Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-19 / 41. szám, csütörtök

Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 19. TALLÓZÓ ERDÉLYI RIPORT A magyar kormány szándé­kai szerint a költségvetés ki­adásainak csökkentése kevés­bé fogja érinteni a határon túli magyarsággal kapcsolatos programokat - mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter a hetilapnak. Emlékeztetett a kedvezménytörvény módosítá­sára, amely szerint a 20 ezer forintos oktatási-nevelési tá­mogatásra a 2003-2004-es tanévtől nemcsak a két- vagy több-, hanem az egygyermekes családok is jogosultak. Van né­hány terület, amelyet különö­sen fontosnak tart a magyar kormány - szögezte le a mi­niszter, ide sorolva a határon túli magyarok kedvezményeit. Az erdélyi magyarság megosz­tottságával kapcsolatos kérdés­re megállapította: „Tudom, hogy a romániai magyar társa­dalmon belül voltak és vannak viták, ez természetes. Másfél millió ember nem gondolkod­hat és érezhet egyformán,, - mondta, hangot adva meg­győződésének, hogy a politikai élet felelős szereplői nem fog­ják kockáztatni az eddigi parla­menti részvétel eredményeit és az erdélyi magyarság jövőjét. Az Erdélyi Riport az RMDSZ alapító elnökét arról kérdezte, a romániai magyarság vegye­sen reagált arra, hogy átvette Ion Iliescu államfőtől a Romá­nia Csillaga Érdemrend tiszti keresztjét. Az általa rosszindu­latúnak minősített kijelentések egyike volt, hogy a hatalom nyilvánosan akarta megkö­szönni neki, hogy az RMDSZ a ‘90-es évek elején nem tűzte zászlajára az autonómia ügyét. „Hitem szerint ezt a magyar­ságnak kellene megköszönnie. Nem egy fenyegető veszedel­met, meglehet, sok tragikus megpróbáltatást sikerült elhá­rítani a feje fölül”. EVENIMENTUL ZILEI Nehezen lehet kiderítem, hogy a román elnökválasztá­son indulni kívánó, az Egyesült Államokból hazatért Lia Ro­berts jól körülhatárolható ér­dekcsoportokat képvisel-e, avagy csak egy álmodozó nő egyéni ambíciókkal. A román származású amerikai politikus, aki 1979-ben vándorolt ki ha­zájából és nagy vagyonra tett szert, kampányára hajlandó akár 15 millió dollárt is áldozni. A lap „Az öreg hölgy látogatá­sáról” ír (utalva Dürrenmatt drámájára), annak ellenére, hogy Lia Roberts fiatal is, szép is. Mint úja, a politikus meg­próbálja a lehetetlent: úgy fel­venni a harcot az államfői szé­kért, hogy közben kesztyűt dob a korrupciónak, reményt pró­bál ébreszteni az örökös kam­pányfogásoktól megcsömörlött román választók tömegeiben, s hogy a világ legdemokratiku­sabb országából érkezve, gaz­daságilag sikeres pálya főhőse­ként jusson be a hatalomba. Ehhez képest nagy hátrányok­kal kell megküzdenie, hiszen nem ismeri behatóan a román valóságot. A liberális ellenzéki Ziua szerint a románok egy ré­szében reményt keltő, a tenge­rentúlról meggazdagodva ha­zatért hölgy már az első fellé­pésével bakot lőtt, kétbalkezes első nyilvános szűzbeszéde rosszul sült el a súlyos nyelvi hibák és a félreérthető megfo­galmazások miatt.- Megkérdeztem. A kezelőorvosom azt mondta, hogy okvetlenül szedjem, a gyógyszerészem meg azt, hogy nyolcszázhatvan korona. (Lehoczki István rajza) Megszűnne az a kórház, amellyel nem köt szerződést az Általános Egészségbiztosító Vesztesek és győztesek Hamarosan kiderül, mennyi működő kórháza lesz Szlovákiának. Tévedés ne essék, nem a kormány, netán a tárcavezető dönt arról, mely intézmények maradnak és melyek zár­ják be kapuikat; ezt a fe­lelősséget egyikük sem vállalta. PÉTERFI SZONYA Elegánsan átruházták a fe­lelősséget arra az intézményre, melynek törvényes kötelessége a betegellátás finanszírozása. És mivel a legtöbb ügyfele az Általá­nos Egészségbiztosítónak (ÁE) van - a lakosság 66 száza­léka -, nem tud szabadul­ni a Fekete Pétertől. A konkrétumok elhall­gatása mellett a biztosító illetékesei nagy vonalak­ban felvázolták azt a kon­cepciót, melynek értelmé­ben a közeljövőben csak azokban a kórházakban rendelik meg az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyekben magas az ügyfélré­szesedésük. Összevetették né­hány kórházi osztály kimutatásait és bonyolult számításokat végez­ve pénzügyi mérleget vontak. Ki­derült, hogy ugyanabban a diag­nózisban szenvedő beteget példá­ul az ország keleti kórházaiban hosszabb ideig ápoltak, mint vala­melyik nyugatiban, ráadásul el­térő kezelési költségekkel. Sőt, annak ellenére, hogy egyes inté­zetekben az ÁE ügyfeleinek része­sedése 40-45 százalékos csupán, mégis ők előlegezik az összes be­teg gyógyulási költségeit. Éppen ezért - magyarázta Frantisek Va- lasek, az ÁE igazgatója - ezentúl ügyfeleinknek ott vásárolnak szolgáltatásokat, ahol bizonyítot­tan megfelelő ellátásban részesül­nek. Figyelmeztetett, ne kezeltes­sék magukat azokban a kórházak­ban, ahol rövid időn belül több­ször ugyanazzal a diagnózissal fogják benn a betegeket. Ezzel az érveléssel csak részben értett egyet a szlovákiai kórházakat tö­mörítő társulás, hiszen előfordul­hat, hogy például a törött végta­got többször is meg kell műteni. Nem csoda tehát, hogy tartanak az intézmények a hátrányos elbí­rálástól. Félnek attól is, hogy egy- egy régióban - főleg, ahol több kis kórház üzemel - mellőzik a szak­mai érveket és politikai csatáro­zás tárgyává válik az intézetek megmaradása, illetve felszámolá­sa. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy néhány inté­zet bezárásával befektetési szem­pontból különösen vonzó városi belterület szabadul fel... A biztosító vezérkara az érdek- egyeztetés halaszthatatlanságát és a kórházak minősítésének sürgősségét pénzhiánnyal magya­rázza, bár nem mellékes szem­pont a szolgáltatások minőségé­nekjavítása sem. A végeredmény tekintetében senki sem optimista, az ÁE igazgatója nem mer jósla­tokba bocsátkozni. Egyet viszont biztosan tud: kemény csata várha­tó, mert azok a kórházak, ame­lyekkel nem kötnek szerződést, elvéreznek. Noha mások helyett nekik kellett felvállalniuk a nép­szerűtlen intézkedéseket, tisztá­ban vannak azzal: ha nem lépnek azonnal, folytatódik az adósság­termelés és a beteg érdeke, a so­kat emlegetett minőségi szolgál­tatás ismét háttérbe szorul. Egy-egy kórház bezárá­sával vonzó városi belte­rület szabadul fel. Milliók követik nyomon az amerikai üzletasszony egy hónapja tartó perét Bűnös vagy ártatlan? JOEKUN És ha bűnös, milyen oknál fogva? Ezek a kérdések érdeklik az ameri­kai nyilvánosságot hetek óta. A vád­lott Martha Stewart üzletasszony, aki szegény lányként kezdte és mul­timilliomos lett jó üzleti érzékének és sikeres befektetéseinek köszön­hetően. A hölgy, akit mindenki csak Mártának ismer, az amerikai házi­asszonyok irigyelt mintaképe. Ő a tökéletes háziasszony. Márta havi női magazinja megtanít arra, mi­ként hajtsd össze a lepedőket, mi­lyen színeket válassz a konyhába. Márta heti televíziós kurzusa a kez­dő háziasszonynak őrieteket ad, mi­lyen előételekkel vendégelje meg a váratlanul betoppanó vendéget. Mártát mindenki ismeri Ameriká­ban: csak imádói és irigyei vannak. Márta problémája azzal kezdő­dött, hogy egy váratlan értesítés alapján eladta bizonyos részvé­nyeit, mielőtt azok ára lezuhant volna. Azonban nem vallotta be, kitől értesült arról, hogy a vállalat részvényei zuhanni fognak, meg­próbálta elhitetni, hogy régóta ter­vezett eladásról volt szó. Ma már mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Márta bűne, hogy hazudott az el­adás körülményeiről. A tárgyalást, amely már negyedik hete zajlik, hatalmas érdeklődés követi. Bár véletlen is lehet, a tizenkét tagú esküdtszékben nyolc nő foglal he­lyet, ami Mártának kedvezhet. Tavaly üzletemberek százait vá­dolták azzal, hogy befektetők pénzét vagy a vállalatok vagyonát ellopták, óriásvállalatok igazga­tói, pénztárosai vannak a gyanúsí­tottak között. Annak a cégnek a feje, aki Márta gondjait okozta, már börtönben van, de sok, kétes ügylettel gyanúsítható személy még Floridán vagy más luxushe­lyen sütteti magát. Márta jóakarói szerint őket kellene elítélni, ahe­lyett, hogy egy kis hazugság miatt valakit börtönbe küldjenek. Saj­nálatos, ez a kis hazugság már bi­zonyított. Kinek van itt igaza? Az amerikai háziasszonyok nagy többsége Márta mellett áll, de el­lenzéke ugyancsak erős. Már kari­katúra is megjelent Márta majda­ni börtöncellájáról, amely termé­szetesen szintén ízlésesen, nagy gonddal van berendezve. A nagy kérdés, mi lesz azokkal, akik be­fektetők millióit lopták meg, és van elég pénzük, hogy megfizes­sék az ország legjobb ügyvédeit. KOMMENTÁR Nem hisznek a SIS-nek NAGYANDRÁS A kormány tegnapelőtt nem tett eleget a SIS kérésének és nem hozott olyan döntést, amellyel a parlamentben már második ol­vasatba juttatott, a titkosszolgálatokról szóló törvényt módosító indítványt elítélte volna. A kormánypárti képviselők a módosí­tással arra törekszenek, hogy a SIS ne alkalmazhasson újságíró­kat, s a titkos ügynökök munkájuk során ne állíthassák maguk­ról, hogy a médiának dolgoznak. Szlovákiában a SIS már mega­lakulása óta komoly ellenérzéseket váltott ki a politikusok és a lakosság többségében, s a mai napig még a Lexa éra árnyéka bo­rul rá. A titkosszolgálat bár valamilyen szinten nyilván folyama­tosan teljesíti törvényben foglalt feladatait, pozitív híreket rit­kán juttat el a közvéleményhez. Talán ez így még rendben is vol­na, hiszen egy titkosszolgálatnak nem az a feladata, hogy a rendőrséghez hasonlóan minden sikeres akció után sajtóközle­ményben tudassa tettét. A negatívumokat és a problémákat, az eltussolt akciókat viszont elég gyorsan megszellőzteti a sajtó. Talán részben emiatt vágyik a SIS arra, hogy joga legyen újság­írókat alkalmazni, hiszen egyrészt a média az ő számára is hasz­nálható információkkal rendelkezhet, másrészt egy-egy beépí­tett ügynökön keresztül a saját renoméján is javíthat a megje­lenő cikkek révén, sőt pont az ilyen kettős alkalmazásban lévő újságírók szellőztethetnek meg olyan ügyeket, melyekben a SIS már nem tud továbbjutni, de fontosnak tartja nyüvánosságra hozásukat. A három koalíciós partnert nyilván az elmúlt egy-két év tapasztalata is hajtja. A legemlékezetesebb újságírás botrány Peter Tóth nevéhez fűződik, a Sme egykori főmunkatársáról csak utólag derült ki, hogy még SIS-esként is írt a lapba; később a Národná obroda munkatársaként már a kémelhárítást irányí­totta. Közben a belügyminiszterrel, Vladimír Palkóval került összetűzésbe, amikor névtelen feljelentést tett ellene. Pavol Rus- ko is emlékszik olyan esetre, hogy valamelyik markízás munka­társa egyben a SIS-nek is dolgozott, de őt inkább a tavalyelőtti lehallgatási botrányának tapasztalatai vezérlik, hogy a lehető legkevesebb jogkört hagyjanak a SIS-nél. A kormányban a SIS-t egyedül csak az SDKÚ-s miniszterek támogatták; Juraj Liska vé­delmi miniszter azzal érvelt, hogy ő már egy átfogóbb módosí­tást készít, s ebbe hajlandó belevenni a partnerek javaslatát is. Ezzel a többiek egyáltalán nincsenek megelégedve, hisz való­színűleg semmivel sem tudnak többet arról, mi történik Ladislav Pittner birodalmában, mint mondjuk két évvel korábban, s a le­hallgatási botrány sem zárult még le. JEGYZET Fico és Slota ugyanazt fújja B. SZENTGÁL1 ANIKÓ Robert Fico és csapata már megint felfedezte a spanyolvi­aszt. Dél-Szlovákiában a Ma­gyar Koalíció Pártja az egyedu­ralkodó, jelentette be tegnap a Smer elnöke. Mintha most jött volna vissza űrutazásáról, izga­tottan nehezményezte, hogy a magyar párt délen a hivatalok­ba ülteti saját embereit. Az lett volna a meglepő, ha ennek el­lenkezőjéről tájékoztat a har­madik utas politikus. Mert hol legyen meghatározó szerepe egy pártnak, ha nem ott, ahol választópolgárai élnek? Or­szágszerte az összes politikai erőt többé-kevésbé „be lehet azonosítani”, mindegyik párt­nak megvannak a maga bás­tyái. Amikor pedig járásokat, il­letve most már a körzeteket el­osztják egymás között a hatal­mon lévők, logikusan minden­ki oda szeretne elöljárókat ja­vasolni, ahol a választási ered­mények alapján legerősebb a pozíciója. Azaz nemcsak az MKP-nak, hanem a többi kor­mánypártnak is megvan a ma­ga fontos területe. Ha a Smer lenne hatalmon, partnereivel ugyanúgy feldarabolná az or­szágot, ahogyan a jelenlegi ko­alíció tette. És ez mindaddig így lesz, amíg az elöljárói posz­tok politikai tisztségek lesznek - hogy azok, azt Farkas Iván, az MKP közigazgatási szakértője is elismerte. Amikor az egyik újságíró azt merte mondani: Fico úr, önnek nincs igaza; a populista politikus azt vála­szolta: nem az a lényeg, mi az igazság, illetve hogy ön szerint mi igaz. A Smer hallott valamit, erről véleményt mond, az új­ságírónak pedig kutya köteles­sége a párt álláspontját tolmá­csolni, nem pedig megkérdője­lezni. Ám amikor konkrét pél­dákat vártak a Mindentudótól, homályos mondatok következ­tek valamilyen szlovák evangé­likus papról, akivel a komáro­mi városházán csak magyarul akartak beszélni. Miroslav Cíz pedig névtelen szlovák áldoza­tokról szónokolt, akiket hátrá­nyosan megkülönböztetnek in­gatlanvásárláskor, álláskeresés során, merthogy Dél-Szlováki­ában a magyarokat részesítik előnyben. Ej, mintha ezt már hallottam volna... Fantasztikus hasonlóság, mintha csak a régi szlovák nemzeti párti sajtótájé­koztatókon ültem volna... Ta­lán e szembetűnő hasonlóságot álcázandó, Fico többször hang­súlyozta: egyáltalán nem a ma­gyar kártyáról van szó. Szó sincs róla, kérem alássan, mi a nemzetállami érdekek kártyá­ját húztuk elő, mert veszélyben az állam, délen hamarosan meg sem lehet szólalni szlová­kul... Hölgyeim és uraim, erről is szól majd a referendum! Aki igennel szavaz, az gátat vet az MKP politikájának és megmen­ti Dél-Szlovákiát... Kedden a szakszervezet, tegnap pedig a Smer vázolta népszavazási stratégiáját. Az előbbi kampánya során főleg a kormányt fogja szidni, az utóbbi a szlovákságot újra a magyarokkal riogatja, s így szeretne minél több embert az urnákhoz csalogatni.

Next

/
Thumbnails
Contents