Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-17 / 64. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Erdély-szerte tíz- és tízezrek méltósággal emlékeztek az 1848-as magyar forradalomra és szabadságharcra, az ünnepi rendezvények mindenütt rendbontás nélkül, emelkedett légkörben zajlottak le. A Kolozsváron megjelenő közéleti napilap helyszíni tudósításaiban átfogó körképet nyújtott a március 15-i ünnepségekről. A lap kiemelte, hogy Kézdivásárhelyen tízezren, Nagyváradon mintegy 15 ezren voltak jelen az ünnepségeken. Igazi ünnep volt Sepsiszentgyörgyön is március 15-e, miután évek óta először ünnepelt tényleges sokaság a városközpontban - állt az újság tegnapi számában. Az ünnepségeket politika- mentesre tervezték, a szervezést nem az RMDSZ vagy a Magyar Polgári Szövetség vállalta, hanem a városi ön- kormányzatra bízták, így az előkészületekben mindkét fél részt vett. Kolozsvárról a Krónika megírta, hogy - miután délelőtt Gheorghe Funar polgármester és a Nagy-Románia Párt mintegy ötven szimpatizánsa helyezett el koszorúkat a kolozsvári Petőfi (ma Avram láncú) utcában álló, régi Biasini Szálló falán „az 1848-49-es forradalomban kivégzett 40 ezer román emlékére - délután magyar zászlók tűntek fel az Egyetem utcában. A magyarság a Szent Mihály-templomban kezdte március 15-e megünneplését, majd a mintegy ötezres tömeg rendezetten vonult fel a Biasini Szálló elé, ahol Petőfi szállt meg annak idején. Székelyudvarhelyen Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Fidesz alel- nöke volt az ünnepség díszvendége. A Márton Áron téren közel nyolcezer ember gyűlt össze, jóval többen, mint az utóbbi években. A nemzeti ima eléneklése után előbb Szász Jenő polgármester, azt követően Schmitt Pál mondott ünnepi beszédet. A Romániából kitiltott Bayer Zsolt publicista felvételről szólt az ünnepség részvevőihez. A lap részletes tudósítást közölt az RMDSZ nagyváradi központi ünnepségeiről, Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök ünnepi üzenetének meleg fogadtatásáról.- Derítse ki nekünk, hogy ilyen kevéske nyugdíjból miként tudjunk megélni! (Peter Gossányi karikatúrája) Felvidéki magyar hívek kis csoportja zarándoklatot szervez Rómába Második próbálkozás A szlovákiai magyar katolikus híyők ismét Rómába készülnek a magyar püspök vagy segédpüspök ügyében. KASZÁS PÉTER Mikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. (...) Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket. (...) Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Meglepődtek és álmélkodva mondták: „Ugye. ezek, akik itt beszélnek, Galileából valók? Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét?” (Apostolok cselekedetei 2, 1-13) Ha racionálisan akarnánk megindokolni, miért is van szüksége a felvidéki magyar katolikusoknak a szlovák katolikus egyház átszervezésére - egy magyar püspökre vagy legalább két magyar segédpüspökre, magyar nyelvű papképzésre stb. akkor azt mondanánk, gyakorlati okokból: kevés a magyar pap, több magyarlakta településen nincs magyar nyelvű szentmise, gyóntatás, hittanoktatás. Ha azonban mélyebben gyökerező magyarázatot szeretnénk adni a fenti kérdésre, azt is válaszolhatnánk: egy ilyenfajta intézményes átalakulás igazi kovásza lehetne a felvidéki magyar katolikusok hitben való megerősödésének, s közvetve nemzeti azonosságtudatuk megőrzésének is. Utóbbival - a katolikus vallás hagyomány és identitásőrző szerepével - persze a nagyszombati érsekségen is tisztában vannak. Ezért is igyekeznek az ügy igazságos és a katolikus (egyetemes) szellemiséghez méltó rendezését minden lehetséges módon meghiúsítani. Amire pedig nem kis szükség volna. Hiszen a teijeszke- dő liberális eszmerendszer - a lelkileg egészséges ember erkölcsi egyensúlyát kibillentő, értékítéletét kikezdő témák (pedofflia, drog, eutanázia, abortusz), egyszóval: a liberális „értékminták” folyamatos felszínen tartásával mára már a társadalom szinte minden szegletében valóságos háborút folytat. Márpedig az alapvető emberi kötődések (szexualitás, család, vallás) fokozatos fellazításán keresztül lassan, de biztosan vezet az út további és további kötődések, így akár a nemzeti azonosságtudat elvesztéséhez is. Hogy Nagyszombatban mindezzel tisztában vannak, nem kérdéses. Szomorú látni, ahogy a szlovák katolikus egyház vezetői pusztán politikai célokért képesek lemondani egy, az Istennel anyanyelvi - vagyis mélyebb, őszintébb és igazabb - kapcsolatot ápoló felvidéki magyar katolikus közösségről. De tisztában van a fenti összefüggésekkel a felvidéki magyar hívek egy kis csoportja is, mely a cél érdekében - a néhány évvel ezelőtti 53 ezer aláírás összegyűjtése után, afféle második „erőpróbaként” - ezúttal tömeges zarándoklatot szervez Rómába. Hogy útjukat siker koronázza-e, még nem tudni. Annyit azonban leszögezhetünk: tiszteletreméltóbb egy kétes kimenetelű, de nemes vállalkozásba vágni, mint arról nyilatkozgatni, hogy éppen mire nincs „politikai akarat”. A szerző magyarországi munkatársunk A társadalom szinte minden szegletében valóságos háborút folytat. LEVÉLBONTÁS Fuszeklibankokban tartják régi pénzüket az osztrákok Ausztriai schillingspejzolás Egyéni érdekek A miniszterek, képviselőink reformokat, megszorításokat hoznak, spórolásokat javasolnak, hogy a jövőben ezek Szlovákia valamennyi lakosságának javát szolgálják. Vagyis emelni kellett a villany, a gáz, az élelmiszer árát, a viteldíjakat, fizetni kell az orvosnak, a gyógyszerésznek, a kórházi kezelésért, de a kórházak, iskolák fenntartási költségeire nincs pénz, az egyetemeken, főiskolákon tandíjat javasolnak, meg aztán elvették a botpénzt is. A nyugdíjasoknak, akiktől 35-45 évi munkabérükből már lefogták a 10-15 százalékot, adtak 4 százalék alamizsnát februártól. Hogy a politikusok se haljanak éhen, a kevés fizetésüket a havi 30-100 ezer koronát januártól emelték 17 százalékkal. Tisztelt Politikusok! Kedves Polgártársak! Ezt már nem értem: a polgárokat spórolásra, éhezésre kényszerítik. Nincs pénz. A miniszterek a saját fizetésüket akkor miből tudják emelni? Mielőtt megírtam ezt a cikket, több polgártársammal beszéltem, és úgy látjuk, hogy azért nem vonták felelősségre a rendszerváltáskor az országot tönkretevőket, hogy politikusaink is kielégíthessék egyéni érdekeiket. Hogy - ha már milliárdosok nem lehetnek - legalább ők is milliomosok legyenek. Mmt idős ember szégyellem, hogy bíztam képviselőinkben és csalódnom kellett. Egy nyugdíjas (név és cím a szerkesztőségben) MTI-JELENTÉS Bécs. Tizenkétmilliárd schillin- get nem váltottak még át euróra az osztrákok, jóllehet több mint két éve a közös európai valuta a törvényes fizetőeszköz a 8,15 milliós lélekszámú Ausztriában. A Die Presse című bécsi napilap az osztrák nemzeti bankra hivatkozva arról tájékoztatta olvasóit, hogy hivatalos árfolyamon számítva 560 millió euróra tehető az az összeg, amelyet - egyebek között zoknikasszákban és ágymatracokban - még emlékként őrizhetnek az osztrákok. A központi bank szerint az át nem váltott schillingérmék értéke mintegy 300 millió euróra rúg, s becslések szerint mintegy 3,8 milliárd darabra tehető a számuk. Nagyon népszerűek lehetnek az ötezerschillinges bankók is, mert egyedül ezekből még 220 ezret nem váltottak át euróra. Ausztriában továbbra is korlátlanul beváltják a schilling« 13,7603 árfolyamon euróra. Az euró 2002 elején történt bevezetésekor az átváltási jogszabályok kidolgozói számíthattak arra, hogy a lakosság egy része csak hosszabb idő után válik meg az egykori nemzeti fizetőeszköz egy-egy darabjától, mert például a bankjegyek átválthatóságának a határidejét 2018-ig határozták meg, schillingérméket pedig egyelőre korládan ideig be lehet váltani. Néhány bankjegynél korábbi végső beváltási dátumot szabtak meg, például az ezerschillingest csak 2005 augusztusáig lehet euróra beváltani. KOMMENTÁR Fordulat Európában MALINÁK ISTVÁN Átrajzolhatja az európai politikai erővonalakat a spanyol szocialisták (PSOE) vasárnapi választási győzelme, több szempontból is. Nagyon leegyszerűsítve: nyilvánvalóan gyengül Európában az USA- barát vonal és erősödik a német-francia tengely. A lengyelek máris aggódnak, hogy az EU-val folytatott különcsatájukban elveszítik eddigi legerősebb szövetségesüket, Spanyolországot, hiszen az új madridi kormányfő egyik választási jelszava az volt, hogy a külpolitikában a német-francia tandemhez kíván közeledni. Varsó máris bejelentette: akkor is ellátja a közép-iraki nemzetközi erők irányításának feladatát, ha kivonják a spanyol kontingenst. Korábban éppen arról volt szó, hogy a lengyelektől a spanyolok vehetik ott át a parancsnokságot. Nyolcévi kormányzás után távozik tehát a spanyol nagy- politika első vonalából a markáns, esetenként túlságosan is kemény Jósé Maria Aznar. Igaz, akkor sem ő maradt volna a kormányfő, ha a néppárt (PP) győz, az eddigi kormánypárt ugyanis Mariano Rajoyt jelölte erre a posztra. Az általában mindig túlzó választási ígéreteket leszámítva senki sem tudja, hogy valójában mire lehet majd számítani a kijelölt szocialista kormányfő, Jósé Luis Rodriguez Zapatero részéről. A jobboldali spanyol média szerint Zapatero álmában sem remélhette, hogy miniszterelnök lesz belőle, s azt emeli ki, hogy a kormányzati munkát illetően teljesen tapasztalatlan. A jellemzések szerint a 43 éves jogász mérsékelt, kerüli a konfliktusokat, megfontolt, amolyan igazi gentleman. Túlságosan hűvös, elemző típus, nem igazán spanyolos vérmérséklet - írták róla. Ó azt nyilatkozta, hogy a stratégia emberének tartja magát, szívesen sakkozik. Mindenesetre nem lesz könnyű dolga, mindvégig meg kell majd küzdenie azzal a „váddal”, hogy az al-Kaida emelte a kormányfői székbe. Az elemzők ugyanis egyetértenek abban, hogy a múlt csütörtöki terrortámadások nélkül a PSOE nem nyerte volna meg a választásokat. Pontosabban: a PP a merényletsorozat utáni propagandájával, azzal vesztette el a választásokat, hogy nem mondott igazat, s mindenáron - kampánymegfontolásokból - az ETA-t kívánta felelőssé tenni. Ezzel az európai politika teljesen új szakaszának nyitányához is elérkeztünk. A nemzetközi terrorizmus - nevezzük al-Kaidának - tetszik vagy sem, de döntő mértékben befolyásolni tudta, hogy az EU és a NATO egyik tagországában ki kerüljön kormányra. Brüsszel máris félreverte a harangokat, rendkívüli külügyminiszteri értekezletet is tartanak ez ügyben, amely a jelek szerint a jövő heti kétnapos EU-csúcs egyik vezető témája is lesz. Madrid után a veszélyeztetettség fő kritériuma tehát nem az iraki háborúhoz való viszonyulás, ezt igazolja, hogy nemcsak az USA-ban és Nagy-Britanniában fokozták a biztonsági intézkedéseket, hanem Franciaországban és Németországban is. JEGYZET Leváltásból kampány B. SZENTGÁLI ANIKÓ Az ellenzék tegnap hatodszor próbálta meneszteni a pénzügy- minisztert. Mielőtt kigyulladtak a fények, és felgördült a függöny, mindenki tudta: Ivan Miklós a helyén marad. Nyilvánvaló volt, hogy az uniós csatlakozás miatt az ellenzék nem gondolta komolyan egy ilyen fontos miniszter leváltását, viszont a népszavazás és az államfőválasztás előtt tetszelegni akart a kamerák előtt. Ezzel összhangban kezdte az ellenzéki szónok a kampányelőadást. Mindenért Miklóst hibáztatták, aki a kormány rossz döntéseinek a megtestesítője. Reformok, szociális helyzet, a törvények minősége, a keleti és nyugati régiók közötti különbségek. Szemére vetették, hogy egyszer milliár- dok hiányoznak a költségvetésből, máskor csodálatos módon pluszpénzeket talál benne. A kormányfő természetesen az összes vádat visszautasította, a tőle megszokott felelősségteljes magatartással számokkal vag- dalkozott. A HZDS-es Tibor Cabaj már-már bedőlt a mesének, mondván: ha nem ebben a parlamentben ülne, hinne is Dzurindának, csakhogy nem olyan rózsás a helyzet, amilyennek festi; ezt a polgárok is tudják, és április 3-án elmennek népszavazni! Sergej Roziik ezt megtoldotta néhány bölcsességgel: „Miniszterelnök úr, az ön látószöge azt bizonyítja, hogy BMW-s füstüveg alatt él, túlhevítette az intézkedéseket, és manipulál a számokkal! Ezt a szegény emberek tudják a legjobban.” Taps, majd Dzurinda következett: „Nem ülök üvegházban, nem igaz, hogy elrugaszkodtam a valóságtól, és a BMW üvegje sem gátol semmiben. Az én füstüvegem azok az iskolák, melyekben az utóbbi hetekben jártam.” A Smer képviselője folytatta: „Őszintén hittem, itt most komoly eszmefuttatás lesz a reformokról, értelmesen vitatkozni fogunk, de csalódva kell megállapítanom: nem ez történt. A mostani ülés ismét a hangzatos politikai szólamok fesztiválja csupán, ám a hangot, miniszter- elnök úr, ön adta meg!” Miroslav Maxon tett még egy kísérletet annak bizonyítására, hogy az ellenzék nem színházat játszik, komoly dolgokról van szó, ám nem tudott ellenállni a kísértésnek, és állítólag komolynak szánt beszédét szintén megfűszerezte néhány aranyköpéssel. Miklós pedig a szónokok mögött unott képpel hallgatta végig a sok sületlenséget, miközben talán jót kuncogott nem létező bajusza alatt, mert bár egy hete még nagyon inogott a széke, tegnapra tudatosította: az ellenzék számára az ő eltávolításánál egyelőre sokkal fontosabb az önmutogatás és a populista előadás. Ellenkező esetben az indítványt csak akkor terjesztették volna elő, amikor az összes ellenzéki honatya jelenlétét biztosítani tudták volna, csakhogy fennállt a veszély, hogy ez már csak április 3-a után lett volna, a kampányt viszont valamivel csak el kellett indítani...
