Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-07 / 31. szám, szombat

ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 7. TALLÓZÓ ADEVARUL Románia európai integráció­ját újabb viharfelhők fenyege­tik - állapítják meg a román la­pnak, ismertetve a Brassó- Nagyvárad autópálya megépí­téséről szóló, a kormány és a Bechtel amerikai cég által kö­tött szerződés ügyében napvi­lágot látott bírálatokat. A Fi­nancial Timesból kiderül: Gün­ter Verheugen, az EU bővítési biztosa személyesen vizsgálja a 450 kilométeres, Romániát Kö- zép-Európával összekötő út­szakaszra szóló szerződést, mi­után bukaresti EU-diplomaták szerint a szerződés odaítélése nem volt átlátható. A 2,5 milli­árd dolláros megbízást közbe­szerzési eljárás nélkül kapta a jó politikai kapcsolatokkal bí­ró amerikai Bechtel vállalat- csoportnak. A román sajtó szerint az egész ügy bűzlik, az Adevarul úgy tudja: elegendő információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy Brüsszelt ag­gassza a dolog. ATLANTIC NEWS Augusztus közepén veheti át a NATO-vezette afganisztá­ni nemzetközi biztonsági erő, az ISAF helyszíni irányítását az Eurohadtest vezérkara - adta hírül a katonai kérdések­re szakosodott brüsszeli hír- ügynökség. A lépés szimboli­kus jelentőségű lenne: az Eu­rohadtest ugyanis - bár hiva­talosan a NATO gyorsan be­vethető alakulata - az önálló európai katonapolitika egyik megtestesítőjének számít. Mi­chele Alliot-Marie francia vé­delmi miniszter rámutatott: a közös európai védelmi politi­ka keretében a kontinens or­szágai nem csak Európában avatkozhatnak be, ha érdeke­ik úgy követelik, hanem Euró­pán kívül is, s az Eurohadtest esetleges részvétele az afga­nisztáni akcióban éppen en­nek a bizonyítéka lesz. Az Eu- rohadtestet 1993-ban Fran­ciaország és Németország hozta létre, s hozzájuk ké­sőbb még Belgium, Luxem­burg és Spanyolország csatla­kozott. Létszáma teljes feltöl- töttség esetén 60 ezer fő. Brüsszeli források szerint az Egyesült Államok szívesen veszi az Eurohadtest afga­nisztáni szerepvállalását. UNITED DAILY NEWS A kínai hatóságok őrizetbe vettek három, Kínában tevé­kenykedő tajvani kémet - írta a kínai lap. A hír szerint mind­három elfogott férfi a tajvani katonai hírszerzés munkatár­sa, s támaszpontokról, vala­mint haditengerészeti beren­dezésekről szerzett informá­ciókat Kínában. A csoport ve­zetője Nancsingban egy válla­latnál állt alkalmazásban, s a gyanú szerint emellett titok­ban információkat gyűjtött kínai katonai támaszpontok­ról. A lap ugyanakkor idézi a férfi feleségét is, aki szerint férje tavaly leszerelt a hadse­regből, és nyugállományba vonult. A tajvani védelmi mi­niszter a hírszerzők biztonsá­gára hivatkozva nem volt haj­landó kommentálni a történ­teket. Kína és Tajvan között nincs diplomáciai kapcsolat, s úgy tartják, mind a két or­szág intenzíven kémkedik a másik ellen.- Ez a páciens nem agent provocateur? Tegnap nagy hálapénzt ígért, s most látom, hogy a gyomor­fájdalmait csak színlelte... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Fél tál lencse Gyomorforgató, förtelmes bűz uralta a buszt, forrása után nem kellett különös­képpen nyomozni. Egy haj­léktalan. HOLOP ZSOLT Összekuporodva üldögélt, két­ségbeesett próbálkozás, hátha csökkenteni tudja testének kipárol­gását. Időnként összeszedte bátor­ságát, felnézett, bocsánatkérőn körbepislogott, s egy másodpercre valami vádló is volt a szemében: Fürödni akarok, ki ad egy lavór vi­zet? Rettenetesen, egész lényével szégyellte magát, mert felszállt me­legedni. Egészen fantasztikus. Egy ember, aki szégyellj magát. A kis híján visszataszító, ám kö­zeli gyorsétkezdében leült szembe egy férfi. Engem nem látott, tekin­tete az étel útját követte, tányér és száj között vándorolt, egyre las­sabban. Gondolatai a gyomrom­ban kavarogtak, odáig kísérték ebédemet, fél kiflit rágcsált hozzá­juk. Aztán elkezdett nyüszítem, gondoljak bele, két napja egy tál levesre se tud összekoldulni, hagy­jam meg a kaja felét, ne, ezt a fala­tot már ne nyeljem el. Meg is akadt. Lennék inkább kutya, lán­con, mindennap megnyalnám a kezet, mondta, amelyik ételt adna. Megállt a villa a levegőben, nem tudtam lenyelni ezt a valóságsóval ízesített falatot, ezt a ragadozó­dögevő viszonyt, ami a tányérom­ba zuhant, elfogadni, amit ő a vi­lág legtermészetesebb és legem­beribb dolgának tartott, hogy elé- toljam maradékaimat. Reflekto­rok gyúltak a kopott étkezőben, igen, ez a valóvilla, kedves nézőink, lehet szavazni, áttoljam- e, hívjam meg ebédre, vagy adjam el kutyának egy családi házhoz. Mi legyen? A nézők a harmadik le­hetőséget választották, az tűnt a legizgalmasabbnak. Alighanem azóta is csóválja a fejét, hogy hihettem, hogy szíve­sen lenne kutya, amikor ember­nek született.- Utaznak maguk valahova? ­mordul ki ablakán a kisváros vasút­állomásának pénztáros kisasszo­nya. Késik az utolsó vonat, sötét éj­szaka van, fehér minden. A pénztá­ros kisasszony kétméteres, kopasz, mogorva alak, a jegyet durván veti az utas elé, mert ez a dolga és utál­ja. Előbb dobta ki az enyémet, a kérdés három melegedőhöz szólt. Egyikük már biztosan nem megy sehova, a másik kettő halkan be­szélget az élet dolgairól.- Ma itt alhatnak - jön a halk, cinkos folytatás az ablakból, meg­értem, az utazós kérdés tréfa volt, állomási folklór. - De holnap nem lehet, keressenek mást. Elmegy a vonat és magukra zárom a termet. Addig még menjenek ki. És semmi hülyéskedés, fél ötkor jövök! - Már voltunk, főnök, voltunk! - bizony­gatja egyszerre a két férfi. Tíz perc múlva hárman horkolnak körülöt­tem, semmilyen hülyeséget nem fognak elkövetni reggelig. Szeretetrohamot kapnak a nagy télben és melegség önti el a pénztá­ros kisasszonyok szívét. Aztán vár­ják a nyarat. Más nem is történt a héten. HETI GAZDA(G)SÁG Viták helyett pozitív hírekre várunk TUBA LAJOS Mérgesek a képviselő urak. Mert mit képzel magáról az igazságügy­miniszter, hogy visszavonja a kor­rupcióellenes törvényeket, amikor azt már nagy, hathónapos munká­val a maguk képére faragták. Ez nem járja, hiszen a legfőbb urak mégiscsak ők. Mondtak is nagyo­kat, az sem zavarta őket, hogy eb­ből nem minden bizonyult valós­nak. De ez csak a hétköznapi embe­reknek furcsa, elég a parlamentben eltölteni néhány napot, hogy lás­suk, milyen furcsa elefántcsontto­ronyba zárkóztak, élükön az egyko­ri alkotmánybíróval, aki kamerát látva durcás kisfiúvá változik, és még a nevét sem hajlandó elárulni a kíváncsi újságíró bácsiknak és né­niknek. Pedig a külvilág igenis léte­zik, még ha ez nem is annyira nyil­vánvaló a Szamárhegyen álló par­lamentből kifelé nézegetve. A hé­ten a Transparency International igyekezett figyelmeztetni őket, hogy a korrupcióellenes küzdelem­ben a nagy szavak mellett kevés a tett. Pedig a kormánypolitikusok józanul mérlegelve, lassanként ké­szülhetnének a jövőjükre. A koalí­ció a reformok szempontjából elég szépnek nevezhető első éve valójá­ban egy politikai öngyilkosság, amire rá is ugrott a szakszerveze- tek-Fico páros. A koalíció remél­hetőleg túléli az áprilisi népszava­zást és tovább reménykedhet ab­ban, hogy a reform első gyümölcsei két és fél év múlva elegendőek lesz­nek a politikai túléléshez. Ehhez azonban a kisded parlamenti játé­kok helyett az eredményeket kelle­ne közzétenni. A reform következ­tében már most is egyre több elad­ható információ bukkan fel. Kép­zeljük csak el, mit érezhetnek azok, akik évek óta háziszolgaként, gye­rekcsőszként dolgoznak Ausztriá­ban, azt hallva, hogy újabban mi­ként kuncsorognak az osztrák cé­gek a Pozsony környéki autógyá­raknál megrendelésért. Az se egy kutya érzés, hogy az osztrák kor­mánynak hamarosan ezeknek a cé­geknek kell számot adni arról, va­jon miért halasztgatja évek óta a Szlovákia felé vezető néhány kilo­méteres autópálya-szakasz meg­építését. E nélkül ugyanis az ottani cégek nem tudják szavatolni a pon­tos beszállítást, így nem kapnak megrendeléseket az említett üze­mektől. Sok év nyomorúság után ilyen kis híreknek is tudnánk örül­ni. Nem is beszélve a cégnyilván­tartás és a telekkönyv európaivá válásától (bár ez utóbbival kapcso­latban még váljunk a dicsérettel). Túlélésre vágyó kormánypárti poli­tikusoknak ezen az úton hívjuk fel a figyelmét a Transparency Inter­national tanácsára. A nép korrupci­óellenes vezetőre vár, ne engedjék ezt át az álságos Ficónak. A statisz­tikai hivatal hangulatjelentése is érdekes lehet: a januári nagy ár­emelések ellenére a fogyasztói han­gulat valamelyest javult. Ennek nyilván az az oka, hogy a szomorú jelen ellenére újra bízunk a jövő­ben, ez pedig jó kiindulási alap. Egyébként a napokban van a pénzügyi szolgáltatók összeomlá­sának második évfordulója. Sokan még mindig csak a populista körö­ket róják (kárpótoljon a kormány, hiszen a szolgáltatók mennyit hir­dettek a lapokban). Arról érdekes módon nem beszél senki, hogy va­jon a csődbiztosoknak nem kelle- ne-e valamilyen központi segítség a hatalmas anyag feldolgozásához. Mert így csak megy az idő és szen­vednek a károsultak. Az egyetlen öröm, hogy néhányan a nagy játé­kosok közül rács mögé kerültek, igaz, ítélet még nem született. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 VENDÉGKOMMENTÁR Schuster-patt BARAK LÁSZLÓ Egészen biztos, hogy akad Szlovákiában 350 ezer ember, aki szívből utálja a köztársasági elnököt, Rudolf Schustert. Tehát akár népszavazást is kezdeményezhetnének, hogy mondjon le időnap előtt. Ahogyan a jelenlegi kormány lemondását és az előrehozott választások kiírását kezdeményezték a szakszerveze­ti vezetők aláírásgyűjtés által. A szervezett kormányellenes fene­kedést a parlamenti ellenzékben lévő kommunisták és a náluk alig haloványabban vörös, Fico-féle Smer támogatta demonstra­tíve. A helyzet ún. fokozódásához nem kis mértékben hozzájá­rult az, hogy ez év április 3-án lesz Szlovákiában a köztársasági- elnök-választás első fordulója, amelyben eldől, szükség lesz-e egyáltalán az április 17-én esedékes második megmérettetésre vagy eldől-e már az elsőben, ki lesz a köztársasági elnök. Ebben az összefüggésben vizsgálva az eseményeket, egyáltalán nincsen semmi csodálkoznivaló azon, hogy Rudolf Schuster államfőként, nem utolsósorban pedig elnökjelöltként a már említett kommu­nisták és Ficóék élére állt, és az előrehozott választásokról, vagy­is a kormánybuktatásról szóló népszavazást is április 3-ra, az el­nökválasztás első fordulójának napjára hirdette meg. Az vesse rá az első követ, aki helyzetében nem ugyanúgy cselekedett volna, mint ő, itt és most! Minálunk ugyanis lehet önérdekből felfordu­lást csinálni következmények nélkül. Hülyére lehet venni a vá­lasztókat, egyszersmind a szavazataikért folyamodni. Schuster a döntését például takarékossági szándékkal indokolta. Meglova­golva azt a közhelyet, hogy egy csapásra sokkal gazdaságosabb két legyet ütni, mint egyet... Hogyne! Nyilván nagyobb az esélye, hogy nő a részvételi arány az elnökválasztáson, ha egyidőben a kormány sorsáról is dönteni lehet. Ha már a köztársasági elnök intézménye tulajdonképpen úgyis fölösleges... Ilyen értelemben főként a parlamenti ellenzék szimpatizánsaira lehet számítani. Hiszen régi igazság, hogy inkább mozgósíthatóak az emberek va­lami ellen, mint valamiért. Ha tehát az egyik urna közelében lesznek a kormányellenes választók, majdnem biztos, hogy azt az államfőjelöltet támogatják majd egy másik urnában, aki nél­kül a „dupla szavazás” nem jöhetett volna létre... Jól kigondolta ezt ez az alkalomadtán még a kígyókat is elbűvölő, sokat próbált mutatványos. Egy dologgal viszont lehet, hogy mégsem számolt. Nevezetesen, hogy biztosan vannak ebben az országban sokan, akik nem szenvedhetik őt és esetleg arra szövetkezhetnek az el­nökválasztás idejére, hogy ország-világ előtt kiderüljön, szemé­lyében tényleg egy minden hájjal megkent ripacs vezeti és akatja vezetni továbbra is az ország népét. Mégpedig az orránál fogva... Nagyságrenddel düettánsabb módon és Perspektive még kárté­konyabban, mint azok, akik ellen önérdekből szövetkezett... JEGYZET Csipogók és ártatlanok TALLÓSI BÉLA Csodálattal néztem az élet­szerű helyzetet. Hogy így bele lehet találni a valóságba. Hogy egy banális, mindennapi hely- I zetből annak idején nagyszerű filmet tudott rendezni Müos Forman. A fiatal boltsegéd a Fekete Péter című legendás filmben a kicsike élelmiszer- bolt pultjai mögül leselkedett, és vadászott a potenciális tol­vajokra. Szinte szuggerálta a vevőket, hogy csúsztassanak a zsebükbe ezt-azt, mert szeret­ne lecsapni egy bűnelkövetőre. Forman eme drámai helyzet­ben egész filmre való lehetősé­get látott meg, talán, mert az áruházi szarkákkal szembeni védekezés nem is olyan egy­szerű. Se az üzletes, se a vásár­ló részéről. A Forman filmjében is bemu­tatott, fentebb vázolt módon védekeztek az áruházi tolva­jok ellen a hatvanas években. Magam is többször éreztem gyerekként, hogy valaki fi­gyel, szinte lyukat néz a há­tam közepébe, ha bementem egy üzletbe. A figyelési rendszer azóta kor­szerűsödött. Mindenféle kijá­rás- és bejáráskorlátok akadá­lyoznak, ipari kamerák figyelik a hatalmas bevásárlócsamoko- kat: valakik a háttérből tudnak minden mozdulatomról, a technika a vesémbe lát. Ezt még talán megemésztem: in­kább a személytelen kamerák figyeljenek, mint biztonsági vagy áruőrök kísérgessenek. Ki nem állom, ha egy élelmiszer- üzletben attól kezdve, hogy nagy csörömpöléssel áttolom a bevásárlókocsimat a bejárati korlát alatt - jobb helyeken már fotocellás, önnyüó szalag­ajtókat szereltek fel -, egyen­ruhás marcona követ lépésről lépésre. Legalább ennyire irtózom a csipogó kaputól: mivelhogy „elkapott” már ártatlanul. Egy másik boltban vásárolt árut ta­lált meg a táskámban, arra csi­pogott fel. Az őr, aki abban a pülanatban ott termett, elma­gyarázta, hogy a pénztáros a másik üzletben - egy kis le­mezboltban, ahol nem voltak biztonsági kapuk - nem sem­legesítette a kódot, amely üzembe hozza az érzékelőt. Azóta olyan fóbiám alakult ki, hogy ma már egy nap csak egyetlen boltba merek bemen­ni. Oda is úgy, hogy lehetőleg ne kelljen magammal táskát vinni. Mert a csipogók nemegyszer rám csipogtak, pedig a boltból nem emeltem el semmit, vagyis ártatlan vol­tam. A helyzet ugyan minden esetben tisztázódott, részükről egy elnézéskéréssel el is in­téződött, de a lelkemben azért sokáig megmaradt azoknak a tekintete, akik megfordultak a csipogásra, s akik úgy néztek rám, mint a leggazabb tolvaj­ra. E dolgot azért nem biztos, hogy egy bocsánattal kellene lerendezni, csipogóim.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents