Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-08 / 56. szám, hétfő
8 ÚJ SZŐ 2004. MÁRCIUS 8. A vidéki magyar könyvtárak fele működőképes Porlepte bihari könyvek Magyar glóbusz _________ DUNA TELEVÍZIÓ Könyvtárosnak csak az menjen, akinek szívügye a könyv. A Bihar megyei könyvtárosoknak szánt jó tanácsot már csak azért is ajánlatos megfogadni, mert a vidéki könyvtáraknak alig a fele működik. Könyvállományuk teljesen elavult. Bihar megye mintegy 20 vidéki magyar könyvtárból 10 működőképes, a többi csak névlegesen létezik. A kis falvakban évtizedes por lepi a 70-es évekből megörökölt, ócska könyveket. A megyei könyvtár rehabüitációs programot indított a könyvállomány konzerválására, a lemaradás viszont jelentős. - Minden településen olyan óriási a hiány, hogy ezt pótolni csak a magyarországi támogatók révén nem lehet. Tehát olyan helyi kultúrpolitikára van szükség, amely évente előirányoz valamennyi pénzt a könyvtárépítésre is és a könyvtárfejlesztésre is, valamint az épület állagának a karbantartására - mondta Tóth Natália, a könyvtárvezetője. Biharban idén 4,5 millió lejt fordítanak a magyar könyvek pótlására. A pályázati pénzt nyolcfelé osztották, így alig egy-két új kiadvány kerülhet a polcra. A több ezer lakosú Hegyközcsatárban könyvtár működik, de a lajstromba vett 18 ezer kötet jelentős része használhatatlan. Az önkormányzatnak nem volt pénze könyvekre, ezért a Bihar megyei könyvtártól kaptak könyveket a csatári könyvtár részére. A községi önkormányzatok feladata volna működtetni a művelődési intézményeket, könyvtárost alkalmazni, könyvet venni, de se pénzük, se tervük nincs könyvtáraik fenntartására. Elavult a könyvállomány (A Duna Televízió Híradójának felvétele) Ukrajnában virágzik a hamis szeszesitalok piaca Nem segít a hologram, sem a hőérzékeny festék KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Ukrajnában elképesztő méreteket öltött a jövedéki termékek hamisítása, árnyékgazdaságon belüli előállítása és forgalmazása. Az ilyen termékek közt is leginkább az alkoholtartalmú italok hamisítása, illegális forgalmazása van terjedőben. Az árnyékgazdaság tetemes haszonnal üzemel, hiszen a piacra dobott termékekért egyetlen kopijka adót sem fizetnek a forgalmazók. Ugyanakkor az állam hatalmas károkat szenved, mivel elmaradnak a jövedéki adóból származó bevételek. Ördögi kör ez, mely ellen egyre vehemensebb harcot hirdetnek az ország vezetői, a belügyi szervek, valamint az adóadminisztráció és az adómilícia. Mint azt Szerhij Ihnatenko, az Állami Adóadminisztráció Kárpátaljai Jövedékügyi Regionális Főosztályának vezetője kifejtette, ebben a megyében is rengeteg az ügyeskedő, sok a visszaélés. Az utóbbi hónapokban Zárjegy fedőnévvel indítottak átfogó akciót, hogy kiszűrjék az árnyékgazdaságban tevékenykedőket. A megelőzést szolgálta továbbá az új típusú zárjegyek bevezetése is. A többszörös védelemmel ellátott zárjegyeken egyebek közt hologram, tapintásra és hőre érzékeny festékréteg hivatott biztosítani, hogy lehetetlenné váljék a hamisítás. Csakhogy az emberek találékonysága nem ismer határokat. Csak néhány hete jelentek meg a hamisíthatatlannak vélt zárjegyek, de máris tízezer számra bukkannak elő a csaknem tökéletes hamisítványok. Arról az újságíró személyesen is meggyőződhetett, hogy a szakszerű nyomdai kivitellel készült zárjegyek a laikus számára teljesen olyanok, mint az eredetiek. Azaz szabad szemmel szinte lehetetlen a hamisat megkülönböztetni a valóditól. Arról már Viktor Halajszkij, a megyei adómilícia helyettes vezetője mesélt, hogy idén február közepéig 390 jövedéki terméket, így szeszes italokat is gyártó és forgalmazó vállalkozónál tartottak ellenőrzést. 183 esetben bukkantak visszaélés nyomaira. Összességében mintegy 618 200 hrivnya értékben foglaltak le hamis, vagy szabálytalanul forgalmazott jövedéki terméket. Ezek közt volt például több mint 25 000 palack, új típusú hamis zárjeggyel ellátott szeszes ital. Ugyanakkor lefoglaltak 29 000 darab, felhasználásra váró új típusú zárjegyet. Persze, szintén hamisítottakat. A hamisítók számára nincs lehetetlen. A kommersz vodkától a legdrágább Tisza konyakig bármit elő tudnak állítani. A ráfordítás minimális, mert adót sem fizetnek. A nyereség viszont busás. Csak az állam és közvetlenül a fogyasztó jár rosszul. A különféle kotyvalékok ugyanis csak látszatra azonosak a palackokra kerülő, szintén hamisított, de szép kivitelű címkéken olvasható nevű termékkel. Románia első vidéki információs irodáját 2500 euróból hozták létre a helyi tanács költségvetéséből (A Duna Televízió Híradójának felvétele) Naponta egyre többen érdeklődnek az irodában Euro Info Pont Ákosfalván Ákosfalva. Romániában felavatták az első vidéki Euro Info Pontot. A kezdeményezés sikerét az is jelzi, hogy a Maros megyei Ákosfalva községben átadott központban naponta többen érdeklődnek a mezőgazdasági és vidék- fejlesztési programokról és a pályázati lehetőségekről. Az információs központ létrehozásához és üzemeltetéséhez szükséges 2500 eurót a helyi tanács biztosította saját költségvetéséből. Ezáltal lehetővé vált, hogy az ákosfalvi iroda is csaúakozzon a meglévő tizenkét romániai európai uniós információs központhoz. A térségben élő mintegy 50 ezer magyar tájékoztatást és tanácsot kérhet az Európai Unióról és a magyarországi alapítványok pályázatairól. Az erdélyi EU Info Pont tevékenységét az Európai Bizottság romániai küldöttsége koordinálja. (Duna TV) A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház fiatal vezetője a kérdésekben keresi a színház lényegét Legyen a színház élő művészet A 26 éves Szabó K. István 1999-től rendezője, majd művészeti vezetője és igazgatója a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznak, mely bár önálló jogi státusa van, mégis két másik intézménnyel, az Udvarhely Néptáncműhellyel és a helyi Művelődési Házzal kénytelen osztozni egy épületen. ERDÉLYI RIPORT Hogyan került kapcsolatba az udvarhelyi színházzal? 1999 őszén Merő Béla, a Tomcsa Sándor Színház alapító művészeti vezetője meghívott Udvarhelyre. Második alkalommal jártam a székely anyavárosban, és lenyűgözött a város enyhén arisztokratikus nyugalma. A Két úr szolgáját, Goldoni művét próbálta éppen Gáspár Tibor a színházban, és az a néhány perc, amit akkor a nézőtéren töltöttem, meggyőzött arról, hogy ezt a színházat komolyan gondolják. Merő Béla felkérését elfogadtam, és ezt a mai napig nem bántam meg. Merő Béla távozása után meg kellett birkóznunk a helyzet adta problémákkal. A Temesvárról ideszerződött Dunkler Réka segítségével elkezdődött az az időszak, amely már színházról, repertoárról, intézményarculat kialakításáról, egyszóval rendkívüli felelősségről szólt. Azt hiszem, az első fordulóban ezt becsülettel „megúsztuk”, és mára, fennállásának ötödik évében, már feladatához felnőtt színházi vállalkozásról beszélhetünk Székelyudvarhelyen. Milyenek voltak a körülmények, mit kellett átalakítani? Ebben a színházban nulláról indult minden. Ez megnehezítette az idekerült művészek dolgát, mert ők többnyire valamilyen stabil állapotból léptek át. Az, ami itt volt, többletmunkát és - odafigyelést igényelt. Mindenkinek megsokszorozódott a feladata. Ezért maradtak a színházat alapító stábból olyan kevesen. Az emberek türelmét nagyon igénybe veszi a folyamat, amikor műkedvelő háttérből szakintézményt kell kialakítani. Az új jogi státus, amelyet 2004- ben kaptunk meg, eléggé skizofrén helyzetből mozdította ki az intézményt. Reményeim szerint jó irányba, habár ez most még beláthatatlan. Már maga a gesztus arról tanúskodik, hogy esély van a normalizálódásra. Négy éven keresztül a színház a Művelődési Ház tagozataként működött. Nagyon nehéz lerázni a „mindentudó intézmény” fogalmát és megértetni a város elöljáróival, hogy tiszta intézményre van szükség. Ha azt akarjuk, hogy itt színház legyen, akkor azt színházi emberek kell hogy működtessék az annak megfelelő normák szerint. Minden bizonnyal az elkövetkező periódus sem lesz problémamentes. Mi lenne a mai erdélyi színjátszás feladata, ezen belül az udvarhelyi színházé is? Az erdélyi színháznak a rendszerváltozást megelőző negyven évhez képest lényegesen átalakult a feladatköre. A magyar nyelv, magyar szó megőrzésének fóruma, úgy érzem, túllépte önvédelmi bástyáit. Erdélyben, a színház szempontjából nem beszélhetünk magyar kisebbségről. Ez automatikusan maga után vonja azt is, hogy le kell vetkőznünk a kisebbségi kultúra frusztrációit. Az erdélyi színjátszásnak, sajátos, egyre inkább körvonalazódó stílusjegyeivel, az egyetemességre kell törekednie: nem bezárkózni, nem folklór-színházat istápolni, hanem hiteles, élő művészetet teremteni. Hiszem, hogy a színház lételeme a játék. Vonakodom a reprodukcióktól, a valóságutánzástól, a halott színházi kategóriától, mert életünk a színpadon nem azonos mindennapjaink reflexeivel. Nem a válaszokban keresem a színház lényegét, hanem a kérdésekben, és kétkedő ember lévén, az újrateremtés lehetőségét kutatom. A műsorterv összeállításakor mennyire veszik figyelembe a közönség igényeit? Repertoárszínház vagyunk, és megpróbálunk úgy is gondolkodni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a közönség igényeit, szokásait. Megpróbáltuk kiigazítani a repertoáron szereplő címeket, műfajokat úgy, hogy azok találkozzanak a színházlátogató közönség igényével. Például, ha személy szerint nem vagyok is a műfaj kedvelője, nem tekinthetek el attól, hogy szükség van az operettre. Évente 9000 ember tart rá igényt. A kamara-előadásokkal egy merészebb, a színház lehetőségeinek keresésében is gyökerező művészi vállalkozásnak adózunk, és megpróbálunk mind drámai megközelítés szempontjából, mind játéklehetőségek szempontjából izgalmas előadásokat létrehozni. Örömünkre, ezeket az előSzabó K. István: „Az egyetemességre kell törekedni, nem bezárkózni” adásokat is egyre többen igénylik. Ebből kiderül az is, hogy az igény alakítható. Fontosak a gyerekek, mert ők lesznek a jövő színházlátogatói, erre is odafigyelünk. Vannak-e támogatóik? Udvarhelyen semmi nem úszhatja meg a politikát, de a színház többszörösen érzékeny erre a dologra. A művészet elveti a kompromisszum elvét, a behatárolást, nem lehet kisajátítani, nem lehet politikai tőkét kovácsolni belőle. A színháznak nem ez a funkciója. A színház alkotást, élményt nyújt azoknak, akik élnek a lehetőséggel. Lehet manipulációs eszköznek használni, de ezzel mi nem értünk egyet. Évek óta rendszeresen fogalmazzuk meg az igényünket, hogy ez politikamentes intézmény legyen. Akadtak, akik segítettek. Vannak állandó barátaink, és vannak alkalmi segítőink. A produkciós költségeinket pályázati úton fedezzük. A magyarországi minisztériumok, szakbizottságok jelentenek nagy segítséget. A város állja a jelenlegi kerethez szükséges fizetéseket, az évi béralapokat. Nehéz meggyőzni a városvezetést a teljes beruházás feltétlen szükségszerűségéről, de ha sikerül is, mint az minden költségvetési tárgyaláson kiderül, nincs megfelelő pénzalap a befektetésre. így marad a lépcsőfokból, lépcsőfokra stratégia. RetüérefnV hogy az intézményesített elképzelés alá belátható időn belül erős alappillérek is kerülnek. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház (A színház archívumából)
