Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-18 / 40. szám, szerda
ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Teljesítem három kívánságotokat: nem értesítem sem a tulajdonost, sem az erdészt, sem a rendőröket, de hazafele ledobtok a házam előtt néhány hasábot... (Lehoczki István rajza) Váija a kisebbség a magyar párttól, hogy döntse el, melyik jelöltet támogatja és miért Elnökválasztás és az MKP TALLÓZÓ NÉPSZAVA A lap úgy tudja: a kormányfőt segítő amerikai tanácsadó cég áll a négypárti közös EP-listára, a közveden elnökválasztásra és az Ország- gyűlés tagjai számának csökkentésére vonatkozó javaslatok mögött. A cég szerint ezekkel a javaslatokkal a kormány átveheti a kezdeményezést az ellenzéktől, betör a kommunikációs térbe és meghatározza a napirendet. A lap szerint a hétfői szocialista frakcióülésen nem volt komoly vita a javaslatokról. Csupán a képviselők számának csökkentésével kapcsolatban érkezett konkrét javaslat. A miniszterelnök a Népszava szerint eredetileg 200 fős parlamentről beszélt volna - a javaslat nyomán ezt 250 főre módosították. KRÓNIKA Levélben fordul az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumához a Székelyudvarhelyért Alapítvány, és ebben arra kéri a testületet, tekintsen el a pályázati cél nem teljesülése miatt elrendelt, 163 ezer euró visszafizetésétől. A Kolozsváron megjelenő erdélyi napilap emlékeztet, hogy vasárnap lejárt a határidő, amelyet az IKA szabott meg a visszafizetésre. Az Illyés Közalapítvány február 20-i kuratóriumi ülésén fog dönteni arról, hogy milyen lépéseket tesz a Székelyudvarhelyért Alapítvány ügyében. Az alapítványt, amelyet Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester elnököl, 163 ezer euró pályázati pénz visszafizetésére kötelezte az IKA, miután kiderült: a pályázati cél nem teljesült. A Székelyudvarhelyért Alapítvány egy civil központ létrehozása érdekében pályázott a közalapítványnál. Az elnyert támogatásból pedig meg is vásárolt egy kétszobás házat erre a célra, bizonyos becslések szerint a reális érték tízszereséért. Az IKA - miután az elszámolás elfogadásáról levelet küldött Székelyudvarhelyre - bizottságot menesztett a helyszínre, hogy a pályázati cél megvalósulását ellenőrizzék. Minden olyan politikai párttól, amelyik nem állított jelöltet a soron következő köztársaságielnökválasztásra, azt várják választói, hogy döntse el, kit támogat, és persze indokolja meg, miért. OLLÓS LÁSZLÓ Az MKP is ebbe a helyzetbe került, és a szlovákiai realitások jelzik, hogy a három legnépszerűbb jelölt egyike mellett sem sorakoz- tathatóak fel olyan érvek, amelyek mentén saját tekintélyének sérelme nélkül csak úgy támogathatná valamelyiküket. Emiatt olyan jelöltet kell választania, akivel szemben ugyan nem hozhat fel jelentősebb kifogásokat a szlovákiai magyar választó, de jelenleg alig van esélye a második fordulóra, és így a győzelemre. Ámde a választóknak mindig van egy jelentős csoportja, amelyben ilyenkor szokott felvetődni a kérdés, van-e értelme az ilyen jelölt támogatásának, hiszen így szavazatuk elveszik. Nos, számukra sem kell ennek feltétlenül így történnie. Mindenekelőtt azért, mert a mi viszonyaink közt az ingyen odaadott szavazatnak aligha van ho- zadéka. Viszont ha a magyar választók egységesen szavaznának, az a második fordulóban abban az esetben is alkupozíciót teremthet az MKP számára, ha saját támogatottja esetleg nem jut tovább. Ehhez persze pontosan meg kell fogalmaznia, mit vár a párt az ország soron következő köztársasági elnökétől, sőt esetleg azt is, mit akar az adott jelölt politikai támogatóitól. Majd mindezt a kampány során meg kell ismertetnie a magyar választókkal. A második forduló előtt pedig elválik, hogy az első körön túljutó, egymással versengő két jelölt valamelyike és a mögötte álló erők hajlandók-e és képesek-e ezen elvárás sarokpontjainak támogatására. Érvnek nem kevés, hogy tíz-tizenkét százaléknyi fegyelmezett szavazó esetében az elnökjelölt győzelme múlhat ezen. Ehhez azonban az adott személynek a szlovákiai magyar választókat hitelesen meg kell tudnia győzni arról, hogy a korábbi magatartásával szemben mennyiben mások a szándékai. Ez pedig az MKP demonstratív állásfoglalása nélkül, sőt esetleg annak ellenében aligha sikerülhet egy mind ez ideig ellentmondásos politikusnak. Ha pedig a második forduló egyik elnökjelöltje sem akarja vagy tudja teljesíteni az MKP elvárásait, akkor azt is korrektül a nyilvánosság elé lehet tárni, hadd lásson világosan a magyar közvélemény. Még az ilyen helyzet is kevésbé rossz, mint az ellenszolgáltatás nélkül odadobott szavazatok. Mindehhez azonban már az első forduló előtt világos kampánystratégiára volna szükség a felmérések szerint pillanatnyilag sokfelé szavazni szándékozó szlovákiai magyarok körében. Az első forduló előtt világos kampánystratégiára volna szükség. GL0SSZA Gyula, a hóhányó RESTÁR JÁNOS Rosszul indult a nap. Csengetés ébresztett hajnali három órakor. Mi ez? Sötét van. Csengettek, jól hallottam? Riadtan kapom magamra az ingem, szaladok ki az udvarra. Csikorgó februári a hideg, mindent vastagon fed a frissen hullott hó. A kapuban áll a szomszéd. Hangja izgatott, roppant elszánt: Vendégetek van! Itt van a biciklije is, mondja, s már tódul is harciasán befele a kiskapun. Mi van? - dünnyögöm. Bicikli? Tolvaj? Álmodom...? Nem álmodom, hiszen az ing rajtam meg ez a hideg is tiszta valóság. A kapunak támasztva meg ott a kerékpár... Te szentséges Isten! Ez tényleg tolvaj, de szerencsére időben felismerem: hisz’ ez a Gyuláé! Állj meg, szomszéd, az Istenért! Ez csak a Gyula! Ez a szerencsétlen a településünk talán legártatlanabb, egyedül tengődő, alkalmi munkákból élő és halmozottan szenvedélybeteg figurája. Aludni nem igazán tudott - rég nem volt mit kipihennie -, hát kora hajnalban, hívatlanul is eljött havat lapátolni. A hara- miaalkatú, elszánt szomszéd szintén nem tudott aludni, s az ő álmatlanságának a levét itta meg kis híján Gyula, pedig ő egy korty reggeli törkölypálin- ka reményében (is) jött. Nehéz volt napirendre térnünk a történtek felett. Szegény szerencsétlen „hótoló” zavarában azt mondogatta, hogy ő csak némi örömöt, reggeli meglepetést akart szerezni családunknak. A meglepetés sikerült. A szomszédot meg semmi pénzért ki nem cserélném. Itália az EU „élcsapatának” játékszabályai ellen Elutasított európai uniós triumvirátusok TAMÁSSY SÁNDOR Olaszország elutasítja az uniós triumvirátusokat, direktóriumokat, amelyek tönkreteszik Európát - erősítette meg Franco Frattini olasz külügyminiszter a berlini brit-francia-német csúcs előestéjén. Az olasz diplomácia vezetője a liberális La Repubblica című római lapban megjelent interjúban emlékeztetett arra, hogy Itália nem volt részese az uniós konfliktusnak, s annak rendezésén munkálkodott a soros EU-elnöksége idején, december végéig. A berlini csúcs a nemzeti érdekek kifejezéseként született, viszont Silvio Berlusconi kormánya nem kívánja ezeket a módszereket követni - szögezte le, elutasítva, hogy egy uniós „élcsapat” szabja meg mások számára is a játékszabályokat. A berlini csúcs kormányközi, nem közösségi értekezlet - jegyezte meg. Frattini elutasította azt a felvetést, hogy esetleg „ellendirektórium” jöjjön létre, mint fogalmazott: el kell kerülni az erős csoportosulások kialakulását. Róma például az euromediterrán térség fejlődésében érdekelt, míg London a támogatásokban. Az olasz külügyminiszter kiemelte: neki kell megmagyaráznia, milyen megfontolásokból fizet be Olaszország 1500 milliárd lírát (közel háromnegyed milliárd eurót) London adósságaira, miközben cserébe semmit se kap, holott a délolaszországi területek fejlesztésére is elkelne a pénz. Szerinte csodálatos, hogy Jack Straw brit külügyminiszter a berlini csúcs kapcsán úgy nyilatkozik, hogy „előbb hármuknak kell megállapodniuk”, de a többi 22 ország problémái is legalább ennyire fontosak. KOMMENTÁR Csecsenisztán MALINAK ISTVÁN Bizonyos szempontból az lehet Oroszország számára a csecsen háború, ami a Szovjetunió számára az afganisztáni volt. Ezt Ruszlan Ausev tábornok mondta, aki egykor a Szovjetunió Hőse kitüntetést is megkapta. Az apropó pedig: vasárnap volt a szovjet csapatok afganisztáni kivonulásának 15. évfordulója, s ennek kapcsán több olyan elemzés - természetesen nem a Putyin-hí- vek tollából - napvilágot látott, amely valamiféle párhuzamot vont Afganisztán és Csecsenföld között. Az afganisztáni háború csaknem tíz évig, 1979 decemberétől 1989 februárjáig tartott, utóbb törvénytelennek nyilvánították, hiszen csak Brezsnyev és szűk köre döntött róla, a hatályos szovjet alkotmányt is megsértve. A csecsen párhuzam sok tekintetben helytálló, sok tekintetben sántít, bizonyos szempontból deprimáló. Afganisztánban a szerencsétlen kiskatonák megélték a poklot, az onnan hazatértek képtelenek voltak a beilleszkedésre, ők lettek a Szovjetunióban az első hivatalosan megtűrt drogozó réteg. Később, a birodalom széthullása után gombamód szaporodó maffiák bérgyü- kosainak többsége az afgán veteránok közül került ki. Most hasonló helyzetben vannak a hadsereg Csecsenföldön lecserélt • alakulatainak hazatért kiskatonái. Még nagyobb a gond a belügyi csapatokkal, amelyek tagjai rendőrként szolgálnak tovább Oroszország egyéb területem. Mint egy szakértő fogalmazott: lelkűkben a csecsen szindrómával. Csecsenföldön ölték őket és ők is öltek, a túlélés volt az alapvető céljuk, majd hirtelen belecsöppennek a békébe. Elképzelhető, milyen tapasztalataik vannak a közrend fenntartásának módszereiről. Ausev tábornok szerint mára a csecsen felkelők természete is megváltozott: „Azok, akik az első (1994-1996) csecsen háború idején 7-10 évesek voltak, most 17-20 évesek, és valóságos farkasokká váltak. Az elmúlt tíz év alatt mást sem láttak, mint hogy el akarják őket pusztítani, és abban a szellemben nevelkedtek, hogy Oroszország az egyetlen ellenségük.” Afganisztán és Csecsenföld között az alapvető különbség: a világpolitikai helyzet akkoriban a mudzsahideknek kedvezett a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió idegenben vívta az afgán háborút, Oroszország, úgymond, otthon irtja a csecseneket. Gorbacsovnak létérdeke volt, hogy megszabaduljon a brezsnyevi háború örökétől, Pu- tyinnak éltető eleme a csecsen háború. És a csillagok állása nem a csecseneknek kedvez. Afganisztánban a két nagyhatalom is összecsapott, a mudzsahideket Amerika mellett a szomszédok is támogatták. A csecsének magukra maradtak. Az afgán háború majd tíz évig tartott. A második csecsen háborút 1999 októberében indította Putyin, akit márciusban holtbiztosán újraválasztanak. Nagyon valószínű ezért, hogy a csecsen háború hosszabb lesz, mint a Szovjetunió dicstelen afganisztáni kalandja, mert Putyint ez a háború emelte a magasba. Azért a dicstelen vég, szerencsére, ebben a pakliban is benne van. JEGYZET Nyaklánc és hokipóló BUCHLOVICS PÉTER Azt manapság már egy bukott elemista is tudja, hogy a szabad piac nem jótékonysági intézmény, üdvhadsereg, netán Róbert bácsi ingyenkonyhája. Annál komikusabb az a lázas, rendre túlméretezett agymosás, amellyel egy-egy multicég próbál napról napra minél több vevőt magához édesgetni. Ezen önmagában nincs mit csodálkozni, sem elítélni, hiszen ez a lényegük, bár nyugaton könyvtárakat összeírtak már a fogyasztói társadalom infantilizálódásáról. Ám néha az üzletláncok bakot lőnek a „Nálunk vegyél, minél többet és minél többször” játékban. Egy élelmiszereket kínáló mamutcég áruházában akadt a kezembe az a röplap, amely természetesen fogyasztói versenyt hirdetett, négyoldalnyi termékkel. A fődíj egy hokipóló, a második díj pedig egy arany nyaklánc volt. Hirtelen átvillant az agyamon a régió szociális és foglalkoztatottsági helyzete, s önkéntelenül elröhögtem magam. Mert ha ezt a díjat egy vagyonosabb vásárló, aki rendre betérve nagyobb összegben vásárol, vagy újgazdagék Pistikéje nyeri, akinek anyuci és apuci kilószámra veszi a Milkát, oké. De mit kezdene feltételezett nyereményével egy munkanélküli, egy kisnyugdíjas vagy egy kispénzű fiatal házaspár? A lecsúszó középosztály, a fizetéstől fizetésig élők számára ezek eléggé öncélú díjak, ha figyelembe vesszük, hogy a hónap végén már tejre, kenyérre is be kell osztani a garast. Vagy nyaklánccal rohannak majd a zaciba, esetleg a pólót eladják? Ám azt gyanítom, furfangosabbak ezek a marketingesek: a kispénzűek esetében a hasonulási vágyat lovagolják meg. A hasonulást a jobb módúakhoz, legalább külsőben, trendi cuccokban, a „virítani, még ha nem telik is rá” önbecsapós álboldogságát, a „nekem is van ilyenem, nem vagyok én csóró” érzését. Cifra nyomorúság, rongyrázás, nehogy megszóljanak... Aki erre bukik, az beveszi. De aki tisztában van az anyagi lehetőségeivel, az az akciós terméket az olcsósága miatt veszi meg, s nem a trendi cuccok bűvöletében. A cég mindenképp jól jár, mégiscsak ki van ez találva. Az már más lapra tartozik, meddig lesz divatos a póló, s valójában mennyit ér a csillogó-villogó nyakék... Viszont hasznosabb díjakkal a vékonyabb pénztárcájúakat is jobban megfognák - ha már az összes vásárlót maguknak akarják, lehetőleg örökre.
