Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-18 / 40. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 18. Kövesdi Károly könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Testamentum címmel jelent meg Kövesdi Károly új kötete a Lilium Aurum Kiadó Ötven év - ötven vers című sorozatában. A szerző munkásságát és a könyvet Cselényi László értékeli holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ: Csipkerózsika 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: ... végül senki se maradt 19 KIS SZÍNPAD: Titkárnők 19 BIBIM THÁLIA SZÍNHÁZ - MÁRAI STÚDIÓ: A pokol kapujában 10, 12.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Nagy hal (am.) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Unalom Brünnben (cseh) 15.30, 17.30, 20 TATRA: Zelary (cseh) 17.45 AU PARK - PALACE: Nagy hal (am.) 16.20,19,21.40 Unalom Brünnben (cseh) 14.10, 16.30, 18.50, 21.10 Túl közeli rokon (am.) 15, 17.30, 19.50, 22.10 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 15.40, 16.40.19.30.20.30 Zelary (cseh) 15.20,18.20, 21.20 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (am.) 14.10, 16.10, 18.10 Nyüt seb (am.- auszt.) 20.20 Kegyetlen bánásmód (am.) 16,18.30,20.40 Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 17,19.20,21.30 Mona Üsa mosolya (am.) 14.20, 16.50, 19.10, 21.50 A szemközti ablak (ol.) 14.50, 17.10, 19.40, 22 PÓLUS - METROPOLIS: Nagy hal (am.) 14.45,17.10,18, 19.35 Túl közeli rokon (am.) 17.50, 20.05 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (am.) 15.20 Unalom Brünnben (cseh) 14.35, 16.55, 19, 21.05 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 16,19.45 Kém- kölykök 3-D - Game Over (am.) 14,15.55 Zelary (cseh) 17.10, 20 A szemközti ablak (ol.) 15 Mona Lisa mosolya (am.) 15.50,20.30 TATRA: Bolondos dallamok: Újra bevetésen (am.) 17 Charlie angyalai - Teljes gázzal (am.) 19 CAPITOL: Nagy hal (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Túl közeli rokon (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Senki többet (francia-svájci) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Zatoichi (jap.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Zatoichi (jap.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Kill Bill (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Amerikai pite 3 - Az esküvő (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Válás francia módra (am.-fr.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Az Amazonas kincse (am.) 17.15, 19.15 Apám beájulna (magy.) 14.30, 16.30, 20.30 Felül semmi (ang.) 15.15, 17.30, 19.30 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 14,16,18,20 Igazából szerelem (ang.) 13.30, 18 Jószomszédi iszony (am.) 18.30 Magyar vándor (magy.) 13,15,17.15,19.30 Mona Lisa mosolya (am.) 19.45 Pán Péter (amerikai) 15.30, 17.45, 20 Pofa be! (fr.) 14.15,16.15,18.15,20.15 Snowboarder (fr.-sv.) 16, 20.30 Varga Andrea történész új dokumentumfilmje „Hétköznapi sovinizmus” MTI-TUDÓSÍTÁS Bukarest. A háború utáni időszak román-magyar labdarúgó- mérkőzéseinek politikai vonatkozásairól, a sportmezbe bújtatott „hétköznapi sovinizmusról” szól az a dokumentumfilm, amelynek forgatása most fejeződött be Romániában és Magyarországon. Az ötvenperces film alkotója Varga Andrea történész, aki kilenc év óta folytat kutatómunkát Romániában a legkülönbözőbb témákban. A rendező korabeli levéltári dokumentumok tartalmával szembesíti a szemtanúkat, köztük volt magyar diplomatákat, magyar és román sportolókat, televíziós személyiségeket. Régmúlt, „hírhedt” mérkőzéseket idéz fel az ötvenes, hetvenes és nyolcvanas évekből többek között Grosics Gyula, az „aranycsapat” egyik sztáija, Mészöly Kálmán, Illovszky Rudolf, Szepesi György, visszaemlékezve a román szurkolók felfokozott érzelmeire. Megszólalnak a kamera előtt az akkoriban Bukarestben diplomáciai szolgálatot teljesítő diplomaták is, mint Árgyelán Sándor és Almási Kálmán. Varga Andrea elmondta: egy évig kellett gondolkodnia azon, milyen képi formát adjon mondanivalójának. Végül úgy döntött, hogy nem az elcsépelt formát választja, vagyis nem korabeli filmfelvételekkel tölti meg a csaknem egyórás produkciót, hanem magukat a riportalanyokat „reagáltatja” a korabeli dokumentumokra. A rendező végkövetkeztetések nélkül hagyja alkotását, megelégszik azzal, hogy a visszaemlékezésekből magától kerekedjék ki a fő mondanivaló: a „hétköznapi sovinizmus” nem egyoldalú jelenség, mindkét félnek megvan a maga felelőssége. Varga Andrea korábban is hallatott magáról a mozgóképes műfajban. Ő volt az alkotója a romániai - zsidókat és romákat sújtó - holokausztot feldolgozó három kísérletijátékfilmnek. Dokumentumfilm formájában dolgozta fel a romániai utcagyerekek helyzetét, akárcsak Nagy Imrének és társainak 1956 utáni snagovi száműzetését. Nemrég mutatták be Bukarestben a két román kollégájával, Andrea Andreescuval és Lucian Nastaséval együtt összeállított, Magyarok Romániában című, kétkötetes munkáját, amely az 1945 és 1968 közötti időszakot öleli fel. Ugyanígy feldogozták a romániai cigányság 1919 és 1944 közötti történetét, és külön kötet szól a romániai zsidók 1945 és 1965 közötti sorsáról. Fajó János Munkácsy-díjas képzőművész kiállítása április 15-éig látható a pozsonyi Komart Galériában A csali geometrikus női formák A Komart Galériában rendeztek kiállítást Fajó János Munkácsy-díjas képzőművész alkotásaiból: festményeiből és szobraiból. Az orosházi születésű Fajó János munkássága a konstruktív geometrikus művészet irányzatához kapcsolódik. A művésszel Pozsonyban beszélgettünk. TALLÓSI BÉLA Nem emlékszem, hogy lett volna már kiállítása Pozsonyban, ezért gondolom, ezt a mostanit, a Komart Galériában fontosnak tartja. Csoportos kiállításon már vettem itt részt, például a MADI- kiállításon állítottam ki nemzetközi társasággal, de egyéni kiállításom először van a szlovák fővárosban. Ez a mostani azért fontos számomra, mert a Komart és a Dobes galériások vér szerinti rokonaim. Nemcsak abban az értelemben, hogy én is szláv származású vagyok, hanem hogy esztétikailag ide tartozom, a Dobes Múzeum szellemi körébe. mesterem, az első tanáromtól kezdve az utolsóig, sőt az utolsó munkatárs mesteremig, mint Vasarely vagy Nicolas Schöffer, totális emberek voltak: építészek, szobrászok, matematikusok, festők. Tőlük megtanultam, a legfontosabb, hogy általános szemlélettel figyeljük az egész optikai világ dolgait, vagyis mindazt, ami látókörünkbe tartozik, aminek színe és formája zá jogosítványom, mint a festészethez, szobrászathoz, grafikához. A világ viszont ma a jogosítványokról szól. Az előző társadalmi rendszerben több más iránnyal a konstruktív geometrikus ábrázolási forma sem tartozott a preferált területek közé. Ezt hogy éli meg a művész, akinek meggyőződése, hogy azon az úton kell haladnia, amelyen elindult? Ez a művészet a szocializmus idején a megtűrt kategóriába tartozott. Nem nagyon szerettek bennünket. Hogy megéljünk, létrehoztunk egy grafikai műhelyt, ahol szitanyomtatással kerestük a kenyerünket és a festékre valót. Ezenkívül dolgoztam az alkalmazott művészetben is, sok könyvcímlapot terveztem a hetvenesnyolcvanas években. A konkrét, a konstruktivista, a geometrikus művészet fejlődőképes? Abszolút fejlődőképes. Ez echte nyelv, mivel formákkal dolgozik. És a világ minden tárgya formákból építkezik. A formakultúra pedig azért fontos, mert abból lesz az új épület, az új design, vagyis a második természet, amelyben, illetve amellyel az ember él. A konkrét művészet a formákban, a második természet tárgyainak a létrehozásában segít, hogy minél szebb tárgyakat alkossunk saját gyönyörűségünkre. Ezek szerint a konstruktív geometrikus irány közel áll az alkalmazott művészethez? Igen, a konkrét művészet az alkalmazott művészet kutatási területe. Ez a laboratórium, amelyből adjuk az intenciókat az alkalmazott művészeknek. Milyen formák ihletik meg? A női formák. Nagyon fontos a csalétek, a csali, vagyis ahogy a nők „formailag meg vannak szerkesztve”. Ezek a csalik az élet továbbvitelét, megújulását célozzák. És mi mindig lépre megyünk. Ha fémszobrot alkotok, akkor egy kicsit lakatos is vagyok. Kassák Lajos volt a mestere. Mit köszönhet neki? 1950-től, ’51-től foglalkozom rajzzal és festészettel. Átéltem a festészet történetét a nagybányai festészeten, a kubizmuson, a konstruktivizmuson át a mai konkrét művészetig. Kassák meghatározó hatással volt rám. Amikor megismerkedtem vele, térku- bisztikus, térfigurális képeket festettem. Figurális voltam, de kubisztikus, tehát formákkal és tárgyakkal is dolgoztam. A tárgyaktól azonban el kellett jutnom a tiszta formáig. Kassáknak köszönhetem, hogy átlendített ezen a ponton. A festészeten kívül szobrászattal és grafikával is foglalkozik. Kevés az olyan művész, aki mindhármat műveli. Szerencsém volt, mert minden van. Aztán mindegy, hogy szobrot formázunk vagy képet komponálunk, mert tulajdonképpen csak meg kell tanulni a technikát. Ha fémszobrot alkotok, akkor egy kicsit lakatos is, ha faszobrot készítek, akkor egy kicsit asztalos is vagyok. De akár épületet is szívesen csinálnék, mert úgy érzem, hogy ahhoz is van affinitásom. Csak éppen nincs hozOLVASÓSAROK Gondtalan gyermekévek, problémátlan gyerekkönyvek KOCUR LÁSZLÓ E sorok írója már jó ideje kinőtt abból a korosztályból, amelynek meséket olvasnak. S mi tagadás - gyermeke nem lévén - nem is fordított különösebb figyelmet irodalmunknak erre a szegmensére, míg nemrégiben a Tiszatáj fel nem kérte, hogy a gyermekirodalomról szóló tematikus számukba szemlézze a szlovákiai magyar gyermekkönyveket. Azóta igyekszünk odafigyelni irodalmunk ezen ágára is, bár meg kell mondanunk, az „anyaghoz” hozzájutni nem egyszerű: a könyvkiadók legalábbis furcsán néznek a finoman szólva magas homlokú recenzensre, mikor az gyermekkönyveikből is elkér egy-egy példányt. Egzakt adatok ugyan nem állnak rendelkezésünkre, de a könyvesboltokat járva egyértelmű, a 2003-as év a gyermek- és ifjúsági irodalom terén Harry Potteré és a Gyűrűk uráé volt. Más könyvek nehezen rúghattak labdába a két szigetországi bestseller mellett. Talán sokaknak meglepetést okozunk, ha elmondjuk, tavaly Magyarországon Az Év Gyermekkönyve Díjat Darvasi László Tra- piti című regénye kapta, mely a nagy tökfőzelékháború történetét meséli el, ennek ellenére töredékét sem kapta annak a médiatámogatásnak, mint a fentebb említett két könyv. S hogy mi történt a hazai gyermekirodalom terén 2003-ban? Sajnos, nem sok minden. Talán csak egy - nem hibátlan - kötet jelent meg, mely akár magyarországi mércével mérve is megállja a helyét, ez pedig N. Tóth Anikó Dülle és Kandika c. könyve. Erről majd a későbbiekben szólunk, előtte két, láthatóan a kisebbeket megcélzó alkotást veszünk szemügyre, először Balázsy Géza Manódombi huncutok című könyvét, egy hét múlva pedig Kozsár Zsuzsanna Mesék a Kesze-kusza erdőből című könyvét; mindkettő az ABART műhelyéből került ki. Balázsy Géza sikeres, foglalkoztatott illusztrátor, ezt könyvek sora bizonyítja. Olcsó poén volna, ha azt írnánk, a suszter maradjon a kaptafánál, de az igazságtól nem járnánk messze. Balázsy előző mesekönyvéről ezt írtuk megjelenése után: „A Nagyerdő lakói mind jók, segítőkészek, szolidárisak. Nem jellemek, hanem azonos tulajdonságokkal felruházott, különböző nevű figurák. Zavaró a negatív pólus hiánya, túlidealizálttá lesz általa a történet. /.../ A mesék első olvasásra problémát- lannak tűnnek, valójában viszont a bennük megfogalmazódó problémák a Nagyerdő lehetséges világán belül kardinálisak /.../ Azonban ezeket a problémákat nem negatív szereplők, antropomorfi- zált negatív természeti erők okozzák, hanem valamilyen külső, előre nem látható negatív körülmények, s ez sokat egyszerűsít a meséken.” Nem szeretnénk az új könyv kapcsán a gondolkodás izgalmát megtakarítani, de ha a Nagyerdőt Manódombra cseréljük, a fentiek elmondhatók e kötetről is. Szepi és Bogyó kalandjai problémátlanok, a megoldás azonnal kínálkozik, ezáltal a történetekben minimális feszültség sincs. Balázsy a legrészletesebben beszámol minden egyes mozzanatról, így a szöveg túlbeszéltté lesz. Ennek ellenére, például amikor az első fejezet végén a két manó átalussza a várva várt Pillangók éjszakáját, az olvasó nem érzi úgy, hogy itt valami szörnyű dolog történt volna. Noha öt oldalon át erre készültek, mégsem tudunk meg semmi lényegeset erről az estéről. A negatív pólus ebből a könyvből is hiányzik, sőt, ezek a manógyerekek annyira jók, hogy azt már talán a gyermekolvasó is furcsállja. Legfeljebb apró csinta- lanságokat művelnek, s azt is rögtön beismerik. így a Manódomb világa menthetetlenül eseménytelenné, állóképszerűvé lesz. Legfeljebb apró csinta- lanságokat művelnek, s azt is rögtön beismerik. „A tárgyaktól el kellett jutnom a tiszta formáig. Kassáknak köszönhetem, hogy átlendített ezen a ponton” (Peter Procházka felvétele)
