Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-25 / 46. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ WSJE Az Európai Uniót bírálja a The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadása a csatlakozó országokkal szem­ben támasztott korlátozások miatt. Az EU-ba most bekerülő 73 millió ember meleg fogad­tatást érdemelne, hiszen szim­bolikusan is lezárult a kommu­nizmustól a demokrácia felé vivő útjuk. Míg az EU jelenlegi 15 tagállamának állampolgá­rai számára adott a szabad munkavállalás joga az összes tagországban, közülük 13 megfosztja ettől a jogtól a bel­épőket. A jelek szerint a nagy befolyással bíró szakszerveze­tek sikeresen ijesztgették a közvéleményt, hogy az új ta­gok polgárai tömegesen jön­nek majd a jelenlegi tagálla­mokba, s vagy elhalásszák a munkahelyeket, vagy segélye­ken élnek majd, növelve a jó­léti rendszer kiadásait. Ezért nemrég Svédország, Dánia és Hollandia is visszavonta az új tagok számára szabad munka- vállalást ígérő álláspontját, s már csak Írország, és - meg­szorításokkal - Nagy-Britan- nia ad ilyen lehetőséget. ZIARUL FINANCIAR Egyre kevesebb az esélye Ro­mániának, hogy 2004-ben le­zárja az uniós csatlakozási tár­gyalásokat. A legtekintélye­sebb pénzügyi-üzleti román napilap emlékeztet: a harminc fejezetből csak huszonkettőt si­került ideiglenesen lezárni. A maradék nyolc ráadásul a leg­keményebb diót jelenti. A leg­nagyobb problémát az időhi­ány okozza, a tárgyalásokat ugyanis októberig be kellene fejezni, mielőtt lejárna a jelen­legi Európai Bizottság mandá­tuma. Ha az elfogadja a múlt heti brüsszeli bíráló észrevéte­leket a romániai magas szintű korrupcióról és az igazságszol­gáltatás politikai függetlensé­gének problémáiról, és ragasz­kodni is fog megoldásukhoz, Románia csatlakozásának dá­tumát el fogják halasztani. LESOIR Uganda északi részén a kor­mány ellen küzdő gerillák pél­dátlan kegyedenséggel próbál­ják megfélemlíteni a lakossá­got: élve égetik el az ott élő em­bereket - úja a belga lap szem­tanúkra hivatkozva. A támadá­sokért Joseph Kony gerillave­zér a felelős. Kony azt állítja: olyan rendszert akar kialakíta­ni, amely a tízparancsolaton alapszik. Serege, az „Úr Felsza- badítási Hadserege” a barlo- nyoi menekülttáborban 200 embert mészárolt le. A tíz éve tartó polgárháború áldozatai­nak száma már meghaladja a százezret. A cél, hogy az embe­reket megfélemlítsék, elret­tentsék a lázadók elleni tanús­kodástól, s a kormányerők he­lyett a gerillákat támogassák. A lap szerint a Kongói Demokra­tikus Köztársaság keleti részén is labilis a helyzet. A Kivu-tó környékén különböző fegyve­res csoportok, még az Ugandái­nál is szörnyűbb bűntetteket követnek el: a beszámolók kannibalizmusról, a megöltek fejének lándzsára tűzéséről szólnak. A parasztokat töme­gesen mészárolják, a nőket pe­dig családjuk szeme láttára megerőszakolják.- Most, hogy szegény uram itt hagyott minket, nagyon nehéz egy nyugdíjból eltartanom munka- nélküli fiamékat is... (Lehoczki István rajza) Alig két héttel kinevezése után máris távozott posztjáról a cseh európai biztos Brüsszeli blamázs Prága még nem tagja az Eu­rópai Uniónak, és máris le­szerepelt Brüsszelben - állapították meg egybe­hangzóan a tegnapi cseh vé­leményformáló napilapok. SZILVÁSSY JÓZSEF Jana Bendová ennél is élesebben fogalmazott: immár az uniós ve­zetők is rádöbbenhettek, hogy a cseh politikusok állandóan egymás torkának ugranak. Néhány napja a kormány olyan EU-biztost nevezett meg, akit még a két kisebb koalíciós párt sem tá­mogatott. Az ellenzékről nem is be­szélve - kesergett a Mladá fronta Dnes neves politikai elemzője. Hónapokig tartott a huzakodás a három cseh kormánypárt között, hogy ki legyen az ország első EU- biztosa. Végül Vladimír Spidla kormányfő-pártelnök a szocdem (CSSD) miniszterek támogatásá­val elérte, hogy saját jelöltje, Milos Kuzvart néhai szamizdatszerző, neves környezetvédő kapjon meg­bízatást erre a posztra. A május­ban csatlakozó országok megbí­zottjai közül utolsóként indult Brüsszelbe, és elsőként - alig két héttel a kinevezése után - mon­dott le. Magyarázata szerint azért, mert Cyril Svoboda, a keresztény- demokrata (KDÚ-CSL) párti kül­ügyminiszter lejáratta őt, mert azt nyilatkozta, hogy a párt vehemens támogatása ebben a tisztségben annyit ér, mint halott embernek a csók. A jól értesültek azonban merőben másként magyarázzák a pánikszerű visszavonulást. Júni­usban európai parlamenti képvi­selőket választanak Csehország­ban is. Mértékadó közvélemény­kutató intézetek felmérései szerint az ellenzéki Polgári Demokrata Pártnak (ODS) van a legnagyobb esélye, méghozzá fényes sikerre, a jelenleg kormányon levő szocde- mekkel szemben, akiknek nép­szerűsége a megszorító intézkedé­sek és a belső pártviták miatt a mélypontra zuhant. Ha érvénye­sül a papírforma, akkor nyilván igényt tartanak az uniós biztos posztjára. Kuzvart pedig két szék közt a földre esik, hiszen most a prágai mandátumáról kellene le­mondania, ősszel pedig való­színűleg brüsszeli tisztségéről is. Jobbnak látta hát időben vissza­hátrálni a prágai parlamentbe. Vladimír Spidla elájult, amikor sa­játjelöltje a párt frakcióülésén be­jelentette a szándékát. Kimerült­séggel, feszített munkatempóval magyarázták a miniszterelnök rosszullétét. Ami tény, mégsem teljes igazság. Ugyanis mindmáig a szocdem pártelnököt hibáztatják amiatt, hogy éppen egy éve Václav Klaus, és nem valamelyik modem baloldali értékrendet képviselő személyiség lett a cseh államfő. Pártbeli bírálói szerint Spidla csak arra figyelt, nehogy már elődje és mostanság vetélytársa, Milos Ze­man vagy valamelyik híve kerül­jön helyzetbe. így aztán kölcsönö­sen kikészítették egymás jelöltjeit és a konzervatív Klaus lett a befu­tó. Akkor is nagyot tévedett a je­lenlegi kormányfő, amikor ugyan­ilyen meggondolás alapján né­hány hónapja egyik bizalmasát je­lölte az igazságügyi tárca élére. A cseh oknyomozó riporterek napo­kon belül kiderítették a poszt vá­rományosáról, hogy a prágai ille­gális piros lámpás házak szorgal­mas látogatója és az éjszakai mu­latók egyik botrányhőse. Spidla harmadszorra sem okult az előzményekből, és ugyanilyen szűklátókörű szempontok alapján választott jelöltet. - Biztos voltam benne, hogy Brüsszelben buldog­ként küzd majd országunk érde­keiért. Tévedtem - nyilatkozta le- hangoltan a kormányfő, akinek nemcsak egészségi állapota ren­dült meg, hanem kormányfői és pártelnöki pozíciója is ezzel az újabb melléfogással. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnö­ke viszont nem hagyott időt arra, hogy a cseh politikusok újabb csa­tározásba kezdjenek. Megüzente a kormányfőnek, hogy mára nevez­zék meg az új cseh európai biztost. A kormánykoalíció az újabb brüsszeli blamázs elkerülése érde­kében ezúttal minden bizonnyal szót ért, éspedig abban, hogy ez a személy Pavel Telicka, Csehország eddigi főtárgyalója legyen. LEVÉLBONTÁS Mi ellen tiltakoznak? Február 17-én tüntettek a füleki romák a csökkentett szociális se­gély miatt. Nem vagyok fajgyűlölő, de kérdem én, míg megkapták a 8-10, sőt némely csa­lád a 16-20 ezer koronás segélyt, akkor hol voltak? Most mindenki hibás, az állam, a polgármester, a szociális osztály, de talán még a postás is. A kilencvenes évek ele­jén a romák közül naponta 20-30- an adták be fölmondást a volt Ko- vosmaltban és a Novonában. Kine­vették azokat, akik maradtak és becsületesen ledolgozták a maguk 40-42 évét. Mi elmentünk 6-7 ezer koronával nyugdíjba és nem tün­tettünk. Ók most tüntettek a lakás- helyzet ellen is! Szerintük a város szemétdombra és patkányfészek­be költöztette őket, a Botló utcába. Oda, ahol 20 éve gyárigazgatók, , vezetők laktak. Ahol virágos és zöldséges kiskertek voltak. Most mi van? A kerítést eltüzelték, a kertek helyén szemétdomb, a há­zak körül mocsok. Mások járnak odapiszkolni? Nem! Azok, akik ott kiabáltak a téren. Nem tudom, mit gondolnak, hogy aki dolgozik, mennyivel kap többet, mint aki se­gélyből él. De dolgoznak mert a jövőbe is nézni kell. Mikor beve­zették, hogy munkát kell keresni és pecsétet kell kérni, hogy nincs munka, utánam is jött egy roma kislány. Szívesem adtam volna munkát neki, de tiltakozott, hogy csak írjam a papírjára, hogy nincs munka, pecsételjem be, hogy el ne vegyék a segélyt. Az érem má­sik oldala! Volt olyan tüntető, aki az új külföldi autójából kiszállt te­le aggatva arannyal, és ment kia­bálni a többi közé. Ez a másik ré­teg aki 20-25 évesen munkanél­küli segélyből már annyira vitte, hogy havonta cseréli az autóját, de csak márkás autók, márkás cuccok jöhetnek szóba. Van aztán egy másik réteg, amely ha a posta nyolckor nyit, kilenckor már az utcán fetreng részegen. Hála is­tennek, van egy nagyon becsüle­tes réteg, akik becsületesen dol­goznak. Gyerekeik tiszták, iskolá­ba, középiskolába járnak. Akkor kérdem én, ki a hibás? Többször elhangzott, hogy ha nem lesz pénz, nem tudunk mit enni, majd elmegyünk lopni. Igen, ez a leg­könnyebb. Más kínlódjon a föld­jén, és leszedni a termését büntet­lenül. Lassan nem marad erdő Fü­lek környékén. Meg kell nézni azt a pusztítást, amit csinálnak. Már csak attól félünk, hogy ha nem lesz erdő, szép lassan sorra kerül­nek a gyümölcsösök. Egy füleki olvasójuk Név és cím a szerkesztőségben KOMMENTÁR Irán és Irak MALINÁK ISTVÁN Fontos nemzetközi üzenetei vannak a múlt pénteki iráni válasz­tások után várható konzervatív fordulatnak, elsősorban az egyre bonyolultabb iraki rendezés szempontjából közvetít fontos ta­pasztalatokat. Elöljáróban le kell szögezni, a mindenki számára egyértelmű politikai fogalmak mögött Iránban más tartalom hú­zódik, mint amit megszoktunk. Az egyik oldalon azt mondjuk, Hatami elnök reformjainak vége, s azt, ami az utóbbi hónapok­ban Iránban történt, a konzervatív és a reformer tábor küzdel­meként értelmeztük. De a lényeg: a reformerek egyáltalán nem az iszlám rendszer ellen voltak és vannak, csak a rendszeren be­lüli könnyítéseket sürgették, ezek lényege az egyéni jogok és sza­badságjogok kiterjesztése. Hatamiék nem tudtak, vagy nem is akartak hozzányúlni az alkotmányhoz, márpedig ez mindennek az alapja. Most a tizenkét konzervatív iszlám vallási vezetőből és jogtudósból álló Őrök Tanácsa megfosztott több ezer reformer képviselőjelöltet a választáson való indulás lehetőségétől, amit a nyugati világ nagy felháborodással fogadott. De hangsúlyozni kell: ez a hatályos alkotmánnyal összhangban történt, senki sem követett el törvénysértést. Épp az alkotmány emeli a tizenkét fér­fiút a kormány, az államfő, a parlament fölébe. Az Őrök Tanácsá­nak lényege, hogy az iszlám törvények szigorú megtartása fölött őrködik. Most, hogy a parlamentből a (mérsékelt) reformok hí­veit kisöpörték, évekig minimális esélye sem lesz annak, hogy bárki hozzá merjen nyúlni az alaptörvényhez. Iránban a síita muzulmánok vannak többségben. Irakban is ők alkotják a többséget, őket a Szaddám-rezsim elnyomta, hiszen a volt diktátor a szunnita kisebbségre támaszkodott. Sokáig azt le­hetett hinni, hogy az amerikaiaknak az új iraki rendszer megte­remtése során a szunnitákkal - és a sokat emlegetett szunnita háromszög térségével - lesz a legtöbb gondjuk. Mára nyilvánva­ló, hogy a síiták sem olyan lovat akarnak, mint az amerikaiak, s különösen kiéleződött a feszültség Paul Bremernek, Irak ameri­kai kormányzójának múlt heti, taktikai szempontból szerencsét­len nyilatkozata óta. Kategorikusan kijelentette, szó sem lehet ar­ról, hogy az új iraki alkotmány az iszlám törvénykezésre épüljön, mert ő azt meg fogja vétózni. Ezzel magára haragította a síitákat, akik szerint nem Washingtonban fogják megszabni, hogy müyen alkotmánya legyen az iraki népnek. Bremer szembekerült az egyik legtekintélyesebb iraki síita vallási vezetővel, Sistani ajatol- láhval, aki Szaddám alatt iráni száműzetésben élt. Az USA Irak­ban minden vallást és népcsoportot arányosan képviselő kor­mányzatot akar - tehát az síita többségű lesz. A jelekből ítélve fo­galma sincs arról, hogyan vágja el az iraki síiták iráni szálait, vagy talán még nagyobb baj, hogy mindenáron el akaija vágni. Irakban sosem lehet majd érvényt szerezni egy nyugati típusú al­kotmánynak. Az csak az iszlámra épülhet, ugyanakkor éppen az iráni alkotmány mutathatja meg, mit kell elkerülni, ahhoz, hogy az új iraki társadalom modernebb, demokratikusabb legyen. JEGYZET Amerikai nagy fal B. SZENTGÁLI ANIKÓ Korábban a szovjetek, most az amerikaiak csinálják azt, amit akarnak. Nekik mindent sza­bad - mondta egy úr felhábo­rodva a rádióban. Aztán hoz­zátette: nem utálja az amcsi­kat, de ami sok, az sok! És el­mesélte történetét: A pozsonyi Hviezdoslav téren, a jelenlegi amerikai nagykövetség közelé­ben lakik. Egy tavasszal, még a szocializmus alatt édesanyja úgy döntött, kiszellőzteti a dunnákat, és kirakta őket az ablakba. Alig telt el fél óra, rá­juk rontott két elvtárs, hogy merészelik rontani a főváros egyik legfontosabb terének ké­pét azzal, hogy küógatták a ronda paplant!? Azonnal szed­jék be, különben... És ők azon­nal helyreállították a városké­pet. A rendszerváltást pedig azzal ünnepelték, hogy jól ki­szellőztettek. Már a nagy sza­badságban a család gondolt egyet, s lefestették a kifakult házat hófehérre. Alig telt el egy-két nap, kopogtattak az aj­tón, s finoman a tudtukra ad­ták: a ház mindig is szürke volt, így volt megtervezve, így van a városrendezési tervekbe írva, tessék átfesteni szürkére, mert így kilóg a képből... Ha nem, úgyis átfestik, és jól meg is büntetik őket... És ők átfes­tették szürkére. A szeptember 11-i terrortáma­dás után az amerikaiak sokkal jobban védik diplomáciai tes- tületeik épületeit is. De azt nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a pozsonyi városképbe a paplanoknál és a fehér épület­nél kevésbé illő falat emeltek nagykövetségük köré, és egyet­len illetékes sem volt felhábo­rodva. Polgári aktivisták ugyan felemelték hangjukat, a lako­sok tiltakoznak, a NATO-ba igyekvő Szlovákia fővárosa azonban többé-kevésbé tűri a falat. A nagykövetségnek állí­tólag felkínáltak több lehetősé­get, hová költözhetne át, és ál­lítólag az amerikaiak is inten­zíven keresik az új székházat. Akkor viszont nem értem, mi­ért akarnak a jelenlegi beton­oszlopok helyébe kerítést épí­teni? Hiszen úgyis le kell majd bontani... Az is felfoghatatlan, a műszaki csodák korában mi­ért klasszikus kerítéssel akar­ják megvédeni az egyik legfej­lettebb ország tulajdonát ké­pező épületet? Nem vagyok sem biztonsági szakember, sem műszaki zseni, sőt pozso­nyi őslakos sem, az azonban tény, hogy a Hviezdoslav térre semmiképpen sem illik az amerikai tákolmány. Pavol Hrusovskynak igazat kell ad­nom: akkor, amikor akadályok és falak omlanak le, nem jó, ha nálunk kerítés épül.

Next

/
Thumbnails
Contents