Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-25 / 71. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 25. 24 Otthonunk A környezet védelmében nálunk előbbre járó országokban egy új településrész tervezését megelőzően úgynevezett ökológiai tárgyfelvétel készül Embertelen települések és emberbarát lakóparkok A gomba módra szaporodó „lakótelepek“, korszerű szóhasználattal lakóparkok épületei telepítésükben és kialakításukban egyre kevésbé alkalmazkodnak a környezetükhöz. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Már csak az előírt tájolás és a kötelező zöldfelület-mennyiség köti az építészeket valamennyire a helyi adottságokhoz. A „korszerű“ épületek elzárkóznak a külső hatásoktól, amit bölcsen tesznek, hiszen helyenként már olyan mértékű a környezet szennyezése (zaj, por, szemét, mérgező anyagok), hogy sokszor jobb lenne, ha nem is kerülnénk vele közvetlen kapcsolatba. A kontaktust nem tudjuk elkerülni, tehát meg kell próbálnunk csökkenteni a terhelést, például épületeink kialakításának és használatának a helyi adottságokhoz való alkalmazkodásával a méregdrága klímaberendezések beépítése és energiafaló működtetése helyett. Ezt megtehetjük építtetőként vagy lakáshasználóként is. A környezet védelmében nálunk előbbre járó országokban egy új településrész tervezését megelőzően úgynevezett ökológiai tárgyfelvétel készül. Rögzítik a klimatikus adatokat, a helyi-meg- újuló energianyerési lehetőségeket, a topográfiai (domborzati) és talajviszonyokat, a növényzetre, az állatvilágra, a víznyerésre, a szennyvízelhelyezésre, a helyi építőanyagokra, a zavaró és káros hatásokra, valamint a hasznosítható hulladékanyagokra vonatkozó információkat. A környezeti adottságok részletes ismeretében készülnek el a helyi rendezési tervek, amelyektől nem szokás (még pénzért sem) eltérni. Ideális esetekben az úgynevezett zöldmezős beruházások, azaz természeti vagy mezőgazdasági területek építési területté való átminősítése helyett inkább tájsebészeti beavatkozásokra kerül sor. Elhagyott bányák, ipari és katonai létesítmények által okozott környezeti „sebhelyeket“ gyógyítanak zöld szemléletű beépítéssel. Nálunk erre egyelőre sem mód, sem igény nincs, a rövidlátó haszonszerzés alakítja - rombolja- torzítja - természeti és épített környezetünket. Túlépítünk, azaz a természet számára még elfogadható „fedettség“ helyett szétromboljuk a talajszerkezetet, hogy helyet csináljunk a három-négyállá- sos pincegarázsnak, megváltoztatjuk a lejtésviszonyokat, kipusztítjuk a telken fellelhető valaAki teheti, a külvárosok zöldövezeteibe menekül (Képarchívum) A szocialista lakásépítésben a mennyiség volt a fontos, a környezet lakhatóságára egyáltalán nem figyeltek (Képarchívum) mennyi növényt, ezzel az állatok élőhelyeit is megszüntetjük, és szinte a teljes telket elfoglaló óriási épület mellé egyennövényeket telepítünk, melyeknek semmi köze az őshonos fajtákhoz. A globális éghajlati öveket helyi klímaváltozatok gazdagítják, például a hőmérséklet, az uralkodó szélirány, a csapadék mennyisége és gyakorisága stb. Ezeken belül is érvényesülnek úgynevezett mikroklimatikus hatások, például jellemző helyi légáramlatok, a felszíni vizek és a növényzet hőmérséklet- és páratartalom-befolyá- soló szerepe, a „mesterséges“ városi klíma stb. A multikulturális társadalmak megjelenése előtt természetes volt, hogy az épületeket a klímazónáknak megfelelően alakították ki. Nem véletlen, hogy például a meredek hajlásszögű tetők a havas tájakon, a kis hajlású tetők a csapadékszegény éghajlatú földrészeken terjedtek el. A déli országokban fedett-nyitott terekkel, oszlopcsarnokokkal védekeztek a tűző nap ellen, a- spanyol vízmedencés belső udvarok, az indiai széltornyok jó példái a víz és a helyi légáramlatok hűtő hatásának. A forró párás éghajlaton könnyű anyagokból, átszellőztetett, „kéthéjú“ falakat és tetőket építettek. A régi paraszti kultúrák még meglévő épületeit is érdemes tanulmányozni, mert a természet megfigyelésében felhalmozódott sok évszázados tapasztalatot felhasználták épületeik telepítésében-tájolásában, szerkezeti kialakításában, anyagaiban és használatában egyaránt. Nálunk a kemény telek és a forró nyarak is befolyásolják-be- folyásolnák épületeink építészeti és műszaki megoldásait. Az utóbbi időben divattá váltak éghajlatunktól idegen építészeti formák, szerkezeti rendszerek. Ilyenek például a lapos és alacsony hajlású tető, a könnyűszerkezetes „készházak“, a „mediterrán stílus“, vagy a nagyméretű üveg térelhatároló felületek, amelyek mögöttes tereit költséges árnyékoló szerkezetekkel, hő- és fényvédő üvegekkel, vagy még drágább mesterséges szellőztetéssel, hűtéssel és légnevesítéssel kell elviselhetővé tenni a nagyvárosokban. A mi éghajlatunkon ,jó kalapra és jó csizmára“ van szükségük az épületeknek, vagyis fagyálló lábazati falakra, magas tetőre, széles ereszekre, valamint nehéz és jó hőtároló szerkezetekre. A ház belsejében ne teremtsünk mesterséges körülményeket (mesterséges szellőzés, hűtés, stb.). Orvosok állítják, hogy nem jók az egyenletesre (minden helyiségben azonos hőmérséklet és páratartalom) klimatizált épületek. A mesterséges szellőzőrendszerek port, baktériumokat, gombaspórákat is szállítanak. Klímazónákra kellene osztani a lakásunkat, hiszen minden emberi tevékenység más és más hőmérsékletet, légmozgást és páratartalmat igényel, (otth) Mire érdemes odafigyelni egy régi ház vásárlásánál? Vigyázzunk az öreg házra Bezár és védelmet nyújt, megnyílik és megmutat Hangulatos kapuk ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Manapság nem mindenkinek van pénze új ház vásárlására, régi házakhoz azonban faluhelyen még manapság is olcsón hozzájuthatunk. Mire kell ügyelnünk ezek vásárlásánál? A faszerkezetek legnagyobb ellensége a víz, ezért ilyen szempontból kell nekünk is megvizsgálni a kiválasztott ingatlant. Először jáijuk körül az épületet, nézzük meg az ereszcsatornák állapotát, jegyezzük meg, ha valahol le- ázási vagy beázási nyomokat látunk a falakon. Ezután a tető héjazatát nézzük át alaposan. << Rosszul kialakított hajlatok, a tetőn sok kiemelkedő tetőablak közötti hózugok, mind egy-egy beázási veszélyforrást jelentenek. Arra is figyeljünk, hogy a falak leázási helyein milyen a falazat belső állapota, nem salétromosodik-e, illetve a beépített ablakokon vagy ajtókon nem láthatók-e gombabontás nyomai. A lakásban elsősorban a padlóburkolatok állapotára kell figyelnünk. A parketta alatti elszíneződés lezajlott vagy még aktív gombafertőzést jelez, ezért célszerű az ilyen helyeket alaposabban is megvizsgálni. Az sem ritka, hogy a falnedvesedést faburkolatokkal próbálják palástolni, ami csak ideig-óráig jelent megoldást, de a faanyagvédelem elhagyása miatt rendszerint gombafertőzési gócok forrása lehet. Nem kárbaveszett időtöltés, ha a konyha és fürdőszoba csem- pézését is szemügyre vesz- szük. Különösen a szennyvízvezetékek térségét nézzük, mert a csempehézagokból előbukkanó gombafonalak komoly veszélyre figyelmeztetnek, (otth) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A kerítések területeket választanak el egymástól. Megmutatják, hogy mi kihez tartozik, megóvnak az idegenek fürkésző bepillantásától, ugyanakkor a kerítés kapuja a háztulajdonos(ok) első bemutatkozása is. A kiskapura nemcsak a családi házaknál van szükség. A többlakásos társasházaknál is csak akkor tud kialakulni a jó szomszédság, ha megvannak ezek az elválasztó vonalak, amelyek a város átláthatatlan tömegéből kiszűrik azokat az embereket, akiket az idők során szomszédként ismerünk fel. A kapu a legfontosabb ponton áll, két világ határán, az életet jelentő otthon, és a létezést fenyegető külvüág között. Bezár és védelmez, ugyanakkor megnyílik és megmutat. Ez a kettősség a székely kapuk elejének és fonákjának különbözőségében is megmutatkozik. A kapu arccal a külvilág felé fordulva áll. Belülről egyszerű és dísztelen, az oszlopok, kötések, zárak szüárd szerkezetét mutatja. A kívül álló a kaput másképp látja. A csukott ajtóhoz közeledő ember ösztönös szorongást érez. A távolról elutasítónak tűnő zárt kapu azonban közelítve - ahogy részletei kirajzolódnak - megváltozik. A faragások, a szép részletek, a feliratok idegenkedésünket, szorongásunkat a megismerkedés vágyává váltják fel. A városokban nevelkedő, „nyílászárókon át” közlekedő mai ember másképpen gondolkodik, másképp értelmezi a világot, mint e kapuk hajdani készítői. A legtöbb háztulajdonos rengeteget gondolkodik a ház berendezésén, sokat ad a bútorokra, hosszasan tűnődik a tapéta színén. A házhoz tartozó „külsőségekre” azonban kevesebb figyelmet fordít. A kerítés, a kapu pedig a mai világ szavajárásával a tulajdonos(ok) „névjegykártyája”, ahol az esztétikai megjelenés mellett számos műszaki szempontot is érdemes figyelembe venni. A kültéri berendezések, így a kerítés és a kapu is állandóan viseli az időjárás viszontagságait. A megfelelő anyagok, valamint a megfelelő kezelés alapkövetelmény. AlapveA „külsőségekre” kevesebb figyelmet fordítunk (Képarchívum) tőén kétfajta kerítést különböztetünk meg. Az egyiknek van alapozása, a másiknak nincs. E kettő közötti árbeli különbség óriási, ezért jól meg kell fontolni, hogy melyik mellett döntünk. Utcai oldalra is rakhatjuk a legegyszerűbb drótkerítést, amit a belső oldalról szúrósbozontos növényekkel ültethetünk be. Az alapozást igénylő megoldásnál az alapzat fölött - hasonlóan az alapozás nélküliekhez - az oszlopok közötti részt különböző típusú kerítésmezők töltik ki. Az alapozást nem igénylő kerítések esetén az egymástól 2-2,5 méterre elhelyezkedő oszlopokat különböző módon tehetjük a földbe. Keményfa oszlop esetén megfelelő kezelés után az oszlopokat közvetlenül be lehet ásni a földbe, akár száz évig is bírhatják. Nagyapáink korában a fát kátrány, fáradtolaj és lóhúgy (!) keverékében főzték jó fél napig, ami bombabiztos kezelést jelentett. Ma már vegyszerekkel érjük el ugyanezt az eredményt, (otth)
