Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-17 / 64. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 17. KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Három koporsó 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Good bye Lenin! (ném.) 18, 20.30 MLADOST: Swimming Pool (ang.-fr.) 15.15,17.30, 20 TATRA: Titokzatos folyó (am.) 18,20.30 AU PARK-PALACE: Mackótestvér (am.) 15,16.10, 17,18.10 Horrorra akadva 3 (am.) 15.40,17.40,19,19.40,21 21.40 Rocksuli (am.) 15.30,17.50 Vas (am.) 15.20,17.20,19.20,21.20 Az utolsó szamuráj (am.) 16.30,19.30 Hideghegy (am.) 14.20,17.20, 20.20 BA Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 16.40 Swimming Pool (ang.-fr.) 19.50, 22 Nagy Hal (am.) 15.10 Underworld (am.) 20.30 Unalom Brünnben (cseh) 20.10 A négy toll (am.) 21.30 Good Bye Lenin! (ném.) 15.50, 21.10 Zelary (cseh) 21.50 A tolvajok királya (szl.-cseh) 17.30 KASSA TATRA: A gyávaság tollai (am.) 16.30 Novo (fr.) 19 CAPITOL: Vas (am.) 16,18, 20 ÚSMEV: A felejtés bére (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁK1A GALÁNTA - VMK: Nagy Hal (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kémkölykök 3-D - Game Over (am.) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Basic (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Titokzatos folyó (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Novo (ff.) 19 GYÓR PLAZA: Derült égből Polly (am.) 16, 18, 20 A felejtés bére (am.) 19.45 Getno (magy.) 18 Hideghegy (am.) 17.30,20.30 Az ítélet eladó (am.) 17.30,20 Mackótestvér (am.) 15.45,17.45 Magyar vándor (magy.) 15, 17, 19.30 Pelenkás bajkeverő (fr.-sp.) 16.15, 18.15, 20.15 Túl közeli rokon (am.) 16.15,18.30, 20.30 AZ MKKI HÍRE Holnap nyílik Puhl Antal kiállítása Pozsony. A rész és az egész címmel holnap 17 órakor nyílik Puhl Antal (Szentendre) Ybl-díjas építész kiállítása a Karpatská utca 11. szám alatti K.RA Galériában. Puhl Antal számos építészeti díjat és pályázatot nyert az elmúlt huszonöt évben. Több egyéni és csoportos kiállítása volt otthon és külföldön egyaránt. A kiállítását Jan Stempel (Prága) építész nyitja meg. Megtekinthető 2004. április 29-ig. Mától tíz napon keresztül a pozsonyi Istota moziban Frankofón filmnapok ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A frankofón világban március 20. a francia film napja. Ebből az alkalomból rendeznek a nem frankofón vüágban is filmna- pokat, egyrészt a francia film népszerűsítését tűzve ki célul, másrészt olyan nemes ügyet szolgálva, hogy a forgalmazásra kerülő, jórészt amerikai produkciókon kívül más mozgóképek is eljussanak a nézőkhöz. Francia filmből pedig van bőven, hiszen csak az ország határam belül évente száz film készül. Ezen a nyelven azonban a frankofón világ más országaiban is gyártanak filmeket. Pozsonyban hatodik alkalommal rendeznek frankofón filmnapokat, s a hat éve megteremtett hagyományt az idén jó irányba módosították: az eddig egyhetes rendezvényt tíznaposra bővítették. A ma az Istota moziban kezdődő szemlén több mint negyven filmet mutatnak be, köztük a francia produkciókon kívül kanadai, belga, Burkina Fasó-i, svájci, tunéziai, algériai marokkói mozgóképeket, és egy vietnami filmet is láthatnak az érdeklődők. (tébé) FELHÍVÁS A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya 2004. április 23-25-én (péntek-vasárnap) országos bábos és gyermekszínjátszó tanfolyamot rendez Dunaszer- dahelyen a Szabó Gyula utcai Építészeti Szakközépiskola épületében. A rendezők elsősorban a Duna Menti Tavaszra készülő csoportok vezetőire és a csoportok alakításának gondolatával foglalkozókra számítanak, valamint azokra az óvónőkre, tanítónőkre és tanítókra, akik a báb- és színjátékot pedagógusi munkájukban - a tanításban, a szakköri foglalkozásokon - szeretnék hasznosítani. A bábos tanfolyam tematikája: bábrendezés, dramaturgia, a bábos technika alkalmazása. Szakmai vezetők: Badin Ádám bábrendező (Rozsnyó) és Éva Rysáková, a Kassai Bábszínház színésze. A színjátszó tanfolyam tematikája: játék az anyaggal, drámajátékok. Szakmai vezető: Venczel Imre drámapedagógus (Győr). A tanfolyamok részvételi díja 400 korona. Az érdeklődők 2004. április 25- ig jelentkezhetnek az alábbi címen: Csemadok TV, P. O. Box 16, Ba- csáková 240/13, 929 01 Dunajská Streda. (e-mail: huszar@ csemadds.sk, vagy huszar@csemadok-dsz.sk ) Információ napközben a 031/552-24-78-as vagy a 031/550- 98-29-es telefonszámon Molnár Zsuzsánál, Takács Ottónál (fax: 031/550-98-30; honlap: www.csemadok-dsz.sk ). A József Attila-díjas Efuba Gyulával a kitüntetésekről, közéletről, polgárságról, értékrendről és készülő regényéről Nagy témák vannak ma is Azt a sorsot próbáltam megjeleníteni, amely a miénk volt” (Somogyi Tibor felvétele) Szelíd humorú, lírai, meditativ alkatú regényíró. Szülőföldjének, a Garant mentének, és a napjainkban is egyre nehezebb sorsú társadalmi csoportnak, a faluközösségnek az éles szemű, hű krónikása. írásainak meghatározó témája a faluról városra került, két vüág között élő értelmiségi sorsa, düemmái. MISLAY EDIT Fél évszázados írói pályájának legfontosabb darabjai közé tartoznak A vajúdó parasztvüág, az ívnak a csukák, az Örvénylő idő, az Aszály, az Álmodtak tengert. Legutóbbi műve Téli áradás címmel látott napvilágot. A napokban József Attila-díjjal kitüntetett Duba Gyulával beszélgettünk. A József Attila-díjat az utóbbi évtizedekben többnyire középgenerációs vagy még fiatalabb alkotók kapták. Hozzájárult-e Ön szerint az elismerés megké- settségéhez, hogy nemzetiségi íróként nincs igazán „szem előtt”? Nem könnyű válaszolnom, mert én ezekhez a dolgokhoz nemigen értek. Úgy alakult az életem, hogy jó egy évtizede visszavonultam a közélettől, magammal meg a munkámmal foglalkozom, és fogalmam sincs, hogyan működüt a díjodaíté- lő mechanizmus. Nyilván szerepet játszik benne az is, hogy kisebbségi írók csak a rendszerváltás után kaphattak magyarországi díjakat. És valószínűleg az is igaz, hogy aki jobban benne él az irodalmi közéletben, az egyrészt jobban szem előtt van, tehát ismertebb, másrészt jobban megnyüatkozik a szellemisége. Nyugdíjba vonulása előtt viszont Ön erőteljes közéleti szerepet vállalt. Dolgozott a rádió magyar adásában, tizenöt évig volt az Irodalmi Szemle főszerkesztője, majd a Madách Könyvkiadó irodalmi vezetőjeként tevékenykedett. Mennyire szorították háttérbe ezek a feladatok az írót? Ha valamit elvállaltam, akkor azt igyekeztem erőmből telően a legjobb tudásom szerint elvégezni. A közéleti feladatok valóban más jellegűek, mint az irodalmiak, az alkotáshoz sokszor szüksége van az írónak arra, hogy elvonulhasson. Nekem az elvonulásra csak nyugdíjasként nyüt lehetőségem, és most az írásnak szentelhetem az energiámat. Az öregség egyfajta bölcsüléssel is együtt jár szerencsés esetben. Ma is sok témám van, amiről írni szeretnék, csak hát idős korban már az energia kevesebb, a belső tűz, az igazságkeresés szenvedélye kicsit gyengébben lobog. Faluról városba került nemzedéktársaihoz hasonlóan Önnek is egyik fontos témája a két világ egyeztetése, szembeállítása, a vívódás azon, melyik világhoz is tartozik. Ön is városlakó lett, műveiben mégis a falu és annak közössége játssza a fontosabb szerepet. Az ő nézőpontjukból láttatja világot. A polgár mint olyan nem jelenik meg a prózájában. A Márai által ábrázolt, klasszikus polgár nyüván nem. Ez a típus, az igazat megvallva, nem is foglalkoztatott soha. Engem elsősorban és szenvedélyesen az olyan polgár - vagy mondjuk inkább: értelmiségi - érdekel, aki faluról jött és városlakóvá vált. Aztán meg a Márai-féle polgár talán sosem létezett. Az egy eszmény, amelyet Márai nagyon szépen megformált, de a történelem során valószínűleg soha, egyeden polgári rétegre sem volt maradéktalanul jellemző. Hiszen Márai „kassai polgárai” is a középkor alkonyán éltek, és érdekes módon céhmesterek vagy mesteremberek, tehát kétkezi munkások voltak, akik mégis a korai polgár szellemiségében dolgoztak és éltek. Említette, hogy Önt elsősorban a faluról városra fölkerült értelmiségi, tehát a polgárosodás kezdetén álló ember problémája érdekli. Sikerült-e Önnek - vagy akár valaki másnak a magyar irodalomból - ennek a rétegnek az eszményképét úgy összefoglalni, mint ahogyan Márai tette a maga kassai polgáraival? Egyáltalán: hosszabb távra is érvényes léthelyzet tud-e ez lenni, vagy csupán átmeneti állapot? Én ezt nem így látom. Szerintem minden korszak átmeneti. Lehetne persze írni egy olyan irodalmi művet, regényt például, amelyben ennek a magatartás- vagy létformának az erkölcsi lényege ugyanúgy kidomborodna, mint ahogyan az Márainál megjelenik A Garrenek műve című regényében. Ilyen művet lehetne írni - nem tudom, hogy ír-e valaki. Én csupán addig jutottam, hogy azt a sorsot próbáltam megjeleníteni, amely a miénk volt. És nem is biztos, hogy író ettől többet akarhat, mert végül is az író nem elvontan filozofál, hanem érzékien megjelenít. Szociális érzékenysége, a gyökerekhez, a falu világához kötődése munkáinak egyik fontos vonása. Napjaink valóságát ennek a közösségnek az életén keresztül legutóbb a Halódó parasztvilág című regényében fogalmazta meg. Hogyan látja a parasztság, a földművelők jövőjét? Visszatér még ehhez a témához? Nem gondolom, hogy ettől a témától el kellene fordulni. Lehetséges, hogy filozófiai vagy esztétikai szempontból arról a világról már nem lehet sok újat elmondani - de a szereplőiről!? Hát már az is egy óriási téma, hogy azok az emberek, akik úgy nőttek fel, hogy a föld tartotta el őket, és mindig, minden évszakban tudták, mit kell csinálniuk, egyszerre csak ott állnak, és rá kell döbbenniük, hogy a föld már nem élteti őket, sőt, semmi más sem, mert munkanélküliek. Nagyon sokan vannak így, a családomból is. Ez aztán egy igazán nagy téma, csak meg kell írni. Nem csak az a kérdés, hogy az az életforma lassan megszűnik-e, hanem hogy mi lesz magával az emberrel. Hogy most akkor mi legyen vele? Mit gondol közben, miként viseli el, hogy a gyökerei szakadoznak, nincs mit csinálnia, hogy az állam tartja el őt, és kevés pénzzel. Szóval a sorsproblémák továbbvonulnak, mert azokat az egyének hordozzák magukban. A rendszerek azok eltűnnek - meg váltják egymást. Ön min dolgozik most? Kisebb esszéken meg alkalmi írásokon. Nem olyanok, hogy sokat lehetne róluk beszélni. És elkezdtem egy regényt, amit aztán abbahagytam, mert valahogy nem tetszik a stílusa, talán az egészet újra kell kezdem. Érdekes, hogy még soha nem voltam így regénnyel. Korábban, ha akármelyik regényemet elkezdtem, nem kellett leállnom vele. Persze olyan előfordult, hogy aztán még dolgoztam rajta - vagy hogy teljesen átdolgoztam. Mi lesz ennek az új regénynek a témája? Élet és halál hetven éven túl, élet és halál konfrontálása. Részben történetközpontú lesz, sőt, néhol minimalizmus is akad majd benne, de most úgy vagyok vele, hogy először meg kell élnem. Az első igazán nehéz témám, de meg fogom írni. Ha már elkezdtem valamit, akkor nem engedek belőle. Elsősorban az olyan polgár érdekel, aki faluról jött és városlakóvá vált. OLVASÓSAROK Bóklászás az álmok földjén KOZSÁR ZSUZSANNA Zalaba Zsuzsa Hét lakat alatt c. meséskönyve hétpecsétes titkot őriz, melynek valószínűleg egyedüli tudója a szerző. Mi többiek csak találgathatjuk, a kalandos cselekménysorban mi az álom, mi a valóság, ki álmodik kit, mikor van éjjel és mikor nappal. Elveszünk a szövevényekben? Nem baj. Hiszen csak álmodjuk az egészet. Az író könnyű kézzel vezet minket az álmok földjére, ahol egy régi kalózláda körül bonyolódik a cselekmény. Dávid, Eszter és Csutka manó egykettőre barátságot köt, problémákat old meg, és elveszített tárgyakat kutat fel. A jó és a rossz közötti döntő ütközetben csak szemtanúként vesznek részt ugyan, mégis nagy az érdemük: ők észlelik először a veszélyt, ők hívják harcba a jó erőit. A könyv rétegei - álom és valóság-szabadon átjárhatók, és több szállal kötődnek egymáshoz. Itt minden mindennel összefügg. A valóságban elveszett láncot az álomban megtalálják, s másnap már ott függ a fogason. A különböző szereplők egyformát álmodhatnak, vagy egy-egy kaland folytatását. Az álomföldi lények a valós szereplőkkel történt valós eseményeket álmodják. Miért? Mert ez a könyv játék. Játék a képzelettel, játék a fikcióval, játék a tér és idő dimenzióival. Játék, mint a posztmodernre hajló könyvek általában. A játék azonban nem öncélú: együttgondolkodásra, együttját- szásra biztatja olvasóit a szerző. S hogy az együttjátszás megvalósulhasson, elkészült az álommanó honlapja is ( www.csutkamano . hu). Vajon ez a kommunikációs forma vissza tudja vezetni a gyerekeket az olvasáshoz? Talán. Hisz elhangzott az ígéret, írjanak a gyerekek a manónak, s a következő könyvben már lehet, hogy ők is szerepelnek. Ha jól működik a Zalaba Zsuzsa ; j HÉT LAKAT AL4TT honlap, a következő mesekönyvnek meglesz az olvasótábora. Hogy végig is rágják magukat a gyerekek az újabb kalandokon, az csakis a szerzőn múlik.
