Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-21 / 43. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 21. MINDENNAPI KENYERÜNK A vasfüggöny meg az ajtó HAEKO JÓZSEF Nyugat-Berlin lakói egy nap különösen felháborodtak, amikor a városukat két részre osztó falon át keletről egy teherautónyi szemetet szórtak le a térfelükre. Először úgy határoztak, hogy a válaszuk hasonló adag mocsok lesz, ám végül változtattak a terven. Élelmet, gyógyszert és ruhát küldtek vissza ezzel a felirattal: „Mindenki azt ad, amije van.” Mikor a fal ledőlt, a sze- métdobálást lelkes testvérszeretet váltotta fel, de már akkor sejteni lehetett, hogy ez a nagy ösz- szeborulás nem tarthat sokáig, mert igaz, hogy mindenki azt ad, amije van. És majd tizenöt évvel a vasfüggöny lehullása után nem hallgathatjuk el, hogy gyakran bizony mintha „az ellenségesség szemetjét adnánk és kapnánk”, csupa olyan dolgot, melyek megosztják és elválasztják a társadalmat, a közösségeket, de még a házastársakat s a családokat is. Mintha mindenkinek megvolna a maga „ellensége”, akitől szüntelen fenyegetve érzi magát, aki előtt védőfalat kell emelnie, akit tisztes távolságban kell tartania magától. A ellenségesség ősi tapasztalat, sok híres személyiség tesz róla említést. Van, aki ironizál rajta, van, aki elbagatellizálja, s akadnak, akik tanácstalanok. Az olasz színész-rendező, Vittorio de Sica azt állítja, hogy „a Biblia arra tarnt, úgy szeressük ellenségünket, mint barátainkat - talán mert ezek mindig ugyanazok az emberek...” Oscar Wilde pedig arra ösztönöz, hogy mindig bocsássunk meg ellenségeinknek, mert „semmi egyébbel nem dühítheted fel őket jobban...” Napóleon még könyörtelenebb: „Mikor ellenségünk a hatalmunkban van, már csak arról kell gondoskodnunk, hogy soha többé ne árthasson nekünk.” A berlini fal lebontása után végigkérdezték a német lakosságot, milyen szerepet tölt be életükben Jézus. A válaszok fele úgy hangzott, hogy semmilyet. Miközben egyedül ő képes a növekvő ellenségeskedés ördögi körét megszakítani, ledönteni a gyűlölet és az előítéletek vasfüggönyét. Az e vasárnapi evangélium szerint éppen ő az, aki azzal a radikális követeléssel áll elő, hogy „Szeressétek ellenségeiteket!” (Lk 6, 27) Óva int a tükröző cselekedetektől, amilyen a szemet szemért, fogat fogért elszántsága. A tisztán emberi igazságosság logikáját a feltétel nélküli isteni szeretet logikájával győzi le annak ellenére, hogy tudja, sokan ezt „logikusan” visszautasítják. Az isteni logika alapelve az a szeretet, mely független az ember kvalitásaitól, kizárólag a szerető Jézus Krisztus legbensőbb lényegéből ered. Neki, bár mozduladanul a kereszten, mégis megvolt a hatalma^ hogy lerombolja az elutasítás vasfüggönyét. Amikor á gúnykacaj és köpködés lelki szemétjének közepette imát mond a kínzóiért: „Istenem, bocsáss meg nekik...” Hát, valóban, mindenki azt ad, amije van. Neki vitathatatlan nagy vágya volt elvinni mindenkit az Atyához. Felszegezve bár, mégis a legszabadabb. Mindenétől megfosztva, mégis a leggazdagabb. Nem róható fel neki, hogy elméleteket gyárt. Az ellen- ségszeretetet az utolsó csepp véréig átélte, s megmutatta az elválasztó falak megszüntetésének egyetlen hatásos módszerét: „Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok - írja az efezusiaknak Szent Pál -, közel jutottatok Krisztus vére által. (...) A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában.” (Ef 2,13-17) A berlini fal maradványai szét- hordódtak a világban mint ajándéktárgyak, érdekességek, van belőle egy darab a Vatikánban is. II. János Pál Berlinben járva a múlt rendszer számlájára megjegyezte, hogy „az ajtó helyére falat építettek...” Majd többször is kiemelte, hogy az ellenségeskedés akadályán az egyetlen átjárható kapu valóban Jézus, aki egyszer úgy is mutatkozott be: „Én vagyok az ajtó...” (Jn 10, 9). A pápa egyszer az ír fiatalokhoz szólva konstatálta: „Kérem, gondolkodjatok el azon, milyen volna az élet, ha Jézus nem jelenti ki, szeressétek ellenségeiteket? Hogy nézne ki a világ, ha kapcsolatainkban előnyt élvezne a gyűlölet? Mert ha a jövőnket ilyen alapokra fogjuk építem, az emberiség halálra van ítélve...” A szerző római katolikus pap Gyakran megtörténik az is, hogy a szülők nem veszik tudomásul gyermekeik nagykorúvá, felnőtté válását Szerepek és szabályok A szerep a személyiség szűkebb közösségben elfoglalt helyétől is függ (Fotó: Vári) Az ember egész életében szerepet játszik. Hogy milyet, az az adott helyzettől, az illető személyiségétől, a társadalomban és a szűkebb közösségben elfoglalt helyétől függ. A szerep alatt ezúttal olyan viselkedést értünk, amilyet az embertől szűkebb vagy tá- gabb környezete elvár. MARKÓ EMIL Bonyodalom akkor keletkezik, amikor valaki nem tudja vagy nem akarja betölteni szerepét. A család vonatkozásában ilyen eset áll fenn például akkor, amikor a szülőt bíróságnak kell köteleznie a tartásdíj fizetésére, amikor az apa nem él együtt gyermeke vagy gyermekei anyjával, nem akarja vállalni az apa szerepét stb. Néha szerepcserének is tanúi lehetünk. Ha az anya többet keres, mint az apa, s a családban is aktívabb, nagyobb hatással van annak életére, tulajdonképpen a családfenntartó szerepét tölti be. Sok gondot okoz napjainkban az is, hogy az emberek bizonyos része nem érti, nem akatja tudomásul venni a család életében bekövetkező változásokat. Néha az emberek felnőtt létükre is gyermekként viselkednek. Néha a már felnőtt gyermek is a szüleivel tartatja el magát. Persze, gyakran megtörténik az is, hogy a szülők nem veszik tudomásul gyermekeik nagykorúvá válását. Valóban sok konfliktus keletkezik amiatt, hogy a szülő nem tud lemondani eredeti szerepköréről, akaratát ráerőszakolja felnőtt gyermekeire. Az apa- és az anyaszerep Manapság sokat vitatkoznak az apa szerepéről. Jellemzéséül röviden azt mondhatnánk, hogy olyan férfi, aki mind lelki, mind testi szempontból alkalmas az apa szerepének betöltésére. Elvárható tőle, hogy az élettársához fűződő kapcsolata a tiszteleten, a megértésen, a szereteten alapuljon, és felelősségteljes legyen. Továbbá az is, hogy gyermekének megbízható védelmezője, gondozója, barátja legyen, segítse a megfelelő Családi légkör kialakítását, és támogassa gyermekeit, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki a környező világgal. Az anya meghatározó szerepet tölt be a családban. Ő az egyesítő, az összetartó erő. Nagyon fontos feladat hárul rá a gyermekek érzelmi nevelésében. Sok minden tőle függ a családban, néha még a lehetetlenre is képesnek kell lennie. Nagy feladatok hárulnak rá a családi légkör kialakításában, a családi otthon esztétikájának formálásában, a családtagok viselkedésének befolyásolásában. Olyan feladatok ezek, amelyeket jórészt nők képesek ellátni. A gyermekszerep Két része van, a kis- és nagykorú gyermek szerepe. A szülők néha szem elől tévesztik, hogy gyermekeik már felnőttek, de az sem ritka, hogy a gyermekek feledkeznek meg idős szüléikről. A szülőknek törődniük kellene azzal, hogy a gyermek tisztában legyen helyével a családban, tudjon jogairól és kötelességeiről, s hogy ezeket érvényesíthesse, teljesíthesse. A gyermek jogait és feladatait az egész családnak tudomásul kell vennie, tiszteletben kell tartama. Időben kell gondolni arra is, hogy a gyermek boldogulni tudjon az életben, önállóságra, önfegyelemre, feladatainak következetes teljesítésére, tisztelettudó viselkedésre kell nevelni. A szülőknek sosem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy a gyermek nem helyettesítheti a partnert, az ő szerepe ugyanis nem ez. Azok a szülők, akik megfeledkeznek erről, veszélyeztetik gyermekük egészséges fejlődését. Meg kell őt tanítani arra, hogy feladatait érdeklődéssel és kedvvel teljesítse. Gyakrabban keletkezik konfliktus az olyan családban, amelynek tagjai nincsenek tisztában helyzetükkel, tehát nem tudják, mit szabad és mit nem. A családi együttélés fontos követélménye, hogy a családtagok ismerjék a közös otthon szabályait, rendjét. Tekintély és lazaság Az életmód gyors változása, a tömegtájékoztató eszközök növekedő hatása s nem utolsósorban a fogyasztói szemlélet jelentős nézet- különbségekhez vezet a családi élet milyenségével kapcsolatban. E nézetkülönbségek alapján akár a családi kötelékek meglazulásáról is beszélhetünk. Lényegesen megváltozott az apa helyzete. Mivel a család jövedelme már nem kizárólag tőle függ, hiszen a legtöbb családban az anya is állásban van, a család többi tagja már másképpen viszonyul hozzá, mint régen. Az apa nehezen tud belenyugodni, hogy már nem családfő. Mindenben mérvadó szerepe már a múlté, s aki ma is úgy próbál viselkedni, mint nagyapja vagy ükapja, ellenállásba ütközik, helyzete komolytalanná válik. A mai családban áz apa tudásával, előnyös tulajdonságaival, példás magaviseletével alapozhatja meg tekintélyét. Persze, más oka is van annak, hogy megváltozott a szülők és a gyermekek kapcsolata. Ennek a változásnak nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Nemrég még nálunk is sokan állították, hogy a család (és még inkább a házasság) válságba jutott. Az aggodalmak azonban alaptalanoknak bizonyultak, jóllehet nem kétséges, bizonyos társadalmi jelenségek alapján arra kell következtetnünk, hogy csökkent a család hatása tagjainak megtartására, és bizonyos vonatkozásokban nagyobbak lettek a nemzedékek közötti különbségek. A szülők másképp gondolkodnak az életről, mint a gyerekek, másképp vélekednek a divatról, a szabad idő kihasználásáról stb. Mindent megadni A gyermekkultusz régebben sem volt ismeretlen jelenség, de századunk második felében új vonásokkal gazdagodott: „Ha már nekünk nem lehetett részünk sok jóban, legalább gyerekeink érezzék magukat jól.” A szülők igyekeztek mindent megadni gyermekeiknek, lehetőleg teljesítették minden kívánságukat, és elnézők voltak hibáik, túlzásaik iránt. Hogy a szülők jobb életkörülményeket igyekeznek biztosítani gyermekeik számára, az természetes és társadalmi szempontból is kívánatos törekvés. Nem mellékes azonban, hogy végül is miben jut kifejezésre. A szülők egy része azt gondolta, hogy a „többet adni” csak anyagi javakra vonatkoztatható. Megfeledkeztek arról, hogy az életben más fontos értékek is vannak, amelyek szintén lényegesen befolyásolják gyermekeink életét. Többek közt ez az egyoldalúság idézte elő azt, hogy a fiatalok ma másképp vélekednek az életről, a feladatokról, a kötelességekről. A gyermek túlzott követeléseinek kielégítése nem válik előnyére sem a gyermekeknek, sem a szülőknek. A külső és belső nehézségeket együttes erővel kell leküzdeni, az érzelmi kapcsolatokat ápolni kell, s az igényeket össze kell hangolni, így erősödnek a családi kapcsolatok, így válik a család olyan közösségé, amely biztonságot ad a gyermekeknek és a szülőknek is. A szerző gyakorló pedagógus ÍRÓ OLVASÓK Tanulságos jótékonykodás NAGY ERIKA Naponta hallunk, olvasunk nehéz sorsú emberekről, akik tőlünk, egyszerű halandóktól kérnek és várnak segítséget. Mi pedig lehetőségeinkhez mérten adunk, segítünk, bár nem tudunk mindenkinek, hiszen a mi lehetőségeink is korlátozottak. Szörnyű látni, hogy egyre több az éhező, guberáló ember, most, hogy itt állunk az uniós csatlakozás kapujában. Emlékeznek még azokra az időkre, amikor a romániai forradalom alatt és után jótékonysági gyűjtést rendeztek országszerte? Mindannyian adtunk, küldtünk, jótékonykodtunk. Sajnáltuk a nyomorban, nélkülözésben élőket. A kis csomagba belehelyeztük egy lapra felírva a nevünket, címünket, gondolván, ne legyen személytelen az adomány, hogy tudják, a messze távolból is gondolnak rájuk. Pár hónap múlva, mikor már kezdett feledésbe merülni a dolog, levél érkezett Aradról. Válaszoltam, s a levelek jöttek-men- tek, egészen addig, míg egyszer olyan kérés érkezett, intézzük el, hogy meglátogathassanak bennünket. Tudni kell, abban az időben ez nem volt egyszerű feladat, hiszen közjegyző által kiállított meghívót kellett küldenünk, s biztosítanunk a látogatók teljes ellátását. Megtettük, mégpedig emberségből. Nem tudtuk, mi vár ránk, mikor érkeznek, meddig maradnak, így meglepetésként ért bennünket, hogy szenteste toppant be hozzánk a négytagú család. Négy vadidegen ember, de tudtunk nyomorúságos, nélkülözésekkel teli életükről, s természetesnek vettük, hogy segítünk rajtuk. Az első napon kiderült, jóformán pénz nélkül érkeztek, táskájukban pár, valaha jobb napokat megélt ruhadarabbal. Naponta terülj-terülj asztalka - valahogy nem tudtak betelni a sok finomsággal, ami hiánycikk volt hazájukban -, nadrág, kabát, csizma, cipő... Naponta voltak kívánságaik, s mi hősiesen teljesítettünk mindent. Elérkezett szilveszter napja, mikor bejelentették, hogy január másodikán indulnak haza. Valahogy megkönnyebbültünk. Kezdtük ugyanis azt hinni, végleg nálunk maradnak. Kemény tíz nap volt ez számunkra, s többször gondoltam arra a régi mondásra, mely szerint akármilyen kedves vendég, egykét napig éppen elég. Lelkileg, testileg, anyagilag kimerülve, két-há- rom napig magamba roskadva maradtam házamban Végül is magamra találtam, s megfogadtam, legközelebb óvatosabb leszek. Segítek, de nem hagyom magam-ma- gunkat kihasználni, ha a kisujjam nyújtom, nem adom a karom. S ha azt hiszi a kedves olvasó, hogy mindezért mi köszönetét kaptunk, hát téved. Hónapok teltek el, míg jött egy pár soros levél nevetséges indokokkal, miért nem jelentkeztek hónapokig. így ért véget a szép és nemes cselekedetként induló adományozás szülte ismeretség. Bevallom, azóta is segítek, amikor csak tudok, de azóta vigyázok, hogy még véletlenül se változhassék jó szándékom ellenséges érzetté. OLVASTUK, HOGY... ... egy közelmúltban végzett, széleskörű angol kutatás szerint a 25 és a 45 év közötti apák egyre többet foglalkoznak a gyerekeikkel. Például csaknem 70%-uk mondta azt, hogy többet mesélnek a gyerekeiknek, mint a saját apjuk mesélt nekik, és minden második vélte úgy, hogy kedvesebb a srácaihoz, mint az apja volt hozzá. Pszichológusok szerint a férfiaknak ma igényük van arra, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a gyermekgondozásban. Nagy-Bri- tanniában legalábbis ez azzal is jár, hogy egyre több férfi keres családbarát munkahelyet. De ettől függetlenül a felmérésben is azt mondta a megkérdezett apák 46%-a - és éppen a 25 és 34 év közöttiek hogy több időt szeremének tölteni a gyerekeikkel. ♦♦♦ ... a brit Lancaster Egyetem kutatói angol és nemzetközi családokról szóló jelentéseket vizsgáltak, és arra a következtetésre jutottak, hogy azok a gyerekek, akiknek a felnevelésében az apa nagyobb szerepet vállal, jobb eredményt érnek el az iskolában, mint azok, akik csak az anyjuk rendszeres gondoskodását élvezik. A kutatás azt is megállapította, hogy a férfiak és a nők érzékszervei egyformán reagálnak az újszülöttek sírására és mosolyára (azonos módon változik a pulzusuk és a vérnyomásuk), és hogy a csecsemők éppen olyan könnyen alakítottak ki szoros kötődést az apjukkal, mint az anyjukkal, ha megfelelő arányban gondoskodott róluk.
