Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-27 / 73. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Őrült ez a tavasz. Nemcsak a nagy esők zúdulnak ránk, hanem az államfőj elöltek ígérgetései is! (Lubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Falramászó plakátfiúk FIGYELŐ BBC RÁDIÓ A cseh kormány azt tervezi, hogy a II. világháború után államosított, illetve elkobzott egyházi vagyonért pénzbeli kárpótlást nyújtana az érintetteknek, de a vagyon továbbra is az állam kezében maradna. A megállapodás a koalíciós egyházi bizottságban született meg, amely elsősorban az állam és a katolikus egyház közti vagyoni vitával foglalkozik - jelentette ki a BBC cseh nyelvű műsorában Jaromír Talír kereszténydemokrata néppárti képviselő. Szerinte a vagyon értékét mintegy 100 milliárd koronára becsülik. Még nyitott kérdés, hogy ezt a pénzt, amelynek végső nagyságát szakértők fogják megállapítani, az állam egy összegben fizesse-e ki az egyházaknak, vagy hosz- szabb idő alatt, egyfajta járadék formájában. A cseh katolikus egyház vezetése, amely másfél évtizede áll perben az állammal a vagyon miatt, még nem kommentálta a kormány szándékait. A rendszer- váltás utáni cseh kormányok kivétel nélkül túlzottnak minősítették a klérus követeléseit, s ez az egyik döntő oka annak is, hogy mindeddig nem sikerült tető alá hozni a cseh-vatikáni szerződést. Miloslav Vlk prágai érsek a hét elején élesen bírálta Václav Klaus cseh államfőt, aki nemrégiben kiadott nyilatkozatában elfogadhatatlannak minősítette a felek által két éve aláírt megállapodást, amelyet a képviselőház végül is elutasított. Vlk azt állította, hogy Klaus nyilvános állásfoglalásával bátorítja az egyházellenes erőket és megsérti a demokrácia elveit, hiszen a szerződést a szenátus még nem tárgyalta meg. Az elnök a bírálatot elfogadhatatlannak minősítette és visz- szautasította. „Csak a nyilvános demokratikus vita lehet biztosíték arra, hogy mindkét fél számára megfelelő módon rendeződjön a Cseh Köztársaság és a Vatikán viszonya” - szögezte le. Csehországban a lakosság több mint fele hivatalosan is ateistának minősíti magát, (-kés) Mire megismertem Románt, lelépett a plakátról, hogy legközelebb is pozsonyi megyefőnök legyen. Roman most azt mondja, ismeri Kukant, és rá szavaz. Én is ismerem, na. HOLOP ZSOLT Ott állt kicsit bánatosan az üzlet előtt, tíz körmöt vettem volna a kocsonyába, ő meg jobb híján számolta az esőcseppeket a pocsolyába’, aláírásokat akart gyűjteni vagy osztani, itt a kezem, nem disznóláb, ilyesmik, a hentes néni meg kinevetett, mit képzelek, csak két körmöt adnak, de csülökkel együtt ám, és barátságosan meg- lóbálta a bárdot. (Zengi a bárd, éljen Eduárd!) Disznóság, mégse futottam Kukanhoz. Láttam a plakátján, hogy „Eduard Kukán ismeri az egyszerű emberek problémáit”. Szókimondó, az biztos. Azt mondja, csupa egyszerű emberrel van körülvéve a kormányban meg a parlamentben, és milyen rég, ismeri tehát jól a problémáikat, éjt nappallá téve azokkal foglalkozik, ha éppen nincs valami fontos külföldi tárgyalása, hát erről mesélne most kicsikét a választóknak. Bátor és szép elgondolás. Magáról harmadik személyben beszél a plakátjain, kivéve egyet, amelyen idézi magát, hiszen az államférfiak azért vannak, hogy idézhető nagy gondolatokat ötöljenek ki: „Idehaza és külföldön is Szlovákiáért dolgozom.” Nofene! Miklosko viszont nem terheli a népet bölcselmekkel, „Jó napot, Szlovákia!”, kívánja éjjel-nappal Szlovákiának. Rusztikus plakátjáról leolvasható, reggelire kombinált fogóval eszi a kolbászt, kulcscsomóval keni a vajas kenyeret, és szereti, ha a járókelő nekimegy az oszlopnak. Az üzenet egyszerű: az én plakátom előtt tessék megállni. Meciar azt mondja, víziója van (tele vízióval az Elektra), és egy összetekert újsággal legyek után csapkod. Azt hiszem. Plakáttestére ráműtötték elsőáldozó képét, viszont leradíroztak róla 15 kilót. Fess, nagyon fess. Másik plakátján kenyeret visz a hóna alatt, rajta szlovák címer, mintha emigrálni készülne, az üzenet megfejtésén még dolgozik az a csapat, amely kitalálta. Schuster nem sokat gondolkodott. Fekete-fehér plakáttal már nagyon rég nem állt politikus a választó elé. Felvette szürke öltönyét, beült az elnöki fotelba, és idézett magától egy biblikust: Nem vagy egyedül. Kistestvérévé fogadott a Nagytestvér, aludjak nyugodtan, rám gondol teniszezés közben, és rám, amikor edzi a vaslapátot. Úgy képzelem, szőrpapucsban ül, s egy jótékony olló levágta lábait a plakátról. Akárhogy is, nehéz lesz pótolni. Gasparovicot meg nem is láttam, de ez az én hibám, általában csukott szemmel járok és elég kevés dolog érdekel. Bernardo Bertolucci, akinek a cenzúra elkobozta egyik filmjét, a bíróság meg öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, szóval ő mondta, hogy a következő választásoknál döbbent rá, mennyire megalázó és nevetséges, ha egy embert megfosztanak, hogy egyáltalán megfoszthatnak választójogától. Nem győzök nevetni. Közben meg teljesen ki vagyok készülve (Medgyessy) Péter és a disznó miatt. Töröm a fejem, és nem bírok rájönni, minek, kinek kegyelmezzek meg április elsején. És minek? Politikusnak, ha lehet egyáltálán bűne, a legnagyobb, hogy olyat mond egészen komolyan, aminél erővel se lehet nagyobb hülyeséget kitalálni. Mert nem érdemes. Marad a perc ízlelgetése: Találkoztam a vegytiszta, kihordott, magasztos és utolérhetetlen hülyeséggel. HETI GAZDA(G)SAG Csodálkozunk, hogy Pavol Rusko csodálkozik TUBA LAJOS Mennyi támogatást oszthattunk volna ki - sóhajtott fel Pavol Rusko gazdasági miniszter, amikor kiderült, hogy a költségvetés tavaly a tervezettnél jóval kisebb hiánnyal gazdálkodott. Na azért a Kánaán még nem érkezett el, 2003-ban veszteséges költségvetés képében jócskán raktak újabb terheket a jövendő generáció nyakába, csak valamivel kevesebbet, mint tervezték. Az állítólag liberális miniszter pedig a „fiúk, jó úton vagyunk, csak így tovább!” felkiáltás helyett felettébb savanyú képpel állt a kamerák elé, mondván, hiába akarták, nem jutott elég a támogatásokra. No lám, kaptuk fel a fejünket, csak nem az a miniszter szólt, akinek épp lapulnia kellene a támogatások hallatán. Mert ő nem lehet abban biztos, hogy már elfelejtették neki a Roman fiúknak juttatott idegenforgalmi luxustámogatást. Ennél sokkal nagyobb szégyen, hogy ötödik hónapja nem képesek lezárni a tavalyi idegenforgalmi pályázati program értékelését. Kósza hírek szerint az események ilyen alakulása éppen a miniszter úr számlájára írható. Miért akar több támogatást osztani olyan, aki még a meglevőt sem tudja rendesen menedzselni. Rusko felháborodásának lehet egyéb oka is. A gazdasági miniszterek tanácsa átdolgozásra visszaadta neki a vállalkozói környezet javításával kapcsolatos javaslatait. Ivan Miklós szerint ugyanis hiányoztak belőle az adminisztrációs terhek csökkentésére irányuló intézkedések (pedig ezek liberális követelések), szerepeltek viszont olyanok, amelyeket már tartalmaz a kormány idei munkaterve. Márpedig Ruskóval ilyen nyíltan ellenkezni nem kifejezetten politikai életbiztosítás, ilyen húzás után minden politikus jól teszi, ha figyelemmel követi a Markíza esti híradóját. Az ugyanis egy kis leckéztetés érdekében nem csinál gondot apró csúsztatások miatt. Ezt az elmúlt hetekben egy MKP-s miniszter és egy lobbista is megtapasztalhatta. A napokban azért a gazdasági minisztérium háza tájáról használható információk is érkeztek. Egy gazdaságpolitikai stratégiai anyag helyre rakta az elmúlt hónapok túlságosan optimistára sikeredett képét a prosperáló Szlovákiáról. Eszerint gazdasági teljesítőképesség szempontjából 2002-ben szerencsésen túljutottunk az uniós átlag felén. A növekedő dinamikának köszönhetően 2013-ra várják, hogy túllépünk a 75 százalékos szegénységi (vagy ahogy ők nevezik: versenyképességi) küszöbön. Ez mégiscsak belátható perspektíva, a 75 százalék már majdnem burgenlandi színvonal. Persze statisztikával nehéz jóllakni. Pozsony nyilván fél generáció múltán is jóval több lehetőséget nyújt majd, mint más régiók, de reméljük, a helyzet máshol is változik. Például annak köszönhetően, ha a kormány valóban megvalósítja Miklós e heti javaslatát, amely szerint ezentúl milliárdos állami injekciókra csak az a külföldi beruházó számíthat, amely nagy munkanélküliséggel sújtott területen telepszik meg. Ez a magyarok szempontjából ideális lenne, így reméljük, az MKP megfelelő súllyal támogatja. Ennek köszönhetően talán még a Duna- szerdahely-Érsekújvár utat is előbbre csalhatja, mondjuk, egy évecskével. A Koalíciós Tanács ülésén elhangzott, a 2006 nyereségnek számít. De még mindig érvényes a politikai közhely, hogy nincs akkora dolog, amit a választások utánra ne lehetne megígérni. Ha a zsolnai autópálya építését fel lehetett gyorsítani a beton kötési sebességére, talán Dél-Szlovákiában is lehet nyerni egy kevéske időt. VENDÉGKOMMENTÁR Mekk Elek az élre tör? BARAK LÁSZLÓ Robert Fico már elég régen arra a tévés mesefigurára, Mekk Elekre hajaz, aki mindent, de mindent elront, amihez csak hozzányúl. Ezért tulajdonképpen a világ nyolcadik csodájaként tartható számon, hogy folyamatosan ellenzékben lévő pártja elnökeként is évek óta ott tanyázik a közvélemény-kutatók népszerűségi listáinak élén. Avagy Szlovákia szavazásra jogosult népességének 20-30 százaléka lenne annyira korlátolt, hogy képes fölülni egy ilyen szájtépő hataloméhes akarnoknak? Akárhogy is legyen, ugye, a tények a legmakacsabb dolgok, amelyek szerint Ficónak nem sikerült 2002- ben annyi szavazatot szereznie a reguláris parlamenti választásokon, hogy - amint tervezte volt - ő alakíthasson kormányt. Nem lehetett vele mit kezdeni potenciális koalíciós partnerként sem, hiszen a választások előtt, öntelt okos- tóniként annyi diplomáciai érzéke sem volt, hogy harsány nyomulása közepette legalább egy kiskaput nyitva hagyjon az esetleges „visszavonulásra”, szövetségesek keresésére, ha netán elbukná a választásokat. Történt mindez azért, mert akkor is elhitte magáról, amit a közvélemény-kutatások jósoltak neki. Ha nem egy Mekk Elek lelke lakozik benne, vagyis alkalomadtán veszi a fáradságot, hogy belenézzen a tükörbe, nyilván számol azzal is, hogy a választók többnyire másként döntenek közvetlenül az urnánál; mint ahogyan a közvélemény-kutatási kérdezőbiztosoknak nyilatkoznak. Fico látnivalóan nem tanult a fiaskóból. Pontosan olyan türelmetlenül kattant rá a szakszervezeti vezetők demagógiájára néhány hónapja, mint a 2002-es parlamenti választások előtt a népszerűségét jelző fals prognózisokra. Ha éppen nem ő és bizonyos őt finanszírozó üzleti körök bujtották fel jelképes ikertestvérét, a szakszervezeti néptribunt, Ivan Saktort és az előrehozott parlamenti választásokat követelő tettestársait, hogy referendumot provokáljanak híveik körében... Ez azonban már-már összeesküvés-elmélet. Hagyjuk meg az efféle gondolkodásmódot a Fico-féle politikai sarlatánoknak, akik nem átallanak szemrebbenés nélkül olyan butaságokat is világgá kürtölni, mint hogy a demokrácia egyik alapeszközét kérdőjelezik meg, akik az előrehozott választások témájában az éllenzék és a szakszervezetek által kiprovokált népszavazástól való távolmaradásra biztatják az embereket. Azon túl, hogy az efféle vádaskodás nem több népbutító blöffnél, elegánsnak sem elegáns, hiszen jelenleg Fico az első számú politikus Szlovákiában, akinek elemi érdeke, hogy megbukjon a kormány. Hogyan másként is sikerülhetne neki végre meghódítani az olyannyira áhított miniszterelnöki bársonyszéket...!? Szóval, áll a bál megint a demagógia parkettjén, ráadásul egynémely köztársaságielnök-jelöltek, nevezetesen Schuster „apánk”, egy Vladimír Meciar nevű illuzionista s a nemrég még első számú asszisztensének számító, jelenleg azonban már épp Robert Fico által gyámolított Ivan Gasparovic a hepaj bonvivánjának posztját ostromolják. Egy hét múlva kiderül, reménykedhet-e Mekk Elek... JEGYZET Tavaszi békavonulás KÖVESDI KÁROLY „Ha a békák kis békát akarnak, akkor a hímbéka felmászik a nősténybéka hátára” - mondja a tízéves forma nebuló ragyogó arccal. Szemmel láthatóan elégedett, hogy ilyen profánul szemléltetni tudja a fajfenntartás elméletét (miközben okos felnőttek azon vitatkoznak, kell-e az iskolában szexuális nevelés). Az Oláhpatak nevű, észak- gömöri falucskában, ahová a televízió is kiszállt békanézőbe, ugyanis rájöttek, hogyan kell profitálni a varangyok vonulásából. Elég a környezetvédelmi minisztériumhoz fordulni némi támogatásért, kikotorni egy kis tavacskát a békák vonulásának útjába, hogy ne menjenek az országútra a gépkocsik kerekei alá, és két legyet ütnek egy csapásra: megmentik a varangyokat és némi pénzmaghoz jutnak. Mi több, szexuális nevelést prezentálnak a felnövekvő nemzedék számára. Mire képes egy kis furfang! Amiből Gömörben évszázadokon keresztül nem voltak híjával, csak a mai nagy tespedésben tűnik hiánycikknek. Mellesleg ugyanebben a községben született Andrássy Gyula gróf, az egykori magyar miniszterelnök, akit a császár előbb jelképesen felakasztatott, de később külügyminisztere lett a Monarchiának. Az oláhpataki ősi kastély építészeti értéke ugyan csekély, hiszen a felismerhetetlenségig átépítették, ám ez az oláhpataki atyafiakat nem akadályozta meg abban, hogy ebből is pénzt csináljanak: Sapard- támogatással felújítják az Andrássyak fészkét, miközben a milliókból a falunak is csur- ran-cseppen valami. A békáknak és az Andrássyaknak természetesen nem sok közük van egymáshoz. A két eset csak azért példaértékű, mert arról szól, hogy a mai ínséges világban az marad talpon, akinek van süt- nivalója. A békák pedig, mit sem sejtve az egészből, a természet szavának engedelmes- kedve, szerelmesen vonulnak. Egyesével, párosával, csoportosan. Ha valakinek politikai asszociációk jutnak erről is az eszébe, annak beteg az agya. A béka nem azonos a politika elvarázsolt királyfiával, és a miniszterelnökökkel ellentétben nem hazudik.
