Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-19 / 41. szám, csütörtök

8 Kitekintő - hirdetés UJ SZÓ 2004. FEBRUAR 19. A németek hihetetlen mennyiségű, évi 405 millió tonna szemetet termelnek, ebből persze a háztartások is kiveszik a részüket Vigyázat, Berlinben támad a kukarendőrség! A dolog úgy kezdődött, hogy nem vitték el a sze­metet. A berlini kukások belenéztek a tartályba, és csóválni kezdték a fejüket. A kukát visszatolták a he­lyére, és egy fehér cetlit biggyesztettek rá: ezen az állt, hogy legyek szíves a szemetet megfelelőn szét­válogatni, mert a vegyes csomagokat nem viszik el. INOTAI EDIT Gondoltam, kicselezem őket, leszedtem a fehér cetlit, és vár­tam: hiába, a szemét a következő héten is maradt, viszont kaptam ráadásként egy újabb felszólítást, így aztán eljött a szelektálás ideje: bár a mi házunkban csak egyfajta, szürke kuka van, ide sem szabad bedobni a papírt és az üveget, de lehetőleg a műanyagot sem. Az ételmaradékokat lehetőség sze­rint az úgynevezett bioszemétbe kell dobni - a szomszédnak példá­ul saját komposztálója van a kert végében -, de ebbéli hiányossá­gom felett a kukások szerencsére szemet hunynak. Azóta külön kupacban gyűjtöm az újságpapírokat, ezek a hét végé­re általában tekintélyes úttorlaszt képeznek a konyhában. Az üvegek­nek a konyhai szemetes fölött kü­lön rekesz van, de mivel a legtöb­bet nem lehet visszaváltani, előbb- utóbb ezek is az újságpapírok tete­jére kerültek. A minap kiselejtez­tem néhány régi bútordarabot, csakhogy Németországban isme­retlen fogalom a lomtalanítás. így lettem törzsvendég a közeli szeméttelepen, ahol néhány fuvar után már, jé, ismét itt az ifjú hölgy” felkiáltásokkal fogadtak a se­gítőkész legények. A szeméttelep ragyog a tisztaságtól, hiszen a sze­lektálás hamisítatlan német rend­szerességgel történik: van vagy 12 darab nagy narancssárga konténer, felettük felirat: újság, faáru, műanyag, szőnyeg, elektromos be­rendezések, vasdarabok, szőnye­gek, bútorok, üveg (fehér, zöld, barna lehetőleg külön) stb. Az em­ber feltankol mondjuk egy adag új­ságot, zsáknyi üveget, félkarú szé­ket, felmászik egy kis létrán, és már hányja is a szemetet a konténerbe. Az időnként mordul egyet, össze­sajtolja, majd helyre kis kockákba rendezi az aktuális adagot. A ku­kásfiúk pedig éberen ügyelnek, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön. A németek amúgy hihetetlen mennyiségű, évi 405 millió tonna szemetet gyártanak, igaz, ennek nagy részéért a gazdaság, a külön­féle ipari vagy mezőgazdasági Németországban mindennek megvan a maga helye nagyvállalatok felelősek, de azért a háztartások is kiveszik belőle a ma­guk 36 millió tonnás részüket. Ha nem találták volna ki a felesleges­nek ítélt dolgok újrahasznosítását, a németek ma már alighanem bele­fulladtak volna a szemétbe. Az egykori szocialista Magyaror­szágon viszonylag jól működő üveg- és újságvisszavétel itt az utóbbi évekig ismeretien volt. (Az üveg- és műanyagpalack-visszavál- tást tavaly törvénybe iktatták, de csak nagyon nyögvenyelősen működik. Az áruházláncok kicse­lezték az államot, csak azt hajlan­dóak visszavenni, amit az ember bizonyíthatóan náluk vásárolt. Az üdítőitalok árába beépített betétdí­jat persze szemrebbenés nélkül le­nyelik, és ezen tavaly csaknem 400 millió eurót kerestek.) így aztán megy műiden a szemétbe: igaz, szelektálva. A nagyobb bérházakban például négy-öt különböző színű kuka van: szürke a normál háztartási hulla­déknak, sárga az újrafelhasználha­tó anyagoknak (műanyag, üdítős és tejes kartondoboz), kék az újsá­goknak és a papírnak, fehér vagy zöld az üvegeknek. Az utcákon kü­lön konténerek várják a használt ruhát és cipőt, amelyet a segély- szervezetek szétosztanak a rászo­rulók között. Igényesebb háztartá­sokban külön bioszemét is van, ide megy az almahéj, a paprikacsutka, a száraz kenyér vagy a panírozás­hoz használt liszt. Ezzel csak az a gond, hogy nyáron kicsit kellemet­len szagot áraszt: Berlinben a ku­(Képarchívum) kás csak hetente egyszer jön. Meg lehet rendelni gyakrabban is, de az külön pénzbe kerül. A szemetesek furfangos anyagi eszközökkel is ösztönzik az embereket a szelektá­lásra: a mindent elnyelő szürke ku­ka bérleti díja jóval magasabb, mint a többi tartályé. A szelektálás már a konyhában megkezdődik, hiszen az itt haszná­latos szemetesek általában többre- keszűek. A rutinos háziasszony pár év gyakorlat után már különösebb koncentrálás nélkül pakolja külön a krumplihéjat, a zöldszínű boros- és a fehér színű lekvárosüveget, a papírszalvétát vagy a tejfölösdo­bozt. Kisgyerekes családoknál kü­lön tartály jár a papírpelenkának is, és a rendszer nyitott a további egyéni újítások felé. Előfordul persze, hogy a szelek­tálás nem működik. Egy Kreuz- bergben lakó ismerősöm mesélte, hogy náluk állandó a panasz, és lassan ő is kezd leszokni a macerás válogatásról. A házban gyakorlati­lag csak török családok élnek, akik a gyereket szalajtják levinni a sze­metet, akik mindent összevissza dobálnak - a szülők állítják, hogy igenis szelektálják a szemetet, csak hát a gyerekek kicsit „szele­sek”. Egy Berlin előkelő negyedé­ben élő barátnőm erre nagyvona­lúan csak legyint: ezt is tanulni kell, bár ő maga nem tud vissza­emlékezni arra az időre, amikor ne lett volna egyértelmű számára: az üveg és a tojáshéj egyszerűen nem való egy szemetesbe. „Nem­csak a környezetvédelemről van szó, egyszerűen nem vinne rá a lé­lek, hogy ezeket a dolgokat össze­keverjem” - mondja. Berlin amúgy piszkos és rendel­ten város hírében áll, legalábbis a többi, főleg délnémet városhoz ké­pest. A szemétszabályok ország­szerte eltérőek, Bajorországban és Baden-Württembergben például jóval szigorúbbak, mint a főváros­ban. Ott valódi büntetés jár azért, ha valaki összekeveri a szemetet: néhány éve egy kollégiumban kide­rült, hogy valamelyik diák rendsze­resen tüchtig nylonzacskóba cso­magolt mindent, üvegestől, pap­írostól, almahéjastól. A „kuka­rendőrség” először figyelmeztette, hogy legyen szíves szelektálni, majd amikor az eset megis­métlődött, 500 euróra (20 ezer ko­ronára) megbüntette. Berlin, 2004. február ooST Maxi00 ST Maxi. Ingyenes vasárnapi beszélgetések Ha Ön szeret beszélgetni, a vasárnapot imádni fogja. Az ST Maxi hívóprogram március elsejétől fantasztikus újdonságot kínál - a helyi és interurbán hívások minden vasárnap teljesen ingyenesek! Töltse el a hét legszebb napját hosszú beszélge­tésekkel. Rendelje meg az ST Maxi hívóprogramot telefo­non a 0800 123 456-os, ingyenes telefonszámon, és az első 15 000 telefonáló még kis ajándékot is kap! Érvényes vasárnap és ünnepnapokon a helyi és interurbán hívások­ra a szabad percek felhasználása után. tsz ajánlat az internetes hívásokra nem érvényes. Slovak Telecom Megoldások egy jobb élethez www.telecom.sk i 0800 123 456 S15 49581

Next

/
Thumbnails
Contents