Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-24 / 70. szám, szerda

8

Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 24.

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Csipkerózsika 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ:

Az eszményi férj 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Mese a juhászbojtárról 9,11

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Gothika (amerikai) 16, 18, 20.30 TATRA: A vonzás szabályai (amerikai) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: Elvarázsolt kastély (amerikai) 15,17,19, 21 Swimming Pool (angol-francia) 19.50, 22.10 Vas (amerikai) 14.40, 16.50, 19.20, 21.20 Horrorra akadva 3 (amerikai) 15.20, 17.20, 19.30 Underworld (amerikai)

21.30 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi)

16.30, 20.20 A felejtés bére (amerikai) 14.50, 17.20, 19.40, 22 Mackótestvér (amerikai) 14.10, 15.10, 16, 17.10, 18 Hideghegy (amerikai) 14.30, 17.30, 20.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15.10,18.10,21.10 Gothika (amerikai) 18.40,20.50 A vonzás szabályai (amerikai) 15.50, 20.40 Dörzsölt Filip (cseh) 15.30,17.40 Zelary (cseh) 20 Good Bye Lenin! (német) 19.10, 21.40 Unalom Brünnben (cseh) 18.20 PÓLUS - METROPOLIS: Gothika (amerikai) 15,17.15,19.20,21.20 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.30, 17.25,19.40,21.35 A felejtés bére (amerikai) 14.05,16.15,18.25, 20.50 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.10, 16, 17.55, 19.45,

21.30 Mackótestvér (amerikai) 14,15.45,17.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.50,17.50, 20.40 A Gyűrűk Ura-A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 15.50 Hideghegy (amerikai) 19.30 A gyávaság tollai (amerikai) 16.05 Good Bye Lenin! (német) 19.15 Zelary (cseh) 18.30 Vas (amerikai) 14.15 Swimming Pool (francia-angol) 21.20

KASSA

TATRA: A vonzás szabályai (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: Elvarázsolt kastély (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Gothika (amerikai) 16,18,20

DÉL-SZLOVÁKIA

GALÁNTA - VMK: A tolvajok királya (cseh-szlovák) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Good Bye Lenin! (német) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Az Amazonas kincse (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Nagy Hal (amerikai) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nyílt seb (amerikai-ausztrál) 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) 16, 18, 20 A felejtés bére (amerikai) 19.45 Getno (magyar) 13.15,15.15 Hideghegy (amerikai) 17.30, 20.30 Az ítélet eladó (amerikai) 17.30, 20 Mackótestvér (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45 Magyar vándor (magyar) 15,

17.19.30 Nagy Hal (amerikai) 15.15 Pelenkás bajkeverő (franciaspanyol) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Tucatjával olcsóbb (amerikai)

14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Túl közeli rokon (amerikai) 13.15,

17.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.30,17.30,20.30 Vas (amerikai) 15.30,19.45

Németh Ilona hanginstallációja a brünni Iparművészeti Múzeumban

Párhuzamos világok - 27 méteren

Németh Ilona: 27 m, hanginstalláció, 2004.

(Ravasz Marián felvétele)

Brünn (és képzőművészeti élete) mindig nagy jelentőséggel bírt Pozsony, illetve Szlovákia számára, ám nem is csupán a cseh főváros művészeti elővárosaként, hanem mint Csehország másik művészeti központja.

HUSHEGYI GÁBOR

A morva metropolisz már csak azért is megkülönböztetett figyelmünkre érdemes, mert szellemisége és kulturális öröksége sok rokonságot mutat pl. Pozsony vagy Graz multikulturális sajátosságával. A helyi Művészetek Háza immár több évtizede, a Morva Galéria pedig az elmúlt másfél évtizedben vált fogalommá a cseh és a középeurópai régió művészeti életében. A brünni kiállítási intézményvezetők - így pl. a Morva Galéria napokban beiktatott igazgatója, Marek Pokomy- tudatosítják a régió négy országának művészeti egymásrautaltságát. Ennek jegyében fogannak a kiállítási koncepciók, így a szlovákiai művészek a cseh projektek állandó résztvevői, de ugyanez vonatkozik az osztrákokra is. A Művészetek Háza Klasse / Ateliér c. csoportos tárlatán éppen ez utóbbiak állítanak ki cseh képzőművészhallgató társaikkal, a szlovákiai T. D. monogramista pedig a Morva Galériában prezentálja Költözködés és vészkijárat c. önálló kiállítását. Ugyanez a szemlélet jellemző a Morva Galéria rendhagyó, Láthatatlan okozat című kiállítás-sorozatára, amelynek kurátorai - Yvona Ferencová és Hana Petlachová - helyspecifikus hanginstallációk, akusztikus képek, hangzó szobrok, konceptuális zeneművek, zenei performanszok és akusztikus hap- peningek kivitelezésére szólították fel a művészeket. A művekben a vizualitás és a hang kapcsolata, annak új és árnyaltabb aspektusai

játsszák a főszerepet, hogy a gyengén látók és a vakok is részesévé válhassanak ennek az izgalmas kommunikációnak. A felkért cseh képzőművészek - mint a somoijai At Home Galleryból is ismert Jirí Príhoda, valamint Petr Svárovsky és Lukás Rittstein - mellett a több éve hanggal és hanginstallációkkal dolgozó Németh Ilona is a sorozat egyik résztvevője lett. A talányos 27 méter című, a kiállítótér sajátosságát követő hanginstalláció péntektől tekinthető meg a brünni Iparművészeti Múzeum patinás 19. századi épületben. Németh Ilona számára természetes kihívás a hanggal való térbeli alkotás, művei már az 1990- es évek elején permanens próbatételnek vetették alá érzékszerveinket (így hallásunkat is), majd az évtized második felében a hang domináns, a nézőt aktivitásra serkentő tényezővé vált installációiban (Többfunkciós nő, 1996; Exhibition Room, 1998). Az ezredforduló éveiben készített művei - pl. a Pad (2000) és a Kód (2002) - már a hanginstalláció műfaját vállalták fel, minimális eszköztárral kiképzett vizuális keretet igénybe véve.

Két másik hangra, hangfelvételekre építő műve - a Rész (2000) és a Lakáslátogatás (2001) - az interaktivitás elvét alkalmazta az alkotó és a művész közötti kommunikáció elősegítésére. E két ágra vezethető vissza Németh új installációja, amely Yvona Ferencová kurátorsá- ga alatt készült el. A kiállítótér semleges padlóját a tájainkon elterjedt hajópadlómintás PVC váltotta fel, arra pedig három különböző színű,

27-27 méter hosszú pálya kontúrvonalai lettek felragasztva, s mindegyikhez 2-2 fülhallgató és hanganyag tartozik. Első látásra ez az installáció a szigorú szabályok és az elrendezettség vizuális kódja, a futópályák sárga, piros, zöld ívei révén reduktív műre utal, amit az üres tér érzete még jobban hatványoz. Ám a fülhallgatóban hallható hang révén több érzelmekkel, egyéni értékrenddel, objektivitásra törekvő szakmaisággal, szubjektív meglátások sorozatával tarkított

magánvilág nyílik meg előttünk, amelyek teljes mértékben ellentételezik a felszín szabályosságát. A fizikailag befogadandó tér kiterjedése és a hangfelvétel egyensúlyba kerül, hiszen Németh a du- naszerdahelyi Sport utcában kimért 27 méteres utcaszakaszt ismerteti építésszel, mérnökkel, középiskolai diákkal, a városban néhány órát töltő finn üzletemberrel és a több éve ide telepedett cseh menyecskével, saját emlékeit és véleményét is beépítve. Az utca két oldalát járjuk be oda-vissza háromszor, részletes leírással, az egyéni és csoportos emlékezet számtalan jegyével tarkítva, itt-ott hangmontázs segítségével is, hogy a személyes emlékek (a nagymama hangja vagy egy népszerű sláger) hitelessé váljanak. Ehhez társul az utca természetes zaja (forgalom, mobilhangok) - de mértékkel, mint ahogy a séták időtartama sem teszi próbára a néző türelmét. A két-két perc ideálisnak bizonyult, hiszen még a magyar és az angol szövegek cseh nyelvű alámondása sem zavarja a hangok világába zárt tárlatlátogatót. A hat virtuális társunkkal eltöltött séta azok számára is élmény, akik sohasem jártak Du- naszerdahelyen, hiszen nem az utcaszakasz hiteles leírása, szavakba öntése a mű elsődleges célja, hanem a párhuzamos életek, sorsok, tapasztalatok, emlékek és világlátások egymás mellé helyezése, ami akár 27 méteres szakaszon is kifejthető, ületve kimutatható. Természetszerűen sokfélék vagyunk, s ez a sokszínűség, sokszólamúság csak a tolerancia és a játékszabályok betartása révén teremthet élhető világot mindnyájunk számára. Németh Ilona kommunikációra koncentráló műve nem csak a világtalanok és gyengén látók, hanem az egyne- műsítésre oly készséges látók számára is kínál új felismerést. Németh Ilona: 27 m, Moravská galerié - Uméleckoprűmyslové muzeum, Brno, 2004.3.19.-5.16.)

A hangok révén több magánvilág nyílik meg előttünk.

Az Irodalmi Szemle márciusi száma

Európa kapujában

LAPAJÁNLÓ

„Az egyesülő Európában megoldásra vár a magyarkérdés - írja Dobos László Kossuth-díjas író A magyar XX. század - Trianon évszázada című írásában, amely az Irodalmi Szemle márciusi számában jelent meg. - Ha az elmúlt század Európája el tudta viselni a magyarság földig alázását, el kell, hogy viselje a magyarságnak járó igazságtevést is. Nem gyalogolhatunk úgy Európa felé, hogy vissza ne nézzünk.” Egy másik írásban (mely ugyancsak az Európa kapujában rovatcím alatt jelent meg) Kántor Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus, a Korunk című erdélyi folyóirat főszerkesztője Hová lett a sajátosság természetessége Európa kapujában? címmel - Kuncz Aladár transzszil- vanizmusára is utalva - azokról a reményekről és aggodalmakról ír, amelyek a kisebbségi magyarságot ma is foglakoztatják. „Erdélyből kell kiindulnunk - idézi Kuncz Aladár szavait -, s egy szökkenéssel mindjárt olyan magaslatra kell emelkednünk, amelyről nézve az erdélyi sors világprobléma lesz. Erdély a mi hazánk. Külsőleg bizonyára szűk keretnek látszik, de egyszerre kitágul, ha ebből a keretből a kisebbségi szemlélet egész Európára kiömlő sugarai

hatolnak elő”. A szépirodalmi rovat Z. Németh István, Ján Buzássy és Pálmay Katalin verseit közli, valamint - Az első szerelem címmel - Bánki Évának abból a közelmúltban megjelent regényéből olvashatunk egy részletet, amely a Felvidéken játszódik, s benne nyolc évtized eseményei peregnek le a szemünk előtt. Egy újabb fiatal, tehetséges szerzőt is avat a lap Szalay Zoltán személyében, aki A megigazult vámos című novellával mutatkozik be az olvasóknak. Duba Gyula Hangulatok című írása őszi-téli gondolatokat és emlékeket idéz fel.

A kritikai rovatban Alabán Ferenc bemutatja Görömbei András legújabb könyvét, amely Irodalom és nemzeti önismeret címmel jelent meg. Németh Zoltán - Narratív lírai hiperrealizmus címmel - Lackfi János Hófogók című verseskötetét mutatja be. A Múlt és történelem című rovatban Popély Gyula folytatásokban közölt tanulmányában a középiskolák helyzetét vizsgálja az impériumváltást követő években.

A folyóirat Prokopp Mária Középkori freskók Gömörben című könyvéből közöl reprodukciókat. A szép kiállítású kötetet a somorjai Méry Rátio adta ki, a felvételeket Méry Gábor készítette. (dz)

INVITÁTOR

Bőrbe kötve - Pozsonyban

ALMÁSl SÁRA

Holnap délután 5 órakor nyitják meg a pozsonyi Bramer-kúriában (Zizka utca 18.) a Bőrbe kötve című kiállítást, melynek alcíme: III. rész, A test kiterjesztése : Behatolás a testbe, Kirakat - Kiállítás - Kísérlet. Az anyagot a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, a váci Tragor Ignác Múzeum, a Pécsi lüdományegye- tem kommunikációs tanszéke és a Szegedi Tudományegyetem angol tanszékének szemiográfiai kutató- csoportja áhította össze; Pozsonyban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma mutatja be. A kiállítás egyébként egyike a Szlovák Nemzeti Múzeum 2004-re tervezett fő programjainak. Nem véletlenül: érzékeny témáról - az emberi testről szól, rendhagyó módon. Arról, hogy mi rejtőzik a bőr alatt, Tóth G. Péterrel, a kiállítás szerzőjével, a veszprémi múzeum történészével beszélgettünk.

Hogyan született meg a kiállítás ötlete?

Néhány évvel ezelőtt a pécsi egyetem kommunikáció szakán tartottam egy kurzust a test jelentéseiről a kultúrában. A beszélgetések során kiderült, a hallgatók többsége számára a szexuális jelentés az általános. Azután beszélgettünk arról, hogy a test tulajdonképpen a kint és a bent: a külső világ idomul a testhez, illetve mi is a testünkhöz idomítjuk. A másik oldalon pedig mindenkiben ott munkál a megismerés ősi ösztöne: azt, ami a testen belül van, nem látjuk, csak ha megbontjuk a felületét. Ezt teszi az orvostudomány, de ezt jelenti az ölés, az erőszak is: az agresszió célja a másik ember testi integritásának a megbontása. Az erőszak, a destrukció éppúgy a kultúránk része, mint a konstruktív elképzelések. S ha már ennél az ellenpárnál tartunk: más jelentéseket hordoz a férfi és mást a női test... Az alap- gondolat - a test - tehát adott volt. Felvettem a kapcsolatot olyan kutatókkal, szakemberekkel - akadt köztük filozófus, irodalmár, történész, néprajzos, képzőművész akik saját területükön szintén foglalkoznak a testtel. Mindannyian egy-egy kis projekten dolgoztak, s ezeket az eredményeket - illetve egy részüket - mutatjuk be a kiállításon. A teljes anyag egy tanulmánykötetben jelenik meg.

Milyen szempontok szerint állították össze azt az anyagot, amely múzeumi eszközökkel prezentálja a témát?

A szerteágazó kutatási területek miatt az elkészült anyagban egyaránt jelen van a történészi látásmód és az ismeretelméleti szint. Műfajként kitaláltuk a színházat, a teátrumot mint tudományos műfajt: a kora újkorban kialakult az a szemlélet, hogy az „én” egy szerep, a világ pedig díszlet; a színház az a műfaj, amely a világ leírásának, bemutatásának kerete. Számunkra ez ma már metaforának tűnik, de a kor embere valóságként érzékelte. Ma talán az áh a legközelebb ehhez a szemléletmódhoz, amikor arról beszélünk: a világot virtuális közegként fogjuk fel... A kiállításunkra tehát színpadszerű installáció jehemző: kevésbé merev rendszer, mint egy klasszikus múzeumi kiállítás. Nevezhetjük posztmodern patchworknek: mindenhonnan

minden összeszedhető, a 18. századi fegyverektől a 20. századi orvosi eszközökön át a naiv Krisztus-képekig... Elsősorban olyan eszközöket, használati tárgyakat kerestünk, amelyekben semmi unikális nincs, bármelyik múzeumban fellelhetők lennének. Az összeállított anyagban csak a Vácott, a Fehérek templomának kriptájában feltárt koporsók egyedi műtárgyak. Természetesen a kiállítás összképe, hangulata, jelentése attól is függ, hol mutatjuk be: Veszprémben a múzeumban kapott helyet, klasszikus múzeumi kiállítóterekben. VáTóth G. Péter, a kiállítás szerzője (Almási Sára felvétele)

cott az ortodox templom volt a színhelye - ott a szakrális jelentések domináltak. Pozsonyban a boltíves pincegalériában a katakombák világa fog megjelenni, dominálnak a csontok, a koporsók, az elfeledett tetemek.

Milyen volt a kiállítás visszhangja az eddigi két helyszínen?

Nem heccelni akartuk a közönséget, inkább gondolatokat, mint indulatokat szerettünk volna kelteni. Ez eddig bejött. Volt, akijelezte: hiányolja, hogy nem foglalkoztunk a lélekkel. De mi szándékosan akartunk a testről beszélni. A lélek is felfedezhető - a bőr, a hús, a csontok mögött...