Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-04 / 53. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 4. TOLLVONÁS Gyerekeknek sípszó nélkül TALLÓSI BÉLA Egyvalamit imádtam a szünidőben: a Szünidei matinét. Alig vártam, hogy kezdődjön a műsor, benne rajz-, báb- és mesefilmekkel. Mert a televízió az én gyerekkoromban még mesélt a legkisebbeknek, a gyerekek nyelvén is szólt. Jó ízléssel. Bálint Ágnestől Fekete Istvánig volt helyük a képernyőn a gyermek- és ifjúsági szerzőknek, és azokban a televíziós műhelyekben, amelyekben a gyerekműsorok készültek, az idő tájt pezsgő élet, alkotómunka folyt. Időnként egy-egy programmal azokba a műhelytitkokba is beavattak bennünket, hogyan születnek kedvenc mesefiguráink, hány és hány rajz kell ahhoz, hogy egy-egy később megkedvelt állatka életre keljen, azaz megmozduljon és folyamatosan mozogjon a képernyőn. Manapság, amikor az egér rajzol a toll helyett, vagyis egyszerűbb az animációs film technológiája, nem is figyelünk nemzeti animációs filmművészetünkre, vagy nem is igen tudjuk, hogy létezik ilyesmi. Hányán figyelnek arra, hogy Pozsonyban, Pesten is rendszeresen rendeznek fesztiválokat, amelyeken a legújabb animációs, gyermek- és ifjúsági filmeket mutatják be. Olyan produkciókat, amelyek valóban a gyerekeknek szólnak, amelyek nézésekor nem szükséges felnőtt felügyelete, mert szép, kultivált magyar beszéd is van bennük, nemcsak a trágárságokat kifütyülő sípszó. Amelyekben nem luxusbörtönbe bemobilozott és beesemezett lakók pukkantgatnak, szőrtelenít- getnek, öltözgetnek-vetkőzget- nek és nyalják-falják egymást gátlástalanul. Amelyek nem ilyenolyan show-kkal terelgetnek abba az irányba, hogy manapság, túlmedializált világunkban a parlagfűről pattant iskolázatlan gyerekből is lehet műsorvezető, sztár és címlapsztori. Március végétől megint szeretnék gyerek lenni. A Duna Televízió ugyanis a hónap végétől gyerekeknek szóló tematikus sorozatot indít Aranyhal - Matiné a nagyvilágból címmel, benne rangos nemzetközi fesztiválok díjnyertes gyermekfilmjeit vetítik majd. Kellenének a matinék gyakrabban is. Hogy a mai apróságok felnőtt fejjel ne arra emlékezzenek kizárólag, hogy a tévében annak idején csak fütyültek. Dokumentumok a Csemadok életéből Pozsony. A Csemadok 55. évfordulója alkalmából a szervezet több mint fél évszázados történetéből vonultat fel fotókat és dokumentumokat az a kiállítás, amely a Csemadok Országos Tanácsa és a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma rendezésében nyílik. Az ünnepélyes megnyitó holnap 16 órakor lesz a Brámer-kúriában (Zizka u. 18.). (ú) Csehy Zoltán az írók Boltjában Budapest. Ma délután a budapesti írók Boltja könyvesboltban Csehy Zoltán, a pozsonyi Kalligram főszerkesztője mutatja be a januártól új arculattal jelentkező irodalmi-művészeti folyóirat márciusi lapszámát, (ú) SZÍNHÁZ Pozsony HPF NEMZETI SZÍNHÁZ: Caligula 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16,18,20.30 MLADOST: Good bye Lenin! (német) 15.30, 20 Zsaruk (svéd) 18 TATRA: Goodbye Lenin (német) 18, 20.30POLUS - METROPOLIS: Hideghegy (amerikai) 17.15, 20.10 Underworld (amerikai) 15.05, 20.35 Horrorra akadva 3 (amerikai) 15.10, 16.55, 18.45, 19.40, 20.30, 21.30 Mackótestvér (amerikai) 15, 15.30, 16.50, 18.40 Rocksuli (amerikai) 15.20, 17.30 Good bye Lenin! (német) 17.30, 19.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.25,17.20, 20.20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.05 19.55 Zelary (cseh) 18.30, 21.20 Mona Lisa mosolya (amerikai) 16.15 KASSA TATRA: Horrorra akadva 3 (amerikai) 16.30, 18, 20 CAPITOL: Mackótestvér (amerikai) 16,18 Underworld (amerikai) 19.45 ÚS- MEV: Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 16 Snowboarder (francia-svájci) 18,20 DÉL-SZLOVÁKLA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Horrorra akadva 3 (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Rövidfilm a gyilkolásról (lengyel) 20 PÁRKÁNY-DANUBIUS: Istenek városa (brazil) 19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 14.30,18.30,20.30 A felejtés bére (amerikai) 16.15, 19.45 Getno (magyar) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.30, 20.15 Az ítélet eladó (amerikai) 14.15, 16.45, 19.30 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14 Magyar vándor (magyar) 13, 15, 17, 19.30 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 14.15, 16.15,18.15,20.15 Túl közeli rokon (amerikai) 15.30,17.45, 20 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.30,17.30,20.30 Még egyszer hátulról. Kecskés Karina Jirí Menzel irányításával próbál a budapesti Új Színházban Burokba rakta a figura Mindketten felszabadultan dolgoznak. Jirí Menzel bőkezűen szórja instrukcióit, Kecskés Karina hálás minden ötletért. Michael Frayn „felpörgetett” bohózatát színész és rendező egyformán élvezi. SZABÓ G. LÁSZLÓ „Semmit ne csinálj, ami idegen az egyéniségedtől. Nem akarok rád erőszakolni egyetlen gesztust sem, ami a kedvedet szegné. Szólj nyugodtan, ha valami nem tetszik!” - biztatja fanyar humorú színésznőjét az Oscar-díjas cseh rendező. A kierőszakolt megoldásokat ugyanis ő maga sem szereti. Kecskés Karina több darabban játszik az Új Színházban. Jirí Menzelt groteszk bájával fogta meg. Goldoni komédiájában, a Chioggiai csetepatéban is ezzel tűnik ki. De látta őt Rudolf Péter első filmrendezésében, az Üvegtigrisben is, amelyben Básti Juli forró vérű lányát alakítja. „Én nagyon szeretek dolgozni. Minden új próbaidőszaknak nyitottan, felszabadultan indulok neki. De azt, amit most érzek, ezt a mérhetetlen bizalmat és szereteted amelyet Jirí Menzeltől kapok, legutóbb talán tizennyolc évesen, a főiskolán éreztem, ahol biztos lehettem abban, hogy ha kell, a hetedik bőrt is lenyúzzák rólam, csak hogy jó legyek. Itt most egyre több dologra kell figyelnem, mégsem szenvedek, mert motivál, hogy minden pillanatban feladatom van. Jirí Menzel rögtön az első próbán akkora batyukat rakott rám, úgy megterhelt, hogy megállás nélkül csiszolhatom a szerepemet. Nála nincsenek üresjáratok. Ha leáll a próbafolyamat, mindenki pontosan tudja, hogy az adott mondatnál mit csinál a színpadon. A figurák egymás közötti viszonyát is pontosan kidolgozta. Kilenc ember mindig tudja, hol áll, merrefelé tart a darabban. Iszonyú nehéz feladat részesei vagyunk, mégsem tudok mást mondani, mint azt, hogy minden színész ilyen munkáról álmodik. Jirí Menzel ugyanis olyan rendező, aki pontosan tudja, mit, miért kér, s mivel ő maga is érzékeny ember, belőlem indul ki, az én mimikámból, az én személyiségemből, és így akarja a legeslegjobbat kihozni belőlem. Ritkán érzem azt, amit most, hogy hisznek abban, hogy én ezt meg tudom csinálni, ezért aztán meg is csinálom.” Mivel a darab színházi környezetben játszódik, a kilenc szereplő közül hat színészt alakít. Színészként pedig a rá osztott figurát is hozza. Ily módon Kecskés Karina is dupla szerepet kapott. Ó Brooke Ashton, az ifjú díva, aki a butácska Vickit alakítja. „Sem az egyik, sem a másik figura nem hasonlít hozzám. Brooke olyan lány, akinek semmi kételye nincs önmagával szemben. Királynői a tartása, a fellegekben hordja az orrát. Ez a karakter olyany- nyira távol áll tőlem, hogy azt elmondani sem tudom. Mások bűnéért is általában én kérek bocsánatot. Sosincs olyan pillanat az életemben, amikor azt gondolnám: a világ azért van, hogy engem kiszolgáljon. Brooke a saját világában, nagyon is sajátos tempóval él, és ezt a legnehezebb megtalálnom. Én elég dinamikus ember vagyok, most pedig sokszor úgy érzem, a figura által burokban ülök. Jirí Menzeltől minden próbán hallható néhány bölcsesség. Ma is tanultam tőle. A színészen, pályája során, minden rendező otthagyja az ujjlenyomatát. A rossz is. Tudvalevő: minden színésznek vannak gyenge pontjai, de ha a rossz rendező csak ezt hangsúlyozza, azzal tönkre tudja tenni az embert. Ami pedig a másik figurát illeti, a Brooke által játszott Vickit, ő olyan, mint egy felhúzott játék baba. Tipegve jár, és sivító hangon beszél. Ettől függetlenül ő is tehetségesnek és gyönyörűnek képzeli magát. Abban a bizonyosságban él, hogy a lábai előtt hever a világ.” Két helyen játszott Kecskés Karina, mielőtt az Új Színházba szerződött volna. A Katona József és a József Attila Színházban. Az Új Színházban ez a hatodik évadja. „Szerencsére sok jó rendezővel dolgozhattam. Ascher Tamással, Zsámbéki Gáborral, Schilling Árpáddal, Lukáts Andorral, Gaál Erzsébettel, Zsótér Sándorral, Halász Péterrel... Mindegyiküktől rengeteget tanultam. A legmagasabb polcra Jirí Menzelt tettem. Hatalmas energia fűti. Semmiféle fásultságot nem érzek benne, és ez nekünk is annyi erőt, akkora lendületet ad! Én állandóan azt érzem, hogy rajtam a szeme. Bármit csinálok, semmi sem kerüli el a figyelmét. De az a csodálatos, hogy a kollégáim is ugyanezt érzik. Mindenki azt hiszi, hogy ő a legfontosabb neki. És ez így van rendjén. Ez a zseniális tehetség tulajdonsága. Hogy nemcsak a szakmájához ért, és nemcsak önmagát akarja kifejezni, hanem jó emberismerő, akinek lelke van, és ezt észreveszi másokban is.” Hogy milyen helyzetben találta a megduplázott feladat a Sas Tamás két filmjéből (Presszó, Kalózok) is ismert huszonnyolc éves színésznőt? „A teljes elbizonytalanodás fázisában. Én egyébként is az a típusú ember vagyok, aki sosem elégedett semmivel, és elsőként mindenben a negatívumot veszi észre. Ráadásul ahogy befejeződik egy munka, kétségbeesve várom, mikor jön és mi lesz a következő. Az elmúlt másfél évben szakmailag nem is voltam igazán jó passz- ban, ilyen boldognak pedig, mint most, nagyon régen éreztem magam. Jókor jött az életembe Jirí Menzel. A lehető legjobbkor. A poklok poklát is sikerült már megjárnom. Mellesleg én ezt a munkát akkor is tudtam volna értékelni, ha nem kerülök előtte annyira mélyre. Ahhoz viszont, hogy az életet akkora lendülettel és olyan vidáman tudjam élni, mint most, valóban szükségem volt rá. És még nem is mondtam neki, hogy január 20-tól, amióta vele dolgozom, újra hiszek a csodákban. De már előre rettegek, mi lesz velem, ha elmegy?” Nála nincsenek üresjáratok. Minden színész ilyen munkáról álmodik. A balkáni rezes-lakodalmas és az alternatív hip-hop véletlen találkozása a kisinyovi keverőpulton Egy EU-kompatibilis zenekar JUHÁSZ KATALIN A tévé nagyhatalom. A kis tévé is az. A hazai Music Box nevű csatornát senki sem tévesztené össze a Music Televisionnal, de működési elvük azonos, és sztárokat is azonos módon gyártanak. Bármi befuthat, csak bátorság kérdése, hogy mit dobnak be a köztudatba. Ékes példa erre a moldvai Zdob si Zdub zenekar, amely a bátor zenei szerkesztőknek köszönheti „halladan” szlovákiai sikerét. Amikor 2000- ben láttam őket a Diákszigeten, sem én, sem ők nem álmodtak volna oly merészet, hogy három éven belül egy kis közép-európai országban kenterbe verik az összes világsztárt, és vezetni fogják a kliplistát. Márpedig ez történt. Az Everybody in the Casa Mare című, cigány folklórral beoltott vidám punk-rap nótát novemberben már óránként követelték a kedves nézők, és a Markíza kliplistáján is gyorsan az elsők közé kúszott. Mi sem természetesebb, mint hogy a nép megrohanta a lemezboltokat, és bőszen vásárolni kezdték a 450 sheep című Zdob si Zdub-lemezt. A kon- certszervezőknek több se kellett: gyorsan végigturnéztatták a zenekart öt szlovákiai városon, ahol a nagyérdemű kórusban üvöltötte a román nyelvű dalszövegeket. A meghatódott muzsikusok azt ígérik, tavasszal visszajönnek, a nyári fesztiválmeghívásokra pedig már most igent mondtak. Ebben a történetben az a legszebb, hogy nem holmi tingli-tangliról, hanem nívós dologról van szó. Az orosz, moldáv és roma dallamoknak ez a rockos keveréke épp jókor érkezett, mivel hozzánk mostanában kezd begyűrűzni a world music, a punkot és a skát viszont mára sokan megunták. Roman Iagupov és társai ráadásul elég messziről, a hardcore-tól indultak 1994-ben, aztán végigeveztek az alternatív vizeken, egyre több tiszta forrásból származó népi elemet mosva bele a zenébe. A 450 sheep érezhetően a nyugati piacra készült, kissé rá is játszanak a balkáni egzotikumra, de azoknak, akik nem ismerik a Taraf de Haiduks zenekart és társait, elemi élményt nyújt ez a lemez. Asszonykórusok, csujogatók, gitárzúzás, szkreccselés, vidám trombiták, sípok, dobok, nádi hegedűk. Iagupov hol úgy énekel, mint David Byrne, hol úgy, mint Eminem, hol pedig mint Henry Rollins. Már ez a tény is érzékelteti a Zdob si Zdub- féle vidám kavalkádot. Kiérlelt dalok, fogyasztható, de nem megalkuvó hangszerelés, aprólékos, profi keverés. Szép, mint a balkáni rezeslakodalmas és az alternatív hip- hop véletlen találkozása a kisinyovi keverőpulton. A szövegről annyit: évekig oroszul nyomták, aztán áttértek románra, és sejtem lehet, hogy tartalom is párosul a formához. MC Vasile-nak, az öreg cigánynak köszönhetően pedig annyit már mindenki tud, hogy „Dimi- neata pe räcoare, Eu stacu cu fata la soare...” (Zdob si Zdub: 450 sheep, Warner Music) (Oláh Csaba felvétele) „Előre rettegek, mi lesz velem, ha elmegy?”
