Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-16 / 63. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 16. Kitekintő - hirdetés 11 Afganisztán földjét az utóbbi harminc évben nem taposták turistabakancsok Taxi a kabuli állatkertbe- A kabuli állatkertbe! - szólok a sofőrnek és hátra­dőlök a taxi ülésén. SZÁSZ BALÁZS Ha az utazó harminc évvel ez­előtti bédekkerrel a kezében vág neki az afgán fővároson át vezető útnak, arra készül, hogy andalító­an szép látvány várja majd egy fák­kal és történelmi műemlékekkel, kecses mecsetekkel szegélyezett úton. Két évtized háború azonban fe­lülírta a múltat, a rendet, az úti­könyveket. A város megadta magát a bombák pusztításának. Kabul ma fájdalmasan ronda város. A fákat kivágták, a parkokat, kerteket fel­dúlták, az épületeket a földdel tet­ték egyenlővé. így hát látnivalónak marad a kabuli állatkert.- Az meg hol van? - kérdez vissza megdöbbenésemre a fiatal sofőr.-A Kabul folyó mellett, délen. Az állatkertnek gyönyörű a fek­vése, és ez lett a veszte. A völgyből kifelé igyekvő folyónál van, közel a napsütésben szikrázó hófedte he­gyekhez. Itt, a völgy kijáratánál tör­tek át az amerikaiak, és harcoltak Kabulért. Akkor, két éve a katonák sokkos, kiéhezett állatokat találtak a szétlőtt épületek közt. A média felkapta a sztorit, Mardzsan, az öreg, félszemű oroszlán jóvoltá­ból még arcot, azaz pofát is kapott a felhajtás. Villámgyorsan összejött a pénz az állatok megmentésére.- Ugye ENSZ-munkás vagy? - szólal meg egy idő után a sofőr.- Nem, turista.- Az meg mi? Ha van a világon ország, amely­nek földjét az utóbbi harminc év­ben nem taposták turistabakan­csok, akkor Afganisztán az. A tálibok uralma alatt csak pár meg­szállott merészkedett ide, ők kö­zépkori körülményekről számoltak be. A háború után ugyan volt egy év békéhez hasonlító időszak, de ez is tovaszállt: a tálibok újraszerve­ződnek, emberrablásokból tartják fenn magukat. A csak nemzetközi segélyszervezetek által használt szállások ára egy éjszakára fel­emészti a hátizsákos utazó egyheti büdzséjét. Új útikönyv nincs, Afga­nisztán az egyetlen ország, melyről a híres Lonely Planet útikönyvsoro­zat semmilyen információt nem tud, a honlapján is csak ez a figyel­meztetés villog: Ne menj! Kandahár felé indulni öngyilkos terv: „száz százalék, hogy elrabol­nak”, ahogy azt egy helyi mondta nekem Heratban. A déli Kandahár környékén egyetlen külföldit sem látni, az ENSZ is visszavonta irodá­ját miután hidegvérrel több külföl­dit gyilkoltak meg errefelé. A NA­TO hatezer fegyveressel van jelen Afganisztánban, az amerikai had­seregnek mindössze tízezer kato­nája maradt az országban. Kabuli motelemben Richard, aki amerikai segélyszervezeti dolgozó, azt mondja: -Amerika nem fejezte be a munkát, túl hamar eltűntünk in­nen. Rohantunk Irakba. Megkérdezem a taxisofőrömet, Mohamedet, tudja-e hol lehet Oszama bin Laden, aki után az amerikaiak hajtóvadászatot indí­tottak a pakisztáni határvidéken.- Ha tudnám, akkor nem güriz­nék itt a taxiban, felkapnám a 10 millió dollár vérdíjat, és abból élde­gélnék - válaszolja nevetve. El­mondja, hogy egyetemista, mér­nöknek készül. De most kényszer- szünet van az egyetemen, mert Karzai vezetésével az alkotmányo- zó gyűlés - parlament vagy hasonló épület híján - a Kabuli Műszaki Egyetem aulájában ült össze. Ez az első lépés a demokráciához és a stabilitáshoz vezető hosszú úton, a júniusra ígért választások felé. Kabulban azonban egyelőre vi­dám káosz uralkodik, süt a nap, pe­zseg az élet. A híres Flower Street, a Virág utca mellett haladunk el. A hatvanas években ez az ópiumfüst­től terhes utca volt a hippik fő ázsiai találkozó helye. Persze megválto­zott ez is. Manapság csak az ENSZ és más nemzetközi szervezetek dolgozói vásárolnak itt szuveníre­ket, ami alaposan felvitte a féldrá­gakövek, afgán szőnyegek, vízipi­pák, meg a régi - állítólag Nagy Sándor idejéből származó - pénz­érmék árát. Azért még vannak ópi­umot ajánló árusok is, suttyomban, ideges suttogással kínálják a porté­kájukat. Óriási fehér dzsipet pillantok meg. A tetején készenléti pózban napszemüveges amerikai katona, kezében géppuskával, sisakján ka­mera, szája előtt apró mikrofon, ezen tartja a kapcsolatot az autó körül álló három társával. Odalépek az egyikükhöz, acélar­ca meg sem rezdül, keze viszont megszorul a géppuskán.- Elnézést, megkérdezhetem, mit csináltok itt?- Just shoppin’ - löki felém átha­tolhatatlan szemüvege mögül, meg sem áll a rágózással. - Csak vásáro­lunk. Visszaszállok a taxiba és az ab­lakon át folytatom az ismerkedést a hamisítatlan bazári élettel. Jobbról az ablakon kéregetők nyúlnak be, balra egy WC-papírt áruló kisfiú lát bennem esetleges vevőt, csakúgy, mint egy bőrövet áruló turbános férfi. Előttünk egy tömött buszból hat ember lóg ki az ajtón, egyik kezükkel csim­paszkodnak, a másikkal vidáman integetnek. Odébb burkás nők zsongják körül a csecsebecsést, karpereceket, rúzst, szemceruzát vásárolnak: vajon kinek szépítik magukat, ha fedetlenül nem mu­tatkozhatnak? A tálibok által elő­írt égszínkék leplet a nőszerveze­tek erőfeszítései ellenére sokan még nem merik levenni vagy fér­jük parancsa miatt nem vehetik le. Az állatkerthez érve búcsút ve­szek Mohamedtől. Odabent rozs­dás, üresen álló ketrecek fogadnak. Mardzsan, a félszemű oroszlán pár hónapja kimúlt. Apokaliptikus látvány: gyerekek játszanak egy óriási halom csont tövében. Vajon a falakat is kipettye- ző golyók ölték meg a állatokat, vagy egymást falták fel? Közben keleti gőzerővel (vízi- pipázási szünetekkel) folyik az ál­latkert újjáépítése. Sajátos helyi szín: toprongyos nyolc-kilenc év körüli gyerekek szedik a szeme­tet, takarítanak. Vajon mit szól­nának az adományozók, ha tud­nák, pénzükből gyermekmunká­soknak fizetnek éhbért? Ennyiért felnőttek nem mennek dolgozni, inkább elküldik gyermeküket, maguk pedig kéregetnek vagy a bazár környékén alkalmi mun­kákból tengődnek. Aki visszatér a falujába, és földművelésbe kezd, gyakran mákot termel az újra erőre kapó heroinkereskedőknek. Kifelé egy szétlőtt épület mellett jövök el. Tövében, a „Majom” tábla alatt abszurd drámába illő jelenet ismétlődik. Fiatal katonák mogyo­rót dobnak a ketrecben ücsörgő majomnak, az pedig kinyúl érte. Ilyenkor jó nagyot csapnak a kezé­re. Aztán kezdődik minden elölről. Kabul, 2004. március Mardzsan, az állatkert félszemű oroszlánja pár hónapja kimúlt. Az emlősök néhány évvel ezelőtt épített új ketrecei (Képarchívum) látható különbség Csak a VÚB Bank ügyfelei láthatják a határidős betéteik kamatai közti különbséget. • A VÚB konto első 100 000 tulajdonosának, aki 2004. V. 31-ig határidős betétet nyit, +1%-kal emeljük betétje kamatlábát!* • így minden illeték nélkül a 3, 6 vagy 12 hónapra lekötött legalább 20 000 Sk betétre évi 4,25%-os kamatot is kaphat. S Egyszerűen: jobbat nem talál! Tájékozódjon a VÚB Bank kirendeltségeinek kiterjedt hálózatában, vagy hívja a KONTAKT szolgáltatást: 0850 123 000 *A kínálat mindazokra érvényes, akiknek koronában vezetett határidős betétjük van vagy lesz, ha betétjük lejárati ideje az adott időszakra esik, és akik a kedvezményt kérvényezik. m segítünk, hogy teljesüljenek vágyai Ul* 1550

Next

/
Thumbnails
Contents