Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-30 / 75. szám, kedd

3 ÚJ SZÓ 2004. március 3o. _____________________________________________________________FÓKUSZBAN: AZ ELNÖKJELÖLTEK - VI. Fr antisek Miklosko örülne, ha a szlovák és magyar parlament olyan nyilatkozatot fogadna el, melyben bocsánatot kérnének egymástól a múltbeli sérelmekért Meglepte, hogy az MKP nem Bútorát támogatja Frantisek Miklosko gyakori vendég Göncz Árpádéknál. Bizalmas, mélyen emberi barátságuk szálait mindenekfölött a szlovák­magyar jószomszédi kapcsolatok elmélyítésének szándéka szőtte szorosra. Felvételünk azon a néhány héttel ezelőtti találkozón ké­szült, amelyen Pavol Hrusovsky szlovák házelnökkel vendégeske­dett Gönczék budai rezidenciáján. (Képarchívum) Pártja, a Kereszténydemok­rata Mozgalom indítja az el­nökválasztáson, de az MKP támogatását is élvezi. Mar­tin Bútorán kívül ő az egyet­len komolyan vehető állam­főjelölt, akinek jellemét nem árnyékolja múltbéli kommunista párttagság. Frantisek Mikloskóval be­szélgettünk. B. SZENTGÁLI ANIKÓ Miért akar államfő lenni? Nem hiúságból. Stefan Hríb ta­lálta ki, ő bogarat ültetett Vladimír Palkó fülébe, aki megfertőzte e gondolattal az egész KDH-t. Ha­zudnék, ha időről időre nem for­dult volna meg az én fejemben is, de nem gondoltam komolyan, hi­szen Ján Camogurskyt képzeltem az elnöki székbe. Amikor elvállal­tam a jelölést, ösztöneimre hallgat­tam. Egész életemben harcoltam valamiéit. A kommunizmus alatt rengeteg kockázatos dolgot csinál­tam, titkos összejöveteleket, körö­ket szerveztem, naponta felül kel­lett múlnom önmagamat. A belpo­litikai és nemzetközi színtéren is si­került helyt állnom, és megvallom: minden nap kihívás számomra. Bo­nyolult idők előtt állunk. A spanyo­lok azzal, hogy visszavonják erői­ket Irakból, a terroristáknak útmu­tatóval szolgálnak, hogyan kell ha­talmukba keríteniük Európát, mely nélkülöz egyfajta egészséges, az amerikaiakéhoz hasonló naciona­lizmust. Európa meghátrált, ami veszélyes precedens, és ez már Szlovákiát is érinti. Mifelénk veszélyes szó a nacio­nalizmus, rossz tapasztalataink vannak vele... Egyetértek. Csakhogy minden országnak szüksége van egy adag jó értelemben vett nacionalizmus­ra, hogy képes legyen megvédem magát. Európa jövőjét sötéten lá­tom, képtelen megvédeni értékeit. A madridi támadás után a spanyo­lok gyorsan el akarják fogadni az európai alkotmányt, mely jelenle­gi formájában szerintem nem jó, ezért elnökként biztosan próbál­nék változtatni rajta. Küzdelmes, viharos idők várnak Szlovákiára, és az államfőnek meg kell próbál­nia utat mutatni az európai út­vesztőben. Miért gondolja, hogy ön képes erre? Én legalább megpróbálnám, míg a többi államfőjelölt passzív. Nem hiszem, hogy harcolnának egyjobb alkotmányért... Talán mert tudják, hogy ez az egyszerű embereket nem igazán érdekli, mindennapi gondjaik mellett sokan észre sem veszik az uniós alkotmányról folyó nemzetközi vitát. Csakhogy egy államférfinak az egyszerű emberek gondjain kívül egyfajta felülnézettel is kell rendel­keznie, nemcsak a holnapot kell látnia, hanem a jövőbe is kell tekin­tenie. A jelenlegi államfő is sokat be­szélt egyfajta vízió, jövőkép szükségességéről... Rudolf Schuster gyakran emle­gette, hogy ki kell dolgozni valami­féle állami doktrínát. Nem kell, mert létezik. Adott az által a kultu­rális közeg által, melyben ezer éve élünk, mely befolyásolja szellemi­ségünket. Nincs ezen mit változ­tatni, minden bennünk, a génje­inkben van. Ezeréves doktrínánk hárompilléres: lelkierőnk a nyuga­ti ésszerűségéből és a keleti érze­lemvilágából ötvöződik; a keresz­ténység és a hit egész történel­münket áthatja; a harmadik pillér pedig a multikulturalizmus. Szlo­vákia soknemzetiségű ország, fő­leg a német és a magyar kisebbség hatása érezhető, amire büszkék le­hetünk. Ha már a kereszténységet em­lítette, megkérdezem: ha keresz­ténydemokrata, hívő államfőnk lenne, kellene tartanunk attól, hogy megváltozik az állam arcu­lata, vagyis erősödhet az egyház szerepe? Nem. Az ország jellegét nem olyan egyszerű átformálni. Szlová­kia gazdasági szempontból mahol­nap idegen szövetségek kezébe ke­rül, és nem is védekezünk ez ellen. Piacgazdaság vagyunk, ahol mind­össze néhány erdő és mező az egy­házé. A parlamentben a keresz­ténydemokraták kisebbségben vannak, és ha kormánypártként a KDH-nak sikerül elfogadtatnia még két szerződést a Vatikánnal és a többi regisztrált egyházzal, akkor az egyház és az állam viszonyának a témája lezárul. Ha hivatalos látogatásra men­ne a Vatikánba, az ország első embereként mondana néhány szót a magyar püspök érdeké­ben? Természetesen. Régen mondo­gatom, hogy a magyaroknak joguk van egy saját püspökhöz, akivel azonosulhatnak, akit magukénak vallhatnak, aki nem magyarul is beszélő szlovák ember, hanem szlovákiai magyar, az ő gyökerük­ből fakadt. Itt az egyetlen gond az, hogyan illeszkedne a magyar püs­pök az egyházi hierarchiába, a ma­gyar hívők ugyanis több megyében élnek. Akárcsak eddig, lehetősége­imhez mérten továbbra is dolgozni fogok annak érdekében, hogy min­denki számára elfogadható megol­dás szülessen. Lapunknak tavaly év végén ki­fejtette, a többségi nemzet fej­lettségi szintje azzal mérhető, hogyan viszonyul a területén élő kisebbségekhez. Elárulta azt is, hogy szomorú lenne a magyarok nélkül Szlovákiában. Elmonda­ná, mit tenne azért, hogy az or­szágban szlovákok és magyarok egyaránt otthon érezzék magu­kat? A kisebbségek kultúrája gazda­gítja, színesíti Szlovákiát, erőt ad a többségi nemzetnek, egyfajta híd­szerepet tölt be. Túl kell tenni ma­gunkat néhány történelmi, köztük a szlovák-magyar traumán. Közös történelmünk utolsó 150 éve dina­mikus, ellentmondásos volt: a két nemzet időről időre, felváltva bán­totta egymást, amivel szembe kell néznünk, meg kell oldanunk, to­vább kell lépnünk, hogy békében élhessünk egymás mellett. Elnök­ként toleráns légkörre, szlovák­magyar megbékélésre törekednék. Hogyan? Komáromba mindenképpen el­látogatnék, és elképzeléseimet, ví­ziómat személyesen osztanám meg polgártársaimmal. Örülnék, ha a mostani szlovák és magyar parla­ment olyan nyilatkozatot fogadna el, melyben kölcsönösen bocsána­tot kérnénk egymástól a múltbeli sérelmekért. Ez jó kiindulópont le­hetne, és remélem, Szili Katalinnak és Pavol Hrusovskynak ezt sikerül megvalósítania. Jómagam azzal já­rulnék hozzá igyekezetükhöz, hogy gyakran ellátogatnék a ma­gyarok közé is, odafigyelnék rájuk, az ő gondolataikat is meghallgat­nám. Hogyan fogadta, hogy az MKP nem Martin Bútorát, hanem önt támogatja? Ez csodálatos és rendkívüli él­mény számomra. Meglepett. Azért is, mert magam is érzem, olykor voltak ellentmondásos és olyan megnyilvánulásaim, melyek miatt a magyarok neheztelhetnek rám; elég a kedvezménytörvényre vagy a helyi választásokra gondolni. Az MKP-tól nem vártam ilyen csodá­latos politikai gesztust a KDH-val szemben. Erős stratégiai kötelék alakult ki közöttünk, pontosabban beigazolódott, amit korábban is ré­gen mondogattam: a magyarok már többször megtartottak min­ket. Az 1990 és 1992 közötti ki­sebbségi kabinet és a Moravcík- kormány is sokat köszönhet nekik. Természetesen voltak és lesznek súrlódások, nem mindenben egye­zik a véleményünk, ám ugyanazo­kat az értékeket és demokratikus elveket képviseljük. Az ANO aktívan támogatja Eduard Kukant. A szóbeü ösz­tönzésen kívül ön is várt valami­lyen aktív támogatást az MKP- tól? Nem vártam óriásplakátokat, túl költséges a KDH számára is, és az MKP sem gazdag párt. Annak örü­lök, hogy amerre járnak, az MKP képviselői mindenhol szólnak né­hány szót az érdekemben, sőt Or­bán Viktor is ilyen szellemben nyi­latkozott. Ez is kellemesen megle­pett, hiszen Orbán biztosan nem fe­lejtette el, hogy nem igazán örül­tem a státustörvény elfogadásá­nak, pontosabban annak, hogy előtte nem konzultáltak erről Szlo­vákiával. Ennek ellenére ő nem félt kiállni mellettem, ami azt bizonyít­ja: szélesebb összefüggésekben gondolkodik. Továbbra sem okozna gondot az ön számára a kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökken­tése? Egyáltalán, ám továbbra is úgy vélem: a tíz százalék pszichológiai szempontból nem jó szám. Azt az érzetet kelti, mintha egész Szlová­kiában hivatalos nyelvvé válna a magyar, ezért tíz helyett valami­lyen más számot kellene szorgal­mazni. Ha a parlamentben a csök­kentésre nem lenne akarat, fel le­hetne verni: ahol egyszer már a ki­sebbség számaránya elérte a húsz százalékot, és felkerült a település- listára, az mindörökre ott marad, függetlenül attól, ha valami okból ott akár csak három százalékosra csökkenne a kisebbség számará­nya. Sajnos egyelőre mindkét olda­lon számtalan előítélet létezik, de meggyőződésem szerint egyszer Szlovákia megérik a tíz százalékra is - úgy, ahogyan megérett a ma­gyar egyetemre. Magam is támo­gattam a komáromi intézmény lét­rehozását, mert a magyarok már másodszor tagjai a kormánynak, felelősséget vállalnak az egész or­szágért, akkor miért ne illemé meg őket egy egyetem? Eredetileg az SNS is rokon­szenvezett önnel, ám amikor megtudták, hogy az MKP önt tá­mogatja, Vladimír Meciart vá­lasztották. Mi erről a véleménye? Ha nekik Meciar kell, hát váljon egészségükre. Állítólag a kék oportóival akaija legyőzni a sompálinkát, így van? A polgárok 15 százaléka el akar menni szavazni, ám még nem tud­ják, kire voksoljanak. A szociológi­ai tapasztalatok alapján ezek az emberek közvetlenül az urnánál döntenek, és senki sem tudja, vég­ső soron mi befolyásolhatja őket. Ha Rudolf Schuster támogatottsá­ga csökkenne, a vele rokonszenve- zők bárkihez átpártolhatnak. Köz­tük például sok magyar is lehet... ...akkor bizony vilmoskörtét vagy barackpálinkát is kínálnia kellene... Bizony, Göncz Árpád is mindig vilmoskörtével kínált minket. Őt is és Václav Havelt is nagyon tiszte­lem. Kettejük között az a különb­ség, hogy bár Havel jó barát, ha ta­lálkoztunk, mindig örömmel foga­dott, de sohasem üdvözöltetett. Ez­zel szemben Göncz Árpád még ak­kor is üdvözöltetett minket Szigeti László barátommal, amikor már nem házelnök, hanem csak egysze­rű képviselő voltam. Ő igazán cso­dálatra méltó személyiség, nagy gondolkodó, aki együttérez az egy­szerű emberekkel. Az óriásplakátján a kolbász, a kifizetetlen számlák és a régi kredenc mellet mi az az átlátszó folyadék az üvegben? Fogalmam sincs, nem én készí­tettem, még csak nem is az én konyhámat ábrázolja. Modem mű­vészi alkotás, én csak úgy hívom: elnöki csendélet. Azért érdekes, mert érthetetlen. Elgondolkodtató. Hol komolyan beszél, hol vic­celődik. Sokan csak e? utóbbi ar­cát, aranyköpéseit ismerik: né- hányan ezért kételkednek ab­ban, jó államfő lenne-e. Attól tar­tanak, az elnöki tisztséget sem venné komolyan... Bármennyire is meglepő, alapve­tően komoly természetű vagyok, talán mert egyedül élek. Nem len­ne egészséges, ha önmagámban nevetgélnék. Az is igaz, hogy hu­morom kifogyhatatlan, imádom a viccelődést. Ugyanakkor én nem mesélek vicceket, az én humorom­ban mély igazságok húzódnak, aranyköpéseimmel a feszültséget jól tudom enyhíteni, főleg ha szere­tettel adom elő. Humor nélkül si­vár lenne az életem. ÉLETRAJZ Frantisek Miklosko 1947-ben született Nyitrán. Matematikát tanult a pozsonyi Komensky Egyetemen, 1983-ig kutató volt a Szlovák Tudományos Akadémia kibernetikai intézetében. 1968 és 1989 között keresztény aktivistaként tevékenykedett, 1998 márciusában a vallásszabadságért rendezett úgynevezett gyertyás felvonulás egyik kezdeményezője volt. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) tagja, majd 1992-tól a KDH-é. 1990 óta parlamenti képviselő, 1990 és 1992 között házelnök. A KDH elnökjelöltje nőtlen. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: DERÜLT, NÉHOL FELHŐS ÉGBOLT; 9-14 FOK ELŐREJELZÉS 0RV0SMETE0R0L0GIA A Nap kel 06.35-kor - nyugszik 19.18-kor A Hold kel 12.04-kor - nyugszik 04.13-kor A Duna vízállása - Pozsony: 375, apad; Medve: 320, apad; Komá­rom: 340, apad; Párkány: 285, apad. Derült, a dél­előtt folyamán helyenként felhős időre számítha­tunk. Délután gyenge, változó erejű délkeleti szél fúj majd. A legmagasabb nap­pali hőmérséklet elérheti a 9-14 fokot, éjjel 2 és -2 fok között inga­dozik a hőmérő higanyszála. Hol­nap hasonlóan derült, helyenként borongós időjárás várható. A leg­magasabb nappali hőmérséklet 11-15 fok körül alakul. Az előző napihoz képest melegebb, 4 és 0 fok közötti éjszakai hőmérsékletre számíthatunk. Az egész or­szágra kiterjedő kellemes időjárás­nak köszönhetően kedvező hatások­ra számíthatunk. Jobb lesz teljesítőképességünk, és ritkábban léphetnek fel koncentrá­ciós zavarok, melyek negatív befo­lyással lehetnek összpontosító ké­pességünkre. Az alvás is pihente- tőbb lesz a megszokottnál. Mind­ezek ellenére a szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedőknél, valamint a frontérzékenyeknél szé­dülés, illetve kisebb fejfájás jelei mutatkozhatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents