Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-10 / 33. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ HOSPODÁRSKÉ NOVINY A vajdasági magyar pártok választási sikertelenségének okait elemzi a tekintélyes cseh politikai és gazdasági napilap. Szerinte a pártok legnagyobb problémája az, hogy az elmúlt években jelentősen csökkent választóik száma: 1991-ben 339 ezer magyar élt Szerbiában, 2001-ben már csak 293 ezer. A magyarok aránya 3,9 százalékra csökkent. „Ennek legfőbb oka a magyarok átte- lepülése Magyarországra” - mutat rá az újság. A választási sikertelenség második oka, hogy a vajdasági magyar pártok „halálosan összevesztek”. A választás előtt ugyan megkezdődtek a tárgyalások egy magyar koalíció megalakításáról, de ez a politikai vezetők személyes ambícióinak összeférhetetlensége miatt eleve sikertelenségre volt utalva. „Ebben nagy szerepet játszott Budapest is, mert minden magyarországi párt megpróbálja létrehozni a kisebbségek körében a saját tükörképét” - idézi az újság Juhász József politológus véleményét. A harmadik alapvető ok, hogy a választók elkedvetlenedtek, csalódtak politikai vezetőikben, akik „leginkább arra ügyelnek, hogy Budapesten és Belgrád- ban megőrizzék pozícióikat”. A lap ugyanakkor rámutat, hogy bár a Vajdaság hagyományosan Szerbia nemzetiségi szempontból legtoleránsabb része, az utóbbi időben a régióban csökken a kisebbségek száma, s helyüket a nacionalista szerb betelepültek százezrei foglalják el. Ezek a menekültek elfoglalják a helyi lakosok házait, és gyakran erőszakot is alkalmaznak a helyi kisebbségek ellen, (-kés) KRÓNIKA A székelyföldi Hargita és Kovászna megye román közössége úgy véli, hogy hátrányos helyzetben van az ország e magyar többségű vidékén - derül ki az erdélyi magyar napilap tegnapi számából. Az újság beszámolt arról, hogy a két székelyföldi megye román közösségének képviselőit akarja tárgyalóasztalhoz ültetni Adrian Casunean Vlad, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) Kovászna megyei elnöke. Az összejövetelnek az lenne a célja, hogy megtárgyalják az ott élő románok problémáit. A helyi pártelnök azért kezdeményezte a találkozót, mert a PSD vezetősége nemrég megrótta őt, hogy állandóan elégedetlenkedett a Kovászna megyei románság helyzetével, míg Hargita megyéből nem érkeztek ilyen jellegű panaszok. Casunean pénteken találkozott loan Salajannal, Hargita és Kovászna megye ortodox püspökével, és ismét összeállított egy listát a Kovászna megyében élők panaszaiból. A kormánypárt megyei vezetője elfogadhatatlannak tartja, hogy egyes emléktáblákon csak magyar felirat áll, és tiltakozik az ellen, hogy „megtöltötték a megyét revizionista üzenetet hordozó millenniumi emlékművekkel”. A panaszlistán ismét megjelenik, hogy a románok nem kaptak olyan telket Kovásznán, ahol falumúzeumot rendezhetnek be a Tündérvölgyben. Az elnökválasztási évben sok függ attól, hogyan tudja Bush megvédeni magát Kiábrándító tévéinterjú Hétfő reggel minden amerikai lap első oldalon foglalkozott George W. Bush vasárnapi interjújával, amely az amerikai elnök első ilyen televíziós megjelenése volt beiktatása óta. KUN JÓZSEF A véleményformáló elemzők legtöbbje kiábrándítónak találta a beszélgetést. Az elnökválasztási évben sok függ attól, hogyan tudja Bush megvédeni magát azoktól a vádaktól, amelyek kétségbe vonják az iraki háború szükségességét. Voltak-e ott olyan vegyi vagy bakteriológiai fegyverek, amelyek a támadást egy évvel ezelőtt szükségessé tették? Volt-e Szaddám Huszein- nek olyan nukleáris programja, amely Amerika biztonságét veszélyeztette volna? Minderre az elnök válasza nem hangzott meggyőzőnek. Az igazság az, hogy majdnem egy évvel a háború kezdete után senki nem talált bizonyítékot arra, hogy Szaddám Húszéin rezsimje tömeg- pusztító fegyverekkel rendelkezett vagy egy iraki nukleáris program valóban létezett. Az elnök szerint mindez az amerikai hírszerzés tévedésével magyarázható. Szerinte az iraki rezsim készült arra, hogy üyen fegyvereket gyártson, és talán sikerült eltüntetnie mindazt, ami már rendelkezésére állt. Mindezek az érvek nem győzik meg az elnök egyre hangosabb és felbátorított demokrata bírálóit. Az elmúlt hetekben az országszerte tartott előválasztásokon Massachusetts állam szenátora, John Kerry kapta a szavazatok legnagyobb részét, messze lekörözve demokrata ve- télytársait. Ha Kerry továbbra is az élenjár, biztosan ő lesz a demokrata párt elnökjelöltje, aki novemberben Bush elnökkel összemérheti erejét az országos választásokon, így nem lehet csodálkozni azon, hogy az ellenzék beleköt Bush minden mondatába, és a vasárnapi inteíjú alkalmat adott arra, hogy az elnök ellentmondásaira rámutassanak. Volt-e ott közvetlen veszély Amerika számára, mint azt az elnök egy évvel ezelőtt állította? Hol vannak a fegyverek, amelyek az eredeti okot szolgáltatták a beavatkozásra? Mindezt nehéz megmagyaráznia George Bushnak és Tony Blair brit kormányfőnek is. Az elmúlt napokban az amerikai elnök jól ismert, megbízható személyekből álló, „független” bizottságot nevezett ki arra, hogy a háborúval kapcsolatos előkészületeket felülvizsgálja. A testület jelentése azonban csak a jövő év márciusában várható, vagyis jóval az elnök- választás után. Mindez olyankor játszódik le, amikor az elnök népszerűsége hirtelen süllyedt. Az egyik legismertebb közvéleménykutató szervezet szerint csak a lakosság 47 százaléka helyesli munkáját; ez a legalacsonyabb arány elnökségének kezdete óta. Mivel a választásokat csak tíz hónap múlva tartják, nem lehet megítélni, milyen lesz az ország hangulata, és milyen lehetőségei lesznek Bushnak arra, hogy a lakosság további négy évre újraválassza. Habár a gazdasági helyzet javul, de az iraki háború továbbra is árnyékot vet az elnökségre. A harcok befejezése óta több amerikai katona vesztette életét, mint a háború alatt. Mindez nem jelent semmi jót a Fehér Ház számára, és a láthatólag véget nem érő gerillaháború miatt egyre fogy az amerikai nyilvánosság türelme. A kérdés, amelyre a legtöbben a választ várják, az, hogy meddig tart még az iraki beavatkozás, azaz mikor lehet végérvényesen kikerülni belőle. A szerző amerikai munkatársunk Az érvek nem győzik meg az elnök egyre hangosabb demokrata bírálóit. Király B. Izabella Irak melletti kampányra használta Szaddám Húszéin dollárjait Bőrfejűeknek is juthatott olajpénz ÖSSZEFOGLALÓ Nem zárható ki, hogy Király B. Izabella „az általa felkarolt magyarországi szkinhedmozgalmak” támogatására is fordított a Bagdadtól kapott olajpénzekből, amelyeket egyébként nem saját céljaira, hanem az Irak melletti szolidaritási akciókra használt fel - olvasható a Népszabadság tegnapi számában. Király B. Izabella a kilencvenes évek második felében az ultranacionalista orosz politikus, Vlagyimir Zsirinovszkij Liberális Demokrata Pártján keresztül került kapcsolatba a Szaddám Húszéin bázisát képező iraki Baath párttal; Király B. saját bevallása szerint húsz alkalommal járt Irakban 1999 és 2001 között - úja a napilap. A Népszabadság értesülései szerint Király B. Izabella „életvitele arra utal, hogy a Magyar Érdek Pártjának elnöknője a hozzá feltehetőleg külföldi közvetítőkön keresztül eljuttatott, több tízezer dollárra becsült összeget nem saját céljaira, hanem Irak melletti kampányra használta fel”. Tóth András, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő politikai államtitkár korábban az MTI-nek elmondta: az előző ciklus politikai vezetése részéről nem volt igény arra, hogy kellő alapossággal kivizsgálják a Szaddám-rezsim és a Magyar Érdek Pártja közti kapcsolatról szóló információkat; a 2000ben keletkezett titkosszolgálati információk mostani, újbóli átvizsgálásakor kiderült, annak idején nem történt meg az információk alapos értékelése. A Népszabadság írása szerint az előző kormány „félretette a Király B.-dossziét”, amit megfigyelők szerint az indokolt, hogy az „Orbán-kormány politikai okokból nem akarta maga ellen hangolni a hazai szélsőjobboldalt, amelynek egyik prominens figurája a szkinhedek patrónusaként is fellépő Király B. Izabella volt”. ♦ Az al-Mada című iraki lap a közelmúltban tette közzé azt a listát, amely a Szaddám-rezsim által kedvezményezett mintegy 270 külföldi politikus, közéleti személyiség, párt, világi és egyházi szervezet nevét tartalmazza; Szaddám diktatúrájának népszerűsítéséért cserébe anyagi ellentételezést kaptak. ♦ Az újság szerint á Király B. Izabella által 1993-ban alapított Magyar Érdek Pártjának Irak-barátságát 4,7 millió hordó olajjal ismerte el az iraki diktátor, (m) KOMMENTÁR A Csemadok helye MOLNÁR NORBERT Egy ártadannak tűnő akciót szerveztek péntek-szombaton Nagyfö- démesen a Galántai járás magyar vonatkozású szervezetei és személyei, remélhetőleg a célok megfogalmazása után is helyénvaló lesz az ártaüan jelző, noha a zárónyilatkozat s az ott elhangzott néhány gondolat meglehetősen vadra sikeredett. Gyanakvóvá pedig az erdélyi és a vajdasági példa tesz bennünket. Míg Erdélyben a Tőkés László vezette radikálisok még csak riogatják a bár mesterséges, de kétségkívül eredményeket hozó egységet, a Vajdaságban már nincs magyar tömörülés a szerb parlamentben. A legmegrázóbb a történetben, hogy mindezt bizonyos magyarországi körök nem csupán bátorítják, hanem egyenesen táplálják. Persze, túlzás lenne vészharangot kongatni, vagy bármit félreverni, de a Csemadok Galántai Területi Választmánya és más szervezetek által megrendezett, Otthont a hazában, hazát a szülőföldön című rendezvény zárónyilatkozata például olyasmiket tartalmaz, hogy (a fórum) „kezdeményezi az MKP és a Csemadok együttműködésének szorosabbra tételét, különös tekintettel a meghirdetett népszavazásra, az EU parlamenti képviselői választásokra”. Józan ésszel senki nem következtethet ebből másra, mint hogy a Csemadok politizálna, ha lehetne, bár erről a kilencvenes évek derekán szerencsére leszokott. Mégiscsak egy kulturális szervezetről van szó (még ha újonnan társadalmi és közművelődési is). A zárónyilatkozat másik pontja: kezdeményezi nemzeti sorsunk - jövőnk érdekében a Máértra meghívni a 60 000-es tagsággal rendelkező (...) Csemadok küldöttségét is. A Máért a határon túli és a magyarországi politikai szervezeteket - a nyugatiak esetében természetesen nem - összegyűjtő értekezlet. Vagyis, vajmi köze van a kultúrához, tízóraira is politikát fogyasztanak a résztvevők. De a legmegdöbbentőbb a nyilatkozatban a következő: (a fórum) „kezdeményezi 10 év eltelte után a szlovákiai magyarok nagygyűlésének összehívását Galántára”. Gondolom, mindenki emlékszik a vérzivataros meciari időkre, amikor a szlovákiai magyarok talán kicsit hisztérikusan, de jogosan demonstratívan összegyűltek egy tornateremben, s jogaik csorbítását sérelmezték. A legvadabb meciarizmus idején senki sem kérdőjelezte meg ennek jogosságát, de mit akarhatunk most, amikor az egyetlen magyar párt a kormány második legerősebb pártja? Megint az utcán politizálni? Vagy netán egy másik kisebbségi hatalmi centrumot létrehozni, amely az örök elégedetlenkedőket, a minél rosszabb, annál jobb elvét vallókat állítja porondra? Erre rímelnek Duray Miklós helyszínen elmondott szavai, hogy az elmúlt öt év alatt nem lettek megteremtve a fejlődés alapjai, az egyetlen a komáromi egyetem, amiből építkezni lehet. Biztatóak viszont Száraz József beteg Csemadok-elnök mondatai, hogy érintettként magyarázatot kér az illetékesektől. Mert, ha nem az előbbiekről van szó, akkor tessék pontosan fogalmazni, és nem vagdalózni, nemzeti érzelmeket pengemi teljesen fölöslegesen. Remélem, csak tévedésről, amolyan jó magyar túlzásról van szó. A részükről és a részemről is. Elnapolt önzetlenség PÁKOZDI GERTRÚD Az Európai Bizottságot (EB) eddig hat tagország tájékoztatta hivatalosan is, hogy fontolóra veszi: a május elsején teljes taggá váló „tízek” előtt munkaerőpiacát nem nyitja meg korlátlanul. Él a társulási szerződésben rögzített lehetőséggel, mely szerint átmeneti időre korlátok közé szorítja az új tagországokból érkezők munkavállalási lehetőségeit. Magyarán: egyelőre (és ha szükséges, esetleg még újabb öt évig) csak annyit enged be térségünkből saját országába, amennyit piaca elbír. A hír hallatán sokan felkapták fejüket. Brüsszelben éppúgy, mint a nyolcvanvala- hány napon belül csatlakozó országokban. Állásfoglalásában az EB felszólítja a mostani tagországokat, hogy nemzeti politikájuk a bővítés után lehetőleg tükrözze a valódi munkaerő-piaci helyzetet, és mielőbb oldják fel az újonnan belépőkre vonatkozó esetleges korlátozásokat. Diplomatikus megfogalmazás. Ajelek szerint egyes tagországok megijedtek attól, a jobb kereset, a színvonalasabb szociális ellátás reményében szlovákok, magyarok, lengyelek, csehek tömegesen jelennek meg náluk, hogy felkínálják munkaerejüket. Ösztönző erő bőven van minden csatlakozni készülő országban, még ott is, ahol a munkanélküliség jóval alacsonyabb a lengyelországinál (20 százalék) vagy a szlovákiainál (17 százalék). Az itteni gazdaságok hullámzó színvonala, a lassan vagy gyorsabb ütemben megvalósított gazdasági reformok számos életszínvonal-rontó megszorítása főleg a fiatalokat ösztönzi arra, hogy hazájukon kívül próbáljanak szerencsét. Nem véletlen, hogy főképp a fiatal szavazóknak köszönhetően mondott Szlovákia is igent az EU-csatlakozásra. Az Európai Unió számukra bizonyára legnagyobb vonzerejét, a külföldi munkavállalás szinte azonnal elérhető lehetőségét akarják most megnyirbálni egyes országok. A külföldiek munkavállalása korlátozásának kilátásba helyezésén munkálkodó országok e lépéseit számos körülmény indokolja. Ezek akár belpolitikai mdíttatásúak, akár gazdaságiak, egyvalamiről nekünk, Európa keleti peremvidékén lakóknak nem szabad megfeledkeznünk: az EU nem jótékonysági intézmény, amely önzetlenül tárja ki kapuját az új tagok előtt. Ha egy ország érdeke úgy kívánja, beengedi a képzetlennek semmiképpen sem nevezhető „kelet-európai” munkaerőt, de ha ez ellentétben lesz gazdasági, esetleg belpolitikai érdekeivel, fékezi a beáramlást. Az újonnan csatlakozó országokban mindenesetre lenne annyi tennivaló, hogy minden dolgozni akarónak lenne munka. Nincs kizárva, hogy a munkanélküliség csökkentése is jelentős mértékben szervezés kérdése. Szervezésé, ami nekünk- valljuk be - soha nem volt erősségünk.- Öregem, mi a frásznak püföljük egymást, hiszen nem vagyunk koalíciós partnerek! (Peter Gossányi rajza)
