Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-29 / 74. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 29. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida 19 JÓKAI SZÍNHÁZ: Pillantás a hídról MOZI HVIEZDA: Az utolsó szamuráj (amerikai) 20 Mambo italiano (amerikai-kanadai) 18 TATRA: Órák (amerikai) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: A felejtés bére (amerikai) 14.50,17.20,19.40,22 A vonzás szabályai (amerikai) 14.20, 16.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15.10.18.10.21.10 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.30,17.40,20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.10 Rocksuli (amerikai) 14.40 Gothika (amerikai) 17,19, 21 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Hideghegy (amerikai) 14.30, 17.30,20.40 Mackótestvér (amerikai) 14.10,15,16,17.10 Gyönyörű mocsokságok (angol) 19.30,21.50 Mambo italiano (amerikai-kanadai) 19.10, 21.40 Vas (amerikai) 14.10,16.20,18.20,21.20 Dörzsölt Filip (cseh) 15.50, 18.40 Good Bye Lenin! (német) 20.50 Unalom Brünnben (cseh) 20.20 Swimming Pool (angol-francia) 19.50,22.10 PÓLUS - METROPOLIS: Gyönyörű mocsokságok (angol) 18.40, 20.50 Mambo italiano (amerikai-kanadai) 14.30, 19.25, 21.25 Gothika (amerikai) 15.20, 17.20, 19.20, 21.20 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.20, 17.10, 19, 21 A felejtés bére (amerikai) 14.15, 16.25,18.35,21.05 A vonzás szabályai (amerikai) 16.30,21.15 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.10, 16, 17.50, 19.35 Mackótestvér (amerikai) 14,15.45,17.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15,17.45 Hideghegy (amerikai) 18 Good Bye Lenin! (német) 20.55 Zelary (cseh) 20.30 Vas (amerikai) 14.05 Swimming Pool (francia-angol) 15.50.21.10 TATRA: Az Amazonas kincse (amerikai) 16,18, 20 ÚSMEV: Good Bye Lenin! (német) 16,18.15, 20.30 ÍBHHHBi. dél-szlovákia SHHKSllfHi ROZSNYÓ-PANORÁMA: Rocksuli (amerikai) 16.30,19 PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) 18,20 A felejtés bére (amerikai) 19.30 Getno (magyar) 13.15 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 14.15 Hideghegy (amerikai) 17.30, 20.30 Az ítélet eladó (amerikai) 17.15 Mackótestvér (amerikai) 13.45,15.30 Magyar vándor (magyar) 13.30,15.45,17.45,19.45 Minden végzet nehéz (amerikai) 14.30,17,19.30 A passió (amerikai-olasz) 12.30, 15, 17.30, 20 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Rocksuli (amerikai) 13,15.15,17.30,19.45 Tucatjával olcsóbb (amerikai) 14.30,18.30 Tűi közeli rokon (amerikai) 15.15 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.15, 17.15, 20.15 Vas (amerikai) 16.30,20.30 Életképek - a Magyar Televízió új sorozata A tanulható toleranciáról Magyarul és szlovákul jelent meg Ladislav Takác történész dokumentumkönyve a jogfosztottság éveiről Megrázó erejű vallomások Héder Ágnes, a magyar változat gondozója, dr. Kiszely Gábor történész és a szerző, Ladislav Takác a könyv pozsonyi bemutatóján (Pavol Majer felvétele) Döbbenet. Szomorúság. Keserűség. Ilyen érzések kavarognak az emberben Ladislav Takác történész könyvét olvasva. Nem kellemes, nem szórakoztató olvasmány. De olvasni kell. MISLAY EDIT Mert tanúságtétel egy olyan korszakról, és olyan eseményekről, amelyekről sokáig hallgatni „illett”. Vagy mint a hivatalos csehszlovák szocialista történetírás tette: kedvező színekben, esedeg megkerül- heteden történelmi szükségszerűségként feltüntetni. De ki tudna arra értelmes és elfogadható választ adni: miért volt szükségszerű az, hogy a II. világháború pokla után újabb megpróbáltatásokat, a jogfosztottság éveit kelljen megélnie a szlovákiai magyarságnak? A kitelepítéseket, az „önkéntes” kényszer- munkára való deportálásokat. Ladislav Takác munkája, az ikerkiadásban - magyarul „Magyar voltál! Azért!”, szlovákul „... preto, ze si Madár” címmel - megjelent kiadvány szlovákiai magyar kitelepítettek, deportáltak megrázó erejű személyes vallomásait adja közre. Nagyon fontos és súlyos könyv, és megkockáztatom azt a kijelentést, hogy talán az utolsó előtti pillanatban készült el, hiszen fogynak e fájdalmas történések átélói, akik a csaknem fél évszázaddal ezelőtti eseményekről hitelesen, saját tapasztalataik alapján számolhatnak be. Ladislav Takác könyve kapcsán megkerülheteden Vadkerty Katalin vaskos trilógiája, amely ezzel az időszakkal foglalkozik. Jeles történészünk annak idején szándékosan és céltudatosan hagyatkozott csupán a száraz tényekre, a dokumentumokra. Nem fűzött hozzájuk semmiféle kommentárt, mert úgy gondolta, a számok, a jegyzőkönyvek, dokumentumok azok, amelyekbe nem lehet belekötni, nem lehet őket kiforgatni vagy másképp magyarázni. A tények, dokumentumok mögött azonban mindig ott voltak a (kis) emberek százai, akik az uralmon lévők kiszolgáltatottjaivá váltak, akiknek életébe kegyetlenül, sorsfordítóan beleszólt a történelem. Ók azok, akik ennek a könyvnek a lapjain megszólalnak, és elmesélik, mi is történt velük. Hogyan kellett napok vagy olykor csak órák alatt összeszedniük a legszükségesebb holmijukat, öregen, betegen, apró gyerekekkel, marhavagonokban zötyögve, fázva nekivágni az ismeretlennek, és maguk mögött hagyni mindent, amit egy élet munkájával sikerült megszerezniük. Mert - mint a Márai Sándor Halotti beszédéből választott idézettel a könyv címe is mondja - , .Magyar voltál! Ezért! ” A könyv a Michal Vasek Kiadó gondozásában látott napvilágot, a Milan Simecka Alapítvány és a Szövetség a Közös Célokért támogatásával, s a magyar fordítás Héder Ágnes munkája. Ladislav Takác a könyv pozsonyi bemutatóján, amelyet pénteken tartottak a Csemadok székházában, egyebek mellett azt mondta: „Szembe kell néznünk a múlttal, bármilyen tragikus volt is, hogy a két nemzet tiszta szívvel léphessen be a közös Európába. Ez a könyv komoly lépés a közös úton.” Dr. Kiszely Gábor történész, a budapesti Terror Házának vezetője is úgy fogalmazott, ,jó hír ez a könyv, az evangélium is jó hírt jelent, ez a könyv tehát a szlovákiai magyarok evangéliuma”. Megrázó olvasni Ladislav Takác könyvét, és ugyanolyan megrázó volt hallgatni a bemutatón a közönség soraiból hozzászólókat, akik között sokan voltak olyanok, akik maguk is átélték a szörnyű történelmi időszakot, és saját élményeiket is felelevenítették. A hozzászólások közös nevezője a fájdalmas emlékeken túl az volt: nagyon fontos, hogy ez a könyv megjelent, és elsősorban azért, mert szlovák nyelven is napvilágot látott. Jó lenne, hangzott el többektől, ha ez a kiadvány minél több helyre, minél több emberhez eljutna, mert a szlovák társadalomnak is szembesülnie kell végre azzal, mi is történt itt és miért azokban az időkben. Mert ahogy az egyik felszólaló, Takács András megjegyezte: azért örül nagyon annak, hogy szlovák nyelven is olvashatók ezek a vallomások, visz- szaemlékezések, mert amikor ő mesélt erről szlovák ismerőseinek, kinevették, és azzal ültették le, hogy ilyesmi soha nem történt. És valóban ez tűnik a legfontosabbnak: hogy ez a könyv - melynek magyarországi bemutatóját ma tartják Budapesten, a Szlovák Intézetben - ne csupán a magyar olvasókhoz jusson el, hanem elsősorban a szlovákokhoz. Remélhetőleg megtalálja hozzájuk is az utat. OTTHONUNK A NYELV A helyesírás csapdája MŰSORAJÁNLÓ Életképek címmel új családdrá- ma-sorozat sugárzását indítja fő műsoridőben a Magyar Televízió. A kéthetente, keddenként műsorra kerülő részeket - az egykori Családi kör mintájára - két neves pszichológus, Vekerdi Tamás és Bácskai Júlia értékeli. A sorozatnak van egy hazai vonatkozása is: a Szent Margit Gimnázium tanulója, Gálán Géza J. játssza az egyik főszerepet. Horváth Ádám, a sorozat írója és rendezője két felvétel között elmondta, hogy a filmben olyan valós személyek drámáját dolgozta fel, akikkel ugyanez nem sokkal korábban megtörtént. Két család párhuzamosan zajló történetét követi a sorozat, akiknek sorsa akkor találkozik, amikor az özvegy újságíró (Kulka János) fia (Gálán Géza J.) beleszeret a jómódú fogorvos (Gáti Oszkár) és a tanárnő (Hegyi Barbara) lányába (Nemcsok Nóra). Az eseményeket a háttérből a két aggódó nagymama (Csűrös Karola és Vári Éva) figyeli.- Ez nem a Szomszédok, nincs benne napi politika - mondja Horváth Ádám. A teleregény nem csak az együttéléssel járó örömökről és nehézségekről, a tanulható toleranciáról szól, hanem a szép és veszélyes szerelemről is. Az első részt holnap, 20.10-kor közvetíti az MTV 1. (Z) LANSTYÁK ISTVÁN A helyesírási kéziszótárak rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy segítségünkre legyenek, amikor fogalmazás közben egy-egy szó írásmódjában nem vagyunk biztosak. Az 1999-ben megjelent Magyar helyesírási szótár készítői emellett részben nyelvművelést is szeretnének folytatni, legalábbis annyiban, hogy a szerintük „nyelvileg helytelen, magyartalan alakulatok”-at nem vették be a szótárba. Csakhogy egy helyesírási szótártól nem azt váijuk, hogy korlátozzon bennünket abban, mit írhatunk le és mit nem. Ezt az eljárást annyiban elfogadhatónak tarthatnánk, hogy minden szótár készítői kénytelenek megrostálni a rendelkezésükre álló anyagot, hiszen egy-egy nyelv szókészlete sok millióra rúg. Mivel minden szót úgysem lehet közölni, érthető, hogy a szerzők a szómennyiség csökkentésére különféle szűrőket alkalmaznak: egy ilyen szűrő lehet elvben a „nyelvi helyesség” is, legalábbis ha ezt a fogalmat szabatosan meghatározzák, és kritériumként elvszerűen alkalmazzák. A Magyar helyesírási szótár esetében sajnos nem ez a helyzet. Ahogy arra a munka bevezetőjében található néhány megállapításból következtetni lehet, a szerzők „nyelvileg helytelen”-nek minősítik a nyelvi megformáltság szempontjából teljesen kifogástalan szavakat, szó- szerkezeteket is, ha ezek nem részei a standard nyelvváltozatnak, de amúgy a társadalom bizonyos csoportjai által széleskörűen használatosak. így például a szótárban nem szereplő inekció nyelvüeg semmivel sem rosszabb, mint az injekció forma, csak éppen a művelt nyelvhasználatban ez utóbbi honosodott meg, nyilván azért, mert az injekció jobban hasonlít a latin iniectio szóra, amelyből származik. Az átadó nyelvi hangalaktól való eltávolodás azonban épp a meghonosodás velejárója, önmagában nyelvüeg nem tekinthető hibásnak. Ha az volna, akkor a legtöbb jövevényszavunkat helytelennek kellene bélyegezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a két változat, az injekció és az inekció egyenrangú lenne: nem az, de ennek nem nyelvi, hanem társadalmi okai vannak: az inekció forma, mivel általában a kevésbé iskolázott beszélők használták, helytelenként meg lett bélyegezve. Hasonlóképpen az ún. suksükölés vagy a nákozás sem nyelvileg helytelen, hanem társadalmilag, sőt a nákozást, vagyis az (én) járnák, tudnák, adnák szóalakok használatát tulajdonképpen nyelvüeg helyesebbnek is mondhatnánk, mint a standard járnék, tudnék, adnék formákét, hiszen az én tudnák, járnák, adnák formákban a magyar nyelvre jeüemző hangrendi üleszkedés szabálya érvényesül, amelyet az egyébként tár- sadalmüag helyesebb én tudnék, járnék, adnék alakok megszegnek. A nyelvi és a társadalmi helyesség összekeverése az egyszerű beszélők körében meglehetősen általános jelenség, egy akadémiai kiadványban azonban a 20. század végén már nem volna szabad előfordulnia. Visszatérve még egy püla- natra az inekció szóhoz: ennek üyen formában, azaz j nélkül való leírása nem helyesírási hiba, hanem egy társadalmüag helytelennek bélyegzett szónak a kiejtés szerinti írásmód alkalmazásával történő tükröztetése. Ezzel kapcsolatban érdemes kitérni arra a jelenségre, amelyet Nádasdy Ádám nyelvész (és egyben költő) ötletesen „az írás csapdájáénak nevez A helyesírási ló című kitűnő esszéjében. (Az esszé eredetileg folyóiratban látott napvilágot, 2003-ban azonban újra megjelent a Magvető Kiadónál, az ízlések és szabályok című kötetben.) Az írás csapdájába az a gyanútlan nyelvhasználó esik bele, aki úgy gondolja, hogy „a helyesírási norma egyben nyelvi norma is”. Vannak esetek, amikor a legtöbben tudják, hogy a helyesírási forma csupán konvenció, amelyet a kiejtésnek nem kell követnie, pl. az egy, a lesz, a kisebb szavak esetében: az iskolázott emberek jó része tisztában van vele, hogy ezeket rövid mássalhangzóval kell írni, de hosszúval ejteni: [eggy], [lessz], [kissebb]. Sok más esetben a beszélők mégis úgy gondolják, hogy az írásban használt változat egyidejűleg a helyes, sőt egyedüli helyes ejtésforma is. Pedig abból, hogy írásban például az óvoda, a színész alakokat kell használni, egyáltalán nem következik, hogy az [ovoda], [színész] ejtésformák nyelvüeg vagy akár társadalmüag helytelenek volnának. Ez legföljebb akkor lenne igaz, ha a magyar helyesírás százszázalékosan a kiejtés szerinti írásmódot kövemé, de hát tudjuk, hogy ez nem így van. Ahogy Nádasdy úja: „Az írás csapdájába meglehetős önhittséggel sétál bele a művelt magyar közönség: úgy tesz, mintha az írott alak nem egy régebbi nyelváüapot jól-rosz- szul, megalkuvásokkal rögzített képe lenne, hanem maga a magyar nyelv, melynek írásában így csak kis számban keü kivételeket, rend- hagyóságokat számon tartani.” Jó lenne, ha a Magyar helyesírási szótár következő kiadása inkább e csapda elkerülését segítené elő ahelyett, hogy belesétáltatja a gyanútlan és jobb sorsra érdemes olvasót. www.gramma.sk Gálán Géza J., a sorozat egyik főszereplője (Képarchívum)
