Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-05 / 54. szám, péntek
ÚJ SZŐ 2004. MÁRCIUS 5. Gondolat 17 5. táblázat: Ön kinek utalta át adója 1%-át? Szlovákia Annak a szervezetnek, amelynek aktív tagja vagyok 14,0 Annak a szervezetnek, amelynek szolgáltatásait családom valamelyik tagja igénybe veszi 32,2 Annak a szervezetnek, amely a munkahelyemhez kapcsolódik 15,8 Igen, annak a szervezetnek, amelynek a szolgáltatásait ugyan nem veszem igénybe, de ismerem a tevékenységét 23,4 Igen, annak a szervezetnek, amelynek konkrét tevékenységét ugyan nem ismerem, de fontosnak tartom a tevékenységét 8,3 Igen, annak a szervezetnek, amelyiket a munkaadóm ajánlott 6,3 egyes szervezetek által lefolytatott kampányokból tájékozódtak. A belső kampánynak köszönhetően a civil szervezetek egyértelműen tudatosították, hogy élniük kell az 1%-os törvény adta lehetőségekkel, egy részük bejegyeztette magát, majd elindította a külső kampányt, amelynek egyrészt az volt a célja, hogy tájékoztassa a lakosságot az 1%-os törvény fontosságáról és értelméről, valamint az 1%-ról való rendelkezés gyakorlati teendőiről, másrészt pedig fellendítse az „adakozókedvet”. Milyen eredményeket értek el? Milyen volt tehát a külső kampány, s általa az 1%-os törvény lakosságra kiterjedő társadalmi hatása? A törvény hatása’ az adófizetőkre Magyarországon a lakosság döntő többsége, az adófizetők pedig szinte valamennyien tudtak az 1%-os törvényről. Szlovákiában a lakosság nem egész háromnegyede, s az adófizetőknek is csupán a kétharmada tudott arról, hogy létezik ilyen törvény. A tájékozottság mértéke a növekvő iskolai végzettséggel egyenes arányban emelkedett, de még az egyetemi végzettségűeknél —akiknek 92%-a tudott a törvényről —sem érte el a magyarországi tájékozottsági szintet. A korcsoportok tájékozottsága sem volt egyforma: leginkább a 35-55 évesek értesültek a törvényről, akik egyben a legiskolázottabbak is voltak. „Első körben” a magyarországi kampány tehát effektívebb- nek bizonyult, mert informálta a lakosság valamennyi rétegét, míg a szlovákiai kampány inkább az iskolázottabbakhoz talált utat. A törvényről való értesültség azonban nem jelent automatikusan egyetértést is a törvénnyel. S attól, hogy valaki informált, még nem biztos, hogy él az 1%-os felajánlás lehetőségével. Ezt dokumentálja az 1. táblázat. A fenti adatokból kiderül, hogy Magyarországon mind a lakosság, mind pedig az adófizetők törvényt ismerő csoportjának csupán egy nagyon szűk rétege nem értett egyet a törvénnyel. Az adófizetők törvényt ismerő és azzal egyetértő csoportja még így is az összes adófizető 90%-át alkotta, azonban ha megnézzük az 1. táblázat utolsó oszlopát, akkor azt látjuk, hogy csak minden harmadik nyilatkozott közülük! Szlovákiában az adófizetőknek abból a csaknem kétharmadot kitevő csoportjából, amely informált volt, 40%-nyian éltek is az 1% felajánlásának lehetőségével. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy minden második informált adófizető nyilatkozott. Ha tehát a külső kampány második fázisának, a meggyőző szakasznak az eredményességét vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, hogy a szlovákiai kampány volt sikeresebb, hiszen azok közül, akiket képes volt informálni, több adófizető állampolgárt tudott rávenni arra, hogy adójuk 1%-át felajánlják valamelyik civil szervezetnek. Ha pedig a külső kampány mindkét célkitűzését értékeljük, akkor a következőt látjuk: a magyarországi kampány mindenkit képes volt informálni, de nem mindenkit tudott meggyőzni. A szlovákiai kampánynak viszont nem sikerült a széleskörű tájékoztatás, akiket azonban elért, azok közül többeket volt képes meggyőzni, mint a magyarországi kampány. Természetesen felmerül a kérdés, hogy milyen mértékben járul hozzá a felajánlások számának növekedéséhez maga a kampány, s milyen szerepe van mindebben a szubjektív adakozói magatartásnak, attitűdnek (amelyet azonban sok más tényező mellett a kampány úgyszintén befolyásolhat). Ez egy nagyon összetett probléma, amelynek részletes, beható vizsgálatára még sem Magyarországon, sem Szlovákiában nem került sor. A rendelkezésünkre álló adatok a jelenségnek csak egy szűk szeletét világíthatják meg, nevezetesen: a kampány mely eszközei voltak a legfrekventáltabbak. Az 1. grafikon azt ábrázolja, hogy Szlovákiában minden második adófizető a TV-ből tájékozódott, minden ötödik a sajtóból. A harmadik helyen egy informális, tulajdonképpen a hivatalos kampányon kívüli információforrás szerepel: az ismerősök, rokonok, akiktől az adófizetők csaknem 12%-a informálódott. Magyarországon épp fordítva van. A legtöbben (44%) az ismerősök, rokonok által tájékozódtak, a televízióból és a rádióból minden negyedik válaszadó (TV és rádió együttvéve 25,2%), a sajtóból pedig minden harmadik. Magyarországon az adófizetők 30%-a, Szlovákiában az informált adófizetők 40%-a adakozott. Vegyük szemügyre előbb a nem nyilatkozó adófizetőket, akiknek részaránya Magyarországon 70%, Szlovákiában 60% volt. A nyilatkozat megtagadásának okait részletesen szemlélteti a 2. táblázat. Szlovákiában a következő kép tárul elénk a törvény adta lehetőség visszautasításának okairól (3. táblázat): A 2. és a 3. táblázat válaszmegoszlásaiból kiderül, hogy az adófizetők Magyarországon is, Szlovákiában is különböző okok miatt nem nyilatkoztak. Ezek közül az okok közül azonban egyik sem kizárólagos, egyik sem meghatározó. S ugyancsak mindkét országra érvényes, hogy az adófizetők nem igazán az 1%-os törvény, illetve a civil szervezetek iránti bizalomhiány miatt nem adakoztak —bár ez is előfordult. Sokkal inkább a következő okok miatt: 1. tudatlanságból (kezdve attól, hogy nem tudta, mit kell csinálni, adminisztratív szempontból igényesnek vélte a nyilatkozattétel folyamatát), 2. kényelemből és lustaságból (elfelejtette, lekéste a nyilatkozás időpontját, de részben az előző csoport, a „tudatlanok” magatartásában is jelen van a kényelem, hiszen ha akarta volna, megérdeklődheti, mit kell tennie), 3. 1%-os összeg nem érte el a 40 eurót. Kik nyilatkoztak? Magyarországon leginkább az iskolázottság szintje határozta meg az 1%-os döntéseket. Minél iskolázottabbak voltak az adófizetők, annál valószínűbb, hogy nyilatkoztak. A foglalkozási csoport és az 1%-os döntés között is kimutatható összefüggés, mégpedig abban az értelemben, hogy a magasabb posztokat betöltő (s egyben újfent az iskolázottabb) adófizetők nagyobb mértékben nyilatkoztak, mint az alacsonyabb posztokat betöltők. Továbbá az állami alkalmazottak 70%- a élt az 1%-os törvény kínálta lehetőséggel, a kisvállalkozóknak pedig csak alig több mint egynegyede. Ágazati szempontból vizsgálva, azokon a területeken, ahol magas a második gazdaság aránya, kevesebben nyilatkoztak, mint az adózás szempontjából átlátható területeken. Az adományozásban aktívabbak voltak a nők (32,4%), mint a férfiak (29,1%), a korcsoportok közül pedig leginkább a 30 és 60 év közöttiek. Szlovákiában hasonló tendenciákat tapasztaltunk, bár ezek nem jelentek meg annyira markánsan, mint Magyarországon. Általában elmondható, hogy az adófizetők közül inkább nyilatkoztak adójuk 1%-áról az iskolázottabbak, a nők, és a korral is nőtt az adakozási kedv (az 55 éven felülieknél csúcsosodott ki), de ne felejtsük el, hogy ők voltak a tájékozottabbak is! Áz 5. táblázatból kiderül, hogy Szlovákiában a nyilatkozók egyharmada annak a szervezetnek utalta át adója 1%-t, amelynek szolgáltatásait valamelyik családtagja igénybe veszi, majd az ismert tevékenységet folytató szervezetnek (23,4%), s csaknem azonos mértékben nyilatkoztak a munkahelyükhöz kapcsolódó, illetve azon szervezet javára, amelynek aktív tagjai. Miért adakoztak az emberek? A nyilatkozók elsődleges szándéka és célja a segítségnyújtás, a segíteni akarás. Azt, hogy kinek, mely szervezetnek, illetve mely szervezet által akarnak segíteni, több szempontból vizsgálhatjuk, bár feltételezhető, hogy ezek a szempontok együttesen, nem pedig elkülönültek merülnek fel a nyilatkozók —vagy legalábbis a többségük —tudatában. Ezek a szempontok a következők: 1. a szervezethez való viszony, 2. a szervezet tevékenységi köre és 3. a szervezet földrajzi hatósugara. A szervezethez való viszony (6. táblázat) mindkét országban fontosnak bizonyult, hiszen a legtöbben olyan szervezetet támogattak, amelyhez személyesen is kötődtek (az aktív tagságtól kezdve egészen a szponzori minőségig). Magyarországon a nyilatkozók 42,3%-a, Szlovákiában 48%-uk ilyen szervezetnek ajánlotta fel az adója 1%-át. Másodsorban azon szervezetek javára adakoztak, amelyeket ugyan csak hírből ismertek, de tudták, mivel foglalkoznak, fontosnak tartották ezt a tevékenységet, s esetenként megfordult a fejükben, hogy a jövőben még igénybe vehetik a szervezet szolgáltatásait. Ezeknek a szervezeteknek a javára a magyarországi adófizetők 36%-a nyilatkozott, Szlovákiában 31,7%-uk. A nyilatkozóknak, a szervezet tevékenységi köre szerinti megoszlását az 2. grafikon szemlélteti. Magyarországon a nyilatkozók egyharmada az iskolaügyet, 26,8%-uk a szociális szférát, 16,6%-uk az egészségügyet támogatta. Szlovákiában az egészségügy (29,7%), az iskolaügy (18,9%) és a sport (12,6) vezeti a listát. Az egészségügy és az iskolaügy mindkét országban a nyilatkozók fokozott támogatását élvezte, ám nem azonos arányban. A prioritások nagyjából azonosak —leszámítva a sportot, amely Szlovákiában a harmadik legtá- mogatottabb terület — csak támogatásuk nagyságrendje tér el. Természetesen a kevésbé támogatott területek számára sem kell, hogy a nyilatkozatokból befolyó 1% kis összeget jelentsen, hiszen 1999-ben 11 766 238 euró gyűlt össze a felajánlott 1%-okból A szervezetek tevékenységi körét szemlélve még egyértelműbbé válik az előző szempont, a nyilatkozó és a szervezet kölcsönös viszonya. Épp az iskola, az egészségügyi szervezet, a sport és a szociális szférában működő szervezet az, amellyel az embereknek különösebb megerőltetés nélkül személyes kapcsolatuk szokott lenni, vagy ha épp (még vagy már) nincs is személyes kapcsolatuk, könnyen lehet, hogy a jövőben igénybe fogják venni a szolgáltatásait. Ezt bizonyítják a legfrissebb magyarországi adatok is. 2003-ban 23 437 500 eurót meghaladó támogatást kapott a civil szféra, ebből 18 359 375 eurót az alapítványok, közülük is leginkább az egészségügyi és oktatási szervezetek. Az egy adózótól származó legmagasabb összeg 589 844 euró volt, aki ezt szintén egy egészségügyi alapítványnak ajánlotta fel. Szlovákiában, 2001-ben összesen 2 484 933 euró gyűlt össze az 1%-os felajánlásokból. A 2002-es adatok egyelőre nem ismertek. Ez az összeg 3 923 szervezet között osztódott el. A legkisebb ösz- szeg 0,68 euró volt, a legnagyobb 8 823 euró. Egy szervezet átlagban 633 euró támogatást kapott. A leginkább támogatott 50 szervezet legkevesebb 4 878 eurót kapott. Ezek között a szervezetek között az egészségügyi alapítványok dominálnak (Rákellenes Liga, gyermekonkológiai alapítványok stb.), de vannak közöttük iskolai, sport- és egyházi alapítványok is. Az adakozás harmadik szempontjának a szervezet földrajzi hatósugarát tekinthetjük. Magyarországon leginkább a megye- székhelyen élők nyilatkoztak (36%), legkevésbé a községekben élők (26,7%). A kutatók ezt többek között a településen érvényesülő informális kapcsolatok szorosságával és intenzitásával is. Magyarországon is, akárcsak Szlovákiában a nyilatkozó azokat a szervezeteket részesíti előnyben, amelyek az általa lakott régióban működnek. Szlovákiában ugyanis a nyilatkozók 63%-a ilyen szervezetet támogatott, 20,6%-uk országos hatáskörű szervezetet, 10,6%-uk pedig más, esetleg több régióban működő szervezetet. Tanulságok A fentebb leírtak alapján leszögezhetjük, hogy az 1%-os törvény széleskörű társadalmi hatást ért el. Mozgósította a civil szervezeteket, de mozgósította a lakosságot is, kapcsolatot alakított ki közöttük, s a már meglevő kapcsolatokat még szorosabbra fűzte. A nyilatkozó adófizetők kicsit a magukénak is érezhetik/érzik a szervezetet (s ez további pozitív hozadékot vonhat maga után). A civil szervezetek számára sem mindegy, hogy az állampolgárok értékelik-e a tevékenységüket, he- lyeslik-e célkitűzéseiket, eredményeiket, s e téren az 1%-os felajánlásokat visszajelzésként is felfoghatták. Ugyanakkor el kell mondani, hogy nem egy klasszikus filantróp magatartásról van szó. Az adófizető azt adományozza a szervezetnek, amit egyébként az államnak kellene befizetnie. Ez megkönnyíti a dolgát, mert nem jelent plusz kiadást. De plusz teendőket igen, mivel tennie kell azért, hogy az adomány eljusson a címzetthez. Az 1% odaítélésének lehetősége tehát nem helyettesíti a klasz- szikus adományozás formáit. Ugyanakkor nem is állami támogatásról van szó. Épp ezért meg kell hogy maradjanak az állami támogatások egyéb formái. Maga a szlovák és magyar állam sem kezeli az 1%-os törvényt az állami támogatások kizárólagos formájaként vagy azok alternatívájaként. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Magyarországon is és Szlovákiában is megmaradtak az állami támogatások egyéb formái. Azok a megszorító intézkedések, amelyek általában a gazdasági reformokkal függnek össze ezekben az országokban, sose használták indoklásaikban az 1%-os törvény meglétét. Nem 2. táblázat: Miért nem nyilatkoztak a magyarországi adófizetők (%) A befizetett SZJA kisebb 40 eurónál 22,3 Nem figyelt rá, elkésett, elfelejtette 18,8 Munkahelyén töltötték ki az adóbevallását, és nem tájékoztatták a lehetőségről 17,3 Nem tudja pontosan, milyen szervezetek számára lehet rendelkezni 12,4 Nem ért egyet az 1%-os törvénnyel 12,2 Nem talált olyan szervezetet, amelynek szívesen felajánlotta volna az 1%-át 9,4 Technikai okokból 5,1 Korábbi rossz tapasztalat 2,5 3. táblázat: Miért nem nyilatkoztak a szlovákiai adófizetők? (%) Nem tudta, mit kell csinálni 21,5 A folyamat adminisztratív szempontból nagyon igényes volt 20,0 Elfelejtette, pedig akart adakozni 17,0 Nem bízik a nonprofit szervezetekben 10,5 Nem tudja, nem emlékszik rá 10,0 Nem tudta, kinek adományozza a pénzt 9,3 Nem tartja helyesnek, hogy valakinek csak úgy ajándékozzon valamit 6,1 Nem bízik az adóhivatal embereiben 5,4 Az adományozásban aktívabbak voltak a nők, mint a férfiak. 6. táblázat: A nyilatkozók megoszlása a szervezethez való viszony szerint (%) Magyarország Szlovákia Személyesen ismert szervezet, amely Az adófizető családjának nyújt szolgáltatást 24,7 32,2 Az adófizető munkahelyéhez kapcsolódik 10,0 15,8 Más formában is kap támogatást az adófizetőtől 7,6Az adófizető aktív tagja14,0 Rokonok és barátok közvetítésével megismert szervezet 17,1Csak hírből ismert szervezet, amely Az adófizető által fontosnak tartott tevékenységet folytat 32,1 31,7 A jövőben esetleg igénybe vehető szolgáltatásokat nyújt 4,0Rögtönzött vagy átengedett döntés 4,5 6,3 Szlovákiában egy szervezet átlagban 633 euró támogatást kapott.