Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-05 / 54. szám, péntek

18 Gondolat ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 5 2. grafikon: A nyilatkozók megoszlása a szervezet tevékenységi köre szerint ­0 5 10 IS 20 25 30 35 egészségügy 29,7 40 m iskola ügy, oktatás 18,9 34,1 sport 12,6 szociális szféra 9,6 ■m kultúra 7,1 m egyház 5,7 környezetvédelem tudomány, kutatás 4,1 i,i ■ ■ Magyarország Szlovákia is tehetik, hiszen az 1%-os tör­vényből adódó bevételek csak ki­egészítő bevételei a harmadik szektornak. De fontos bevételei, hiszen - mint azt már említettük - szabadon felhasználhatók. Az 1% tehát nem helyettesítheti és nem is akarja helyettesítem az adományozás egyéb formáit. Magyarországon és Szlovákiá­ban is felmerült, hogy az állami tá­mogatás egyik formája —sőt az 1%-os törvény egyik alternatívája - -lehet egy olyan állami alap vagy alapítvány létrehozása, amely az 1%-hoz nagyságrendileg hasonló összeget tudna elosztani a civil szervezeteknek az állami költség- vetésből. A „független kuratórium” azonban sosem helyettesítheti a független polgárok akaratát. Ezek az elképzelések mindenkor az anyagi források kézben tartását, az elosztás centralizálását, a korrupci­ót jelentik az 1%-os felajánlásokkal szemben. Nem beszélve arról, hogy az egyes szakterületeken hasonló „közalapítványok” évek óta létez­nek komoly anyagi forrásokhoz jut­tatva a civü szektor egyes ágazatait (szociális szféra, egészségügy, de a kultúra is). Az 1%-os törvény nagy lehetőség a legkisebb szer­vezet számára is. Azok a szervezetek, amelyek nem regisztráltatják magukat, és nem folytatnak kam­pányt az 1% megszerzéséért, csak önmagukat okolhatják, hiszen a le­hetőség mindenki számára adott. Bármilyen kicsi is az 1%-os felaján­lás összege, a szervezet a jövőre nézve komoly tapasztalatokra tesz szert, és mert kiszámítható forrás­ról van szó, a jövő évben újragon­dolva a kampánytechnikáit, megint megpróbálhat minél na­gyobb bevételt elérni. Persze mindeközben nagyon fontos az informáltság kérdése. lüd-e mindenki az 1%-os törvény adta lehetőségről? A számadatok azt mutatják, hogy az adófizetők­nek eddig csak egy része élt (30- 40%) az adományozás e formájá­val. Az 1%-os kampány legfonto­sabb eleme, hogy a polgárok minél több információhoz jussanak az adott szervezetről. Esedeg be is kapcsolódhatnak a civil szervezet munkájába, újabb és újabb támo­gatási formáknak nyitva ezzel utat. Persze ügyelni kell arra, hogy mindez ne pusztán a civil szerve­zetek ügye legyen. Törvény adta lehetőségről van szó, amelynek propagálásából az állami szervek­nek is ki kell venniük a részüket. Pozitív hozzáállással, ennek meg­felelő nyilatkozatokkal, minél egy­szerűbb eljárási mechanizmusok kialakításával. Magyarországon már így van, Szlovákiában pedig most vezetik be, hogy az adófizető­nek ne kelljen külön nyomtatvá­nyon nyilatkoznia az 1% felajánlá­sáról, hanem legyen az adóbeval­lás szerves része. Végül is az 1% az adózás egy speciális formája, ugyanolyan kötelezettség és lehe­tőség, mint maga az adózás. Ennél nagyobb és hatékonyabb propa­gandát nem nyújthat az állam, és minden adófizető polgár lehetősé­get kap arra, hogy élhessen a jogá­val. Nagyon fontos az 1%-os tör­vény szervezetre gyakorolt hatása is. Az 1%-t tervezni kell. Nemcsak a költségvetésben, hanem a meg­szerzés módjában is. A szervezet­nek meg kell mutatnia magát, kapcsolatot kell kialakítania az adófizető polgárokkal. Ez a szer­vezeti működés hatékonyságának növelését szolgálja. A szervezet professzionalizálódik, újragon­dolja küldetését, munkájának ha­tékonyságát, munkamódszereit, személyi feltételeit stb. Transzpa­rensnek, láthatónak, értelmezhe­tőnek kell lennie. Ez az „ön­megmutatás” a későbbiek során nagyon fontos lehet az EU-s pá­lyázatok esetében. Elmondható, hogy a polgárok­kal való kapcsolat az intézmény működési feltételeinek javításához is hozzájárul, és ez a későbbiekben anyagi eszközökkel nem mérhető hasznára lehet a szervezetnek. Mint ahogy az államnak is, hiszen olyan szervezetek működnek vele együtt, amelyek mérni tudják a ha­tékonyságukat, és olyan területe­ken vállalnak fel megfizetheteden munkát, amelyet az állam képte­len ellátni. Ahhoz azonban, hogy emel­kedjen a törvény adta joggal élő adófizetők aránya: 1. folyamatosan oda kell figyel­ni a visszaélésekre, jogi tanács­adást, jogvédelmet kell biztosíta­ni az adakozni kívánó állampol­gárok számára. Ez védelmet je­lent és egyben az állampolgári tu­dat erősödését szolgálja, 2. erősíteni kell az állami ügy­vitel és az egyes szervezetek kap­csolatát. Mindkét oldalon el kell sajátítani az egymásrautaltság, az együttműködés új technikáit. Ez növeli a törvény végrehajtásá­nak hatékonyságát, és mindkét fél megelégedettségét szolgálja. 3. visszaigazolás céljából fel kell dolgozni és nyilvánosságra kell hozni az előző adózási idő­szak adatait. Ez csak az adóhiva­tal közreműködésével valósulhat meg. Az 1%-os törvény társadal­mi hatása egy hosszantartó folya­mat, s ez a folyamat elképzelhe­tetlen anélkül, hogy az adófize­tők és a szervezetek ne kapjanak pontos képet arról, kik, mennyit és kinek adakoztak. Az 1%-os törvény temérdek po­zitív hatása ellenére sem csoda­szer. Nem tudja orvosolni a civil szektor minden gondját-baját. A hatékony munkavégzés, az ön­kéntes munka, a szellemi és anya­gi erőforrások mozgósítása, az adománygyűjtés egyéb technikái stb. - ami mindig is jellemezte a civil szektort - továbbra is a leg­fontosabb éltető elemei marad­nak. Ahhoz, hogy ne becsüljük alá, de ne is értékeljük túl az 1% szerepét sem az egyik, sem pedig a másik oldalon, pontosan kell látni, hogy miben segít és miben nem. Ez a tanulmány a maga sze­rény eszközeivel ehhez kívánt hozzájárulni - bevallottan elfo­gultan. Elfogultan, mert olyan két szerencsés példa összehasonlítá­sát volt hivatott elvégezni, ame­lyek esetében az 1% már évek óta élő valóság. Mivel azonban ezek­ben az országokban szinte a sem­miből jöttek létre az ötletek, és szerencsés, de ugyanakkor vélet­lenszerű politikai konstellációk adtak formát az 1%-os törvény­nek, megkockáztatható az állítás, hogy ez a folyamat bárhol megis­mételhető és megvalósítható. A szervezetnek kapcso­latot kell kialakítania az adófizető polgárokkal. SZLOVÁKIÁBAN - NEM CSAK SZLOVÁKUL Kassa környékén Szepsi az egyet­len olyan város, ahol az összlakos­ság felét (több mint ötezer fő) mindmáig az őslakos magyarság te­szi ki. Amint azt a város Fő utcáján • , I | ,, • MESTSKÉ KULTÚRNE STREDISKO VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT MESTSKÁ TELEVÍZIA VÁROSI TELEVÍZIÓ-- ■ - vv» «d» . ____________________— ké szített felvételeink is bizonyílják, törvénytisztelő polgárok élnek itt, hiszen az üzleteken, az intézménye­ken kétnyelvűek a feliratok. Szaszák György Kedves olvasóink! Szívesen várunk minden ha­sonló pozitív példát a kétnyel­vűség alkalmazására. A fény­képeket - és esetíeges kérdése­iket - a Gramma Nyelvi Iroda címére váijuk: Gramma, Bacsákova ul. 240/13,929 01 Dun. Streda; fax: 031/550 4262, e-mail: gramma@real- net.sk (Szaszák György felvételei) GONDOLAT Szerkesztők: Mislay Edit (tel. 02/59233430), Szilvássy József, Tallósi Béla. Munkatársak: Brogyányi Judit (Budapest), Gál Jenő (Prága), Gálfalvi Zsolt (Bukarest), Kőszeghy Elemér (Ungvár), Sinkovits Péter (Újvidék). Levélcím: Gondolat, Petit Press Rt., Prievozská 14/A, P. O. Box 49,820 06 Bratislava 26

Next

/
Thumbnails
Contents