Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-20 / 42. szám, péntek
KERTESZKEDO 2004. február 20., péntek 1. évfolyam 1. szám Kertészkedés túlzott vegyszerhasználat nélkül, avagy integrált növényvédelem a házikertekben Parazitákkal a kártevők ellen A hasznos paraziták bevonása a növények védelembe -ez az integrált növényvédelem alapja (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Kertészkedő (nem csak) hobbikertészeknek Több éve annak, hogy lapunk vezetése úgy döntött, tematikus oldalt kapnak a kiskertészek. A hétről hétre rendszeresen megjelenő rovat az évek során ugyan a szombati Új Szóból átkerült a péntekibe, ám tanácsadójellegén mit sem változtattunk. Olvasói visszajelzések alapján most bővítéséről döntöttünk. Ezentúl tehát új köntösben - új név alatt heti két oldalon -jelenik meg a kistermelők és hobbikertészek rovata, a Kertészkedő. Szeretnénk olyan színes, közérthető, megalapozott szakmai tanácsokat tartalmazó lapot készíteni, amelyben a kertészkedést megélhetésszerűen folytatók is találnak hasznos tippet, megszívlelendő tanácsot. A folytonnövő fajta a két méter magasságot is elérheti Milyen paradicsomot? Minden kertészkedő legfőbb vágya, hogy gyümölcsfáiról, szőlőtőkéiről, zöldséges kertjéből szép, tetszetős, kármentes, egészséges termést takaríthasson be. Veszendőbe mehet azonban egész évi munkánk, ha a növényeink védelmét elhanyagoljuk, nem permetezünk pontosan és szakszerűen, vagy a permetszert, annak adagolását rosszul válasszuk meg. CSERES ZOLTÁN A gazdálkodó nem azért fáradozik, hogy az eredményt átengedje a kártevő szervezeteknek. A kertész mindig igyekezett termesztett növényeitől távol tartani az élősködő kórokozókat, baktériumokat, gombákat, rovarokat, atkákat stb. A védekezésben igazán hatásos eszközök csak a II. világháború után kerültek az ember kezébe az újonnan megjelenő növényvédő szerek formájában. Mivel ezek hatása gyors és totális volt, rövid idő alatt széles körben elterjedtek. Ekkor sokan megoldottnak látták a növényvédelem minden gondját, de nemsokára jött a felismerés: a károsítókat jól pusztító szereknek komoly hiányosságai vannak. így a mindent vegyszerrel megoldani kívánók mellet megjelentek a biotermesztés és az integrált növényvédelem hívei. A biológiai védekezést alkalmazók csak természetes anyagokat akartak használni, de hamarosan felismerték, hogy a korszerű vegyszerek alkalmazása nélkül önmagában ez sem hoz ideális megoldást a növényvédelemben. A biotermékek piaca még ma is meglehetősen szűk, a kereslet irántuk szerényes és ha például az almamoly minden gyümölcsöt megrág és az lehullik a fáról, akkor egyeden egy férges bioalmát sem tudunk eladni. Ha valaki a kipróbált és ismert hatású szerek helyett otthon „kotyvaszt” valamit, és azzal igyekszik visszaszorítani a nem kívánatos károkozókat, ne csodálkozzék azon, hogy nem éri el a szükséges eredményt, és csak beszennyezi növényeit. A szakszerűen használt vegyszerek nem jelentenek olyan nagy veszélyt, mint azt gondolnánk. A hatóanyagok nem is elsősorban az ember, hanem sokkal inkább a környezet részére jelentenek veszélyt. Ugyanis használatuk során a kártevőkön élősködő és a kártevők tevékenységét korlátozó, számunkra hasznos rovarokat is elpusztítják. Ennek megakadályozását célozza az ún. integrált növényvédelem. A termelőknek azt ajánljuk, hogy csak a gyakorlatban bevált és igazolt védekezési módszereket alkalmazzák. Ezek nem csak kémiai eljárások lehetnek. Kisebb területeken, például a mechanikai védekezés (a kapálás, a bogarak, hernyók összegyűjtése, esetleg szárnyasokkal, gyöngytyúkokkal való feletetése) sokszor jobb eredményt produkál, mint a vegyszer. A jövő útja azonban mindenképpen az integrált növényvédelem. Ez azt jelend, hogy okszerűen és céltudatosan alkalmazzuk a vegyszeres növényvédelmet és a fentiekben leírt lehetőségeket, így a kártevők természetes ellenségeit megkímélve sokkal kevesebb vegyszert használunk majd és kevesebb permetezésre lesz szükség. A megtakarítás pénzben is mérhető. A hasznos paraziták bevonása a növények védelembe - ez a század integrált növényvédelmének az alapja. Az integrált növényvédelem másik üzenete az, hogy csak akkor, azzal és any- nyiszor permetezzünk, amikor ez valóban szükséges. Az integrált növényvédelmi módokat a következőképpen lehetne csoportosítani:- az agrotechnikai növényvédelem - ilyen a laza ültetés, széljárta lombozat kialakítása, a helyes metszés és a megfelelő tápanyagellátás;- a biológiai növényvédelem - a hasznos élőlények megóvása, ellenálló fajták nemesítése és termesztése;- a kémiai védelem pedig a megfelelő szerek használatát jelenti. A szerző a Központi Mező- gazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP- OOR) komáromi munkatársa SABINA RUSNÁKOVÁ A paradicsom a termesztés és fel- használás módját tekintve sokszínű zöldségfaj. Nyers állapotban vagy feldolgozva különféle formában fogyasztható. Gazdasági értékét te- ldntve, világviszonylatban a 15 legjelentősebb termesztett zöldségfaj között az első helyet foglalja el. Őshazájának Perut és Ecuadort tartják. Európában Amerika felfedezése után honosodott meg. A növekedés típusát tekintve két fajtát különböztetünk meg. A foly- tonnövő és féldeterminált fajták 80-200 cm-s növénymagasságot érnek el. A főhajtás növekedése folyamatos. Az oldalhajtások eltávolítása javasolt. Termesztésük tám- rendszer mellett ajánlott. Elsősorban intenzív, termesztő berendezésekben (fóliák, üvegházak) történő termesztésre alkalmasak. Ebbe a csoportba tartoznak például: Sláva Poryní, Dona FI, Atos FI, Orkado FI, Tanaid FI. A féldeterminált fajták átmenetet képeznek folytonnövő fajták determinált növekedésű fajták között. A determinált növekedésű fajták növénymagassága 30-60 cm körüli. Hosszanti növekedésük az első virágfürtök megjelenése után leáll. A főhajtás virágfürttel zárul, ami további gyors növekedésű oldalhajtások létrejöttét eredményezi, melyek szintén virágfürttel végződnek. Az ide tartozó hibridek, (például a Torna, Salus vagy a Sultan) főként a szabadföldi termesztés igényeit hivatottak kielégíteni. A paradicsom mérsékelt éghajlati övben termesztve egyéves növény, de igen kedvező körülmények között (szubtrópusok, trópusok) lehet többéves is. Szabadföldi termesztés esetén átlagos terméshozamot nyújt, de hajtatásban akár 27,41 t/ha (vüágátiag) hozamra is képes. A termesztett fajta jó minőséget olyan nem kevésbé fontos tényezők is befolyásolják, mint például a tenyészidó hossza, a termés alakja, nagysága, színe és az érés folyamatának egyöntetűsége. A szerző vetőmagnemesítő A könnyebben felszáradó, homokos talajokon már hozzákezdhetünk a hidegtűrő zöldségfélék vetéséhez Hová, mikor, milyen zöldséget? Egyes paradicsomfajták fő tulajdonságai Fajta neve Tömeg (g) Bogyó (termés) Alak Bordázottság Tenyészidó (nap) Orkado Fi 82,0 gömbölyű gyengén bordázott 105 Dona Fi 63,0 gömbölyű nem bordázott 102 Piatus Fi 109,0 lapított gömbölyű nem bordázott 106 Atos Fi 120,0 lapított gömbölyű gyengén bordázott 106 ZSILINSZKY PÁL A szokatlan időjárás után bizonyára sokan szeretnének már ve- teményezni, de elbizonytalanodnak, hogy vajon alkalmas-e már rá az idő. Nem könnyű erre egyértelmű választ adni, mivel még kerten belül is igen eltérő lehet a talajhőmérséklet. A szemfülesebbek megfigyelhették, hogy déli fekvésben hetekkel hamarabb olvadt el a hó és száradt fel a talaj, mint az árnyékos északin. Emellett a homoktalajok is hamarabb melegszenek fel, mint a kötöttebb vályog, és agyagtalajok, tehát előbb lehet rájuk menni, művelésbe fogni. A spenót az egyik legrégebben termesztett zöldségnövényünk. Könnyen emészthető, nagy tápértékű, gazdag mészben és vitaminokban. Nitrogénigényes növény. A spenótot elegendő 20-25 cm sortávolságra, sőt akár szórva is vetni, de csak olyan széles sávokat válasszunk, melyék lehetővé teszik a taposás nélküli gyomlálást. Folyamatosan szedhetjük ha a szívleveleket meghagyjuk, hogy ezzel az új levelek saijadzását elősegítsük. A zöldborsó nemcsak vitaminokban, hanem fehérjében, szénhidrátban, mészben, foszforban és vasban is gazdag. A spenóthoz hasonlóan 3-4 fokon is csírázik. Először a hidegtűrőbb, rövi- debb tenyészidejű, gömbölyű szemű, kevésbé ráncos, ún. kifejtő borsó vetése ajánlatos, márciusban pedig már az erősen ráncos szemű, későbbi érésű, de bóter- móbb és finomabb ízű velő fajták is következhetnek. A borsó erősen trágyázott talajon - pl. paprika, paradicsom, uborka után -, trágyázás nélkül is jól teremhet. Jól előkészített talajba 5-8 cm mélyre és 25-30 cm sortávolságra vessük. Jó ha utána kissé lehengerezzük a talajt, csakúgy mint spenót esetében. A petrezselyem és a pasztinák kiváló levesízesítő növények. A leghidegtűrőbb zöldségek közé tartoznak, képesek akár egész télen takaratlanul a földben áttelelni. (Tavasszal mégsem érdemes sokáig meghagyni őket, mert könnyen magszárba mennek és ilyenkor már nem fogyaszthatok.) Nedves, káliumban gazdag laza talajon fejlődnek a legjobban. 1-2 cm mélyre és 30-40 cm sortávolságra vessük. Kelésüket türelemmel várjuk, mert 3-4 hétig is elhúzódhat. Pár leveles korban egyeljük, vagyis 2-3 cinként hagyjunk meg egy-egy növényt. A mohafodrozatú petrezselyem ételdíszítónek is kiváló. Dughagymát zöldhagymának ültethetünk, ha ez ősszel elmaradt. A vöröshagyma vitaminban, ásványi sókban és baktériumölő allilszulfidban gazdag, a konyhából nélkülözhetetlen zöldségünk. Ültetés után néhány hétre már fogyasztható is. Ha csak nyár végén szeretnénk felszedni váljunk az ültetéssel március közepéig, mivel a hideg hatására sok felmagzik. A fokhagyma fűszerként régóta, de újabban mindinkább gyógynövényként is használt zöldségfélénk. Javítja az emésztést, csökkenti a magas vérnyomást, hatásos érelmeszesedés megelőzésére és erős antibakteriális hatású. A talajra meglehetősen igényes, a jő minőségű vályogtalajt kedveli. A fej szétszedésével kapott gerezdeket ősszel, vagy kora tavasszal ülA zöldborsó a spenóthoz hasonlóan már 3-4 fokon is csírázik. tetik 25-30 cm sortávolságra, egymástól 5-6 cm-re, a hegyesebb végükkel felfelé. Az ajánlott zöldségnövényeket nem szokás közvetlenül szervestrágyázni, de az előző évi növény alá adott istállótrágyát meghálálják. Fűtetlen fóliasátor melegigényes zöldségfélék vetését is lehetővé tenné, de ez ne tévesszen meg senkit, mert hideg reggeleken sokszor csak 5-6 C-ot mérhetünk. Még enyhébb tél végén sem érdemes hidegfólia alatt például paprika, paradicsom palántanevelésével foglalkozni, mivel csupán pár hetet nyerünk vele a szabadföldihez képest. Fűtött fóliasátrat pedig hobbi célra luxus fenntartani, egyszerűbb tehát megvásárolni az előnevelt növényeket. Érdemes viszont a hidegtűrőbb káposztafélék és saláta palántáit felnevelnünk. Ez utóbbiakat már vethetjük, de a káposztaféléket inkább csak áprilisban. Fűtetlen fólia alá végleges helyre nyugodtan vethetők már a szabadba csak 1-2 hét múlva javasolt zöldségfélék is. Közülük a hónapos retek, a spenót, a sárgarépa, a petrezselyem, a póréhagyma és a metélőhagyma termesztése javasolható fólia alatt. Tervezzük meg kertünket, mielőtt veteményeznénk A vetésváltás GARAMI MÁRTA Hogy kertünkben ne szaporodjanak el a kórokozók és kártevők, pl. a káposzta-gyökérgolyva vagy a burgonya-fonálféreg, termesszük zöldségeinket vetésforgóban. A vetésváltással nem szipolyozzuk ki a talajt, és optimálissá tesszük a tápanyag hasznosítást. Az ágyások legyenek jól elkülönültek,egymástól szegélynövényekkel választhatjuk el őket. Erre használjunk gyógy- és fűszernövényeket, pl. zsályát. Az ágyásokon belül olyan kombinációkat állítsunk össze, hogy a helykihasználás optimális legyen. Az alacsony termetű növények az ágyás szélén kapjanak helyet. Osszuk a kertünket három részre. Minden ágyásba keverjünk bőségesen komposztot, szerves trágyát. Ősszel és tavasszal adjunk az ágyúsokhoz érett komposztot vagy zöldtrágyát. Az első számú ágyásba kerüljenek a káposztafélék, salátafélék (nagy fogyasztók). Ide soroljuk a brokkolit, bimbókéit, édeskáposztát, karfiolt, fejeskáelőnyei posztát, kelkáposztát, vörös káposztát, karalábét, karfiolt, spárgákéit, pasztinákot. Mindegyikük a laza, szerves anyagban gazdag talajokat kedvelik. Az induló évben tavasszal keverjünk a talajba érett istállótrágyát. A következő ágyásba a burgonya és a répafélék (sárgarépa, pasztinák, cékla) spenót (a céklával együtt) kapjanak helyet (közepes fogyasztók). Ezek zöme hosszabb élettartamú. Itt friss istállótrágyát ne használjunk. A harmadik ágyásba jöhetnek a fűszernövények, a hüvelyesek, a zeller és a hagymafélék. Ezeknek a legkisebb a tápanyagigényük, de szerves trágyára nekik is szükségük van. Úgy gondolkozzunk, hogy jövőre a legnagyobb tápanyagigényű növények kerüljenek a legkisebb igényűek helyére. Ez a talaj van ugyanis a legkevésbé kihasználva, de majd ezt is bőven fel kell tölteni tápanyaggal. A közepes igényűek a nagyfogyasztók helyére kerülnek, míg az alacsony tápanyag igényűek a nagyfogyasztók helyére kerülnek. *
