Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-07 / 4. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 7. Kultúra Q „Nem az a lényeg, hogy ki milyen iskolába járt, vagy hol tanult zenét. Vagy a véredben van a dolog, vagy nincs." No Name - úton a hírnév felé Állítom, és merjen valaki vi­tatkozni velem, hogy Sallai Zoltán a harminc alattiak kö­rében országos viszonylat­ban, de még Csehországban is a legismertebb szlovákiai magyar zenész. Még akkor is, ha sokan nem tudják róla, hogy magyar nemzetiségű. JUHÁSZ KATALIN A hazai popzene állott pocsolyáját felkavaró No Name zenekar billen­tyűse Bodrogszerdahelyről szár­mazik, konzervatóriumot végzett Kassán, diszkói már abban az idő­ben híresek voltak, és a szuper- sztárság beköszönte előtt többek közt a Thália Színház számára is írt színpadi zenét. Amikor bekerültél a zenekarba, a többiek már túl voltak egy nagylemezen. Hogyan tudtál be­illeszkedni? Igorral, az énekessel ismerkedtem meg, aki akkoriban színészetet ta­nult a konzervatóriumban, két év­folyammal alattam. Az első billen­tyűs kilépett a zenekarból, és ke­restek a helyére valakit. Az 1996- ban megjelent első lemezből ak­korra tudomásom szerint 3 000 példány fogyott el, azaz nem volt túlzottan sikeres. Kész repertoárral találtam szembe magam, de mivel a zenén kívül máshoz nem értek, nem okozott gondot a beilleszke­dés. A többiek is kénytelenek vol­tak alkalmazkodni hozzám, illetve ahhoz a stílushoz, amit nyújtani tudtam. A veled együtt készített második lemez aztán szó szerint berob­bant a köztudatba. Szerinted mi­nek köszönhető ez? \\ A számaink hatvan- hetven százaléka zongorán születik, a harmóniákat ezen a hangszeren hozzuk lét­re, csak utána írjuk * > át gitárra. >> Nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a dolog nem az én érdemem. A számaink úgy születnek, hogy a próbára mindenki hozza a saját öt­leteit, és ami működik, azt benne hagyjuk a dalokban. Én a harmóni­ákon javítottam valamennyit, és a hangszerelésben segítettem. Igor Timko akkorra vált nagyon ügyes szövegíróvá, valójában a szövegek ragadták meg először a hallgató­kat. A No Name szövegeiről tudni A dalok sorsa egyébként a koncerteken dől el, nagyon figyelünk a közön­ség visszajelzéseire. (Ifj. Szaszák György felvétele] kell, hogy Ľubomír Feldek tet­szését is elnyerték, nyilvánosan költészetnek nevezte őket. Igen, itt nálunk inkább a dallam­mal foglalkoznak a zenészek. Min­ket egyébként az a kritika ért, hogy túl sokat foglalkozunk a szerelem­mel, a csalódásokkal, a halállal. Er­re azt tudom mondani, hogy csak a bennünket foglalkoztató dolgokról érdemes írni, arról, ami fontos az életünkben. Úgy látszik, a minket hallgató fiatalokat is ugyanazok a dolgok foglalkoztatják, ha úgy tet­szik, helyettük mondtunk ki bizo­nyos érzéseket, méghozzá a hazai popzenére jellemző klisék nélkül. Billentyűsként mennyire tudsz érvényesülni a No Name-féle, gi­tár alapú pop-rock zenében? Bár meg kell jegyezni, hogy az új al­bumon már nem csak a háttér­ben hallani téged. Nem érzem elnyomva magam, bár eleinte tényleg kevés teret kaptam, de már a harmadik lemezen is több a zongoraszóló, a szeptemberben megjelent negyediken pedig még merészebbek lettünk: rajtam kívül már vonósokat is hallani. A számaink hatvan-hetven százalé­ka zongorán születik, a harmóniá­kat ezen a hangszeren hozzuk lét­re, csak utána írjuk át gitárra. A No Name Csehországban is ta­rolt, a Ďakujem, že si című dalo­tok 2002 leggyakrabban játszott száma lett az év végi összesítés­ben. Az ország szétválása óta szlovákiai zenekar nem ért el ek­kora sikert „odaát”. Mivel ma­gyarázod ezt? Jó menedzsmen­tetek van, vagy csak szerencsé­tek volt? Nem tudom, ezt a mai napig nem hisszük el! A prágai T-Mobile stadi­on például tavaly dugig megtelt a koncertünkre, ami tizenhat ezer embert jelent. Ilyesmi még senki­nek nem sikerült Szlovákiából. A csehek egyszerűen elkezdtek hall­gatni minket, vásárolták a lemeze­inket, és egyre több meghívást kap­tunk. Gondolom, azt is észrevet­ték, hogy minden albumon igyek­szünk fejlődni, megújulni zeneileg. Másként ír dalokat az, aki kon­zervatóriumot végzett? Azért kérdem, mert manapság már bárkit zenésznek lehet nevezni, aki a tévében tátog, vagy a posz­tereken vigyorog. Nem az a lényeg, hogy ki milyen is­kolába járt, vagy hol tanult zenét. Vagy a véredben van a dolog, vagy nincs. Nekem például voltak olyan osztálytársaim, akik Liszttől Grie- gig csupa egyesre játszották a klasszikus zenét, de nem voltak ké­pesek eljátszani azt, hogy „Nem tu­dom, az életemet hol rontottam én el”. Eros Ramazotti is az utcán nőtt fel, nem végzett semmilyen iskolát, mégis nagyszerű zenész és dalszer­ző lett belőle. Annyi azonban igaz, hogy az iskola sok dologban segít. Elméletben és gyakorlatban is ren­geteget ad, megkönnyíti az ember dolgát. Ha például engem megkér­ne valaki, hogy írjak valamit heavy-metal stílusban, vagy disz­kó-stílusban, gond nélkül megcsi­nálnám, mert kitanultam a szak­mát. De hangsúlyozom, a dolog lé­nyege nem ott keresendő. A stúdióban mennyire veszitek figyelembe a vásárlók igényeit, azt, hogy az emberek mit szeret­nének tőletek hallani? Igyekszünk megmaradni a saját stí­lusunkban, és azon belül kipróbálni új dolgokat. Néha egymást is fékez­zük, a belső minőségellenőrzés jól működik, vagyis ami szerintünk túl SS Igyekszünk megma- ' radni a saját stílu­sunkban, és azon belül kipróbálni új dolgo- . . kát. « sok, valószínűleg a hallgatóknak is túl sok lenne. Ez vonatkozik a szöve­gekre, és a zenei ötletekre is. A dalok sorsa egyébként a koncerteken dől el, nagyon figyelünk a közönség visszajelzéseire. Elárulom, hogy már akkor nyugtalanok vagyunk, ha az emberek nem teszik fel a kezüket. Már gondolkodni kezdünk, vajon miért nem fogadták pozitívan azt a dalt. A lemezkiadó szerencsére nem szól bele zenei dolgokba. Nyáron, az új album felvételekor meglátogattak minket, belehallgattak a félig kész anyagba, és annyit mondtak, hogy le a kalappal, csak így tovább, ebből biztos platina lesz. Es jól sejtették, a legfrissebb információim szerint két hónap alatt tizenöt ezer példányt adtak el belőle, sőt nemcsak nálunk, hanem már Csehországban is plati­nalemezesek vagyunk. Lemezbe­mutatót is mindkét országban tar­tottunk. A kiadónk most tárgyal Bu­dapesten, Varsóban és Londonban az esdeges megjelenésről. Három számot már felénekeltünk olaszul, mert állítólag a mi zenénkhez az olasz nyelv ülik leginkább. A commedia dell'arte bumfordi vaskosságára jellemző poénok a közönségnél célt érni látszottak Meddig szűz a hegyikecske? KOCUR LÁSZLÓ Ha egy Neil Simon-darabra térünk be a színházba, bizonyosak lehe­tünk benne, hogy a súlyos gondo­latiság nem fog agyonnyomni ben­nünket. A szerző Broadway-darab- jának, a Mezítláb a parkban című vígjátéknak az 1967-es fümfeldol- gozás hozta meg a világsikert, Jane Fondával és Robert Redforddal a főszerepben. A rendkívül közön­ségbarát habkönnyű bulvárdara­bot azóta sok magyar színház is műsorára tűzte, a komáromi nézők a tatabányai Jászai Mari Színház vendégjátékában láthatták. Az előadás terét Mira János tervez­te. A színpadon egy tetőtéri szobát láthatunk, a darab kezdetén beren- dezetlenül, a rendezői jobbról nyí­lik a bejárati ajtó, a bal oldalon két további ajtót láthatunk, a fürdőszo­báét és a hálószobáét. A teret két kémény bontja meg, az egyik sze­rencséden módon a bejárad ajtó elé került, így eléggé korlátozza az aj­tón beeső színészeket. Pedig ez a darab egyik potenciális humorfor­rása, a tetőtéri szoba ugyanis egy felvonó nélküli ház ötödik emele­tén található, úgy küzdik fel ide magukat a lakók és a látogatók. Tasnádi Csaba rendezői koncepció­ja értelemszerűen igyekezne ezt ki­használni, de a nevezett díszletda­rab éppen „útban van”. A lakást bérlő fiatal házaspár Corie és Paul Bratter szerepében Sztankay Orso­lyát és Szakács Tibort láthatjuk. Paul pályája kezdetén álló ügyvéd, nyakkendős, szabályos. Corie pedig a mézeshetek felfokozott állapotá­ban égő, de unatkozó háziasszony. Sztankay Orsolya szinte eszközök nélkül formálja meg szerepét, sze­repértelmezése szerint Corie állan­dóan magas fordulatszámon pereg. Ez azonban számunkra nem tud minden vonatkozásában azonos­ként tételeződni a szerző által intencionált felfokozott lelkiálla­pottal. Mindehhez néhány túlzó gesztus társul, a második felvonás­ban pedig lefelé stilizáló, kislányos szerepformálás. Hogy mindez nem kirívó, részben partnerének, Sza­kács Tibornak is köszönhető, aki szintén elég halvány alakítást nyújt, az első felvonás első felében például szinte csak a fáradtan, unalomig ismételgetett „nekem tárgyalásom van holnap reggel” mondatra próbálja felfűzni szere­pét. Játékát elnézve mindvégig az volt a benyomásunk, hogy tévéka­barékból ismert színészek kiónját látjuk a színpadon. Corie anyja, Mrs. Bank érkezéséig tehát szinte semmi említésre méltó nem törté­nik a deszkákon. Mrs. Bankot Borbás Gabi alakítja, egészen az el­ső felvonás végéig eléggé magára hagyatva, Szakácsban és Sztankay- ban nem talál partnerekre. Ő már valamivel nézhetőbb, de az álta­lunk látott előadásban (január 3.) vélhetően nem a legjobb formáját futja. Az idősödő, de életerőben hi­ányt nem szenvedő felső szom­széddal, Victor Velascóval (Bács Ferenc) való kettősei már jobbak. Bács színpadi jelenléte meghatáro­zó, alakítását látva senki nem mon­daná meg, hogy maholnap hetven­éves. Az előadás egyik legszebb mozzanata, mikor a sikertelen éj­szakájuk után, törött lábbal ül Borbás Gabi mellett a heverőn, megtört, Öregségére rádöbbenő ember benyomását keltve. Maróti Attila formálja meg a darab kezde­tén és végén pár percre feltűnő te­lefonszerelőt, részéről korrekt és egyenletes alakítást láthatunk, kü­lönösebb csúcspont nélkül. A darab látszatkonfliktusát meg sem említjük, olyannyira súlyta­lan, mint a nyomában kibontakozó helyzet. És természetesen Mrs. Bank és Mr. Velasco is egymásra ta­lál, a darab végén a fiatalokkal együtt táncolnak az ablakpárká­nyon, az Only You dallamára. A vígjáték dramaturgja Tasnádi Ist­ván. Munkája nyomán rengeteg ol­csó és ócska poén került az elő­adásba. „Addig szűz a hegyikecske, míg gyorsabb a pásztornál” - mondja Mr. Velasco. Ez vicces? Ne­vetnünk kéne rajta? Mindazonáltal a commedia dell’arte bumfordi vaskosságára jellemző poénok a közönségnél célt érni látszottak. Az előadás láthatóan jól illeszke­dett az évadtervbe. FELHÍVÁS A Csemadok rimaszombati terü­leti választmánya harmadik al­kalommal hirdeti meg a Feren- czy István Képzőművészeti és Irodalmi Versenyt (FIKÍV). Témák és kategóriák: I. kategória: Alapiskola 4-6. évfolyama II. kategória: Alapiskola 7-9. évfolyama III. kategória: Középiskolások A képzőművészeti verseny témái: 1. falusi tájkép 2. futurista arckép 3. Ilyen volt a XV. század Ajánlott technikák: grafika, fest­mény, plasztika Az irodalmi verseny témái: 1. Dúdor István és az irodalom (tanulmány) 2. Kedvenc műalkotásom (mű­kritika) 3. Felvidék képzőművészei (esz- szé) 4. A Feszty körkép mai szemmel (esszé) Beküldési határidő: 2004. feb­ruár 13. Cím: OV Csemadok, Tomašíko- va 11, 979 01 Rimavská Sobota A pályamunkák kiértékelését szakmai zsűri végzi, az ered­ményhirdetésre és a díjak átadá­sára 2004. február 27-én kerül sor Rimaszombatban. SZÍNHÁZ _________________POZSONY_________________ NEM ZETI SZÍNHÁZ: Macbeth 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össz­tánc 19 _________________KOMÁROM___________ JÓKAI SZÍ NHÁZ: Hamupipőke 11 Brahms és a macskák 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Zatoichi (japán) 15.45, 18, 20.15 MLADOSŤ: Órák (amerikai) 15.15, 17.30, 20 TATRA: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 16.30, 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: Kegyetlen bánás­mód (amerikai) 15.40, 17.50, 19, 20, 21.10, 22.10 Titokzatos folyó (amerikai) 15.30, 18.30, 21.20 Igazából szerelem (angol) 14.50, 17.30, 20.10 Némó nyomában (amerikai) 14.30, 15.40, 16.50, 18, 20.20 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 14.30, 17, 19.30, 22 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16.20 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14.20,16.40,18.40, 20.40 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15 Kapitány és katona: A vi­lág túlsó oldalán (amerikai) 18, 21 Flört a fellegekben (amerikai) 14.10, 16.10 Basic (amerikai) 19.40, 21.40 How To Deal (amerikai) 15 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17.10, 19.20, 21.30 Whale Rider (új-zélandi) 16, 18.10 Zatoichi (japán) 20.30 Titkok (francia) 19.50, 22.20 PÓLUS - STER CENTURY: Kegyetlen bánás­mód (amerikai) 16.05, 17.35, 18.10, 19.40, 21.45 Kapitány és kato­na: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.10, 18.50, 21.30 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 17.30, 20 Basic (amerikai) 17.15, 21.35 Zatoichi (japán) 19.15 Némó nyomában (amerikai) 16,(50, 18.30 Igazából szerelem (angol) 20.40 Kémkölykök 3-D - érámé Over (amerikai) 16,18 Volt egyszer egy Mexikó (ameríkai-mékikói) 19.55, 22 How To Deal (amerikai) 16.55, 19.05 Még egy kis pánik (amerikai) 20.15 Taxi 3 (francia) 21.15 KASSA TATRA: A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16, 18.30 CAPITOL: Némó nyomában (amerikai) 16 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 18, 20 ÚSMEV: Kegyetlen bánás­mód (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Taxi 3 (francia) 17.15, 19.15 CINEFIL: Buena Vista Social Club (német) 19.19 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA- VMK: How to Deal (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 13.15 Apám beájul­na (magyar) 15.30,17.30,19.30 Apósok akcióban (amerikai) 13.30, 15.45, 17.45, 19.45 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (amerikai) 14.30 Hóhatár - A félelem felpörget (angol-német-luxemburgi) 16.15,18.15, 20.15 Igazából szerelem (angol) 14.45,17.15,20 Kapi­tány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 20 Kegyetlen bánás­mód (amerikai) 16.15 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14, 16,18 Lépéselőny (amerikai-kanadai-német) 18.30, 20.30 Magasfe­szültség (francia) 17.15, 19.30 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 13.45 A medál (amerikai) 13.15,17.30,19.45 A neves rendező életműsorozata a Duna Tévében Truffaut - tízszer FILMAJÁNLÓ Francois Truffaut életművének java darabjait bemutató sorozat kezdő­dik a Duna Tévében. A húsz eszten­deje elhunyt francia rendező filmjei mindig népszerűek voltak Kelet-Eu- rópában. Truffaut, a francia film­művészet egykor „új hullám”-ként feltűnt alkotóinak egyik legjelesebb képviselője, amikor nem önéletrajzi filmeket forgatott, leginkább az „őrült szerelem” (l’amour fou) té­mája foglalkoztatta. A Mississippi szirénje az 1968 utáni csalódás ter­méke. Forradalom nem volt, ami volt, lázadás a fennálló rend ellen, az is megbukott. Különben is Truffaut, ellentétben egykori barát­jával és alkotótársával, Godard-ral, nem volt forradalmár alkat. Ha nincs forradalom a társadalomban, azért még lehet a magánéletben. A legszebb érzés úgy elveheti az em­ber eszét, hogy esztelenségeket mű­vel érzelmi mámorában. A ma lát­ható történet tulajdonképp krimi. A minduntalan verekedő hősöket játszó Belmondo egy szelíd szerel­mes alakjában lép elénk. Becsap­ják, megalázzák szerelmében, de ő mégis a szíve szavát követi. Catherine Deneuve-öt első ifjúsá­gában láthatjuk viszont. Ő a szirén, aki ujjai köré csavarja a nagy szív­tipró szerepekhez szokott, ám kis­fiús báját soha el nem vesztő Belmondót. A Truffaut-sorozat a videósoknak is nagy lehetőség. Több olyan alkotás kerül képernyőre ugyanis, mely so­ha nem ment még egyetlen magyar nyelvű csatornán sem. Ezt a filmet A vad gyerek követi, majd a Két an­gol lány és a kontinens, Egy olyan szép lány, mint én, Adélé H. törté­nete, Zsebpénz, valamint az An­toine Doinel tetralógia (Négyszáz csapás, Lopott csókok, Családi fé­szek, Menekülő szerelem), (mti, ú)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents