Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-23 / 44. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 23. Kiosztották a francia filmakadémia díjait Párizs. A legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgató- könyv díját kapta Denys Arcand a Barbárok inváziója című alkotá­sáért a francia filmakadémia idei díjosztó gáláján. Szombaton 29. alkalommal osztották ki a Cesar-díjakat Párizsban. A mostani gála a kanadai Denys Arcand teljes sikerét hozta. Rajta kívül egynél több Cesar-t csak Julie Depardiue kapott: a francia filmszínész lá­nya a legjobb női mellékszereplő és a legjobb női pályakezdő lett a La petite Lili című filmben nyújtott alakításával. A legjobb külföldi film Clint Eastwood Titokzatos folyó című munkája lett. Az Euró­pai Unió legjobb filmjének kijáró Cesar Wolfgang Beckeré lett a Good by Lenin! című filmért. A legjobb női főszereplő díját Sylvie Testűd, a legjobb férfi főszereplő díját Omar Sharif kapta. (MTI) 41. JÓKAI NAPOK - FELHÍVÁS A Pódium Színházi Társaság, a Csemadok Országos Választmánya, Komárom városa, a Komáromi Városi Művelődési Központ és a Cse­madok Komáromi Területi Választmánya ezennel meghirdeti a 41. Jó­kai Napokat, a szlovákiai magyar amatőr színjátszók, kisszínpadok és diákszínpadok országos fesztiválját. A fesztivál 2004. június 14-20. között kerül megrendezésre Komáromban. Jelentkezni kizárólag írásban lehet 2004. március 31-ig a következő címen: Pódium Színhá­zi Társaság, Vár út 1 (Hradná 1), 945 01 Komárom. Kérjük, hogy a je­lentkezés tartalmazza a csoport vezetőjének nevét, címét és telefon­számát. További információk a 035/7713-550, 7713-547-es telefon­számokon Kiss Péntek Józsefnél és Csenge! Mónikánál. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Macbeth 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Nagy hal (am.) 15.45, 20.30 Snowboarder (fr.-sv.) 18 MLADOSÍ: Unalom Brünnben (cseh) 16, 18 Zelary (cseh) 20 TATRA: Az utolsó szamuráj (am.) 17.45, 20.30 AU PARK - PALACE: Az utolsó szamuráj (am.) 14.30,16, 17.30,19, 20.30, 22 Kémkölykök 3-D - Game Over (am.) 15.50 A szemközti ab­lak (ol.) 21 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 15.40, 16.20, 19.30, 20.10 Kegyetlen bánásmód (am.) 20.50 Némó nyomában (am.) 15.30 Nagy hal (am.) 18, 20.40 Mona Lisa mosolya (am.) 14.20, 16.50, 21.50 Snowboarder (fr.-sv.) 14.40, 19.20 Unalom Brünnben (cseh) 14.10, 16.30, 18.50, 21.10 20 Zelary (cseh) 15.20,18.20, 21.20 Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 18.30 A tolvajok királya (cseh-szl.) 17, 21.40 PÓLUS - METROPOLIS: Az utolsó szamuráj (am.) 14.25, 17.10, 19.10, 20 Snowboarder (fr.-sv.) 16.50, 19.05 A tolvajok királya (cseh-szl.) 15.05, 17.05, 21.40 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 16, 19.45 Nagy hal (amerikai) 14.20, 21.20 Zelary (cseh) 17.40, 20.30 Bolondos dallamok: Újra be­vetésen (am.) 14, 15.50 Mona Lisa mosolya (am.) 16.45, 19 Unalom Brünnben (cseh) 14.35, 21.15 TATRA: A szemközti ablak (ol.) 17,19.15 CAPITOL: Az utolsó szamuráj (am.) 17, 19.45 ÚSMEV: Rocksuli (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Senki többet (fr.-sv.) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKLA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Tíz perc (ném.) 19.30 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Aki bújt aki nem 2 (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Az Amazonas kincse (am.) 19.15 Apám beájulna (magy.) 14.30, 16.30, 20.15 A felejtés bére (am.) 14.45, 17, 19.15 Felül semmi (ang.) 15, 19.30 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 14, 16, 18, 20 Igazából szerelem (ang.) 17 Jószomszédi iszony (am.) 18.15 Mackótestvér (am.) 13.45, 15.45.17.30 Magyar vándor (magy.) 13, 15, 17.15,19.30 Mona Lisa mosolya (amerikai) 16.15 Pán Péter (am.) 13.15, 15.30, 17.45 Pofa be! (fr.) 18.35, 20.30 Snowboarder (fr.-svájci) 20 Megjelent a Múltunk Emlékei idei második száma Felújításra váró kúriák LAPAJÁNLÓ Színes, gazdag tartalommal megjelent a Komáromi KT Kiadó Múltunk Emlékei című honismere­ti, műemlékvédelmi és turisztikai magazinjának idei második, febru­ári száma. A lapban egész oldalas ismertetést olvashatunk a pozso­nyi Szlovákiai Magyar Kultúra Mú­zeumának idei terveiről, a felújí­tásra váró, illetve már pusztulás­nak indult kastélyokról, kúriákról, a csallóközi táj festőjének, Csörgő Zsuzsának a munkáiról, kiállításai­ról, a Mátyusföld történetéről. Ér­dekes írás ismerteti a tótmegyeri víztorony történetét, Danis Ferenc szülőhelyét, Egeget mutatja be, Böszörményi István pedig a gács- falusi műemlékegyüttes eddig is­meretlen értékeit írja le. Szénássy Zoltán Csokonai Vitéz Mihályról, komáromi kötődéséről, Lillához fűződő szerelméről ír. Kiss László az emberek és állatok 19. századi gyógyítóját, Havas Ignácot, mun­kásságát és a korabeli gyógyítás­ban elért eredményeit mutatja be. Sztrecskó Rudolf egy eddig kevés­bé ismert anekdotát közöl Mátyás királyról és a szesztai mesterről. A lapot a folyóiratban szereplő köz­ségek névszótára, és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének februári programja zárja, (bm) Az angol Uriah Heep harmincnégy évnyi zenélés után is fiatalos lendülettel koncertezett Kassán „Játszani kell, nem gyakorolni” Bernie Shaw, az együttes énekese a koncertet megelőző sajtótájé­koztatón (Kiss Gábor felvétele) Az utóbbi három évben már másodszor látogatott el hozzánk a rockzene élő legendáihoz tartozó angol Uriah Heep zenekar. A csa­pat zenéjének fontosságát a rockzene fejlődése szem­pontjából a szakértők a Deep Purple-lel és Black Sabbattal említik egy szin­ten. Ezt a 34 éves folyama­tos működés mellett 30 millió eladott lemezük és több mint háromezer kon­certjük is igazolja. STRIEZENEC DÁVID Leghíresebb slágereik, mint az Easy Livin és a Lady in Black még ma is gyakran hallhatóak az egyes rádiócsatornákon. Három évvel ezelőtt már Pozsonyban adtak egy promóciós jellegű bemutató­koncertet, tegnap pedig aktuális Best of Tour 2004 turnéjuk kere­tében Kassán léptek fel. Bernie Shaw-val, a zenekar énekesével és Mick Box gitárossal a banda alapí­tó tagjával beszélgettünk. Több mint harminc év koncer­tezéssel a hátatok mögött, mi vonz még mindig a színpadra? Bernie Shaw: Imádunk zenélni, még most is ugyanúgy örülünk egy koncertnek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Számunkra már ez a normális életmód. Mick Box: Vannak zenekarok, amelyek inkább bezárkóznak egy stúdióba, és lemezeket ír­nak, kísérleteznek. Mi sosem voltunk ilyenek. Számunkra el­sődleges a koncertezés. Imá­dunk utazni, új helyekre eljutni, megismerni az ottani kultúrát. De természetesen mi sem zárkó­zunk el a lemezkészítéstől. Csak a számok nem a stúdióban íród­nak, hanem a szállodaszobák­ban két koncert között. Hogyan tartjátok magatokat karban? Szoktatok még gyako­rolni? Mick Box: Á, dehogy, (nevet) Mi ahhoz már túl öregek va­gyunk. Komolyabban gyakorolni, csak lemezkészítés előtt szok­tunk, különben nem. Az az elmé­letünk, hogy inkább játszani kell, nem pedig gyakorolni. Tehát mi a színpadon edzünk. És mivel nem tervezünk új stílusirányzatba el­menni, nincs is rá szükségünk. Hogyan látjátok a mai zenei világot? Gondolok itt a pénz ha­talmára. Mick Box: Szörnyű. Sajnos na­gyon nehéz ellene tenni valamit. Az egész zeneipart pár multikiadó vezetője tartja hatalmában, az igazi zene pedig vissza van szorít­va. Kialakítottak egy mű világot, ami olyan, mintha nem is erről a földről származna. Csak akkor van esélyed előretörni, ha épp be- leillesz a kiadó koncepciójába. Ez rettenetes. Az embereknek nincs is esélyük, hogy megismerhessék a fiatal tehetségeket. Egyáltalán nem számít, mennyire vagy jó. Ha nincs szerencséd, el vagy veszve. Mi boldogok vagyunk, hogy olyan korban kezdtünk zenélni, amikor még érdemes volt csinálni, komo­lyan foglalkozni vele. Nem va­gyok benne olyan biztos, hogy ha most kezdenénk, akkor is ilyen si­keresek lennénk. Apropó siker. Sztároknak tartjátok magatokat? Bernie Shaw: Á, dehogy. Ez csak a média által kitalált dolog. A legtöbb „sztár” nem is akar az lenni. Csak az újságírók kreál­nak belőlük azokat. Én nem tar­tom magam sztárnak. Lehet, hogy ismertebb vagyok, mint egy átlagember, de ha mondjuk, Szlovákiában végigmennék az utcán, nem valószínű, hogy túl sokan felismernének. Az elmúlt harmincnégy év­ben rengetegen megfordultak a zenekarban, tartjátok velük a kapcsolatot? Mick Box: Próbáljuk. A leg­többjüktől barátként váltunk el, és a szerzett sebek is begyógyul­tak az idő múlásával. Évente megrendezzük a szülinapi kon­certünket, ahová természetesen mindig meghívunk egy-két volt tagot is. Akkor igazi örömzené­lés folyik a színpadon. Milyen lesz az új album? Mick Box: Még nem tudjuk, valószínű maradunk a már jól bevált stílusnál. A tervek szerint jövőre fog elkészülni. Amit eddig megírtunk belőle, az optimiz­musra ad okot. Remélem tetsze­ni fog a rajongóinknak is. OTTHONUNK A NYELV Aggódjunk-e a szlovák kölcsönszavak miatt? DÓZSA ROLAND Lapunk január 3-ai számában az egyik kedves olvasó aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a szlová­kiai magyar beszélők nyelvét el­árasztották a szlovák kölcsön­szavak, amelyek - szerinte - amellett, hogy zavaróak a szép magyar beszédhez szokott fül számára, nemzettudat-romboló hatást is kifejtenek. Aggodalma megalapozatlan, mivel egy nyelv vagy egy nemzet jövője nem attól függ, hogy mennyire képes megvédeni szókincsét más nyelvek hatásától. Ha ez így volna, akkor ma nem beszélhet­nénk angol nyelvről és angol­szász kultúráról. Az angol nyelv ugyanis rengeteg újlatin erede­tű szóval gyarapodott, miután a francia anyanyelvű normannok a középkorban meghódították a szigetországot, mégsem vonja kétségbe senki, hogy napjainkra az angol lett a kereskedelem, a kultúra, a diplomácia és a tudo­mányok nyelve, és vezető helyet foglal el a világnyelvek között. Ez a kivívott elsőség a szeren­csés történelmi fejlődés eredmé­nye, amely független volt az an­gol nyelv szókincsének minősé­gi és mennyiségi változásaitól. Történelmi fejlődése során a magyar nyelvet is érték idegen nyelvi hatások. A jövevénysza­vak számottevő része az új fo­galmak megnevezésére szolgált, de voltak olyanok is, melyek a magyar megfelelőjüket szorítot­ták ki. Ilyen pl. a vasverő és a ka­szab, melyek helyett jelenleg a szláv eredetű kovács és mészáros használatos; de megemlíthetjük a süv - rér - sógor példát is. A só­gorsági viszonyt kifejező ősi - finnugor kori - süv szót a hon­foglalás után az azonos jelenté­sű, latin eredetű rér váltotta fel, majd pedig a német sógor. Ma már senkinek sem hiányzik sem a süv, sem a rér, tökéletesen megfelel a sógor is. Azok a ma­gyar anyanyelvű beszélők, akik nem beszélik valamelyik szláv nyelvet vagy a németet, „ősi” magyarnak tart(hat)ják ezeket is, akárcsak a török eredetű al­ma, kecske, árpa vagy szél szava­inkat. Feltűnő jellegzetessége a szlovákiai magyarok be­szédének, hogy - az egyébként magyarul fo­lyó társalgás során - gyakran használunk szlovák szavakat, néha egész mondatokat idézünk a többség nyelvén. Ne tekintsük ezt valamiféle nyelvi devianciá­nak, ez ugyanis nem egy szlová­kiai magyar sajátosság, hanem a kisebbségi lét természetes vele­járója, mely alól nem képeznek kivételt azok a nyugat-európai kisebbségek sem, akik nemcsak gazdaságilag, hanem nyelvi és politikai jogaikat tekintve is jobb helyzetben vannak, mint mi. Kétnyelvűségi helyzetben a ki­sebbségi beszélő - akarata elle­nére - egy másik nyelv hatásá­nak is ki van téve, még abban az esetben is, ha nem képes az anyanyelvén kívül más nyelven beszélni, azaz esetünkben nem sajátítja el a szlovák nyelvet. A szlovák szavak gyakori haszná­latát politikai, nyelvi és pszicho­lógiai tényezők is befolyásolhat­ják: előnyben részesítjük a köl- csönszavakat a magyar eredetű szavakkal szemben, mivel csa­ládtagjaink, ismerőseink ezek használatát tartják természetes­nek - függetlenül attól, hogy is­merik-e vagy sem a magyar megfelelőjüket -, és mi alkal­mazkodunk hozzájuk; szlovák szavakat használunk, mivel nem ismerjük a magyar megfe­lelőjüket, ill. ismerjük, de nem tudjuk, hogy ugyanazt jelentik; használjuk őket, mert hiányoz­nak a magyar nyelvű nyomtat­ványok és a kétnyelvű feliratok, melyek hiányában elsősorban a szlovák formák rögződnek tuda­tunkban. Jellegzetes szlovákiai magyar tévhit, hogy anyanyelvűnk csak a családtagokkal és ismerősök­kel való kapcsolattartásra alkal­mas, szélesebb körben - munka­helyen, hivatalokban - a szlovák nyelv használata a helyénvaló, és erre köteleznek bennünket a szlovákiai törvények is. Ez az ér­velés azonban nem helytálló, hi­szen a ’90-es években számos törvény született a kisebbségi nyelvek bizonyos helyzetekben való használatáról. Érdekünk, hogy ezeket a törvényeket - me­lyek olvashatók a Gramma hon­lapján is - megismerjük, és lehe­tőségeink szerint éljünk is velük. Polgármesterként vagy önkor­mányzati alkalmazottként te­gyük lehetővé, hogy a saját ha­táskörünkben kiadott nyomtat­ványok magyar nyelvű változata is az érdeklődők rendelkezésére álljon, ügyfélként pedig - ott, ahol arra jogosultak vagyunk - igényeljük a kétnyelvű tájékoz­tatást, illetve a kapcsolattartást! Vállalkozóként tüntessük fel vállalkozásunk, üzletünk meg­nevezését magyarul is, készít­sünk kétnyelvű szórólapokat, reklámokat! Amennyiben a szö­vegekkel vagy fordításokkal kapcsolatban problémák merül­nek fel, ez ügyben a Gramma ügyfélszolgálatához is fordul­hatnak az érdeklődők. A magyar nyelv jövője Szlováki­ában nem azon múlik, mennyire „szépen és tisztán” beszélünk magyarul, hanem nyelven kívüli tényezőktől függ: születik-e ele­gendő magyar gyermek, ma­gyar iskolába fogják-e járatni gyermekeiket a magyar szülők, ki tudunk-e harcolni további nyelvi jogokat, mert ami van, az kevés. Ugyanakkor természete­sen nagyon is kívánatos, hogy bizonyos beszédhelyzetekben szép, színes, árnyalt, az adott al­kalomhoz illő nyelvhasználatra törekedjünk. Ennek elérése azonban - tapasztalatból, ma­gyar szakos pedagógusként mondom - jóval nehezebb fel­adat, mint a szlovák kölcsönsza­vak kipécézése és megbélyegzé­se, a velük kapcsolatos nyelvi mítoszok és nyelvművelő babo­nák terjesztése. Tüntessük fel vállalko­zásunk, üzletünk meg­nevezését magyarul is.

Next

/
Thumbnails
Contents