Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-07 / 4. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 7. KOMMENTÁR Játék a nyugdíjassal PÁKOZDI GERTRUD Rudolf Schuster nem írta alá az öregségi nyugdíj-takarékosságról szóló törvényt. A jelenleg folyósított nyugdíjak e törvény értelmében februártól 4 százalékkal emelkednének, majd decembertől az infláció alakulásának megfelelően egészítenék ki a nyudíjasok havi járandóságát. Az átlagnyugdíjas, aki január első napjaiban máris megérezte az árak adómódosítás és egyebek által kiváltott emelkedését, most megint élbizonytalanodik. Pedig már szépen eltervezte, hogy abból az ádagosan plusz havi 260 koronából miként fedezi legszükségesebb kiadásait, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen magát adósságba kevernie, és ha egy mód van rá, a váratlan eseményekre félretett kevéske pénzéhez se kelljen hozzányúlnia. Igaz, ha többet kapna, szívesen vállalná a pluszjövedelem beosztásával járó újabb fejtörést. Félő azonban, hogy erre nem lesz szüksége. A köztársasági elnök helytelennek tartja az emelés törvényben meghatározott módját, és arra kéri a törvényhozókat, legalább 8 vagy 6 százalékos legyen a mostani emelés. Úgy látja, mivel a drágulás már januártól bekövetkezik, a 4 százalékos emelés nevetségesen kevés. A kormánykoalíció gazdaságpolitikusai szerint a nyugdíjtörvény aláírásának megtagadásával a köztársasági elnök veszélyezteti a februári emelést. Nyilvánvaló tehát, hogy további ellentétforrás keletkezett az államfő és a végrehajtó hatalom között. Mintha a kormányban mindenki feledte volna, hogy néhány hónapja az MKP év eleji részleges nyugdíjemelésre tett javaslatát a pénzügy- és a szociális miniszter egyaránt elvetette. Nyilván rájöttek, a költségvetés szempontjából mégis megvalósítható az eleinte kivihetetlennek tűnt javaslat. Nyilván azt is kiszámolták, hogy ha a nyugdíjas szinte egész évben kevesebbet kap, mint amennyi a törvény szerinti valorizáció szerint járna, és majd csak az év végén kapja meg az infláció és az ádagbérek alakulása szerinti „hiányzó” összeget, a társadalombiztosító költségvetését nem sodorja veszélybe. Nem veszít, de a nyugdíjas semmiképpen sem kap többet, mint amennyi egyébként is járna. Most javában folyik az újabb bűnbakkeresés és egymásra mutogatás, ki lesz a hibás, ha az államfői vétó miatt a szegény nyugdíjas februártól nem kapja meg emelt járandóságot. Az elnökre könnyű ráfogni, hogy kifogását újabb kampányfogásnak szánta, így akarván elhitetni a választópolgárok nem éppen vékony rétegét képező nyugdíjasokkal, hogy szociálisan érzékeny elnökük támogatására mindig számíthatnak. Ezen, persze, lehet gúnyolódni. Tény azonban, hogy törvényhozóinknak szinte jól jön az elnöki vétó, hiszen így hamarosan ők is megint tanújelét adhatják annak, ugyancsak a polgárokjavát akarják. Biztosak lehetünk benne, hogy idei első rendes ülésén a parlament újra áldását adja a már egyszer jóváhagyott jogszabályra, és bár a nyugdíjemelés mértéke aligha lesz nagyobb, a társadalombiztosító is bebizonyítja, tud rugalmas lenni, ha éppen akar. A nyugdíjas szája íze azonban mindenképpen megkeseredik: nemcsak amiatt, hogy az eddig ígértnél valószínűleg nem kap többet néhány koronával; azért is, mert hallván a politikusok nyugdíjemeléssel kapcsolatos szócsatáit, úgy érzi, az ő rovására folyik a korántsem önzetlen politikusi játék. JEGYZET Lom a postaládában JUHÁSZ KATALIN Elég! Hagyják abba! Holnap fogom, és beragasztom a rést, be én, hacsak addigra nem találok ki valami jobbat. A reklámipar nyomulása ugyanis megállíthatatlannak tűnik. Amíg az ember kollégiumban vagy albérletben lakik, elkerülik a szórólapok, kedvezményes vásárlásra buzdítójutányos szolgáltatásokat hirdető kisebb-nagyobb cetlik. A portás, illetve a házinéni engem is sokáig megkíméltek ezektől, ám mióta saját lakásra tettem szert, nem menekülhetek. Egy ideig még örültem is a sok színes böngésznivalónak, a Tisztelt Vásárlónk megszólításnak, annak, hogy néhanap egy-két illatminta, tesztmosópor, ajándékkupon lapult az „én sajáť’ levélszekrényemben. Bizony még a barkács- áruház brosúráját is felcipeltem az én saját lakásomba, pedig sejtettem, hogy se fűnyírót, se olcsó cementet, de még létrát se készülök vásárolni. Mivel ebben a bejáratban csak hárman járatnak napilapot, a gyér levélforgalom mellett jól elférnek a reklámcedik, sőt a levélszekrények itt mintha csak és kizárólag erre szolgálnának. Sehol nem látni olyan üzeneteket, hogy „Nem kérek a reklámból!” „Ide ne dobjon szórólapot!” Dobál is boldog-boldogtalan, különböző cégek kívánnak boldog új évet, legutóbb maga Eduard Kukán ígérte meg nekem, hogy rögtön jön, aztán hiába maradtam otthon egész délelőtt. A csoda nálam nem három napig, hanem mintegy fél évig tartott, azóta többnyire mindent olvasatlanul dobok az erre szolgáló közös kukába. Ami pedig érdemel egy gyors szemrevételezést, azt ott helyben, a bejárati fo- lýosó falának dőlve tanulmányozom át. Viszont csak ma jöttem rá arra, hogy ha az ember több napra elutazik, ajánlatos a szomszédban hagyni a levélszekrénye kulcsát. Valóságos kis papírgyűjtés fogadott, alig tudtam begyömöszölni a kulcsot az apró zárba, a szórólapok úgy lógtak ki a résen, mint megannyi gonosz sárkány nyelve. Ezért fordulhatott elő, hogy a várva várt havilapot hiába kerestem, csak egy postai értesítőt találtam, hogy tudniillik a küldemény nem fért be a levélszekrénybe, ezért szíveskedjek érte a postahivatalba befáradni. Holnap fáradok be. Miután ragasztószalaggal vetek véget a résemen át való folyamatos hajigálásnak. FIGYELŐ Tavalyi politikai bölcsességek A Korzár kassai napilap olvasói rendre megválasztják az év leg- bődületesebb politikai nyilatkozatát, tavaly Mikuláš Dzurinda kormányfő nyert egy tüntetőnek címzett mondatával: „Önnek magasabb az órabére, mint nekem.” Idén Dzurinda a következő mondattal van versenyben, amely természetesen Ivan Simko leváltása után hangzott el: „Én nem dobtam ki senkit, csak igyekszem betartani a játékszabályokat.” Rudolf Schuster államfő is versenyben van a következő kijelentéssel: „Szeretném, ha több soha nem fordulna elő, hogy az Alkotmánybíróság beavatkozik a közjogi méltóságok hatásköreibe.” Vladimír Mečiar az „Állítsanak engem a bizottság élére, és egy év alatt felszámolom a korrupciót” mondattal versenyez. Jozef Ševc, a KSS elnöke az 1968-as eseményeket kommentáló kijelentésével került a csapatba: Elvégre nem lehetnek megszállók azok, akik 1945-ben felszabadítottak bennünket. TALLÓZÓ THE DAILY TELEGRAPH Szíriának joga van vegyi és biológiai „elrettentő kapacitáshoz” - mondta a szíriai elnök, Bassár el-Aszad a londoni lapnak, amely szerint ezzel „minden eddiginél közelebb jutott annak elismeréséhez, hogy hazája birtokol tömegpusztító fegyvereket”. A cikk szerint „a Közel-Kelet legrosszabbul őrzött titka”, hogy Szíriának van vegyi fegyvere. Aszad azt mondta: a szíriai vegyi és biológiai kapacitás megsemmisítésére vonatkozó bármilyen egyezség csak akkor lehetséges, ha Izrael is lemond hivatalosan be sem jelentett nukleáris arzenáljáról. Szerinte természetes, hogy Szíria olyan eszközök után néz, amelyekkel meg tudja magát védeni, s az ilyen fegyverek bármikor, bárhol a világon könnyedén beszerezhetők. A szíriai elnök szerint „helyes lépés” volt Moammer el- Kadhafi líbiai vezető részéről annak bejelentése, hogy országa felhagy a tömegpusztító fegyverek fejlesztésével, és nemzetközi ellenőrzést tesz lehetővé az ilyen fegyverek leszerelésének felügyeletére. Happy enddel ért véget a kaukázusi bársonyos mese, következik a hétköznapok kemény realitás Misa, az új grúz király Misa, Nino, Zsurav és a többiek mesebeli harca a hét végén véget ért. Misát, a rózsák forradalmának hercegét grűz királlyá, azaz, elnökké választották. A választások befejeztével azonban nemcsak a harc, de a mese is véget ért. Misának és fiatal csapatának bizonyítani kell, tekintettel a grűz gazdasági és politikai helyzet siralmas állapotára, nagyon gyorsan. JARÁBIK BALÁZS Senki másnak nem volt esélye a 36 éves, az Egyesült Államokban jogászdiplomát szerző Michail „Misa” Szaakasvilivel szemben. Mindenki eljátszotta a szerepét: az amerikai kormány 21 millió dollárt folyósított az ügyvivő kormánynak. Az pontosan kifizette az elmaradt nyugdíjakat, rendezte a villanyszámlákat, megédesítve ezzel a grúzok szilveszterét. A maradék pénzből pedig megrendezték az elnökválasztást. Demokratáink' sem vesztek össze: a rendkívül népszerű Misát indították közös jelöltként. Négy ellenfele önjelöltként szállt ringbe Misa ellen, főképp a maguk szórakoztatására. A nemzetközi diplomácia közben csendben meggyőzte a központi hatalom ellen ágáló Adzsáriát, hogy az autonóm területen is legyenek választások. Az orosz diplomácia nem tiltakozott. Választás előtti incidens is csak egy történt: rakéta- támadás érte a forradalom legnagyobb mediális támogatóját, a Rustavi 2 televízió épületét. Baga- tell ügy. Az „izgága” Kaukázusban ezt a kötelező minimális erőszaknak tudták be. A televízió épületénél tüsténkedő politikusok nyugtatták a népet: nincs semmi gond. Nem is lett. Vasárnap késő este a Rustavi 2 elsőként jelentette be Misa - nem hivatalos - győzelmét. Választ kaptunk a felvetődő kérdésekre, hogy a választók vajon hajlandók-e az urnákhoz járulni, illetve képesek-e két hónappal az előző voksolás után elejét venni a választások csalásoknak? Képesek voltak. Az istenadta nép a felmérések szerint a 80 százalékon felüli részvétellel adta áldását a rendszerváltásra. Még a trónfosztott Sevardnadze elnök is eljött, és szép dolgokat mondott Misáról. A választások menetére felügyelő EBESZ-ODIHR választási missziójának gyorsjelentése is nyugodt vasárnapról számolt be. Még akkor is, ha a szakmai véleményekből könnyen kiolvasható, nem sikeredett minden fényesre, meg demokratikusra. Egészen idáig valóban meseszerűen történt minden. A valóság azonban egy kicsit keményebb. A pragmatikus Szaakasvili, aki Sevardnadze igazságügyi miniszteréből vált az ellenzék vezérévé, nyugati egyetemeken végzett csapatával a mindent átszövő korrupciót szeretné felszámolni és megteremteni a gazdasági jólét alapjait a világ egyik legszegényebb országában. Elnöki hozományul az ország 1,7 milliárd dolláros adósságát kapta. A gazdasági célok mellett azonban politikai-katonai kihívásokkal is meg kell küzdenie a fiatal elnöknek. Az orosz diplomácia már most azzal gyanúsítja az új, de még a beiktatásra váró elnököt, hogy a két független tartományt - Dél- Oszétiát és Abháziét - fegyverrel próbálja majd újra grúz fennhatóság alá vonni. Függetlenségüket biA Moszkvától való függés lavírozásra készteti az új grúz vezetést. zonyítandó, az oroszok által támogatott két autonóm régióban nem is tartottak választásokat. Ráadásul az orosz külügyminisztérium a régi nótát fújja, és a csecsen lázadókkal példálózik. Grúzia szerintük szinte szövetségesként bánik a csecsen fegyveresekkel. Tbiliszi kényelmes menedéket biztosít számukra, aminek fejében - szólnak az orosz vádak - a csecsen fegyveresek a grúz hadsereg oldalán harcolnak az ab- ház szeparatisták ellen. Szaakasvilit valószínűleg az adzsáriai konfliktus kezelése érlelheti elnökké. Ha Adzsária is teljesen függetlenné válik Tbiliszitől, akkor Grúziának - kis túlzással - marad a főváros és pár tucat falu. Egy fegyveres konfliktusokkal terhelt Grúziába pedig még Misa karizmájának köszönhetően sem fog dőlni a lé, azaz a befektetők elfordulnak egy ingatag országtól. Persze ez a fajta befektetéscsalogató szöveg a teljes nyugat-orientáltságot sugalja Moszkvának. A Grúziával kapcsolatban annyit ragozott - Oroszországot kikerülő és az orosz cégek kaukázusi olajmonopóliumát egy csapásra megszüntető - Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezeték befejezése után a grúz kormány mindesetre fellélegezhet. De a 2,7 milliárd dollárnyi befektetés aligha oldja meg Grúzia összes gondját-baját. Ráadásul a grúz családok költségvetésének jó részét az Oroszországban élő családtagok által hazautalt juttatások teszik ki, és a grúz mezőgazdasági termékek óriási hányada éppen Oroszországban talál piacra. Ez a fajta függőség lavírozásra készteti majd az új grúz politikai generációt. Mivel Oroszország gyaníthatóan nem mondta ki az utolsó szót, a nemzetközi közösségnek ajánlatos lenne vigyázó szemeit Grúzián tartani. A grúz demokratizációs kísérlet egyedülálló a térségben. Nemcsak a Kaukázus politikai fejlődését befolyásolja, de várhatóan hatással lesz Közép-Ázsia országaira is. Misából akkor lesz valódi király, ha képes ezen az úton tartani országát. A vörös hajú, zöld szemű, manökenalkatú Sandrát sokan Szaakasvili „titkos fegyverének" tekintik Egy holland hölgy Grúzia első asszonya MTI-HÁTTÉR A grúzok nemcsak új elnökre, hanem új elnökasszonyra is ébredtek hétfő reggel: Mihail Szaakasvili holland származású felesége, Sandra máris meghódította az ország népét. A vörös hajú, zöld szemű, manökenalkatú Sandrát sokan Szaakasvili „titkos fegyverének” tekintik, úgy tartják, hogy férje az ő segítségével aratott fényes győzelmet vasárnap. Sandra angolul, franciául, grúzul és oroszul válaszolt a kérdésekre. Szaakasvili 1993-ban ismerte meg a holland hölgyet, aki, akkor a franciaországi Strasbourgban tanult jogot, és éppen Szomáliába készült egy segélyszervezet tagjaként. A férfi azonban meggyőzte választottját, hogy vele tartson az Egyesült Államokba, ahol a leendő elnököt egyetemi ösztöndíj várta. Amint Mihail Szaakasvilivel visszatért Grúziába, azonnal összeházasodtak, és a férfi politikai pályáján is hűséges segítőtársnak bizonyult. Sandra eleinte a Nemzetközi Vöröskereszt grúziai irodájában dolgozott, majd Tbilisziben, a holland konzulátuson. Ma hat nyelvet beszél kiválóan, befektetési tanácsadó, külföldi cégek grúziai vállalkozásait hozza tető alá. Idejét megosztja kisfia, Eduard, a munkája és jótékonysági alapítványa között, amely árvaházakat és szeretetotthonokat támogat. Amikor Szaakasvili vasárnap este bejelentette diadalát, feleségét is maga mellé szólította a pódiumra. „Boldog vagyok, hogy... minden reményünk valóra vált” - mondta Sandra, aki angolul, franciául, grúzul és oroszul válaszolt az újságírók kérdéseire. „Az egész óriási felelősséget jelent számunkra. Mihail új világot épít” - tette hozzá. Sok grúz szívét máris meghódította az elnök asszonya. „Intelligens, szép és kedves. És milyen jól beszél grúzul! Épp csak egy pici akcentussal” - idézte egy hírügynökség Amiran Badridzét, aki Norio faluban lakik. Az újsütetű elnök felesége azzal is rokonszenvet keltett, hogy kijelentette: nem óhajtja elhagyni szerény tbiliszi lakásukat, nem költöznek át az elnöki luxusrezidenciára. „Egy holland nő, akit hidegen hagynak a nagy házak és a divatos autók” - mondta egy 29 éves grúz hivatalnoknő, Malika az AFP tudósítójának. Sandra a háttérben férje sikerének tapsol, de sokak szerint neki is nagy része van Szaakasvili győzelmében (ČTK/AP-felvétel)- Két hónap alatt például át tudjuk képezni szinkrontolmáccsá, de az orvosi diploma legalább fél év! (Lehoczki István rajza)
