Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-21 / 43. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 21. Családi kör 13 Nem a testet-lelket megterhelő gondozás nehezíti életüket, hanem az illetékes hivatalok érzéketlensége Szociális érzék helyett packázás Péter 19 éves, Down-kóros, képezhetetlen, nem be­szél, nem ír. Édesapja al­kalmazásban van, az anya gondozza, havi 6000 koro­náért. Péter rokkantnyug­díja 5570 korona. PÉTERFI SZONYA Regina 6 éves, autista. Az elvált mama egyedül gondozza, járadé­ka 6000 korona. Edina 18 éves, halmozottan sé­rült, édesanyja viseli gondját, havi 6000 koronát kap ezért. Kitti 10 éves, értelmi és testi fo­gyatékos, az édesanya járadéka 6000 korona. Adrien 14 éves, halláskárosodá­sa ellenére hagyományos iskolába jár, egyik keze béna. Édesanyja csökkentett járadékra, 5300 koro­nára jogosult. Balázs 20 éves, Down-kóros, rokkantnyugdíja 6000 korona, gondozásáért az édesanyja is 6000-t kap. Ági 17 éves, speciális iskolába jár, ezért édesanyja járadékát 5300 koronára csökkentették. Karcsika halmozottan sérült volt, tavaly novemberben, 25 éves korában meghalt. Rokkantnyug­díját 5500 koronában állapították meg (a 700 koronás magatehetet­lenségi pótlékkal együtt), édes­anyja gondozási díjából viszont ezt az összeget levonták, 5300 ko­ronát kapott a napi 24 órás ügye­letért. Fia halálának napjától nem jár a gondozói díj, munkanélküli­ként 1500 koronás segélyben ré­szesül. Három hónap elteltével az összeg 1350 koronára csökken. A névsort folytatni lehetne, ahány gyerek, annyi szívet tépő történet. Mindezzel a dunaszer- dahelyi, mentálisan sérült gyere­keket és szüleiket tömörítő polgá­ri társulás klubjában szembesül­tünk. - Nem a testet-lelket meg­terhelő gondozás nehezíti életün­ket, hanem az illetékes hivatalok érzéketlensége. Amely főleg ab­ból ered, hogy fogalmuk sincs, mi mindennel jár a fogyatékos ember gondozása. Hat éve működő tár­sulásunk igyekezete arra irányul, hogy a beteg gyermekükről gon­doskodó édesanyák hátrányos helyzete megszűnjön. Mert míg az egészségeseket ellátók munká­ba járhatnak, jár nekik szabadság és táppénz, nyugdíjjogosultak, nekünk, akik nem adtuk intézetbe gyermekünket, a gondozási díjon kívül semmi sem jár. Betegen, lá­zasan, törött végtaggal, epegörcs­től, lumbágótól összegörnyedve is gondozni kell a ránk utaltat, ha szükséges, éjjel-nappal, szabad­ságra való igény nélkül. A gondo­zás évei nem képeznek nyugdíjjo­gosultságot sem, s hiába változott a törvény, és az új évtől önkénte­sen fizethetjük a társadalombizto­sítást, nem nélkülözhetjük a havi 1748 koronát, százhúsz tagunk közül egy fizeti csupán - ismerteti a helyzetet Cséfalvay Ágnes, a tár­sulás elnöke. A szülők legnagyobb gondja jelenleg az, hogy az új szo­ciális hivatalok felülbírálják a já­radék kifizetésének jogosultságát, s amíg lebonyolítják az ügyinté­zést, ki tudja, milyen megfonto­lásból, felfüggesztik a kompenzá­ciók, a gondozási illeték folyósítá­sát. Ami azt jelenti, hogy akár két hónapig is anyagiak nélkül ma­radnak a családok. - Volt olyan hi­vatalnok, aki azzal érvelt, ne mél­tatlankodjam, hiszen az átszerve­zési káosz miatt ó sem kap fizetést - meséli könnyes szemmel az egyik elvált édesanya, aki nem sejti, miből téríti meg a lakbért, és miből vesz ennivalót gyermeké­nek. A nagykorú gyermekeiket gon­dozó anyukák arról számoltak be, hogy a rokkantnyugdíj intézé­sét Dunaszerdahelyen a gyámság alá helyezéssel kapcsolják egybe. Állítólag azért, mert ha az egész­ségkárosultak nem képesek aláír­ni a hivatalos iratokat, nem kap­hatnak járadékot sem. Az eljárás lefolytatására és a bírósági vég­zésre Péter édesanyja kilenc hó­napot várt. - Mi januárban adtuk be az indítványt, s nagyon nehéz türelmesnek lenni, amikor min­denki packázik velünk - nyilat­kozza a 18 éves Edina mamája, Az illetékes minisztérium főosztályvezetője az új tör­vényre utalva közölte: annak ellenére, hogy a járadékok felülbírálásához szükséges iratokat az ügyfelek késve adják le, nem kell leállítani a kompenzációk folyósítását. A szociális miniszter levélben szólította fel az új hivatalok igazgatóit, hogy gyorsítsák az ügyintézést, és főleg az egyedülálló anyák esetében tegyenek meg mindent an­nak érdekében, hogy ne ma­radjanak bevétel nélkül. akinek a rokkantnyugdíj miatt szintén kiskorúsíttatnia kell gyer­mekét. Arról inkább nem is beszélnek, hogy a rokkantnyugdíjra való jo­gosultságot mennyire lélektele- nül bírálják el az illetékesek. Nem értik azt sem, miért csökkentik az anyák gondozási díját, ha gyer­mekük iskolába jár. - Az iskolai szünetet vagy a hosszabb beteg­séget sem veszik figyelembe. Ági lányom szemműtéte legalább egy hónapot vesz igénybe, s nekem mellette kell lennem. A kórházi ellátás első három napjáért fizet­nünk kell, és félő, hogy úgy, mint eddig, kísérőként napi 230 koro­nát kérnek majd tőlem is. De eb­ben a hónapban csak a két gye­rekre járó családi pótlékot folyó­sították, a gondozási járadékot nem. A társulásban részmunka- időben dolgozom havi 2358 ko­ronáért, bevételem nem elegendő a rezsiköltségek megtérítésére, a tartásdíjból gyerekeimet jóllakat­ni nem tudom. Hiába kérvényez­tem, hogy szociális ráutaltság cí­mén juttassanak egyszeri anyagi támogatást, válaszra sem méltat­tak - panaszolja az elnök. Nem csoda, hogy az érintettek a törvényalkotók és egyben a képvi­selők szociális érzéketlenségét ki­fogásolják, hiszen ahelyett, hogy javulna, egyre kilátástalanabb a helyzetük. Nemzetközi kutatás szerint a férfiak 2-12 százaléka végez azonos mennyiségű házimunkát, mint a nők Mi kell a férfinek, feleség vagy bejárónő? MÉRI MAGDOLNA Bár minden nagyon modernizá­lódott az utóbbi 20-30 évben, azért ma is vannak olyan felada­tok, amelyeket tetszik, nem teszik, most is el kell végeznünk. Ilyen mindenekelőtt a házimunka. Felmérések szerint a házimun­kák 70-80 százaléka még mindig ránk, nőkre hárul. A nemzetközi kutatás eredménye szerint a férfiak mindössze 2-12 százaléka végez azonos mennyiségű házimunkát, mint a nők. Jól tudjuk, a háztartás is egy kisebb üzem. Itt is ugyanúgy meg kell szervezni a napi, heti fel­adatokat, mint bármilyen más munkahelyen. Megszervezni a na­pi, heti bevásárlást, a takarítást, a főzést, ügyesen beosztva a pénzt, gyakorlatilag ez még ma is a leg­több háztartásban a nők feladata. A statisztika szerint a nő, ahogy ha­zaér a munkából, egyből nekilát valamelyik dolgának, a férfiak el­lenben pihennek egy kicsit, bekap­csolják a tévét, elmennek egy sörre, mielőtt nekilátnának feladatuknak (ha egyáltalán nekilátnak). Bizo­nyított tény, hogy mi, nők sajnos még ma is mások szükségleteire fi­gyelünk inkább, saját magunkkal nincs időnk foglalkozni. Amikor fe­leségül megyünk egy férfihoz, nagyjából már ismerjük a jó és a rossz tulajdonságait. Vannak nők, akik még csak el sem gondolkod­nak saját érzéseiken, kizárólag az­zal foglalkoznak, hogy másoknak tökéletesen megfeleljenek. Ez az­tán hosszú távon kifáradáshoz, tar­tós düh, harag érzésének a kialaku­lásához is vezethet, közben csök­ken az illető személy önbecsülése, s ez kikövezett út a depresszióhoz. Talán nem is mindig a férfiak okozzák, hogy a nőkre ekkora nyo­más hárul. Hajlamosak vagyunk ugyanis magunk is úgy látni, hogy a házimunka tipikus női dolog, s meg sem próbálunk segítséget kér­ni férjünktől, partnerünktől. Iga­zán csak magunk tudhatjuk, hogy szükség van-e változásokra házas­ságunkban, kapcsolatunkban. Ne vádaskodjunk, hanem próbáljuk meg érthetően megmagyarázni párunknak, hogy néha ő is kitaka­ríthatja a fürdőszobát, a vécét, s ha nem sikerül is neki mindjárt töké­letesen, ne kritizáljuk állandóan, de ne is köszönjük meg, tekintsük teljesen természetesnek. Egyesek a főzést is kimondottan nőies foglalatosságnak tartják. Egy 2001-ben készült felmérés szerint a nőknek 51, míg a férfiak­nak csupán 7%-a süt, főz naponta. A nők 5, a férfiak 46%-a nem főz soha. Mert a teremtés koronája gyakran arra hivatkozik, hogy el­végzi ő becsületesen a „komoly és férfias” munkákat, úgy mint izzó­csere, fűnyírás, kerékpárjavítás... Csakhogy hányszor kell mosogat­ni, főzni, mosni, takarítani, gyere­ket nevelni..., s ehhez képest, hányszor, mondjuk, füvet nyírni meg biciklit szerelni? Örvendetes tény viszont, hogy főleg a fiatalabbak körében egyre többet vállalnak át a gyermekne­velésből, a szülői feladatokból a férfiak. Az élet amúgy is tele van bajjal, stresszel, minden úgy felgyorsult, amitől azonban a doígok nem vál­tak egyszerűbbé. Éppen ezért nem lehet csak a nők vállára tenni a házimunkák nagy részét. Igenis szükségük van szabad időre, amit lehetőség szerint hatékonyan használhatnak ki, hogy néha-né­ha kiléphessenek abból a mókus­kerékből, amelybe a munkahely és a háztartásvezetés közti ingá­zás során kerültek. Meg kell szer­vezni számukra a rendszeres ki- kapcsolódást, hogy aztán újult erővel folytathassák a napi felada­tokat. Tehát a feleségek, család­anyák időnkénti felmentése leg­alább olyan érdeke a családnak, mint neki magának, ha nem na­gyobb. Jól tudjuk már, hogy mint minden az életben, a nagy szere­lem is átalakul, a mézeshetek má­mora, a nagy lobogás elmúlik, marad a napi taposómalom, a sok munka, gond és mindaz, ami e mögött áll, a szeretett család. Ám az igazi férfi, aki szereti és főként tiszteli nejét, partnerét, nem hagyja, hogy megszakadjon a há­zimunkákban, míg ő mondjuk meccset néz. Mint az élet minden más terüle­tén, a férfi és a nő kapcsolatában is kizárólag a fontos emberi érté­kek, tehát a szeretetté szelídült szerelem, a bizalom, a tolerancia, a kölcsönös megbecsülés számíta­nak igazán. IGAZ TÖRTÉNET A társadalom peremén, vagy mi van az intézet után? PIERZCHALA JÓZSEF Dezső nem emlékezett szüleire, pontosabban, ha szóba kerül­tek, lelke inogott, mint drótkötél az egyensúlyozó művész alatt. Még nem érte el az óvodáskort, amikor deret hordó fázós napon hiányosan öltöztetve, az udvaron felejtve erősen felfázott. Éjjelen­te bevizelt. Szülei figyelmeztették, korholták, megalázták, fenyí- tették durván. Egy alkalommal villanyrezsóra ültették. - Tanuld meg, kölök, ha bevizeltél, szárítsd meg magad! - oktatta apja, ke­zét fenyegetően a magasba tartva. Anyja szemöldökét összehúzva fejével intve jelezte, egyetért a családfő megjegyzésével. Az ismétlődő hangos veszekedést, könyörgő jajgatást megso­kallták a szomszédok. Dezsőké gyermekotthonba került. Naponta gyakorolhatta, hogyan védje önmagát. Az iskolában is gyakorta volt támadás célpontja. Osztálytársai ugratták, nagyokat kacagva esetlen mozgásán, jobb lábára sántított. Kacsázó mozdulattal fu­tott a többiekkel, hogy utolsó lett, megszokta. A beszédje sem volt folyamatos, hebegett. Volt rá példa, hogy épp tanítója tette nevetségessé. Szaküzletbe küldte, s papírfecnire írta nagy betűkkel az áru nevét: SZIMERING.- Aztán, hogyan kérted fiam? - kérdezte tőle, amikor visszajött. - Tessék adni, szi..., szi..., szime...?- Odanyújtottam a papírdarabot az üzletesnek, tanító úr - húzta ki magát Dezső az osztály előtt. Válasza tekintélyt alapozóan hatott. Az élet legnagyobb nevelőműhelyében tapasztalt ő megkülönböztetést, szorgalmat, becsületességet, tiszteletadást, melegséget, megalázást. Előfordult, hogy eltűnt az iskolában ez-az. A legkönnyebb a gyer­mekotthonból járó tanulót gyanúsítani. Ha osztálylétszámon kell változtatni, akkor is ott van az állami gondozott. Csak nyelt, amikor hallania kellett az éretlen megjegyzést: - Mi­lyen jó neki, dolgoznia sem kell, mert az otthonban mindent ké­szen kap! Állam bácsi a kamaszkorig tetszelgett. Rideg törvény, ettől is ri­degebb hivatalnok tollvonása, Dezső az utcára került. A munkál­tatóra nincs jó hatással a gyermekotthoni múlt. Az élet a társada­lom peremére sodorta. Kellek, hiányzók valakinek, foglalkoztatta a gondolat. Városszéli kalyiba mellé tákolt kunyhót. Egyenesre ka­lapált rozsdás pléhtető védte az esőtől, vastag papundekli oldala a csípős széltől. Örült a kiflivégnek, tisztelte az ehető maradékot. Kunyhója felé tartva lett figyelmes, hogy a városi szemétdom­bon három-négy kövér elkényeztetett házőrző egy korcskutyát fog közre. Ugatták, harapták a sovány kóbor állatot. Az keservesen nyüszített. Dezső görbebotjával mentette meg a nyakán, lábán vérző ebet. Napok múlva sántikálva ment élelem után gazda és kutyája. Talán soha nem derül ki, mi okozta a kunyhó gyulladását. A ka­lyiba is porrá égett. A városban éktelenkedő emeletes kórháznak készülő épület kö­rül évek óta anyagiak hiánya miatt szünetelt a munka. Ablaktalan. A szürke panelra térképet formált a becsurgó esővíz. Tető nélküli szellemház! Vaksötétben hátborzongató koncertet fütyül az észa­ki szél. Nyáron forró, télen fogat vacogtató. Vetetlen ágya az érdes beton, lepedő a hullámpapír, takaró a turkáló tulajdonosától aján­dékba kapott foltos télikabát. Napokon át havazott. Reggelre eltévedt, kíváncsi hópihe tömege lepte a szürke betont, eltakarva minden nyomot. Rekord hideget je­lentett a meteorológia. Gyerekotthonból szökött lelencek találtak a kopott kabáttal takart ápolatlan, sovány arcú, fagyott férfira, ki ma­gához szorította élettelen kutyáját. MONOLÓG Pontok az ismeretlenben, vagy amikor az otthon az intézet NAGY ILONA Zsó a gyermekotthon lakója kilencéves. Gyermeki lelke és ösz- szezavarodott gondolatvilága zsonglőrként játszik egymással, mi­óta tudja, anyja láthatási engedélyt kért és kapott. Egyszeriben pi­cinek és gyengének érzi magát ahhoz, hogy megértse. Öt éve nem hallott az anyjáról. Mára már alig felidézhető mozaikképeit sose fonta egymásba a cigánysori kamráról, részeges anyjáról, a ré­misztő patkányokról. Az otthon igazgatónője próbál lelket önteni belé, erőt adni, hogy nyílni tudjon az elfeledett ismerős felé. S eljött a látogatás napja. Ma nem ment iskolába a többiekkel. Kikísérte őket, és ő maradt az otthont körülölelő parkban. Lába önkéntelenül a kerítéshez viszi. A magas kovácsoltvas kapu rései kitekintést engednek az utcára. Lopva figyeli az arra haladó járó­kelőket. A kapu előtt egy középkorú nő lassít, majd megáll. Zsó a bokor mögé húzódik. Gyomra remegni kezd, homlokát ellepi a veríték. Kutatná az asszony arcát, de az lehajtott fejjel áll. A kapunak tá­maszkodik, kinyitja a táskáját, és hosszan keresgél. Zsó visszafojt­ja lélegzetét. Látja, hogy a nő egy üvegcséből a tenyerébe önt vala­mit, és bekapja. Bizonyára orvosság. Az asszony elindul - tovább megy az úton. Zsó fellélegzik. Az épület ajtajából Piroska néni hangja hallatszik:- Hol vagy, kislányom? Gyere be, vár a reggelid! (Somogyi Tibor felvétele) A klub az egyedüli hely, ahol megértésre lelnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents