televí­zió ugyanis a hónap végétől gye­rekeknek szóló tematikus soroza­tot indít Aranyhal - Matiné a nagyvilágból címmel, benne ran­gos nemzetközi fesztiválok díj­nyertes gyermekfilmjeit vetítik majd. Kellenének a matinék gyak­rabban is. Hogy a mai apróságok felnőtt fejjel ne arra emlékezze­nek kizárólag, hogy a tévében an­nak idején csak fütyültek. Dokumentumok a Csemadok életéből Pozsony. A Csemadok 55. évfordulója alkalmából a szervezet több mint fél évszázados történetéből vonultat fel fotókat és dokumentu­mokat az a kiállítás, amely a Csemadok Országos Tanácsa és a Szlová­kiai Magyar Kultúra Múzeuma rendezésében nyílik. Az ünnepélyes megnyitó holnap 16 órakor lesz a Brámer-kúriában (Zizka u. 18.). (ú) Csehy Zoltán az írók Boltjában Budapest. Ma délután a budapesti írók Boltja könyvesboltban Csehy Zoltán, a pozsonyi Kalligram főszerkesztője mutatja be a ja­nuártól új arculattal jelentkező irodalmi-művészeti folyóirat márci­usi lapszámát, (ú) SZÍNHÁZ Pozsony HPF NEMZETI SZÍNHÁZ: Caligula 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ka­kukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16,18,20.30 MLADOST: Good bye Lenin! (német) 15.30, 20 Zsaruk (svéd) 18 TATRA: Goodbye Lenin (német) 18, 20.30POLUS - METROPOLIS: Hideg­hegy (amerikai) 17.15, 20.10 Underworld (amerikai) 15.05, 20.35 Horrorra akadva 3 (amerikai) 15.10, 16.55, 18.45, 19.40, 20.30, 21.30 Mackótestvér (amerikai) 15, 15.30, 16.50, 18.40 Rocksuli (amerikai) 15.20, 17.30 Good bye Lenin! (német) 17.30, 19.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.25,17.20, 20.20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.05 19.55 Zelary (cseh) 18.30, 21.20 Mona Lisa mosolya (amerikai) 16.15 KASSA TATRA: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16.30, 18, 20 CAPITOL: Mackótestvér (amerikai) 16,18 Underworld (amerikai) 19.45 ÚS- MEV: Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 16 Snowboarder (francia-svájci) 18,20 DÉL-SZLOVÁKLA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Horrorra akadva 3 (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Rövidfilm a gyilkolásról (lengyel) 20 PÁR­KÁNY-DANUBIUS: Istenek városa (brazil) 19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 14.30,18.30,20.30 A felejtés bé­re (amerikai) 16.15, 19.45 Getno (magyar) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.30, 20.15 Az ítélet eladó (amerikai) 14.15, 16.45, 19.30 Kém­kölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14 Magyar vándor (magyar) 13, 15, 17, 19.30 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 14.15, 16.15,18.15,20.15 Túl közeli rokon (amerikai) 15.30,17.45, 20 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.30,17.30,20.30 Még egyszer hátulról. Kecskés Karina Jirí Menzel irányításával próbál a budapesti Új Színházban Burokba rakta a figura Mindketten felszabadultan dolgoznak. Jirí Menzel bő­kezűen szórja instrukcióit, Kecskés Karina hálás min­den ötletért. Michael Frayn „felpörgetett” bohózatát színész és rendező egyfor­mán élvezi. SZABÓ G. LÁSZLÓ „Semmit ne csinálj, ami idegen az egyéniségedtől. Nem akarok rád erőszakolni egyetlen gesztust sem, ami a kedvedet szegné. Szólj nyugodtan, ha valami nem tet­szik!” - biztatja fanyar humorú színésznőjét az Oscar-díjas cseh rendező. A kierőszakolt megoldá­sokat ugyanis ő maga sem szereti. Kecskés Karina több darabban játszik az Új Színházban. Jirí Menzelt groteszk bájával fogta meg. Goldoni komédiájában, a Chioggiai csetepatéban is ezzel tűnik ki. De látta őt Rudolf Péter első filmrendezésében, az Üveg­tigrisben is, amelyben Básti Juli forró vérű lányát alakítja. „Én nagyon szeretek dolgozni. Minden új próbaidőszaknak nyi­tottan, felszabadultan indulok ne­ki. De azt, amit most érzek, ezt a mérhetetlen bizalmat és szerete­ted amelyet Jirí Menzeltől kapok, legutóbb talán tizennyolc évesen, a főiskolán éreztem, ahol biztos lehettem abban, hogy ha kell, a hetedik bőrt is lenyúzzák rólam, csak hogy jó legyek. Itt most egyre több dologra kell figyelnem, még­sem szenvedek, mert motivál, hogy minden pillanatban felada­tom van. Jirí Menzel rögtön az el­ső próbán akkora batyukat rakott rám, úgy megterhelt, hogy megál­lás nélkül csiszolhatom a szerepe­met. Nála nincsenek üresjáratok. Ha leáll a próbafolyamat, min­denki pontosan tudja, hogy az adott mondatnál mit csinál a szín­padon. A figurák egymás közötti viszonyát is pontosan kidolgozta. Kilenc ember mindig tudja, hol áll, merrefelé tart a darabban. Iszonyú nehéz feladat részesei va­gyunk, mégsem tudok mást mon­dani, mint azt, hogy minden szí­nész ilyen munkáról álmodik. Jirí Menzel ugyanis olyan rendező, aki pontosan tudja, mit, miért kér, s mivel ő maga is érzékeny ember, belőlem indul ki, az én mimikám­ból, az én személyiségemből, és így akarja a legeslegjobbat kihoz­ni belőlem. Ritkán érzem azt, amit most, hogy hisznek abban, hogy én ezt meg tudom csinálni, ezért aztán meg is csinálom.” Mivel a darab színházi környe­zetben játszódik, a kilenc szereplő közül hat színészt alakít. Színész­ként pedig a rá osztott figurát is hozza. Ily módon Kecskés Karina is dupla szerepet kapott. Ó Brooke Ashton, az ifjú díva, aki a butácska Vickit alakítja. „Sem az egyik, sem a másik fi­gura nem hasonlít hozzám. Brooke olyan lány, akinek semmi kételye nincs önmagával szem­ben. Királynői a tartása, a fellegekben hordja az or­rát. Ez a karakter olyany- nyira távol áll tőlem, hogy azt elmondani sem tu­dom. Mások bűnéért is ál­talában én kérek bocsána­tot. Sosincs olyan pillanat az életemben, amikor azt gondol­nám: a világ azért van, hogy en­gem kiszolgáljon. Brooke a saját világában, nagyon is sajátos tem­póval él, és ezt a legnehezebb megtalálnom. Én elég dinamikus ember vagyok, most pedig sokszor úgy érzem, a figura által burokban ülök. Jirí Menzeltől minden pró­bán hallható néhány bölcsesség. Ma is tanultam tőle. A színészen, pályája során, minden rendező otthagyja az ujjlenyomatát. A rossz is. Tudvalevő: minden szí­nésznek vannak gyenge pontjai, de ha a rossz rendező csak ezt hangsúlyozza, azzal tönkre tudja tenni az embert. Ami pedig a má­sik figurát illeti, a Brooke által ját­szott Vickit, ő olyan, mint egy fel­húzott játék baba. Tipegve jár, és sivító hangon beszél. Ettől függet­lenül ő is tehetségesnek és gyö­nyörűnek képzeli magát. Abban a bizonyosságban él, hogy a lábai előtt hever a világ.” Két helyen játszott Kecskés Kar­ina, mielőtt az Új Színházba szer­ződött volna. A Katona József és a József Attila Színházban. Az Új Színházban ez a hatodik évadja. „Szerencsére sok jó rendezővel dolgozhattam. Ascher Tamással, Zsámbéki Gáborral, Schilling Ár­páddal, Lukáts Andorral, Gaál Er­zsébettel, Zsótér Sándorral, Ha­lász Péterrel... Mindegyiküktől rengeteget tanultam. A legmaga­sabb polcra Jirí Menzelt tettem. Hatalmas energia fűti. Semmiféle fásultságot nem érzek benne, és ez nekünk is annyi erőt, akkora lendületet ad! Én állandóan azt érzem, hogy rajtam a szeme. Bár­mit csinálok, semmi sem kerüli el a figyelmét. De az a csodálatos, hogy a kollégáim is ugyanezt ér­zik. Mindenki azt hiszi, hogy ő a legfontosabb neki. És ez így van rendjén. Ez a zseniális tehetség tulajdonsága. Hogy nemcsak a szakmájához ért, és nemcsak ön­magát akarja kifejezni, hanem jó emberismerő, akinek lelke van, és ezt észreveszi másokban is.” Hogy milyen helyzetben találta a megduplázott feladat a Sas Ta­más két filmjéből (Presszó, Kaló­zok) is ismert huszonnyolc éves színésznőt? „A teljes elbizonytalanodás fá­zisában. Én egyébként is az a típu­sú ember vagyok, aki sosem elé­gedett semmivel, és elsőként min­denben a negatívumot veszi ész­re. Ráadásul ahogy befejeződik egy munka, kétségbeesve várom, mikor jön és mi lesz a következő. Az elmúlt másfél évben szakmai­lag nem is voltam igazán jó passz- ban, ilyen boldognak pedig, mint most, nagyon régen éreztem ma­gam. Jókor jött az életembe Jirí Menzel. A lehető legjobbkor. A poklok poklát is sikerült már meg­járnom. Mellesleg én ezt a mun­kát akkor is tudtam volna értékel­ni, ha nem kerülök előtte annyira mélyre. Ahhoz viszont, hogy az életet akkora lendülettel és olyan vidáman tudjam élni, mint most, valóban szükségem volt rá. És még nem is mondtam neki, hogy január 20-tól, amióta vele dolgo­zom, újra hiszek a csodákban. De már előre rettegek, mi lesz velem, ha elmegy?” Nála nincsenek üresjá­ratok. Minden színész ilyen munkáról álmodik. A balkáni rezes-lakodalmas és az alternatív hip-hop véletlen találkozása a kisinyovi keverőpulton Egy EU-kompatibilis zenekar JUHÁSZ KATALIN A tévé nagyhatalom. A kis tévé is az. A hazai Music Box nevű csator­nát senki sem tévesztené össze a Music Televisionnal, de működési elvük azonos, és sztárokat is azo­nos módon gyártanak. Bármi be­futhat, csak bátorság kérdése, hogy mit dobnak be a köztudatba. Ékes példa erre a moldvai Zdob si Zdub zenekar, amely a bátor zenei szer­kesztőknek köszönheti „halladan” szlovákiai sikerét. Amikor 2000- ben láttam őket a Diákszigeten, sem én, sem ők nem álmodtak vol­na oly merészet, hogy három éven belül egy kis közép-európai ország­ban kenterbe verik az összes világ­sztárt, és vezetni fogják a kliplistát. Márpedig ez történt. Az Everybody in the Casa Mare című, cigány folk­lórral beoltott vidám punk-rap nó­tát novemberben már óránként kö­vetelték a kedves nézők, és a Markíza kliplistáján is gyorsan az elsők közé kúszott. Mi sem termé­szetesebb, mint hogy a nép megro­hanta a lemezboltokat, és bőszen vásárolni kezdték a 450 sheep cí­mű Zdob si Zdub-lemezt. A kon- certszervezőknek több se kellett: gyorsan végigturnéztatták a zene­kart öt szlovákiai városon, ahol a nagyérdemű kórusban üvöltötte a román nyelvű dalszövegeket. A meghatódott muzsikusok azt ígé­rik, tavasszal visszajönnek, a nyári fesztiválmeghívásokra pedig már most igent mondtak. Ebben a törté­netben az a legszebb, hogy nem holmi tingli-tangliról, hanem nívós dologról van szó. Az orosz, moldáv és roma dallamoknak ez a rockos keveréke épp jókor érkezett, mivel hozzánk mostanában kezd begyű­rűzni a world music, a punkot és a skát viszont mára sokan megunták. Roman Iagupov és társai ráadásul elég messziről, a hardcore-tól in­dultak 1994-ben, aztán végigevez­tek az alternatív vizeken, egyre több tiszta forrásból származó népi elemet mosva bele a zenébe. A 450 sheep érezhetően a nyugati piacra készült, kissé rá is játszanak a bal­káni egzotikumra, de azoknak, akik nem ismerik a Taraf de Haiduks zenekart és társait, elemi élményt nyújt ez a lemez. Asszony­kórusok, csujogatók, gitárzúzás, szkreccselés, vidám trombiták, sí­pok, dobok, nádi hegedűk. Iagu­pov hol úgy énekel, mint David Byrne, hol úgy, mint Eminem, hol pedig mint Henry Rollins. Már ez a tény is érzékelteti a Zdob si Zdub- féle vidám kavalkádot. Kiérlelt da­lok, fogyasztható, de nem megal­kuvó hangszerelés, aprólékos, profi keverés. Szép, mint a balkáni rezes­lakodalmas és az alternatív hip- hop véletlen találkozása a kisinyovi keverőpulton. A szövegről annyit: évekig oroszul nyomták, aztán át­tértek románra, és sejtem lehet, hogy tartalom is párosul a formá­hoz. MC Vasile-nak, az öreg cigány­nak köszönhetően pedig annyit már mindenki tud, hogy „Dimi- neata pe räcoare, Eu stacu cu fata la soare...” (Zdob si Zdub: 450 sheep, Warner Music) (Oláh Csaba felvétele) „Előre rettegek, mi lesz velem, ha elmegy?”

Next

/
Thumbnails
Contents