Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-17 / 39. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 17. Téma: az álláskeresés 19 Ha valaki munkát keres, akkor van a legnagyobb esélye, ha egyszerre minél több módszerrel dolgozik; az sem árt, ha tudja, mit akar Állást keresek... Akiknek van állása, köny- nyen leinti a munkanélkü­lit: biztos ügyetlen, tehetet­len, mafla, nem létezik, hogy hónapok óta nem talál állást. Hiszen tele vannak a lapok álláshirdetéssel, munkát kínálnak az inter­neten, a munkaügyi hivatal­ban. Aki dolgozni akar, az biztos talál munkát. ÖSSZEÁLLÍTÁS Pedig nem is olyan könnyű ma­napság megtalálni a megfelelő ál­lást. Hogyan és hol keressük, mer­re lépjünk,' kihez forduljunk? Ha valaki állást keres, akkor van a legnagyobb esélye, ha egyszerre minél több módszerrel dolgozik. Az sem árt persze, ha pontosan tudja, mit akar és reálisan mire számíthat. Célszerű az álláskere­sést - miként a pályaválasztást is - azzal kezdeni, hogy tisztázzuk el­képzeléseinket és lehetőségeinket; azt tehát, hogy milyen tapasztalat­tal és képességekkel rendelke­zünk, mit várunk munkahe­lyünktől és munkakörünktől. milyen cégekhez és milyen pozíci­ókra érdemes jelentkezni. Az induláshoz legkézen­fekvőbbnek az újságban, az inter­neten, vagy egyéb fórumokon - például állásbörzéken - megje­lent álláshirdetések tűnnek. Piaci tapasztalatok szerint azonban ná­lunk a vállalatok az üres állások­nak mindössze töredék részét töl­tik be hirdetések útján, a maradék kb. 75 százalék ismerősökön ke­resztül „kel el“. Ha az állást ke­reső a hirdetések mellett dönt, számolnia kell azzal, hogy akár több száz pályázóval kell megküz­denie. Ők mind konkurenciát je­lentenek számára, hiszen vél­hetően mindannyian hasonló kva­litásokkal rendelkeznek. A hirde­tésekre beadott jelentkezéseknek csupán kis hányada vezet sikerre, ezért érdemes kampányszerűen több álláshirdetésre is pályázni. Gyakori, hogy a hirdető cégek - akár maguk a vállalatok, akár ügynökségek - magasabb követel­ményeket támasztanak a jelent­kezőkkel szemben, mint'amit a munkakör megkövetel, ezért ak­kor is érdemes jelentkezni a válta­ni szándékozónak, vagy a pálya­kezdőnek, ha nem felel meg az ál­lás valamennyi követelményének. Hol keressünk? Ha ezekre a kérdésekre megta­láltuk a választ, könnyebben indul az álláskeresés, mert tudjuk, hogy Rejtett utakon A munkaerő-piaci trendek azt mutatják, hogy a legtöbb le­hetőség az úgynevezett rejtett ál­Mindenkinek van egy-ket ismerőse, es azoknak az ismerősöknek is van egy-két ismerőse... így működik a multilevel marketing és az álláskeresés legdivatosabb formája, a networking is (Képarchívum) láspiacon, azaz a meg sem hirde­tett állások piacán van. Az egyik leghatékonyabban működő mód­szer a networking - azaz az is­merősökre és azok ismerőseire épített kapcsolati rendszer. Minél nagyobb kapcsolati hálót épít ki valaki, annál nagyobb esélye van az elhelyezkedésre. Mindez nem meglepő, elég csak az előbb emlí­tett számokra és arra gondolni, hogy a megüresedett állások nagy részét meg sem hirdetik, hanem ismerőssel töltik be. Egy ilyen hálózat kiépítése meg­lehetősen időigényes és tudatos folyamat, amelynek talán első lé­pése a legnehezebb - ha már van néhány ,jó emberünk“, bővül a háló magától is. Az első láncszem lehet családtag, csoport vagy munkatárs, egy konferencia másik résztvevője vagy szakmai szerve­zetek általunk ismert tagja. Ha is­merős révén szerez tudomást a pá­lyakezdő egy álláslehetőségről, máris nagyobb eséllyel indul, hi­szen rengeteg információt tudhat meg - magáról a cégről, a sze­mélyzeti vezetőről, a cég kultúrá­járól vagy akár az „ellenfelekről“. Néhány dologra azonban figyel­ni kell: az állás után érdeklődő so­ha ne erőszakoskodjon ismerősei­nél közvetlen segítségért. Elég, ha csak tanácsot kér tőle és ennek so­rán elmondja, milyen állást szeret­ne, milyen tapasztalata van. így is­merősei tovább ajánlják saját is­merőseiknek, akiktől ismét csak információt szabad kérni, állást viszont nem. Előbb-utóbb megta­lálja azt, akinek épp rá van szüksé­ge. Az igazán jól működő rendszer a dominóelv alapján működik - elég egyet „meglökni“, és mozgás- bajon az összes kapcsolat. A legkézenfekvőbbnek az újságban megjelent álláshirdetések tűnnek. Ám rendkívül sok időbe és energiába kerül a böngészés, telefonálgatás, annak a valószínűsége pedig, hogy ezzel a módszerrel eljutunk a személyes bemutatkozásig, nagyon kicsi. (Képarchívum) Személyzeti tanácsadó Egy másik lehetséges - és diva­tos - módszer személyzeti taná­csadó és ún. fejvadász ügynökség­nél pályázni, vagy adatbázisukba jelentkezni. Az általuk nyújtott szolgáltatások jobbára ingyene­sek a munkát keresők számára, hiszen az említett ügynökségek díjukat általában a megbízó cégtől kapják, a közvetített sze­mély jövedelmének függvényé­ben. A hozzájuk jelentkező először egy adatbázisba kerül, és amennyiben olyan megbízás ér­kezik a céghez, amelyet végzett­sége és tapasztalata alapján meg tud pályázni, az ügynökség taná­csadója megkeresi és tájékoztatja a pozícióval kapcsolatos tudniva­lókról. Ha a jelöltet érdekli az ál­lás, a tanácsadó továbbítja életraj­zát a cégnek. Ezeknek a cégeknek jelentős adatbázisuk és sok állan­dó megbízásuk van. Az álláskeresés egyik megszo­kott, ám manapság nem túl sike­res módja, az újságokban megje­lent álláshirdetések böngészése. Az ajánlott állás már vagy foglalt, vagy fiktív, vagy kiderül róla, hogy számunkra nem megfelelő. Új se­gítőtárs az internet, sok időt taka­rítanak meg a régiók és szakterü­letek szerint összeválogatott állá­sajánlatok. A tapasztalatok szerint azonban nagyon kicsi, mindössze 10-15 % annak a valószínűsége, hogy eljutunk a személyes bemu­tatkozásig, ha önéletrajzunkkal bombázzuk a munkáltatókat, ha álláshirdetésre válaszolunk vagy ismerősünk beajánlását kérjük. Kapcsolati hálónk hatékonysága ennél sokkal _nagyobb: legalább 70-80 %. (f-nét, -it) Hogyan kell kiépíteni a kapcsolati hálót? ♦ Gondolja végig, hogy az első lépés nem csak információszer­zés, hanem önmaga bemutatá­sa is! ♦ Készüljön föl frappáns „nyitó kérdéssel“, ami megindítja a tár­salgást! ♦ További kérdéseket is gyűjtsön össze, hogy ne haljon el korán a beszélgetés! ♦ Legyen udvarias, ne fecsegjen! ♦ Fél óránál tovább ne időzzünk vendéglátónknál! ♦ A fontos dolgokat jegyezze le! ♦ Kérjen további neveket, címe­ket a kapcsolati háló továbbszö- véséhez! ♦ Puhatolja ki, hogy partnere milyen álláslehetőségekről tud! ♦ A beszélgetés végén köszönje meg az önre szánt időt! ♦ Néhány nap múlva küldjön emlékeztető levelet, melyhez már csatolhatja önéletrajzát is! ♦ Bizonyos időközönként keresse meg beszélgetőpartnerét, vagy tu­datosan menjen el olyan szakmai rendezvényekre, ahol összefuthat vele. (Forrás: PBert Magazin) NEGYVEN ÉV FELETT Már nincs esély? Sok pályázó panaszosan meséli kudarcait, melyek nem a végzettség, vagy a munkata­pasztalat, hanem az életkor miatt érik. 40-50 év felett - amikor még jó másfél évtized van hátra a nyugdíjig - leg­főbb sérelem, hogy pályázatu­kat el sem olvassák a személy­zetis szakemberek, ügyet sem vernek a többéves komoly szakmai tapasztalatra. Ez hát­rányos megkülönböztetésnek tűnik, s az is. Be kell látni, hogy erős előítéletek élnek az 40-50 év feletti munkaválla­lókkal szemben. Feltételezik, hogy ez a korcsoport már nem dinamikus, nem rugalmas. Az elmúlt tíz évben devalválódott a tapasztalat értéke is, a felső­vezetők fiatalok, akik nem ér­zik át az 50-en feletti munka- nélküliek helyzetét, hacsak szüleik nem küzdenek ugyan­ezzel a problémával. Persze később ugyanezek a fiatal dip­lomások ugyanebbe a kilátás­talan helyzetbe kerülhetnek. Az 50 felett munka nélkül maradtak közül sokan végle­gesen munkanélküliek lesz­nek, míg mások olyan állást vállalnak el, amelyhez túlkép­zettek. Egy agrármérnök pél­dául biztonsági őrként helyez­kedik el. Az 50 feletti diplo­más munkanélküliek speciális problémái miatt a munkaügyi központok nem tudnak haté­konyan segíteni ennek a réteg­nek. Mi a megoldás? 1. A pályázati anyagban ki kell domborítani a-szakmai ki­válóságot, a rátermettséget és a sokéves tapasztalatot. 2. Hangsúlyozni kell az évek során felhalmozott sike­reket, az évtizedek során kia­lakított kapcsolatrendszert. 3. Érvelni kell: több munka­helyen is megfordult már, s számos kollégával kellett együtt dolgoznia. Ennek kö­szönhetően könnyen alkal­mazkodik az új környezethez, nincsenek beilleszkedési prob­lémák. Könnyen átlátja a munkafolyamatokat, munka­végzése valószínűleg precí­zebb, mint egy kezdő munka- vállalónak. (figyelő, k-r) A jelenből a múlt felé Európai uniós önéletrajz Május elseje után elég lesz egy formanyomtatvány mezőit kitöl­teni ahhoz, hogy megpályázhas­sunk egy külföldi állást. Az EU Bizottsága által elfogadott stan­dard önéletrajzminta az egy­szerűség jegyében fogant és a je­lenre fókuszál. A fordított krono­lógiai felsorolást részesíti előny­ben, azaz a jelenből a múlt felé haladva kell felsorolni az iskolá­kat, munkahelyeket. A nyomtat­vány bal oldalán vastag betűvel vannak szedve az összefoglaló kategóriák, míg a jobb oldali osz­lopban a válaszok tömör, pontok­ba szedett kifejtésére kerülhet sor. A nyomtatvány első negyedé­ben a személyes adatok szerepel­nek. Ezt követi a munkahelyek felsorolása. Az életrajzsablon az iskolákkal, majd a különleges ké­pességekkel és alapvető kompe­tenciákkal folytatódik, végül a ki­egészítő információk és igazoló okmányok, papírok felsorolásá­val zárul, (i-t, ú) ÉLETRAJZMINTA CURRICULUM VITAE Name: Surname: Date of Birth: Nationality: Address: János Kovács 15 April 1975 Slovak 19/45 Malohonstká Rimavská Sobota 979 01 Slovak Republic Telephone: +421 905 123 456 Education: 1991 -1996 Komensky University Bratislava, Faculty of Arts Professional Skills: 2003 - present 1997-2003 Pro Publicum s.r.o, Vysoká 19,811 06 Bratislava 1 Public Relations Specialist Advertisement Agency K&B, 1 Raketová, 911 011 Trencin, SR Research Manager Additional Skills: Driver’s licence * Language Skills: Hungarian - native Slovak - fluent English - good German-basic Amikor a kérdező feszült légkört teremt és kényelmetlen kérdéseket tesz fel Készüljünk fel az állásinterjúkra! ISMERTETÉS Jó jel, ha a pályázót meghívják az állásinteijúra, ám még akkor sincs nyert ügye. A folyosón továb­bi húszegynéhány álláskereső vá­rakozik, mind ugyanarra a munka­helyre szeretnének bekerülni. Fon­tos tehát, miként viselkedünk a be­mutatkozó állásinteijún. Azt is tudni kell, hogy egyre ritkábban dől el egyetlen beszélgetés után, hogy a pályázó megkapja-e az ál­lást, vagy sem. Épp ezért fel kell készülni a többlépcsős eljárásra. Az első interjú általában csak előzetes vizsgálódás, mégis ez a legfontosabb esemény a felvétel fo­lyamatában. Legtöbbször a sze­mélyzeti osztály egy munkatársa rögzíti a beszélgetés eredményeit, majd a pályázókat azokhoz a ve­zetőkhöz irányítja, akik meghoz­zák a végső döntést. Az első inteijú lényegében szűrőként is működik. A második inteijú technikailag ugyanúgy zajlik, mint az első, nem igényel eltérő felkészülést. Ezen azonban már elképzelhetőek spe­ciális kérdések is, amelyek sokkal mélyebben boncolgatják az állás betöltéséhez szükséges készsége­ket, képességeket, ismereteket. 1. Strukturált interjú Ezeket egy előre megtervezett szerkezet szerint állítják össze, többnyire kérdezz-felelek stílus­ban zajlik. 2. Páros interjú Ezeken általában két személy kérdez: egy a személyzeti rész­legről, egy pedig arról a területről, ahol megpályázta az állást. Ez a forma kevésbé szubjektív, mint a strukturált inteijú, és kevésbé fé­lelmetes, mint a panelinteijú. 3. Panelinterjú Ezen általában több kérdező van jelen, míg a pályázó egyedül ül az asztal túloldalán. Persze en­nek is megvannak az előnyei: így nem egy ember véleményétől függ az álláskereső, háttérbe szo­rulnak a személyes érzések (le­gyen szó akár szimpátiáról, akár ellenszenvről). 4. Interjúsorozat A pályázó egymás után - akár ugyanazon a napon is.- külön­böző vállalati szakemberekkel ta­lálkozik. 5. Csoportos interjú Ekkor a megmérettetés alapja versenyszituáció, amelyben egya­ránt vizsgálják a jelöltek döntés- hozatali és alkalmazkodóképessé­gét. Igen gyakori egy valódi prob­léma vagy helyzet szimulálása, amelyben valódi döntéseket kell hozni. 6. Stresszinterjú Bár minden interjú stresszt je­lent a felvételizőnek, még nem minden inteijú stresszinteijú. At­tól válik azzá, hogy a kérdező szándékosan intenzív nyomással terhelt légkört teremt, és a pályá­zónak kényelmetlen, kifejezetten szokatlan kérdéseket tesz fel. Az ilyen interjú célja az, hogy meg­nézzék, hogyan viselkedik a jelölt olyan „nyomás“ vagy stressz alatt, amit a mindennapi munka során is tapasztalni fog. (f-net)

Next

/
Thumbnails
Contents